Kereső toggle

Akadozó koalíciós tárgyalások Izraelben

Barak szűkíti a kört

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ehud Barak megválasztása után széles alapokon nyugvó kormány megalakítására
tett ígéretet. Ehhez be kellett volna vonnia nemcsak a 19 mandátumot szerzett Likud,
hanem a 17 képviselővel rendelkező ultraortodox Sasz pártot is. Egyelőre azonban mind
a két jobboldali párttal gondok vannak.



Libanoni zaszlót lengetnek Dzsezzinben, miután a Dél-libanoni Hadsereg milicistái
befejezték kivonulásukat a városból. Barak egy éven belül ígéri a megoldást
    Fotó: MTI

A Likud belső válsággal küzd, és három hónapon belül új vezetőt választ. A választáson
Saron ügyvezető elnök mellett Meir Sitrit, a Netanjahu-kabinet pénzügyminisztere és
Ehud Olmert, Jeruzsálem polgármestere jelölteti magát. A koalíciós megbeszéléseken
a Likud egyenlő státuszt követelt magának a kormányprogram megfogalmazásában, a
sorsfontosságú döntések meghozatalában és azok végrehajtásában. Ez Barak széles
alapokon nyugvó kabinetjét nemzeti egységkormánnyá alakította volna, amelybe a
nyugalmazott tábornok nem egyezett bele.

A Sasz pártnál a fő akadály a nemrégiben knesszet-tagságáról lemondott vezető,
Arje Deri, akit egy jeruzsálemi bíróság első fokon négyévi börtönre ítélt, de
aki a háttérből irányítja a pártot. Barak és Joszi Sarid, a liberális Merec vezetője
úgy döntött, hogy amíg Deri teljes egészében nem távozik a politikai életből,
addig nem tárgyalnak a Sasszal a koalícióba való belépésről. Ennek ellenére Dávid
Libai, a koalíciós tárgyalásokat vezető ügyvéd és jogászprofesszor a Sasz képviseletében
négyszemközti megbeszéléseket folytatott Éli Suissa munkaügyi és népjóléti
miniszterrel egy esetleges koalíciós megállapodásról, egyelőre eredmény nélkül.

Ekkor döntött úgy Ehud Barak, hogy nem vár sem a Likudra, sem a Saszra, hanem a kis pártokkal
alakít kis többség? koalíciót, a kommunista Hadas és az arab pártok külső támogatásával.
A Mafdal, a Scsaranszkij-féle Jiszrael be-Alija, a Centrumpárt és a Merec mellé behívta
a Tomi Lapid vezette Sinuit és a Jahadut ha-Tóra vallásos pártját. Lapid azzal a feltétellel
vállalta a kormányban való részvételt, hogy az askenázi vallási párt nem ellenzi
az alkotmány létrehozását és a jesivanövendékek katonai szolgálatát. Libai ígéretet
tett arra is, hogy a vallásos párt nem kap miniszteri tárcát a kormányban. Egyben
Barak kijelentette, hogy nyitva hagyja az ajtót mind a Likud, mind pedig a Sasz előtt a
kormányba való bekerülésre.

Bár a megválasztott kormányfő a múlt hétre ígérte a kormányprogram közzétételét,
az mind a mai napig nem történt meg. A Mafdal és a Jiszrael be-Alija ugyanis azt követelte,
hogy az új kormány tartsa tiszteletben a Netanjahu-kormánynak a zsidó települések
fejlesztése ügyében hozott határozatait, mert a Likud-kormány is elfogadta a
Rabin-kabinet által kezdeményezett és aláírt oslói egyezményeket. A Merec ezzel
szemben a telepítések befagyasztását kérte. A világi pártok egyetértettek az
alkotmány létrehozása és a jesivanövendékek kötelező katonai szolgálata ügyében.
Ebbe viszont a Jahadut ha-Tóra nem egyezett bele, és azt sem volt hajlandó elfogadni,
hogy a kormány tagjaként – a Sinui ellenkezése miatt – ne kaphasson miniszteri tárcát.

Ekkor Ehud Barak magához kérette Jossi Saridot, a Merec vezetőjét, és kérte, hogy ne
ellenezze a Sasz bevonását a kormányba, azzal a feltétellel, hogy a Sasz kormányba
kerülése után Deri végleg távozik a politika porondjáról. Sarid ezt az ajánlatot
visszautasította: szabad kezet adott ugyan Baraknak a koalíciós tárgyalásokban, de
megerősítette, hogy semmiképpen sem ül egy kormányban a Sasszal, ha Deri nem távozik
a politikai életből. A Merec ebben az esetben kiválik a kormányból, de kívülről
hajlandó azt támogatni. Tomi Lapid, aki választási kampányában ortodoxok nélküli
kormányt ígért ateista választóinak, szintén kivonult a tárgyalásokból.

A Sasszal, de a Merec és a Sinui nélkül eggyel ugyan több a kormányoldal képviselőinek
száma, de ez nem jelent lényeges különbséget. A széles alapokon nyugvó koalícióra,
úgy tűnik, hogy hiába várunk, mostanra azonban még a szűk többség? kabinet is
veszélybe került. A Sasz vezetői – látva a történteket – felértékelték
magukat. Először is bejelentették, hogy Deri a párt vezetője marad, és nem vonul
viszsza a politikai életből még akkor sem, ha a párt bekerül a kormányba. Ezen kívül
nem fogadják el a jesivanövendékek besorozását, és ha már nem kaphatják meg a
Scsaranszkijnak korábban odaígért belügyi tárcát, akkor a pénzügyminiszterit követelik
maguknak.

Ezer Weizmann köztársasági elnök, hogy Ehud Barakon segítsen, előbb Ovadja Joszef
rabbival, a Sasz szellemi irányítójával, majd pedig Jossi Sariddal tárgyalt. Weizmann
megpróbálta rávenni a Merec vezetőjét, hogy ne ellenezze a Sasz koalíciós részvételét.
Sarid azonban mindeddig hajthatatlan maradt, így Ehud Barak most egy kisebbségi kormány
megalakítását sem tartja kizártnak, amelyet a Merec, a Sinui és az arab pártok kívülről
támogatnak.

Ennek ellenére optimista hangok hallatszanak az "Egy Izrael" köreiből. Sarid a nyomás
hatására állítólag beleegyezett abba, hogy nem kevesebb mint három hónapos átmeneti
időszak után ismét megfontolja a döntést. Ugyanakkor Joszi Beilinnek és Haim
Ramonnak a Jahadut ha-Tóra képviselőivel folytatott titkos tárgyalásain előrehaladásról
számoltak be a katonai szolgálat tárgyában. A Munkapárt baloldalához tartozó Beilin
és Ramon megjelenése a tárgyalásokon a Peresz-szárny erősödését jelzi, amely azt
is jelentheti egyben, hogy Ehud Barak levette a napirendről a Likud kormányba kerülését.
Így Barak a feltételezések szerint a Saszt veszi majd be a kormányba, amelyet a Merec
kívülről támogat majd egy háromhónapos átmeneti időszakra. Közben Barakék meggyőzik
Saridot, hogy adja fel ellenállását, és csatlakozzék a kabinethez. Ezt a verziót erősíti,
hogy Weizmann állítólag találkozót szervez Ehud Barak és Ovadja Joszef között a
jeruzsálemi elnöki rezidencián.

A leendő kormánynak egyelőre nincs megfogalmazott programja, a koalíciós egyezmények
még nem készültek el. A jövő héten azonban már a tárcák elosztására kerül sor,
ami állítólag meggyőzi a résztvevőket a kompromisszumok megkötésének szükségességéről.
Jogászi körökben pedig erősödnek a kormányzati reformot igénylő hangok: elsősorban
az alacsony, 1,5 százalékos küszöb felemelését javasolják, amellyel csökkenthetnék
a knesszetbe kerülő frakciók számát ( jelenleg 15), másodsorban pedig el akarják töröltetni
a miniszterelnök közvetlen megválasztásának intézményét. Ezek a tervek azonban
most nem segítenek Ehud Baraknak a kormány megalakításában.

Olvasson tovább: