Kereső toggle

Veszélyes játék az erőszakkal

Agresszív szuperhősök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államokban évente 3 millió iskolai bűncselekményt követnek el. Más
szóval: napi 16 ezret, azaz hat másodpercenként egyet. Minden tizedik másodpercben
legyártanak egy fegyvert. Ilyen fegyverekkel követik el a gyilkosságok egynegyedét. Az
amerikaiak 88 százaléka számíthat arra, hogy élete során legalább egyszer
valamilyen bűncselekmény áldozatává válik. Az általános iskola befejeztéig egy
gyerek nyolcezer televíziós gyilkosságnak lesz a szemtanúja, ez a szám az érettségi
időpontjáig a tízszeresére nő.

Az USA-ban naponta ölik egymást a gyerekek az utcákon. Az egyre fiatalabb és
fiatalabb gyerekek között elkövetett erőszakos bűncselekmények elszaporodásával
sok pszichológusban, tanárban, és szülőben felmerül a kérdés: milyen kapcsolat van
a televízióból kiáradó erőszak és a valódi bűncselekmények között?

A felmérések azt mutatják, hogy az erőszakot tartalmazó tévéműsorokat néző
gyerekek agresszívabban játszanak, mint azok a gyerekek, akik nem láttak ilyen műsorokat.
Ennek a játéknak megvannak a következményei: a nyolcéves gyerekek agresszivitásszintje
alapján pontosan megjósolható, milyen agresszívak lesznek felnőtt korukban.

Hamis feltevés azt gondolni, hogy az erőszaktartalmú tévéműsorok és számítógépes
játékok levezetik a feszültséget. Több száz vizsgálat mutatja, hogy sokkal inkább
negatív hatással vannak a viselkedésre. Mint ismeretes, a gyerekek utánzással
tanulnak: azok, akik a televízió minden problémát agresszív és erőszakos úton
megoldó szuperhőseihez vannak hozzászokva, természetesen azt a következtetést vonják
le, hogy majdnem minden problémára az erőszak a megoldás.

Az agresszivitás nem csupán családi és társadalmi hatások következtében jön létre
az emberekben. Az Amerikai Pszichológusok Szövetségének igazgatója, Leonard Eron által
végzett vizsgálat kimutatta, hogy azok a nyolcéves gyerekek, akik nem viselkedtek ugyan
agresszívan, de erőszakos tévéműsorokat nézhettek, tíz évvel később észrevehetően
agresszívabbak voltak azoknál a társaiknál, akik nyolcéves korukban agresszívak
voltak ugyan, de a későbbiekben nem nézhettek erőszakos műsorokat.

A tudományos világban már nem is kérdés, hogy van-e összefüggés a nézett és az
elkövetett erőszak között. Az Egyesült Államokban 25 év leforgása alatt három
országos szint? vizsgálatra került sor. Az Amerikai Pszichológusok Szövetségének
1992-es jelentése szerint ezek a vizsgálatok "arra a megkérdőjelezhetetlen következtetésre
jutottak, hogy az erőszak nézése erőszakot szül. Az erőszakos műsorok nézése a
gyerekekre, különösen a kisgyerekekre, hosszú távon káros hatással lehet."

De miben különbözik a televízióban látható erőszak attól az erőszaktól, ami –
például a mesékben – mindig is létezett? Van néhány szembeötlő eltérés. Először
is: a televízióban látható erőszakos cselekmények száma meszsze felülmúlja a bármilyen
mesében szereplő erőszakos jelenetek számát. Másodszor: a televízióban egyszerre látjuk
és halljuk őket. A televízió sok gyerek életének szerves részét képezi, ahol az
igazi és a képzeletbeli világ összemosódik.

Egyre több szülőt ejt aggodalomba, hogy gyermekük erőszakos játékai – például
kardok, játékfegyverek, akcióhősök – agresszív játékot stimulálnak. Az Amerikai
Játékforgalmazók Szövetsége a "Játékok és a játék" cím? kiadványában azt
állítja, hogy a játék "az, ahogyan a gyerekek önmagukról, a környezetükről és
a körülöttük lévő emberekről tanulnak. Megtanulnak együttműködni, tárgyalni, várni
és a szabályok szerint játszani. A képzelettel társított játék az, ahogyan a
gyermek a társadalomban fennálló szabályokat és szerepeket elkezdi megtanulni."

Milyen szerepekre tanítanak az erőszakos játékok? Mit tanulnak a gyerekek akkor,
amikor egy játékpisztollyal játszanak? És milyen értéket közvetítenek a gyerekek
felé az akcióhős figurák?

Olvasson tovább: