Kereső toggle

A magyarok siratják a munkát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyarok a legpesszimistábbak. Ez derül ki a londoni központú International
Survey Research (ISR) legújabb felméréséből, amelyet tizenkilenc európai országban
a munkahelyi légkörrel kapcsolatosan végeztek. Az alkalmazottak közérzetének vizsgálata
a 90-es évektől egyre inkább a figyelem középpontjába került, egyre több vállalat
jutott arra a felismerésre, hogy a versenyképesség és a megfelelő szint? ügyfélkapcsolatok
nem tarthatók fenn elégedetlen, el nem kötelezett munkavállalókkal.

A felmérés készítésekor az ISR munkatársai tizenöt, a munkahelyi légkörrel
kapcsolatos kérdésre keresték a választ. Hat kategóriában a magyarok hátulról verték
a mezőnyt, de a maradék kilencben is előkelő helyezést értek el – alulról számítva.


Magyarországon a munkahelyi alkalmazottak alig fele elégedett azzal az összeggel és
azokkal a munkahelyi juttatásokkal, amelyben részesedik. Igaz, az elégedett(len)ségi
index a többi európai – és magasabb jövedelmekkel rendelkező nyugat-európai –
országban is csak 40 és 50 százalék között mozog. A tizenkilenc ország közül a
magyarok a legreménytelenebbek a munkahelyi előmenetelt tekintve. A kollegiális összetartás
pontozásában szintén az utolsók, és a leginkább tartanak a munkahely elvesztésétől.
A magyarok tevékenységük hatásfokában is a legalsó pontszámmal "jeleskedtek",
és a munkahelyi közérzet szempontjából fontos belső információk áramlásáról is
a legrosszabb véleményen vannak. Érdekes, hogy a Cseh Köztársaság az összesített
eredmények tekintetében a mezőny közepén, a hazánkhoz hasonló történelm?
Lengyelország pedig az alsó harmad tetején helyezkedik el. Az ISR által készített
felmérés további érdekessége, hogy míg a "munkásosztály paradicsomának" Svájc
bizonyult, addig az Európa egyik vezető gazdasági hatalma hírében álló
Brit-szigetek hazánk után alulról a második helyezést kapta.

Mura-Mészáros Levente, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) társadalomkutatója
az ISR hazai eredményeit saját felméréseik alapján reálisnak tartja, és az okokat részben
a 60-as és 80-as évek között kialakult tradíciók továbbélésére vezeti vissza. Míg
a kommunista érában azt tanították, hogy a Nyugat a vadkapitalizmus, a kíméletlen
individualizmus és érdekharcok színtere, addig a valóság ezzel éppen ellenkező képet
mutat. Rá kellett döbbennünk, hogy a nyugati társadalmakban és munkahelyeken a közösségi
értékek sokkal fontosabbak voltak, mint hazánkban. A "másodgazdaságban" jobb megélhetésért
küszködő "kaparj kurta, neked is jut" szemlélet az individualista és anyagi érdekeket
a közösségi értékek elé helyezte, és hazánkban legfeljebb a családban élt tovább
a közösségi értékek tisztelete. Csehország és Lengyelország előnyét a kutató
arra vezette vissza, hogy ezekre a társadalmakra nem volt jellemző a hazai "gulyáskommunizmus".
A gulyáskommunizmus pozitív hatásaként az emberek gazdálkodhattak és gazdagodhattak,
ám negatívan hatott az, hogy mindezt csak a meglévő keretek közé szorítva tehették.
Igy a mindhárom ország munkásszemléletét átható "tiéd a gyár, magadnak lopod"
gondolat nálunk kiegészült az önkizsákmányolással és az emberi erőforrások további
leértékelődésével. Ráadásul sokan azt hitték, hogy a rendszerváltás után jobban
boldogulnak, de valójában pontosan azok a képességek sorvadtak el, amelyek ezt lehetővé
tennék.

Kapás Zsolt, az Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület elnöke 800 fős hazai vállalatok
körében végzett részletesebb felmérések alapján a hazai helyzet sokszínűségére
hívta fel a figyelmet, sokszor más eredményekkel. Az utóbbi időkben bizonyos
menedzsmenttechnikákat "gazdasági szükségszerűségből" itthon is átvettek.
Azoknál a vállalatoknál, ahol közép és hosszú távon gondolkodnak, a "humán erőforrás-menedzsment"
kedvezőbb, vagyis a dolgozók elégedettebbek, s a fenti kérdésekre adandó válaszok
jobb képet mutatnának – véli az elnök, aki emellett szoros összefüggést lát a vállalati
stratégia és célkitűzés, valamint a munkavállalók hangulata között, és aki
fontosnak látná ezeknek a menedzsmenteknek a tesztelését is. A munkavállalók kiszolgáltatottság-érzésének
növekedését Kapás Zsolt arra vezette vissza, hogy a 90-es évek elejétől az érdekképviselet,
érdekvédelem kevésbé hatékonyan működik. Ez némi zavart is okozott a fejekben. A
munkavállalók örülnek, hogy van hol dolgozni, és kevésbé érvényesítik a
jogaikat, kevesebbel is beérik.

Az emberek biztonsága, illetve biztonságérzete alapvetően megváltozott a rendszerváltás
után – mondta lapunknak Farkas Éva pszichológus, az MTA Pszichológiai Intézetének
munkatársa. A régi rendszerben több felmérés által teljesen nyilvánvalóvá vált,
hogy az emberek közérzetét a fizetés mértéke csak kis mértékben befolyásolta. A
90-es évek után alapjaiban változott meg a helyzet, de hasonló kutatási anyag a
rendszerváltás után nem készült.


Ilyen a magyar munkás



A magyar ember nem is olyan rossz munkaerő. Legalábbis ezt mutatja a Magyarországon működő
Saville Hodsworth Limited (SHL), angol tulajdonú alkalmasságvizsgáló kft. tesztjeinek
összegzése. A Magyarországra települő cégek eleinte általában bizalmatlansággal
viseltetnek a magyar menedzserek és alkalmazottak iránt. Ennek oka azonban nem a szakmai
tapasztalat, hanem az ismeret hiánya. Néhány év után általában lecserélődnek a külföldről
hozott vezetők, és magyar fiatalok veszik át a helyüket. Ezek a magyarok ugyanazt
teljesítik, csak lényegesen olcsóbban – mondja az SHL ügyvezető igazgatója, Klein
Sándor, aki a cégen belül a menedzserek tesztelésével foglalkozik. Elmondása szerint
az SHL Magyarországon mintegy harminc nagyvállalattal van kapcsolatban.

Megtudtuk, hogy a külföldiek legszívesebben csak "munkaholistákat" alkalmaznának,
(olyanokat, akik reggel nyolctól este nyolcig képesek talpon lenni). Erre a szerepre
azonban csak a fiatalabb generáció alkalmas, ők képesek igazán arra a lojalitásra és
odaszántságra, amire a multik vágynak. Az idősebb generációt egyszerűen másként
nevelték, nincs tradíciója náluk a nyugati munkatempónak.

Ezek miatt a menedzserréteg fiatalosodik, sőt a magyar ifjak egyre kapósabbak a hazánkban
működő külföldi cégeknél. Ezt nagyrészt a külföldi származású és rendszer?
iskoláknak és a külföldön töltött gyakorlati időknek köszönhetjük. Az ügyvezető
szerint négy-öt év alatt teljesen be fogjuk hozni a nyugati munkaerővel szembeni hátrányunkat
menedzseri szinten.

Horváth András, az SHL tudományos munkatársa, aki az alkalmazottak, fizikai munkások
tesztelésével foglalkozik, elmondta, hogy a betanított- vagy szakmunkások szintjén
nincs igazán különbség magyar és nyugati dolgozók között. A különbségek inkább
a komolyabb képzettséget, technikai felkészültséget igénylő állásoknál jönnek
ki, (sajnos a magyarok rovására). Megnyugtatásképpen a szakértő hozzátette: tőlünk
keletebbre és délebbre ezek a tendenciák szignifikánsabbak, nálunk pedig alig észrevehetőek.

Horváth újságunknak összehasonlító elemzést készített az angol és a magyar
dolgozókról. Férfi gyári munkásokról van szó mindkét oldalon. Ebből kiderül,
hogy a magyarok nem annyira képviselik az elképzeléseiket, jobban meg akarnak felelni
az elvárásoknak, igyekeznek a legjobb oldalukat mutatni a munkaadónak. A nyugati – főleg
amerikai – alkalmazottak úgy állnak hozzá, hogy vagy elfogadják őket ahogy vannak,
vagy nem mennek el az adott helyre dolgozni.

Szociális érzékünk fejlettebb. Ez talán a szocialista múltnak tudható be, de talán
annak is, hogy a magyar kétkezi munkás alacsonyabban van a társadalmi ranglétrán,
mint egy nyugati. A magyarok nyitottabbak az újításokra és fantáziadúsabbnak tartják
magukat mint angol kollégáik, akik konvencionálisabbak, jobban szeretik a jól bevált
dolgokat. Horváth szerint ennek a kifejlődésében az segíthetett, hogy egyszerűen rá
voltunk kényszerülve a lehetőségek minél szélesebb kör? kihasználására. A
nyugatiak mindazáltal rugalmasabban alkalmazhatók, könnyebben át lehet őket irányítani
más munkaterületre, mint az átlagmagyart. A problémamegoldó képességük is, úgy tűnik
jobb. Gyorsabban reagálnak váratlan helyzetekben, mint a tesztelt magyarok. Honfitársainkról
még az is elmondható, hogy – főleg az utóbbi években – már nem annyira a pénz
motiválja őket a munkában, inkább az, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.

Olvasson tovább: