Kereső toggle

A jog és a kábulat

Struccpolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

E hónap elején lépett életbe a büntető törvénykönyv azon új passzusa
(laikusan és röviden csak "új drogtörvénynek" nevezik), amely a kábítószerekkel
való visszaélés – a korábban érvényben lévőnél összességében szigorúbb –
jogi szankcionálását szabályozza. A vitákat és indulatokat kavaró törvénymódosítás
hátteréről és jellegéről Dr. Pelle Andrea ügyvédnővel, a Társaság a Szabadságjogokért
nev? szervezet alapító tagjával beszélgettünk.

– Magyarországon 1978-ban fogalmazták meg azt a "Visszaélés kábítószerrel"
nevet viselő törvényt, amely alapján a kábítószer fogyasztása is bűncselekménnyé
vált. Az új módosítás más ezen a területen?

– Ezzel kapcsolatban nagyon sok félreértés, félreértelmezés látott
napvilágot az elmúlt időszakban. Sokan ezt a március elsejével hatályba lépő
Btk.-módosítást úgy jellemezték, hogy ezentúl a fogyasztás is bűncselekmény lesz.
Ez nem így van. Eddig is az volt, csak a megszerzésen keresztül büntették a fogyasztást.
Az első nagy módosítás 1993-ban történt a Btk.-nak ebben a részében. Ekkor vezették
be az úgynevezett elterelés intézményét. Ez azt jelentette, hogy a fogyasztó gyógykezelésen
vehet részt, s ekkor a büntetőeljárást ellene meg kell szüntetni.

– Úgy tűnik, a szavaknak perdöntő jelentésük van: nem meg lehet szüntetni,
hanem meg kell szüntetni. Tehát a büntetőeljárás megszüntetésének kötelező
jellege vonatkozott az alkalmi kábítószer-fogyasztókra és mindazokra is, akik már
betegek, tehát kábítószerfüggők, ha vállalják a gyógykezelést?

– Az egyik feltétele az elterelés alkalmazhatóságának az volt, hogy az
illető csak csekély mennyiség? kábítószerrel éljen vissza. Maga a törvény nem
tartalmazta azt, hogy mennyi is ez a csekély mennyiség – ezt a Legfelsőbb Bíróság
Büntetőkollégiumának egyik állásfoglalása tartalmazta. A halálos dózis tízszeresénél
nem több kábítószer jelentette a csekély mennyiséget, és a százszorosánál több
jelentette a jelentős mennyiséget. A kettő között volt az alapeset. A különböző
mennyiségekhez a büntető törvénykönyv eltérő büntetési mértékeket fűzött és
fűz jelenleg is.

– Bűnüldöző körökben azt mondták, hogy olyan magas a csekély mennyiség
felső határa, hogy így egy kereskedő, ha 20 szem extasy tablettát találnak nála,
azt mondhatja, hogy azt az ő saját fogyasztására tartja, senkinek nem adott belőle.
Ezzel megy elterelésre, és emiatt nem tudják őt igazából felelősségre vonni.

– Igen, azonban azt mindig elfelejtették ehhez hozzátenni, hogy ahhoz, hogy
valakit kereskedésért vonjanak felelősségre, nem elég azt bizonyítani, hogy mennyi
tablettát találtak a zsebében, hanem azt is bizonyítani kellett, hogy ő ezt eladta, mégpedig
haszonszerzés céljából. Vagyis: ha a mennyiségi határokat csökkentjük, annak az
eredménye nem az lesz, hogy a kereskedőket jobban felelősségre tudjuk vonni, hanem az,
hogy a fogyasztók még szűkebb köre tudja az elterelést választani.

– Egy másik kritika szerint nem voltak kellően szigorúak a büntetőjogi
szabályok, nemcsak a kábítószer-visszaélés esetében, hanem más bűncselekmények
esetében sem, ezért a büntetés-kiszabási rendszer egészét kell szigorítani. Ennek
égisze alatt lépett hatályba az új szabályozás március elsejével.

– A nyilvánosság előtt zajló társadalmi és parlamenti vita alatt sokat
finomodott a törvénymódosítás tervezete. Amit most végül is tartalmaz a BTK, az nem
az már, amit a kormány beterjesztett. Vannak olyan részei, amelyek tulajdonképpen az
eddig hatályos törvénynél is kedvezőbbek. Az új törvényszakasz éles különbséget
tesz azok között az – alkalmi – fogyasztók között, akik csak próbálkoznak és
azok között, akik már kábítószerfüggők. Azok, akik nem betegek, nem választhatják
az elterelést, tehát megszűnik az úgynevezett megelőző kezelés lehetősége számukra,
és marad az a 2 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztési tétel, amelynek a középmértéke
11 hónap – ez az irányadó kiszabható tétel a fogyasztó esetében. Természetesen a
bíró mérlegelheti az adott ügyben a személyes körülményeket: hány éves az illető,
most próbálta először, vagy már egy éve használ drogokat stb.

Viszont nincsen semmi jogi garancia arra, hogy az alkalmi fogyasztót nem fogják megbüntetni.
Március elsejétől bevezették a vádemelés elhalasztásának intézményét. Ez eddig
csak a fiatalkorúaknál létezett. Ez alapján az ügyész a vádemelést elhalaszthatja,
ha úgy gondolja, hogy az illető fiatal még nem annyira veszélyes a társadalomra.
Ekkor például egy évig türelmi időt adhat neki. Óriási különbség az, hogy ez nem
kötelező immáron, hanem az ügyész mérlegelési jogkörébe tartozik. Tapasztalataim
szerint nagyon eltérő az, hogy az egyes ügyészek, bírák hogyan ítélik meg a kábítószer-fogyasztást
és a fogyasztót. Valószínűleg sok időnek kell még ahhoz eltelnie, hogy kiderüljön,
milyen lesz az egységes joggyakorlat – inkább a büntetési szabályozás felé fog
tolódni, vagy a vádemelés elhalasztása felé. Jelen pillanatban erre prognózist adni
nehéz. Bár a viták során a kormány és a törvényalkotók képviselői mindig azzal
nyugtatták a kritikusokat, hogy úgysem fognak senkit börtönbe zárni magáért a
fogyasztásért. Mindezt majd az elkövetkezendő évek fogják eldönteni.

– A kábítószerfüggők esetében tehát megmaradt az elterelés lehetősége?

– Sőt, ha nem mennek el erre a kezelésre, vagy nem tudják a részvételüket
igazolni, akkor sem az eddigi két éves szabadságvesztéssel kell számolniuk, hanem
csak egy évig terjedő szabadságvesztéssel. Tehát enyhébb az őket fenyegető büntetési
tétel, mint a nem kábítószerfüggők esetében. Ez az eredeti törvényjavaslatban is
így szerepelt. Ezt a privilegizálást, vagy enyhítést a kábítószerfüggő esetében
nemcsak a fogyasztásra tartalmazza az elfogadott törvénymódosítás, hanem az összes
többi magatartásra: akkor is, amikor jelentős mennyiség? anyagot tart magánál, vagy
hogyha kereskedik a kábítószerrel.

– Ezek szerint óriási a jelentősége március elsejétől Magyarországon is
annak, hogy ki drogfüggő és ki nem az, mivel – nálunk – a nem függő nem választhatja
az elterelést, illetve a nem függőt erőteljesebben sújtja a törvény, mint a függőt.
Hogyan állapítják meg, hogy valaki függő-e vagy sem?

– Elsősorban testi vizsgálat alapján (vannak-e rajta tűszúrásnyomok, a
vizsgálat pillanatában kábítószer hatása alatt áll-e, vannak-e elvonási tünetei
stb.), illetve az ő vallomását veszik alapul. Abban az esetben, ha valakin nincsenek tűszúrásnyomok,
vagy olyan szert használ, amelynél nincsenek látványos elvonási tünetek (kokain,
amfetaminok), akkor a szakértő kizárólag a vádlott elmondásai alapján fogja tudni
eldönteni, hogy függő vagy nem függő az illető. Tapasztalatom az, hogy az igazságügyi
elmeorvos-szakértők és orvos szakértők erre a feladatra nincsenek felkészülve, sem
számukat, s főleg nem szakértelmüket tekintve. Ez óriási gondot fog jelenteni a
leendő büntetőeljárásokban.

Ha valaki csak pszichés jeleit mutatja annak, hogy ő függő, akkor elvileg kerülhet a
könnyebb elbírálást maga után vonó függő kategóriába. Egyébként a vizsgálati
metódusban csak egy-két kérdés vonatkozik a fizikai tünetekre, a kérdések többsége
a visszaélő életvitelével kapcsolatosan állapít meg kritériumokat: eleget tesz-e
családi, munkahelyi kötelezettségeinek, volt-e már bármilyen jogvitája –
gyermektartás fizetésének elmulasztása, munkaügyi elbocsátás –, amiben a
drogfogyasztás szerepet játszhatott. Ezek alapján elképzelhető, hogy valaki, aki
elolvas egy-két szakkönyvet, sikeresen állíthatja be magát a hatóság előtt függőnek.


Mindezeket elkerülendő, Európa más országaiban tehát az elterelés intézményét
sokkal kiterjedtebben kezelik. Belátták azt, hogy a büntetőjog nem alkalmas arra, hogy
a kábítószer-fogyasztást visszaszorítsa. Másrészt, bár a kereskedés visszaszorítása
nagyon fontos cél, a kereskedő "kishalak" elkapása, leleplezése, megbüntetése
csak tiszavirág-élet? eredményt jelent, hiszen olyan nagy a haszon, hogy rövid időn
belül úgy is lesz új jelentkező ugyanerre a posztra. Sokkal inkább az vezethet hosszú
távú eredményre, ha a keresletet csökkentik, tehát a fogyasztást próbálják –
prevencióval – visszaszorítani.

Illetve igyekeznek azt is elérni, hogy kevesebb kár származzon a kábítószer-fogyasztásból.
Tudomásul veszik azt, hogy vannak olyan fogyasztók, akik nem akarnak, vagy nem tudnak kábítószer
nélkül élni, és nekik abban segítenek, hogy kevésbé veszélyes módon és kevésbé
veszélyes szereket használva éljenek. Az ártalomcsökkentés révén a túladagolásos
halálokat, a HIV fertőzések számát, a hepatitis fertőzést tudják visszaszorítani.
Az ártalomcsökkentés filozófiájának a lényege, hogy nem morálisan közelíti meg a
drogfogyasztást, hanem tényként kezeli, hogy vannak és lesznek olyan állampolgárok,
akik használnak ilyen szereket. Velük is kell kezdeni valamit, nem lehet struccpolitikát
folytatni, és képtelenség egyetlen, kizárólagos állami célként kitűzni a
drogmentes társadalmat.

Olvasson tovább: