Kereső toggle

Dinko Sakic és a horvát igazságszolgáltatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor március elején a tárgyalóterembe vezették a 78 éves Dinko Sakicot, makkegészséges
ember benyomását keltette. A pert azonban alig egy óra múlva félbeszakították,
mivel két orvos igazolta, hogy a vádlott nem tárgyalóképes, magas a vérnyomása, és
állítólag roszszul is lett. A március közepén tovább folytatott tárgyalás alperesét
azoknak az embereknek a haláláért vonják felelősségre, akiket a jasenovaci koncentrációs
táborban gyilkoltak meg a második világháború folyamán.



Dinko Sakic, jasenovaci lágerparancsnok Fotó: MTI

Diplomaták, közel száz újságíró, Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal
Intézet igazgatója, valamint a jugoszláv igazságügy-minisztérium képviselője
jelenlétében valóban megkezdődött a per Dinko Sakic ellen. Sakic a törvényszék elnökének
szokásos kérdésére hangosan és patetikus hangnemben kijelentette: "Megértettem a vádakat,
nem érzem magam bűnösnek, nyugodt a lelkiismeretem." Sakic tagadja, hogy Jasenovacban
tömegeket gyilkoltak volna meg.

Ez annak a néhány usztasa szervezetnek is a véleménye, amelyek legálisan működnek
Horvátországban. A horvát katolikus egyház egy része is osztja ezt a nézetet.
Vjekoslav Lasic dominikánus páter, aki azzal szerzett hírnevet magának, hogy
rendszeresen miséket mond Ante Pavelic tiszteletére, és egy prédikációjában azt állította,
hogy a "poglavnik (vezér) Isten trónja mellett ül", most a fasizmust dicsérve
kijelentette a tévének: "a független horvát (usztasa) államban nem követtek el bűntetteket",
valamint hogy "Jasenovacban a zsidókat nem az usztasák, hanem a szerbek gyilkolták
szisztematikusan".

Sakic 1921-ben Hercegovinában született, ahonnét sok usztasa származik. 1942 elején
lett az usztasa biztonsági szolgálat tagja. Hamarosan előléptették, és a Stara
Gradiska-i és jasenovaci tábor helyettes parancsnoka lett. 1944-ben a jasenovaci
koncentrációs és megsemmisítő tábor élére nevezték ki.

Sakic, mint sok más usztasa horvát, a háború után katolikus papok segítségével
Argentínába jutott, és itt évtizedekig vendéglőt vezetett. Soha senki sem kereste
volna, ha 1994-ben nem fog kezet Tudjman elnökkel Buenos Airesben. Amikor egy újságíró
megkérdezte, azt állította, hogy Jasenovac "egy magaslati gyógyhely" volt. A kérdésre,
hogy érzett-e valaha szégyent, azt válaszolta: "Nem, ellenkezőleg, büszke vagyok
mindenre, újra megtenném." Egy ilyen kijelentés csak azért volt lehetséges, mert
Sakic tudta, mennyi segítséget kapott Tudjman az usztasa emigrációtól. Tudjman persze
viszonozta ezt jó állásokkal, kiemelt nyugdíjakkal, és azoknak a tulajdonoknak a
visszaadásával, amelyeket 1945 után elkoboztak tőlük. Akkor sem a horvát közvélemény,
sem a horvát igazságügy nem figyelt föl Sakic kijelentéseire. Csak a Simon Wiesenthal
Intézet reagált, és nemzetközi botrányt robbantott ki.

Már a per kezdete előtt az volt a közvélemény benyomása, hogy az eljárás csupán
formalitás lesz. A mintegy harminc jasenovaci túlélő tanúvallomásában szinte kivétel
nélkül azt mondta, hogy sohasem látta Sakicot, vagy csak arra akartak emlékezni, hogy
mindig tiszta csizmát és vasalt egyenruhát viselt. Néhány tanú, akiknek Szerbiából
kellett volna érkeznie, belgrádi újságíróknak kijelentette, hogy félti az életét,
és ezért lemond a zágrábi útról. Egyikük viszont, Mihajlo Maric, a Rijekában
megjelenő Novi Listnek kétoldalas interjút adott, amelyben részleteket mondott el
Sakic és emberei borzalmas rémtetteiről.

Március 20-a után vagy húsz tanú fogja elmondani, mit tapasztalt Jasenovacban. Azok,
akik vállalták a tanúskodást, nagy veszélynek teszik ki magukat. "Egy rendőr azt
mondta nekem, hogy szégyellnem kellene magamat, amiért sárt dobok egy horvátra" –
mondta Simo Klaic a Reuters újságírójának. Kaicot mint horvát kommunistát
jasenovaci kényszermunkára ítélték. Ő emlékszik a tömeggyilkosságokra, és
szerinte már 1942-ben gázzal gyilkoltak meg gyerekeket. Erre emlékszik Mirjana Radman
is, aki akkor tíz éves volt, és akit 1942 nyarán más gyerekekkel Jasenovacba deportáltak.
Őt, miután horvát származása bebizonyosodott, elbocsátották.

Vezető horvát jobboldali körök azt hangsúlyozzák: a táborparancsnoki rang nem
elegendő arra, hogy Sakicot bűntettel vádolják. Franjo Tudjman elnök nemrég
kijelentette: "A per nagy valószínűséggel bizonyítani fogja, hogy az áldozatok száma,
amelyet a kommunisták hirdettek, hamis." Majd így folytatta: "A könyveimben említett
szám pontos: Jasenovacban nem öltek meg 30-40 ezernél több embert, és Horvátországban
az összes internáló táborban nem öltek meg 60 ezernél többet. Ha a pert jól
vezetik, akkor hitelesíteni fogja ezt az igazságot."

A Dinko Sakic elleni per előreláthatólag négy-öt hónapig fog tartani. Lehetséges,
hogy Sakicot el is ítélik. De bírósági körökben úgy vélik, Tudjman elnök Horvátország
jövőre esedékes tizedik évfordulóján kegyelmet ad Sakicnak, annál is inkább, mert
nem akarja megszakítani jó kapcsolatait azokkal az usztasákkal, akik pártját pénzelték.

Olvasson tovább: