Kereső toggle

Pénz és titkosügynökök a nagy ugrás szolgálatában

Peking, a porszívó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ legnépesebb országa a huszonegyedik századra a világ legütőképesebb
hadseregét szeretné magának. A kínai katonai vezetés határozott lépéseket tesz a Népi
Felszabadító Hadsereg modernizációjára. A cél: minél hamarabb visszaállítani Kína
régi fényét. Amit lehet, megvásárolnak, ami pedig nem eladó, a legváltozatosabb
eszközökkel igyekeznek megszerezni. Az ázsiai ország szuperhatalmi törekvéseit az
amerikai Time magazin foglalta össze.



Kína az orosz Sz-300 típusú légvédelmi rakétákat is kiszemelte. Birodalmi célok
    Fotó: Kommerszant

1991 januárjában az amerikaiak Irak elleni légicsapását élőben közvetítő
CNN-adást különös figyelemmel kísérték öt időzónával odébb Pekingben. Az Öböl-háborúban
használt taktikai és harcászati fegyverek bevetésének egyik célja – Irak
mihamarabbi térdrekényszerítése mellett – az erőfitogtatás volt, amely többek között
megmutatta az óriási méretű, ám elmaradott kínai hadsereg korlátait. Az intelligens
rakéták használata, a rugalmas irányítás-ellenőrzés mechanizmus és a precíziós
támadások sora, úgy tűnik, elkápráztatta a kínai felső vezetést, mivel az Öböl-válságot
követően komoly lépéseket tett a Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) világszínvonalúvá
emelésére. A kínai védelmi minisztériumban ettől kezdve egy új doktrínáról
lehetett hallani: a "csúcstechnológia feltételei szerinti korlátozott háború"
stratégiájáról. A Kínai Népi Demokratikus Köztársaság ezt követően fokozta
anyagi és titkosszolgálati erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a lehető
leggyorsabban katonai szuperhatalmi státuszra küzdje fel magát.

Washingtonban úgy vélik, hogy valóban van mitől aggódni a hatalmas hadsereg modernizálása
láttán. A kínai vezetés minden eszközt bevet, hogy valamiképp behozza lemaradását.
Erre utalt a múlt hónapban egy, a Fehér Ház számára összeállított kongresszusi
jelentés, amelynek állítása szerint Peking már csaknem két évtizede komoly kémtevékenységet
folytat az Egyesült Államokban. A kínos tényekre akkor bukkant rá a fél éve működő
kongresszusi bizottság, amikor vizsgálatot folytatott két amerikai repülőgépgyárral
kapcsolatban. A Hughes Electronics Corp. és a Loral Space & Communications a vádak
szerint olyan tervezéssel kapcsolatos információkat juttatott el Kínának, amelyek segítséget
nyújtottak a sikertelen kísérletek miatt megrekedt ballisztikusrakéta-program újraindításához.

A vizsgálatot végző amerikaiak szerint Peking "porszívóként" szippantja fel az
összes hírt, amihez csak hozzáférhet. A jelentés azt állítja, hogy a Népi
Demokratikus Köztársaság hivatalos kémszervezete, az Államvédelmi Minisztérium, több
tucat kormányzati szerven, illetve más külföldiekkel közösen létrehozott vállalaton
keresztül gyűjtögette szorgalmasan az amerikai katonai titkokat. A dokumentum azt is
kiemeli, hogy a kínaiak előnyben részesítik a humán hírszerzési forrásokat. A kínaiak
bárkit felhasználnak, aki elérhető vagy aki kapcsolatokkal rendelkezik, és mindenhol
ott vannak – jegyzi meg egy CIA- tiszt. Sokan egyszer? magánemberként érkeznek a "lehetőségek
hazájába", majd beépülnek bizonyos nemzetközi vállalatokba, ahol csak a kedvező
pillanatot kell kivárniuk. Az amerikai–kínai kapcsolatokban az utóbbi évtizedekben
bekövetkezett enyhülés következtében Pekingnek egyre jobb lehetőségei adódtak az
Egyesült Államokban. A nyolcvanas években kínai tudósok amerikai nukleáris laboratóriumokat
látogathattak meg, de az ázsiai ország ügynökei azokon a "végkiárusításokon"
is feltűntek, ahol "leárazott" amerikai harcigépek cseréltek gazdát. A Hughes és
a Loral, amelyek a kínai Long March ("Hosszú Menetelés") nev? rakéták számára
készítettek műholdakat, tagadják a vádat, miszerint titkos információkkal segítették
volna Pekinget.

Míg a kémkedés vádját Kína "abszurdnak és felelőtlennek tartja", nem rejti véka
alá ügyleteit a legálisnak mondott fegyverpiacon. Az NFH modernizációjához
Franciaország, Brazília, Oroszország és Izrael egyaránt hozzájárult, és ezek közül
mindegyik "elsőrend? vásárlónak" tartja a kínai partnert – véli a Time
magazin. A kínai vezetés amellett, hogy radikális átszervezést hajt végre a
hadseregben, tavalyhoz képest 13 százalékkal növelte a hadi kiadásokat. Az NFH-t
racionalizálni kívánó kínai kormány 500 ezer főnyi csökkentéssel 2 és fél milliósra
"karcsúsította" haderejét, ugyanakkor nagy lendülettel állt neki a nagyrészt
elavult katonai technika felújításának. Az utóbbi években Peking három

Kilo-636 típusú támadó tengeralattjárót, két anyahajó-romboló töltetekkel
felszerelt Szovremenyi osztályú torpedó-rombolót, illetve 50 darab SZU–27-es vadászgépet
vásárolt Oroszországtól. Ezenkívül Kína belekezdett 20 darab új Dongfeng–31 típusú
nagy hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus lövedék telepítésébe,
amelyek képesek nukleáris töltetet juttatni akár az Egyesült Államok területére
is.

A haditechnológiához nem kell más, mint megfelelő mennyiség? kemény valuta és egy
új hadászati doktrína. Ez utóbbiért még fizetni sem kell, ellopni viszont nem érdemes.
A közös amerikai–orosz csereprogramok azonban alternatív stratégiai gondolkodásmódra
serkentették a kínaiakat is. A szovjet fenyegetés idejéből megmaradt "aktív védekezés"
taktikája helyett Peking egyre nagyobb hangsúlyt fektet az úgynevezett kombinált
fegyveres képzésre. Ez a stratégia összekapcsolja a légi, tengeri és szárazföldi
erők tevékenységét, és az így kiképzett hadsereg gördülékenyebben képes támadást
intézni egy esetleges célpont ellen. Hogy milyen célpontok jöhetnek szóba? Egyik elképzelhető
forgatókönyv például Tajvan lerohanása lehet. Túlzás lenne azonban azt állítani,
hogy az új irányvonal teljesen átjárta volna az NFH-t.

A kínai hadseregnek egyelőre még nem volt alkalma oly módon demonstrálni katonai
hardver-állományát a világ előtt, hogy az valóban veszélyhelyzetet teremtsen – állítja
Bates Gill, az amerikai Brookings Institution egyik elemzője. Más szakértők szerint is
az ázsiai országnak legalább harmincéves lemaradása van a katonai felkészültség
terén az Egyesült Államokhoz képest. Bár riasztónak tűnhet egy – informatikai
rendszerekben, műholdakban kárt okozó – kínai "kibertámadás" lehetősége, ez
egyelőre messze áll a realitástól. Az NFH atomtöltetei, amelyek egyébként békeidőben
nincsenek a hordozórakétákra szerelve, elsősorban az elrettentést szolgálják. Az
NFH stratégiairakéta-ereje még az új Dongfeng rakétákkal együtt is csupán mintegy
6 százaléka az Egyesült Államokénak. Ez azt jelenti, hogy Peking elegendő haderőt
tud mozgósítani ahhoz, hogy biztosítsa saját védelmét, de jelenleg nem képes több
ezer kilométeres távolságban számottevő erőt demonstrálni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kínai fegyverkezés nem fogja jelentősen megváltoztatni
az ázsiai erőegyensúlyt. Kína nem a San Franciscó-i öbölben kívánja az erejét
fitogtatni, hanem a dél-kínai tengeren szeretné kiterjeszteni befolyását – véli
Ralph Cossa, a honolului székhely? Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Csendes-Óceáni
Fórumának vezetője. A kínai vezetés törekvése a jelek szerint az, hogy visszaállítsa
az ország hagyományos "középső birodalom" státuszát, vagy legalábbis az egyértelm?
ázsiai hegemóniát. Ez azonban nézeteltérésekhez vezethet majd az Egyesült Államokkal
való viszonyban, amelynek szintén jelentős érdekeltségei vannak a csendes-óceáni térségben.
Ez nem feltétlenül jelent háborút, de mindenképpen növeli a feszültséget a
Washingtonnal fenntartott kapcsolatokban. Kent Harrington, a CIA volt ázsiai ügyekkel
foglalkozó hírszerző tisztje szerint ma még nem lehet eldönteni, hogy melyek lesznek
a célpontjai a kínai fegyvereknek. A nyilvánosság azonban – teszi hozzá – segíthet
a fenyegetés felismerésében.

Olvasson tovább: