Kereső toggle

Örömkönnyek vagy szégyenpír

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megszületett végre a nagy döntés. Az Amerikai Szenátus hallatta szavát és mindkét
vádpontban felmentette Clinton elnököt. Az elsőben, amely hamis tanúzásért vonta
volna felelősségre, a szavazatarány 55:45 volt, vagyis 55 szenátor – 45 demokrata és
10 republikánus – nemmel szavazott, míg 45 republikánus igennel, vagyis az elnök
tisztségéből történő eltávolítása mellett tört lándzsát. A második vádpontban,
amely az igazságszolgáltatás akadályozásáért, illetve félrevezetéséért akarta
megfosztani Clintont hivatalától, a szavazatarány 50:50, tehát eldöntetlen volt.
Persze hozzá kell tenni: még ha a republikánusoknak sikerült volna is megszerezniük
az egyszer? többséget, a végeredmény ugyanez lenne, mivel az elnök hivatalból történő
eltávolításához a szenátusban kétharmados többségre, azaz jelen esetben 67
szavazatra lett volna szükség.

Teljes volt a Fehér Ház diadala, hiszen a törvényhozás felsőházában még
egyszer? többség sem jött létre az államfő ellen. Jóllehet ő maga a televízióban
ország-világ hallatára elismerte, hogy hamisan vallott a vádesküdtszék előtt, a
szenátorok valószínűleg valamiféle jelentéktelen gyerekcsínynek, vagy legrosszabb
esetben füllentésnek minősítették a dolgot. Tette volna csak ugyanezt egy átlagos
amerikai polgár: a törvény szerint hároméves börtönbüntetéssel kellene számolnia.
Az elnök ezzel szemben – legalábbis a szenátus meglátása szerint – az "egyenlőbbek"
osztályába tartozik, így rá a törvénynek ilyen szigorú ítélete nem vonatkozik.

Clintont a második vádpontban egyenlő arányban ítélték bűnösnek, illetve ártatlannak.
Erről is lehetne sokat beszélni, de minek. Az ítélet megszületett, és most mindenki
a republikánusokat marasztalja el, amiért állítólag feleslegesen meghurcolták a Fehér
Ház lakóját. Az idősebbek még jól emlékeznek arra, amikor Nixon elnöknek le
kellett mondania, mivel a demokraták hadjáratot indítottak személye ellen, azonban
felettük akkor senki sem tört pálcát.

Nehéz lenne elbírálni, hogy miként vélekednek minderről az amerikaiak. A média
szerint az ügy kimenetele megegyezett a nagy többség véleményével. Nem szabad
ugyanakkor elfelejteni, hogy létezik Amerikában egy olyan réteg, amelyet a köznyelv
"the silent majority"-nek, azaz a hallgatag többségnek nevez. Nehéz kitapogatni
ennek a rétegnek a véleményét: egyesek közülük alighanem örömkönnyeket sírnak,
míg mások arca szégyenpírban ég. Annyi bizonyos, hogy ideje volt már véget vetni
ennek a komédiának, hiszen mindenki jó előre tudta, mi lesz a végeredmény. Elemista
gyerekek is bizton megjósolhatták volna, hogy a képviselőház elmarasztalja, míg a
szenátus felmenti az elnököt. A többi pedig Clinton lelkiismeretére tartozik.

A Republikánus Párt azonban komoly nehézségekkel küszködik: a többségében liberális
amerikai média ugyancsak elveri rajta a port. Az elmúlt hétvégén összeült az úgynevezett
Republikánus Vezetőségi Tanács a floridai Miamiban, hogy felbecsülje a jelenleg fennálló
helyzetet és új irányvonal kidolgozását kísérelje meg a 2000-es választásokra,
illetve azok előkészítésére. A kétnapos összejövetelen a republikánus vezetők
szokatlanul nyers szavakkal ecsetelték a helyzetet. Christine Todd Whitman, New Jersey
kormányzója kijelentette: "Nehéz idők ezek a republikánusokra. Az az igazság, hogy
az amerikaiak közül sokaknak az a benyomásuk: a Republikánus Párt becstelen, bosszúálló
és nem szolgálja a közjót. A mi feladatunk most nem az, hogy vitába szálljunk
ezekkel a bírálókkal. Tőlünk függ annak meghatározása, hogyan köszörüljük ki a
csorbát, és milyen úton haladunk tovább."

A gyűlésen felszólalt New York állam magyar származású kormányzója, George Pataki
is, és többek között kijelentette, hogy a republikánusok akkor tudják a helyes irányba
terelni a pártot, ha követik azoknak a kormányzóknak a példáját, akik "ragaszkodnak
az olyan republikánus elvekhez, mint például az, hogy bízni kell a népben, az
alacsonyabb adókban, a kisebb létszámú kormányban, valamint az egyén és a magánszektor
nagyobb mérték? szabadságában." Ellentétben a többi résztvevő kormányzóval,
Pataki nem volt hajlandó újabb megfontolás tárgyává tenni a republikánus
kongresszusi vezetők ténykedését, avagy boncolgatni a hivatalfosztási eljárás
folyamatát, és hangsúlyozta: túl kellene lépni "a fogcsikorgatás és belső vívódás"
időszakán, nem kevésbé a lélektani vizsgálaton. "Nem hiszem, hogy erre szükség
lenne" – mondta.

A New York-i kormányzó egyúttal arra is felhasználta a kétnapos találkozót, hogy növelje
országos népszerűségét. Magatartása arra engedett következtetni, hogy a jövő évi
választásokon versenybe száll a Republikánus Párt elnökjelöltségéért. A választási
hadjáratnak szinte korai megnyitója volt, amikor támadást intézett Al Gore alelnök
ellen, "liberálisnak" nevezvén a Demokrata Párt elnökjelölt-listájának éllovasát,
aki - úgymond - az amúgy is nagy létszámú kormányt még nagyobbá tenné, ha megkapná
a lehetőséget.

Pataki a legélesebben bírálta a Clinton-kormányzat közelmúltban tett javaslatait a közoktatás,
a szövetségi nyug-díjrendszer és a költségvetési többlet ügyében, majd
figyelmeztetett, hogy az alelnök még rosszabb útra fogja téríteni az országot. "Úgy
vélem, a rendelkezésre álló adatok arra a következtetésre vezetnek mindannyiunkat,
hogy Gore alelnök még liberálisabb, még inkább Washington felé forduló álláspontot
venne fel és még fokozottabban hinne Washingtonban, valamint a hozzá tartozó
hatalomban, mint valaha" – mondotta a magyar származású kormányzó. Majd hozzáfűzte:
"A demokraták filozófiája mindig nagyobb fontosságot tulajdonított Washingtonnak, a
magasabb adóknak, és mindig is jobban bízott a kormányban, mint az egyénben."

Pataki saját államában óriási népszerűségnek örvend, hiszen időtlen idők óta
ő az első politikus, aki bizonyítani tudta, hogy nemcsak ígér, de teljesít is: ezért
választották meg hatalmas többséggel második hivatali időszakára is. Amint a jelek
mutatják, 2000-ben őt is ott láthatjuk majd az elnökjelöltségért pályázók sorában.
Egyelőre még nem lehet pontosan meghatározni, kik vesznek majd részt a viadalban. Az
ifjabb George Bush már a választási hadjárat megindulása előtt bejelentette, hogy
meggondolta a dolgot és nem indul. A jelenlegi helyzet azt mutatja: George Pataki esélyes
arra, hogy elnyerje a Republikánus Párt elnökjelöltségét. Persze 2000-ig rengeteg víz
folyik majd le mind a Hudson, mind a Potomac folyón...

Olvasson tovább: