Kereső toggle

Forr a magyar alvilág

Interjú Gyolai László alezredessel, az ORFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságának parancsnok-helyettesével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



A keresztapák szeretik, ha legendák keringenek róluk, főleg kegyetlenségükről. Nem
csoda, hogy a rendőrök is készülnek az elfogásukra
        Fotó: Varjú Zoltán

– A szervezett bűnözői csoportokat a sajtóban előszeretettel titulálják
maffiának. Ön szerint mikor jogos ennek a kifejezésnek a használata ?

– Ez a kifejezés az olaszországi, azon belül is a szicíliai szervezett bűnözői
csoportok kapcsán alakult ki, melyek elsősorban családi, illetve etnikai alapokon
szerveződnek. Ezeknek sajátos hierarchiájuk és módszereik vannak, amelyek határozottan
megkülönböztetik őket a világ más országaiban, köztük a hazánkban is működő
csoportoktól. Az "igazi maffia" ismérvei Olaszországon kívül csupán az amerikai
kontinensen jelenlevő szervezetekre jellemzőek, de ezek gyökerei pontosan Szicíliában,
a maffia őshazájában találhatóak. Így, ha a szó valódi értelmét nézzük, nem
szerencsés a magyarországi szervezett bűnözést maffiának nevezni. Viszont a sajtó
és gyakran a politikusok is használják ezt a kifejezést, ami talán érthető is,
hiszen a közvélemény szempontjából ez sokkal izgalmasabb és figyelemfelkeltőbb,
mint a "szervezett bűnözői csoport" kifejezés.

– Milyen módon köthető a rendszerváltáshoz a szervezett bűnözés megerősödése,
illetve ilyen jelleg? "bandák" elszaporodása Magyarországon?

– Általánosságban elmondható, hogy a diktatórikus berendezkedés? államok
esetében a szervezett bűnözés kifejlődése gyakorlatilag lehetetlen. Gondoljunk csak
a hitleri Németországra, vagy a kelet–európai kommunista diktatúrákra. Az államhatalom
természetellenesen erős kontrolljának talán egyetlen hasznos következményeként
ezekben az országokban hogyha létre is jöttek ilyen bűnözői csoportok, azok igencsak
rövid életűek lehettek. Még a "puha diktatúrának" nevezett, rendszerváltás előtti
Magyarországra is igaz volt ez. Tegyük fel, hogy egy arra szakosodott csoport megpróbálta
megzsarolni az egyik állami cég vezetőjét. Mivel a vezető nem önálló vállalkozó
volt, hanem az állam alkalmazottja, a bűnözők egyenesen az államhatalommal kerültek
szembe, ami érthető okokból eléggé riasztóan hatott…

– Hogyan alakultak ki hazánkban a bűnözői csoportok, körök és mi alapján
szerveződnek, milyen hierarchikus rendszerben működnek?

– Ennél a kérdésnél fontos meglátni, hogy ezek a csoportok tisztán
profitorientáltak. Hasonlóan működnek, illetve szerveződnek, mint egy törvényes vállalkozás.
A hierarchiájukat egy piramishoz lehetne leginkább hasonlítani. Van egy döntéshozói
mag, amely lehet akár egyetlen személy is. Ő a "vállalkozás" vezetője, amiben pénzt
lát, a csoport arra fog szakosodni. A piramis csúcsától lefelé haladva következnek
általában a végrehajtók, akik az egyes részfeladatokat irányítják. Közöttük
gyakran megtalálhatók valódi gazdasági, illetve jogi szakértők, akik szakértelmükkel
segítenek például a jogi "kiskapuk" megtalálásában. A piramis alján a "katonák"
helyezkednek el, akik fizikai és fegyveres erejükkel szolgálnak. A szervezetek célja a
megszerzett pénz beforgatása a legális, "fehér" üzleti életbe. Azért alapítanak
cégeket, üzemeltetnek éttermeket, hogy ezzel is a törvényesség látszatát keltsék.
Előfordulhat, hogy a csoporthoz nem szorosan kapcsolódó valódi vállalkozók jelentős
tőkével segítik azt, így mintegy "megforgatják pénzüket az éjszakában". Ez már
csak azért is veszélyes, mert nagy rá az esély, hogy a szervezet köszönet nélkül
egyszerűen benyeli a pénzt, és az "üzlet" nem a vállalkozó elképzelése szerint
végződik.

– Milyen ezeknek a csoportoknak az egymáshoz való viszonya, kivehetőek-e pontosan
az "éjszaka konkrét erővonalai"?

– Magyarországon az alvilág folyamatosan hullámzik, forr. A nagyobbak ellenőrzésük
alatt tartják a kisebbeket, akik természetesen élvezik azok védelmét, de nem lehet százszázalékosan
megmondani, hogy amelyik csoport helyzete most szilárdnak tűnik, azt jövőre nem
nyomja-e el a konkurens szervezet. Érdekes például, hogy a Prisztás-gyilkosság után
a budapesti éjszaka erővonalai teljesen átrendeződtek, megváltoztak: bizonyára
sokakra sokkolóan hatottak a történtek.

– Helytálló-e az a megállapítás, miszerint a magyar alvilági csoportokat az
ukrán, illetve más külföldi "maffiák" leuralták, "megették"?

– Információink szerint jelenleg Magyarországon mintegy kétszáz-kétszázhúsz
szervezett bűnözői csoport működik. Ezek nagy többsége magyar, de vannak köztük
vegyes csoportok is. A tisztán külföldi szervezetek száma csupán két tucatra tehető.
Ezeknek általában csak az irányítóik tartózkodnak Magyarországon.

– Több leszámolási gyilkosságnál, ahol a tettes valószínűsíthetően bérgyilkos
volt, az elkövetőt nem sikerült elfogni. Elképzelhető-e, hogy ezek is külföldi bérgyilkosok
voltak, és ezért nehezebb a nyomukra bukkanni?

– Több csoportra is jellemző az, hogy külföldi "szakembereket" alkalmaznak,
akiket csak a feladat elvégzésére léptetnek be az országba, majd örökre eltűnnek a
látókörből. Ezek az emberek lehetnének a kapocs a szervezet és a konkrét tett, például
egy leszámolási gyilkosság között.

– A rendőrség milyen módszerekkel tud, illetve tudna eredményesen fellépni velük
szemben?

– Egy ilyen csoport működésének megértéséhez ismerni kell a tagok, elsősorban
a vezetők lelkivilágát. Ezek a személyek mindig olyan ideológiákat gyártanak,
amelyekkel felmentik a saját lelkiismeretüket és megmagyarázzák, hogy ők miért állnak
törvényen felül, miért követhetnek el törvénytelenségeket. Gondolatuk állandóan
saját egójuk körül forog, például szeretik ha legendák keringenek róluk, hogy
milyen kegyetlenek is ők. Ez visszatarthatja a többi szervezetet attól, hogy összetűzéseket
kezdeményezzenek velük. Fő vonásuk, hogy hidegek, számítók: ha tevékenységük
folyamán eljutnak odáig, hogy érdekeik szempontjából megéri, vagyis "gazdaságos"
valakit "kiiktatni", akkor ellenfelük joggal tarthat attól, hogy ezt meg is teszik.

Az előbbi gondolatmenetet folytatva: kell valami visszatartó erő ami meggátolja őket
abban, hogy magukat abszolút törvényen felülinek lássák. Ez pedig a büntetés veszélye.
Ameddig ugyanis biztonságban érzik magukat, akármit megtesznek. Viszont ha felmerül, sőt
megerősödik a kockázat, hogy tettük miatt éveket kell börtönben tölteniük, mindjárt
elgondolkodnak, hogy megéri-e ez nekik. A rendőrség egyik feladata, hogy ez a kockázat
reális legyen, vagyis eredményes munkát kell végeznünk. Nem elég, ha a rendőrségnek
információi vannak, a bíróságon bizonyítékokra van szükség. Itt fel kell hívni a
figyelmet a tanúvédelem kérdésére. A személyi bizonyítékok "épségének" érdekében
törvényi szinten kell garantálnunk a tanúk fizikai védelmét. A bizonyítást sokszor
még az is nehezíti, hogy a jelenlegi törvények mellett a vádlott ügyvédje jelen
lehet a tanúk kihallgatásánál, valamint elviheti az arról készült jegyzőkönyv másolatát.
A tanú "emlékezőképességét" jelentősen gyengítheti a tudat, hogy a demonstratív
leszámolásairól hírhedt "maffiavezér" minden szaváról pontosan értesül. Ezért
a helyzet jelentősen javulna, ha a készülőben lévő tanúvédelmi törvény biztosítaná,
hogy az ügyvéd csak a védelem tanúinak kihallgatásánál lehessen jelen.

A másik vonal, melynek mentén eredményeket lehet elérni, a bűnözői szervezetek
gazdasági alapjainak felszámolása. Ez egyrészt jelenti a fekete gazdaság elleni küzdelmet,
mivel az ott megtermelt tőke nagy része a szervezett bűnözésben jelenik meg, azt segíti.
Másrészt gyakran könnyebb "megfogni" az ilyen csoportokat az általuk létrehozott
vállalkozások gazdasági bűncselekményei kapcsán. Annak idején Al Caponét sem
gyilkosság, hanem adócsalás miatt ítélték el, mert csak azt tudták rábizonyítani.

Olvasson tovább: