Ez az orosz gyerekkönyvekből ismert rigmus jutott az eszembe, amikor hírül adták,
hogy Jelcin elnök rövid időre elhagyta a kórházat, és azonnali személyi változtatásokat
jelentett be. Mint tudjuk, az államfő elbocsátotta Valentyin Jumasevet, az elnöki
hivatal vezetőjét és helyetteseit. Jumasev helyére Nyikolaj Bordjuzs vezérezredes,
helyettesévé pedig Alekszander Makarov tábornok került kinevezésre. Nagyjából ezzel
egy időben menesztették Alekszander Sztarovojtovot, az információs szövetségi ügynökség
vezetőjét is, akinek helyét Vlagyiszlav Sersztnok vezérezredes foglalta el.
Borisz Jelcin. Korai lenne leírni Fotó: MTI
Némelyek szerint a Jumasev-vezette elnöki hivatal megengedte magának, hogy az elnöki
poszt egyik várományosának is számító Viktor Csernomirgyin, leváltott miniszterelnök
támogatásáról kezdjen beszélni. Egyszóval az egerek elkezdtek hangoskodni, és felébresztették
az alvó kandúrt. A Jelcin körül táncot járó egerek azonban többen is vannak.
Primakov kinevezését követően Jelcin meglehetősen távol tartotta magát a közügyektől.
Ennek egyik oka mindenképpen megrendült egészségi állapota, de az sem kizárt, hogy
tudatosan törekedett egyfajta hatalom-áthelyezésre. Nem véletlen, hogy az elnöki
hivatal ekkor kezdett olyasfajta kijelentéseket tenni, hogy szükség volna egy alelnöki
posztra, ennek feladatait pedig Primakov tudná ellátni, sőt gyakorlatilag már el is látja.
Az is előfordulhat persze, hogy ez is csak egy játék az elnök részéről – akiről
tudvalevő, hogy igen jártas a politikai sakkjátszmákban –, azt vizsgálandó,
mekkora a hatalmi vonzásköre Primakovnak, akit az utóbbi időben egyre többször
emlegetnek mint az elnök lehetséges utódját.
Primakov azonban szintén tapasztalt játékos, nem olyan könny? őt lépre csalni.
Kijelentette, hogy nem szándékozik indulni az elnökválasztásokon. Közben mások is
reflektorfénybe kerültek, így például Jurij Luzskov, Moszkva főpolgármestere. Az utóbbi
hetek során aktív tevékenységet folytatott, megalapította a nemzeties csengés? "Otyecsesztvo"
(Haza) néven bejegyzett új pártot. E párt – programja szerint – azért jött létre,
hogy megmentse az országot a széteséstől, és újra hatalmassá és megbecsültté
tegye azt. Azt azonban a vak is látja, hogy az igazi cél a főpolgármester támogatása
az elnökválasztásokon.
(Érdemes megjegyezni, hogy Luzskov minapi németországi látogatása során az európai
szociáldemokrácia és az "Otyecsesztvo" alapelvei közötti egységet hangoztatta,
minek következtében azt gondolhatná az ember, hogy Luzskovék is szociáldemokraták.
Erről azonban szó sincs. Pártjuk – a Csernomirgyin vezette "Hazánk, Oroszország"-hoz
hasonlóan – funkcionáriusok és csinovnyikok csoportja.)
A fő veszély az, hogy az elnöki hivatal meggyengülését a duma, azon belül is a
kommunisták szeretnék kihasználni. A kormány mint olyan meglehetősen passzív. Ahogy
némelyek mondják, nincs is miért szidni őket: nem tesznek se jót, se rosszat. A
Primakov-kabinet is inkább csak konzerválja a meglévő állapotokat. A kommunistáknak
így nem is maradt megfelelő ellensúlya. Az egyik képviselő, Jurij Ribakov szerint:
"Galina Sztarovojtova meggyilkolása után a kommunisták és a nácik vérszemet
kaptak. Manapság a duma egyre inkább őrjöngők osztályára emlékeztet."
Talán van igazság Ribkin szavaiban – elég csak Szeleznyevnek, a duma szóvivőjének
javaslatára gondolni, aki felvetette a munkatáborok visszaállításának ötletét –,
ráadásul a hanghordozásából az is érzékelhető volt, hogy nemcsak bűnözők kerülhetnének
oda, hanem esetenként egy-egy politikai ellenlábas is. Emlékszünk továbbá Makasov tábornoknak
a baloldali frakciók által támogatott antiszemita kirohanásaira is. Vagy ott van
Iljuhin képviselő már-már rögeszmés követelése, hogy az elnököt vessék alá kötelező
orvosi vizsgálatnak; vagy Dzerzsinszkijnek, mint a bűnüldözés hősének felállítandó
emlékm?-terve – bűnüldözés helyett. Egyébként nem tűnik véletlennek, hogy a vörös
terror szülőatyjának készülnek szobrot állítani: Oroszországban mindig is nagy
jelentősége volt a szimbólumoknak. A kommunisták hatalmi törekvéseit jól ismerő
Jelcin ezért váratlanul előremenekült. Az elnök ismét bebizonyította: ő a
jelenlegi alkotmány garanciája, aki nem hagyja, hogy bárki is veszélyeztesse a hatalmát.
Lépése sikeresnek nevezhető: az elnöki hivatal élén generálisok állnak, az igazságügyi
minisztérium és az adórendőrség pedig ezentúl közvetlen alárendeltje lesz. Az erőviszonyok
ezzel nyilvánvalóan az elnök javára mozdultak el.
A változásokra gyorsan reagáltak az ellenzéki vezetők. Kijelentették, hogy ami történt,
mind az elnök magánügye, ami nem érinti őket. Szeleznyev szerint nem változott
semmi. Zjuganov, a kommunista párt vezetője hangsúlyozta, hogy az elnöki hivatal nem
hatalmi szervezet – amivel kifejezte, hogy a hatalom jelen pillanatban a duma kezében
van, Jelcin ideje pedig letűnőben van. Ezt azonban még idő előtti lenne kijelenteni.
A Kremlben tett háromórás elnöki villámlátogatás üzenete: "Csitt, egerek, vigyázzatok..."