Szergej Sztyepasin belügyminiszter
A gyilkossági verziók tömkelegéből ma mind jobban előtérbe kerül az úgynevezett
"üzleti változat". A meggyilkolt Sztaravojtovának és Londonban élő fiának üzleti
ügyeiről Jurij Szkuratov főügyész számolt be, aki elmondta azt is, hogy a jogvédő
szervek először találták magukat szemben a lakosság aktív közreműködésével a
nyomozásban (köztudomású, hogy az állami szervekkel való együttműködés az orosz
társadalomban különösen népszerűtlen tevékenység).
Ennek ellenére a bűnözők fantomképe még mindig nem készült el. Csak annyit lehet
tudni, hogy egy férfi és egy nő volt az elkövető. Kedden tették közzé azt az
információt, mely szerint a Sztaravojtova-gyilkossághoz Ruszlan Koljaknak, a Pétervárott
közismert tévéproducernek és magántestőrnek is köze lehet. Koljakot azonban a rendőrség
elsősorban, mint a tambovi bűnszövetkezet vezetőjét ismeri.
A Sztaravojtova-gyilkosság után a sajtó és a közvélemény felelevenítette a közelmúlt
merényleteinek egész sorát, például Mihail Malevicsnek, Pétervár kormányzó-helyettesének
egy évvel ezelőtti meggyilkolását. Pétervárt, az északi fővárost, Oroszország
kulturális fővárosát újabban sokan már csak "orosz Chicagóként" emlegetik.
Mindez kiváltotta Vlagyimir Jakovlev szentpétervári kormányzó politikai ellentámadását.
Jakovlev november harmincadikán a helyi televízióban kijelentette: "Az a tény, hogy
a gyilkosok városunkban találták meg Sztaravojtovát, még nem jelenti azt, hogy Pétervár
bűnözők városa." Jakovlev utalt arra, hogy az események gyökerei Moszkvából
erednek.
A moszkvai hatóságok sem maradtak közönyösek a pétervári politikai gyilkosság után.
A szövetségi kormány a bűnözés elleni harcról tárgyalt, Primakov miniszterelnök
pedig szenzációsan hangzó új javaslatokkal állt elő. "A bűnözők kesztyűt
vetettek elénk, – állítja Primakov – és mi fel fogjuk venni. Meg kell semmisítenünk
fizikailag azokat, akik kezet emelnek a társadalomra, a népre, asszonyokra és
gyermekekre."
Primakov bejelentését az alvilággal való igazi és komoly harc kezdetének tekintik.
Ha életbe lépnek a rendelkezések, a rendőrség és a különleges alakulatok lehetőséget
kapnak a felelősségre vonás nélküli fegyverhasználatra. Ezzel egyidőben a
miniszterelnök figyelmeztette a jogvédő szervek munkatársait, hogy ha közülük bárki
is kapcsolatba lép a bűnözőkkel, szabadságvesztésre ítélik, és a bűnözőkkel közös
büntetőtáborba fog kerülni. Érdemes megjegyezni, hogy Szovjetunióban és Oroszországban
a jogvédő szervek soraiból kikerülő bűnelkövetőket mindig külön büntetőtáborba
küldték, elkerülendő más bűnözők bosszúját. Az ettől az elvtől való eltérés
valószínűleg megrettenti a rendőröket, az ügyészség és az FSZB munkatársait, és
talán gyökerestől kiírtja az alvilággal való együttműködést.
Egyelőre azonban még sok példa van Oroszországban az ilyesfajta kooperációra.
Szkuratov főügyész elismerte, hogy évente mintegy hetven ügyészségi munkatársat ér
bűnözőkkel való együttműködés és korrupció vádja. "A helyzet nagyon súlyos,
– állította Szkuratov egy tévéinterjúban – s Javlinszkijnak igaza van, amikor azt
mondja, a korrupció problémája mindig is aktuális volt országunkban."
Grigorij Javlinszkij, az ellenzéki Jabloko párt vezetője még november elején megerősítette,
hogy értesülése szerint Primakov egyes helyettesei korrupcióba keveredtek. December
elsején, pártja megalakulásának ötödik évfordulóján pedig Javlinszkij a pétervári
rádióban kijelentette, hogy a hatalom azért nem keresi a politikai és társadalmi
aktivisták gyilkosságainak okait, mert a jogvédő szervekig terjedhetne a vizsgálat.
"Bizonyosan kapcsolat van e jelenség és a hatalom korrupciója között. Ezt az összefonódást
maffiának hívják" – állította Javlinszkij, akit Oroszországban az egyik
legelismertebb demokratikus vezetőnek tartanak.
Szavai még aznap megerősítést nyertek, amikor beszámoltak a 140 operatív munkatársat
foglalkoztató moszkvai nyomozóbrigád munkájáról a novorosszijszki kikötőben. Ezt a
várost tartják Oroszország dél-csempészfővárosának. A nyomozók mintegy negyven bűntényt
lepleztek le, és hatvanöt embert vontak felelősségre. Nyilvánosságra került a kikötői
maffia és a novorosszijszki városi vezetés közötti kapcsolat is. A helyi képviselők
szerint a kapcsolatrendszer egészen Moszkváig nyúlik.
Primakovnak a bűnözéssel való leszámolásra irányuló fenyegetése nyilvánvalóan
kihívást jelentett az alvilág számára is, akik úgy tűnik, szintén felvették a
kesztyűt. November 29-én Dagesztánban támadás történt a Különleges Megbízatású
Rendőrosztag (OMON) gépkocsija ellen. Öt rendőr meghalt, egy megsérült. A
tetteseknek sikerült elmenekülniük. December elsején Juzsno-Szahalinszk városában két
rendőrtisztet mészároltak le géppisztollyal. December másodikán Krasznodarban egy
ismeretlen nekiment autójával egy rendőrgépkocsinak. Mialatt a két rendőr kérdőre
vonta, lelőtte őket pisztolyával. Egyikőjük a krasznodari bűnügyi osztály vezetője
volt.
Az orosz jogvédő szervek erőtlenségére, a hatalom és az alvilág közötti
kapcsolatra utal Szergej Mihajlov svájci pere, amely a napokban kezdődött Genfben.
Mihajlov, aki az orosz bűnözői és bűnüldözői körökben "Mihaszként" ismert,
a szolncevoi maffia vezetőjének számít. Ez Moszkva legerősebb bűnszervezete, a fővárosi
üzlet mintegy 30 százalékát ellenőrzi, és körülbelül 300 ember tartozik kötelékébe.
Larisza Kiszlinszkaja újságírónő, aki ennek a csoportosulásnak a tevékenységével
foglalkozik, megerősítette, hogy Kovaljov egykori igazságügyminisztert a szolncevoi bűnözők
dollármilliókkal korrumpálták, és lobbizni próbáltak Kovaljov elnöki jelölésének
elérésére.
Svájcban a csoportosulás vezetőjét az orosz maffia vezetőjeként tartják számon.
Szkuratov főügyész szerint ha a genfi bíróság elítéli Mihajlovot, az nagy csapást
fog jelenteni az alvilágra. Érdekes, hogy az orosz ügyészség nem kérte a svájci hatóságoktól
Mihajlov kiadatását, és nem is bocsátott a svájciak rendelkezésére semmiféle
információt, amely bizonyította volna a bűnöző illegális tevékenységét. Ezzel lényegében
elismerték az orosz hatóságok, hogy vagy nem tudnak, vagy nem akarnak a bűnözéssel
megküzdeni.
Nem Mihajlov az egyetlen az orosz maffiából, aki Svájcban próbált menedéket találni.
Bár a svájci hatóságoknak nincs pontos nyilvántartásuk azokról az oroszokról, akik
a Szovjetunió bukása óta vándoroltak be, 1996 végén a volt szovjet állampolgároknak
kiadott tartózkodási engedélyek száma az 1991-es adatnak több mint a kétszerese
volt. Az új letelepedők között vannak az egyre erősödő orosz maffia kulcsfigurái,
jelentette ki Jean Ziegler egyetemi professzor és parlamenti képviselő. Véleménye
szerint az orosz maffia térhódítása három lépcsőfokban valósul meg. Elsőként a
Szovjetunió bukása óta a maffia hatalmas vagyont menekített át Svájcba, ahol tisztára
mosták a pénzt. Majd családjukat küldték át, gyermekeiket drága magániskolákban
elhelyezve. Most pedig folyamatosan helyezik át a főhadiszállásukat, ami már közvetlenül
veszélyezteti az ország közbiztonságát. (Sz.V.)
1998. 12. 05. (II/49)
