Clinton és Jelcin. Jót ücsörögtek Fotó: MTI
Clinton üres pénztárcával, de számos követeléssel a tarsolyában érkezett
Moszkvába – így értékelte a csúcstalálkozót a Kommerszant Daily cím? orosz
gazdasági napilap. Az amerikai elnök azzal a határozott szándékkal érkezett
Oroszországba, hogy a világ második legnagyobb nukleáris hatalmát a reformok útján
tartsa. Felismerve, hogy a világban kialakuló problémák előbb vagy utóbb Amerikát
is elérik, hacsak nem nyújt segítséget az érintett országoknak, a gazdasági és
politikai összeomlás szélén álló Oroszország meglátogatását ilyen missziónak
tekintette.
A Time Magazin Szabadesés cím? cikkében ugyanakkor megjegyzi: kétséges, hogy a
reformok egyáltalán szerepelnek-e jelen pillanatban az orosz tervek között.
Lehetséges, hogy eljárt az idő az orosz reformok fölött, és Jelcin a jelek szerint
nem látja át a problémát. Csernomirgyin és azok, akik vele együtt kerülnének a
hatalomba, sokallják a reformokat, és szándékuk szerint viszafordítanák azokat.
A moszkvai közös sajtóértekezleten Clinton úgy fogalmazott: nézeteik az időszer?
politikai kérdésekben lényegileg megegyeznek, de nem mindig. Oroszország szerint a
jelenlegi nemzetközi konfliktusokra, legyen szó Koszovóról vagy Irakról, nincs
katonai megoldás.
Az orosz lapok meglehetős szkepticizmussal fogadták az amerikai elnöki látogatást. A
kormánypárti Rosszijszkije Vesztyi vélekedése szerint Clinton moszkvai
látogatásának fő oka a Nyugat félelme, hogy Oroszország hátat fordít eddigi
reformjainak, és az alig meggyökerezett kapitalizmustól visszatér a szocializmus
ösvényére. Az orosz lap fejtegetése szerint Moszkva csak azért képes felszínen
maradni a világpolitikában, mert nukleáris nagyhatalom, ugyanakkor lehetséges
vetélytársi szerepe Clinton számára kényelmetlen lehet. A Szevodnya írása szerint
az amerikai elnök azért érkezett Moszkvába, hogy meggyőzze az orosz ellenzéket:
döntésével ne sodorja válságba a világgazdaságot. Az elnök szó szerint
értelmezte Jelcinnek azt a kijelentését, hogy Oroszországnak nem pénzre, hanem
általános támogatásra van szüksége, és nem is ígért anyagi támogatást. Talán
ezért is jegyezte meg Jelcin a kétnapos csúcstalálkozó lezárásaként, hogy a
piacgazdaság és a demokrácia felé való haladás sok könnyet és izzadságot követel
a nemzettől. Clinton teljes támogatásáról biztosította Oroszországot, és a
válság leküzdésére irányuló nehéz döntések meghozatalára bíztatta az orosz
elnököt. Ugyanakkor a Washington Post szerdai száma az elnöki találkozóval
kapcsolatban kiemeli: a szavak nem enyhítik Oroszország fájdalmát. Hiába Clinton
elnök szavai a kereskedelmi és jogi játékszabályok betartásáról, tanácsai mit sem
érnek egy olyan országban, ahol a kormánynak nincs vezetője és a demokratikus
intézmények összeomlással fenyegetnek. "Minden, amit az elnök mondott, helytálló
– állapítja meg Vlagyimir Avercsev centrista parlamenti képviselő –, ugyanakkor
egyáltalán nem a tárgyhoz tartozik." Az orosz emberek ma azon gondolkodnak, mi lesz a
bankban elhelyezett pénzükkel, lesz-e munkájuk, bezárják-e a munkahelyüket, és
miből táplálják a családjukat. A piac és a demokrácia fogalma az elmúlt hat-hét
évben nem vált közkeletűvé. A mostani válsághelyzetet az különbözteti meg a
korábbiaktól, hogy míg azelőtt az emberek reménykedtek, most dühösek, és úgy
érzik, nincs kiben bízniuk – így jellemzi az orosz állapotokat Masa Volkenstein. Az
orosz átlagpolgárt kevéssé érdeklik Clinton reformokkal kapcsolatos tanácsai. Mióta
Jelcin kormánya augusztus 17-én leértékelte a rubelt, mindenki a saját bőrén érzi
a következményeket.
Borisz Berezovszkij ipar-és sajtómágnás lapja, a Novije Izvesztyija "Jót
ücsörögtek" címmel tárgyalja az elnöki csúcstalálkozót. A lap elsősorban arra
figyelmeztet, hogy Clinton tárgyalást folytatott az ellenzékkel is. Ez annak a jele,
hogy szükség esetén az amerikai vezetés hajlandó lesz párbeszédet folytatni a
kommunistákkal is, hiszen "a mai kommunisták már nem azok, mint akik 50 évvel
ezelőtt voltak".
A La Stampa cím? olasz lap a csúcstalálkozó előtt megjelent cikkében szerencsének
tartja, hogy az orosz-amerikai csúcstalálkozók többé nem döntenek a világ
sorsáról, különben fennállna az a veszély, hogy jelenlegi körülmények között
súlyos hibák történnének. Ugyanakkor a Washington Post elemzője helyesli, hogy
Clinton elment Moszkvába, hiszen az orosz-amerikai viszony kiemelt jelentőségű.
Csalódást kelt viszont az, hogy nincs recept az orosz válság kezelésére. Hiába
írtak alá fegyverzetellenőrzési megállapodásokat, ha egyszer Oroszország
működőképes kormány hiányában nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen
fegyverzetellenőrzési megállapodást betartson. "Oroszország nagy és zárt
ország" – írja a Washington Post. "A szavak nem fogják befolyásolni az orosz
valóságot
, a szlogenek ideje lejárt." A változás szükségét érezve jelentette
be Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormányzó, hogy megfelelő jelöltek hiányában
kész lenne a miniszterelnöki feladatok átvételére. Az orosz NTV csütörtök esti
adásában Lebegy kifejtette: Jelcin lemondása szükséges, de makacssága miatt
lehetetlen. Az elnök elvesztette kapcsolatát a választópolgárokkal, és az 1917-eshez
hasonló forradalmi helyzetben Oroszország léte forog kockán.
A legjelentősebb brit napilap, a The Times elemzése szerint annak ellenére, hogy
Clinton felszólította az orosz ellenzéket a nézeteltérések áthidalására,
Oroszország 1993 októbere óta egyszer sem állt olyan közel a polgárháborúhoz, mint
most. Ha a helyzet úgy alakulna, Jelcin még annyira sem támaszkodhatna a hadsereg
támogatására, mint öt évvel ezelőtt, amikor néhány órai habozás után a
tábornokok mögé álltak.
1998. 09. 05. (II/35)
