Kereső toggle

Az impeachment hosszú és rögös útja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Impeachment: bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás. Az Egyesült Államok
alkotmánya szerint az ország elnökét, alelnökét, illetve bármely közhivatalnokát
vádemelés során el kell mozdítani tisztségéből, amennyiben hazaárulás, vesztegetés
és egyéb súlyos bűncselekmény, illetve vétség miatt vádat emelnek ellenük,
illetve elítélik őket.

Mindennek fényében Clinton elnök vádemelési ügye a következő menetrend szerint
alakulhat:

Az első lépést Kenneth Starr független ügyész már megtette: elküldte a kongresszus
jogi bizottságának azokat az – állítása szerint – "alapos és megbízható"
információkat Clinton elnök bűncselekményeiről, melyek alapját képezhetik az
impeachment-eljárás megindításának.

A második lépésben a képviselőház megvizsgálja az átvett dokumentumokat. Az elnök
ellen a kongresszus bármelyik tagja kezdeményezheti az alkotmányos, peren kívüli vádemelési
eljárást, ha ezt a jogi bizottság, valamint a képviselőház egyszer? többséggel jóváhagyja.
Amennyiben a jogi bizottság a vizsgálat alapján úgy ítéli, hogy az ügyész vádja,
azaz a "súlyos bűncselekmény, illetve vétség" megalapozott, döntenek arról,
hogy megkezdik az impeachment eljárást.

A harmadik lépésben a képviselőház szavazást tart az eljárás megindításáról.
Amennyiben a többség mellette szavaz, ún. képviselőházi ügyvezetőket neveznek ki,
akik a szenátusi tárgyaláson ügyészként fognak megjelenni.

A negyedik lépésben, a szenátusi tárgyalás során az Egyesült Államok legfőbb ügyésze,
William Rehnquist elnököl majd a bírósági büntetőjogi eljárásként levezetendő tárgyaláson.
Mindkét oldal felvonultatja tanúit és bizonyítékait.

Az ötödik lépésben a szenátus zárt ülésen szavaz minden egyes vádponttal
kapcsolatban. Amennyiben bármelyik vádat kétharmados többséggel megszavazzák, egy második
szavazást tartanak Clinton elnöki székéből való elmozdításáról.

A hatodik lépésben, miután Clinton átadja hivatalát, azonnal Al Gore, a jelenlegi
alelnök veszi át az elnöki tisztséget. Az új elnök által kinevezett új alelnök
személyét mindkét házzal jóvá kell hagyatni.



Ezt a hosszadalmas folyamatot bármely ponton megszakíthatja két esemény:



1.) Lemondás: Clinton elnök bármikor – Nixonhoz hasonlóan – lemondhat tisztségéről.

2.) Megrovás: a képviselőház jogi bizottságának tagjai más kongresszusi tagokkal
együtt az impeachment eljárás helyett kezdeményezhetik az elnök megrovását. Ez a
formális feddés lehetővé teszi az elnöknek, hogy hivatalban maradhasson elnöki megbízatásának
lejártáig.



Az Egyesült Államok történetében eddig 16 esetben kezdeményezett a képviselőház
peren kívüli eljárást közhivatalnokok ellen. Említésre méltó ezek közül a
William Blount szenátor ellen 1797-ben indított eljárás, akit azzal vádoltak meg,
hogy a britekkel konspirált. Az ellene felhozott vádakat később a Szenátus elejtette.


1804-ben a legfelsőbb bíróság bírája, Samuel Chase ellen indítottak impeachment eljárást
a hivatali székében tanúsított durva magatartásáért. A szenátusi tárgyaláskor végül
felmentették.

1868-ban Andrew Johnson elnök ellen emelt vádat a képviselőház, azt követően, hogy
hosszas küzdelem zajlott az elnöki hatalom kiszélesítéséért.

1876-ban William Belknap hadügyminiszter ellen vesztegetés vádjával indult eljárás.
A miniszter még az eljárás megindítása előtt lemondott.

1974 júliusában Richard Nixon elnök ellen a képviselőház jogi bizottsága három vádpontban
indított impeachment eljárást a Watergate-ügy kapcsán. Nixon augusztus 8-án
lemondott.

Olvasson tovább: