hetilap

Impeachment: bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás. Az Egyesült Államok alkotmánya szerint az ország elnökét, alelnökét, illetve bármely közhivatalnokát vádemelés során el kell mozdítani tisztségéből, amennyiben hazaárulás, vesztegetés és egyéb súlyos bűncselekmény, illetve vétség miatt vádat emelnek ellenük, illetve elítélik őket. Mindennek fényében Clinton elnök vádemelési ügye a következő menetrend szerint alakulhat: Az első lépést Kenneth Starr független ügyész már megtette: elküldte a kongresszus jogi bizottságának azokat az – állítása szerint – "alapos és megbízható" információkat Clinton elnök bűncselekményeiről, melyek alapját képezhetik az impeachment-eljárás megindításának. A második lépésben a képviselőház megvizsgálja az átvett dokumentumokat. Az elnök ellen a kongresszus bármelyik tagja kezdeményezheti az alkotmányos, peren kívüli vádemelési eljárást, ha ezt a jogi bizottság, valamint a képviselőház egyszer? többséggel jóváhagyja. Amennyiben a jogi bizottság a vizsgálat alapján úgy ítéli, hogy az ügyész vádja, azaz a "súlyos bűncselekmény, illetve vétség" megalapozott, döntenek arról, hogy megkezdik az impeachment eljárást. A harmadik lépésben a képviselőház szavazást tart az eljárás megindításáról. Amennyiben a többség mellette szavaz, ún. képviselőházi ügyvezetőket neveznek ki, akik a szenátusi tárgyaláson ügyészként fognak megjelenni. A negyedik lépésben, a szenátusi tárgyalás során az Egyesült Államok legfőbb ügyésze, William Rehnquist elnököl majd a bírósági büntetőjogi eljárásként levezetendő tárgyaláson. Mindkét oldal felvonultatja tanúit és bizonyítékait. Az ötödik lépésben a szenátus zárt ülésen szavaz minden egyes vádponttal kapcsolatban. Amennyiben bármelyik vádat kétharmados többséggel megszavazzák, egy második szavazást tartanak Clinton elnöki székéből való elmozdításáról. A hatodik lépésben, miután Clinton átadja hivatalát, azonnal Al Gore, a jelenlegi alelnök veszi át az elnöki tisztséget. Az új elnök által kinevezett új alelnök személyét mindkét házzal jóvá kell hagyatni. Ezt a hosszadalmas folyamatot bármely ponton megszakíthatja két esemény: 1.) Lemondás: Clinton elnök bármikor – Nixonhoz hasonlóan – lemondhat tisztségéről. 2.) Megrovás: a képviselőház jogi bizottságának tagjai más kongresszusi tagokkal együtt az impeachment eljárás helyett kezdeményezhetik az elnök megrovását. Ez a formális feddés lehetővé teszi az elnöknek, hogy hivatalban maradhasson elnöki megbízatásának lejártáig. Az Egyesült Államok történetében eddig 16 esetben kezdeményezett a képviselőház peren kívüli eljárást közhivatalnokok ellen. Említésre méltó ezek közül a William Blount szenátor ellen 1797-ben indított eljárás, akit azzal vádoltak meg, hogy a britekkel konspirált. Az ellene felhozott vádakat később a Szenátus elejtette. 1804-ben a legfelsőbb bíróság bírája, Samuel Chase ellen indítottak impeachment eljárást a hivatali székében tanúsított durva magatartásáért. A szenátusi tárgyaláskor végül felmentették. 1868-ban Andrew Johnson elnök ellen emelt vádat a képviselőház, azt követően, hogy hosszas küzdelem zajlott az elnöki hatalom kiszélesítéséért. 1876-ban William Belknap hadügyminiszter ellen vesztegetés vádjával indult eljárás. A miniszter még az eljárás megindítása előtt lemondott. 1974 júliusában Richard Nixon elnök ellen a képviselőház jogi bizottsága három vádpontban indított impeachment eljárást a Watergate-ügy kapcsán. Nixon augusztus 8-án lemondott.