Kereső toggle

A földalatti keresztény egyház Kínában

Vallásszabadság kalitkában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Földalatti keresztény közösség Kínában. Szabadok

Amikor az Egyesült Államok és Kína 1979-ben felvették a diplomáciai kapcsolatot
egymással, Jimmy Carter amerikai elnök felkérte Teng Hsziao-pinget arra, hogy
engedélyezze a keresztény gyülekezetek működését, nyomtassanak Bibliákat, és ne
akadályozza a külföldi misszionáriusok tevékenységét – írja a Newsweek cím?
amerikai magazin június 29-ei száma. Teng az első két kérésnek – látszólag –
eleget tett: az államilag elismert "hazafias" egyházaknak megadta a működési
engedélyt, és a Bibliák nyomtatását is – csigalassúsággal – megkezdték. Az
államilag el nem ismert (sőt, üldözött) egyházak látogatottsága azonban ma már
jóval nagyobb az ellenőrzött egyházakénál, miközben a boltokban továbbra is tiltva
van a bibliaárusítás, és a külföldi misszionáriusok működésének hivatalos
elismerése is várat még magára.

Bill Clinton amerikai elnök kínai útja során különös hangsúlyt helyezett a
vallási tolerancia üzenetének közvetítésére. Az egykori amerikai külügyminiszter,
Warren Christopher már 1996-ban fontosnak tartotta felhívni a kínai vezetők figyelmét
számos alapvető emberi szabadságjog megsértésére, valamint a vallási, politikai
vagy társadalmi meggyőződésük miatt bebörtönzöttek helyzetére. Különböző
emberi jogi csoportok szerint a kínai kormány nem csupán üldözi a kormánynak be nem
hódoló keresztény egyházakat, hanem munkatáborokba zárja azokat a vezetőket, akik
nem hajlandók térdet hajtani a kormány elnyomása előtt.

A tiltott könyv

"A kínai állampolgárok vallási nézeteik teljes szabadságát élvezik" –
hirdeti a Kínai Népköztársaság alkotmánya. A kontinens méret? ázsiai országban
azonban a legkisebb gyerkőc is tudja, hogy minden viszonylagos. A keresztények saját
bőrükön tapasztalhatják, hogy Kínában a vallásszabadság mennyire relatív fogalom.
Az ország kommunista pártja csak az általa bejegyzett egyházaknak ad "működési
engedélyt" és a vallás szabad gyakorlása kizárólag kijelölt helyeken történhet.

Egy 1994-es rendelet értelmében minden tíz főnél nagyobb vallási összejövetel
megtartásához a Vallásügyi Hivatal engedélye szükséges. A rendelet továbbá azt is
előírja, hogy "senki sem folytathat vallási tevékenységet, ha az zavarja a
közrendet, veszélyezteti az állampolgárok egészségét vagy zavarja az állami
oktatási rendszer működését". A meghatározás általános volta azonban lehetővé
teszi, hogy a kormány maga döntse el: mi zavarja a közrendet, mi illendő s mi nem. Egy
amerikai misszionárius, Philip Wickeri szintén úgy véli: Kína számos részén nagyon
nehéz kereszténynek lenni. A kormányhivatalnokok sok helyütt bezáratják és
megbírságolják a gyülekezeteket, bebörtönzik a vezetőket, s beavatkoznak a
felekezetek belügyeibe, vagy megtagadják az engedélyek kiadását. Pedig a kínai
egyházak bejegyeztetésének megtagadásakor még csak a történelmi múlt hiányára
sem lehet hivatkozni, hiszen már a múlt század elején éltek az országban
evangéliumi keresztények. Az első vízkeresztséget a történelem 1814-re datálja. Az
1900-ban kirobbant boxerlázadás során 30 ezer keresztényt és 235 misszionáriust
öltek meg. A nagy vezér, Mao Ce-tung uralma alatt lezajló Nagy Proletár Kulturális
Forradalom (1966–76) alatt pedig Mao vörösgárdistái megrongálták a templomokat, a
gyülekezeti házakat; a hívőket és a vallási vezetőket pedig megverték, megölték.
Az ateista propagandisták hisztérikus igyekezettel próbálták bizonyítani Mao mindent
felülmúló "isteni" mivoltát. A vallási csoportok földalatti egyházként azonban
tovább működtek. Erre az időre emlékezteti a közeljövőben visszavonulni készülő
Philip Wickerit egy évekkel ezelőtt kapott Újszövetség-kötet. A könyvet kézzel
másolták a forradalom alatt – amikor a hatóságok minden Bibliát elkoboztak és
elégettek. "Agyonolvasott, ütött-kopott könyvecske volt" – mondja Wickeri. "A
pásztor, aki adta, arra kért, soha ne felejtsem el, honnan származik a könyv." A
kormány egyébként a mai napig korlátozza a bibliavásárlást. A világi
könyvesboltokban tilos Bibliát árusítani. Jóllehet nyomtatását a kormány
kizárólag az Amity Pressnek engedélyezte, a Biblia – Mao Ce-tung összes műve után
– mégis a második legnagyobb példányszámban megjelenő könyv Kínában.

Az állam nem mindenható

A bezáratott imaházak megnyitása Mao 1976-ban bekövetkezett halála után három
évvel vált ismét lehetővé. Bár azóta nem csupán a hivatalos működési
engedéllyel rendelkező, hanem az "illegális" vallási csoportok száma is
megnövekedett, a kormány a mai napig hatalmas erőfeszítéseket tesz a keresztény
mozgalmak letörésére. Egy 1996–97-es razziasorozat alkalmával számos házi
gyülekezetet és csoportot rajtaütésszerűen megtámadtak és bezárattak.
Vagyontárgyaikat elkobozták, vezetőiket kihallgatás céljából hosszas őrizeti
fogságban tartották és megverték. Többek holléte máig ismeretlen. A
letartóztatások során többször előfordul, hogy csupán pénzbírság lefizetése
után bocsátják szabadon a foglyokat. Az összeg gyakran meghaladja egy átlagmunkás
havi bérének tízszeresét is.

Egy egyházakkal foglalkozó szakember, Teng Zsaoming szerint Kínában nem kérdés, hogy
kit mi illet meg: a császár, vagyis az állam kétség nélkül Krisztus elé helyezi
magát, s az egyház feje is ő maga kíván lenni. A kormány szóvivője szerint azonban
csupán arról van szó, hogy a Nyugat nem érti Kína vallási helyzetét, ezért
értelmezi félre a helyzetet. A tények viszont magukért beszélnek. Kínában a
keresztényeknek választaniuk kell: jobban fizető állást akarnak vagy hitük nyílt
vállalását. A kettő ugyanis kizárja egymást.

Pedig Kínában a kereszténység egyre kevésbé számít a beáramló nyugati
civilizáció nemkívánatos hatásának. A kormány becslése szerint mintegy 15 millió
protestáns hívő él az országban, míg külső források ennek többszöröséről
beszélnek. "A gyülekezetek gyors növekedésének egyik oka az, hogy a keresztények a
mindennapi életükben látják a hitük gyümölcseit" – mondja az egyik vallási
vezető. "Az emberek felismerik, hogy az anyagi szükségeken túl más is létezik."

Egy misszionárius, Susan Boone a következőket mondja róluk: "Én sokkal többet
tanulok a kínai keresztényektől, mint ők éntőlem. Amerikában az emberek azért
járnak templomba, mert ez elvárás. Itt nem. Az itteniek ezzel mindenüket kockára
teszik."

Sanghaj ötezer követőt számláló Muen Gyülekezete élén is mindent kockáztató
lelkész áll. Shi Quigui, aki keresztény családban nőtt fel, már 1949-ben úgy
érezte: szolgálnia kell Istent. Az akkori pásztor figyelmeztette, hogy ha ezt a
pályát választja, bizonytalan jövővel kell szembenéznie. "Ha Istent követem, soha
nem fogok éhezni. Isten megvédelmez engem" – hangzott Shi válasza. Tizenöt évvel
később – már pásztori szolgálata alatt – Mao elnök vörösgárdistái
elkobozták gyülekezetének vagyontárgyait, Shit megverték, és a gyülekezet
vezetőivel együtt kényszermunkára küldték. "Elvették a Bibliáinkat. Nem
léphettünk kapcsolatba más keresztényekkel. De ennek ellenére éreztem, hogy Isten
velem van" – emlékezik vissza Shi pásztor. Személye ma sem véletlenül tüske a
kormány szemében: évente 350 embert keresztel meg – engedély nélkül.

Egy másik lelkipásztor, a 83 éves Huan Xiangzhen életéből 22 évet kényszerült
keresztény meggyőződése miatt börtönben tölteni. Egyszobás otthonából
márciusban lakoltatták ki a hatóságok, mivel engedély nélkül tartott
összejöveteleket. Életkora és annak ellenére, hogy gyülekezetét feloszlatták, Huan
ma is nyilvánosan keresztel és hirdeti az evangéliumi jó hírt. Azt vallja, hogy
szellemi kérdésekbe a kormánynak nincs joga beavatkozni. "A kormány által
garantált úgynevezett vallásszabadság nem több egy kalitkába zárt madár
szabadságánál. De Jézusban hatalmas erő van" – mondja, amint felsegít egy idős
hölgyet a templom lépcsőjén a forró pekingi napsütésben.

Olvasson tovább: