Kereső toggle

Megbukik-e a dajkaállam

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idén júniusban megtartott éves közgyűléseken több ezer japán igazgató
hajlongott részvényesei előtt bocsánatért esedezve az óriási veszteségek, a
hatalmas adósságok és a sorozatos korrupciós perek miatt. A világ mintha kissé
kárörvendően szemlélné a távol-keleti válságot. A Nyugat beigazolódni látja
véleményét, mely szerint a japán társadalmi értékek a növekedés gátjává
váltak, és némiképp fölényesen várja a "dajkaállam" bukását.

Hidasi Judit, a Távol-keleti Kommunikációs és Továbbképző Intézet vezetője
szerint egyetlen gazdaság fejlődése sem töretlen: mindig vannak megtorpanások,
hullámvölgyek. "Nem szabad elfelejteni, hogy Japán fantasztikus potenciált halmozott
fel mind technológiában, mind emberi erőforrásban és lehetőségekben. Mindez
ráadásul hallatlan dinamizmussal párosul" – mondta. A szakértőnő úgy látja: a
japánok eddig arról voltak nevezetesek, hogy mindenféle válságot meg tudtak oldani
– legyen az a háború utáni nagy gazdasági és erkölcsi válság vagy az 1973-as
olajkrízis –, köszönhetően annak, hogy hallatlanul gyorsan össze tudják szedni
magukat. Hozzátette, hogy bár a mutatók alapján a japán gazdaság helyzete most
félelmetesnek tűnik, sokat segíthet, hogy az emberek hajlandók a csoportérdekekért
áldozatokat hozni, illetve egyéni érdekeiket feláldozni a közérdekekért. Ennek a
mentalitásnak számunkra megdöbbentő példája az, ami az év elején Dél-Koreában
történt: a csőd szélén álló kormány felhívására a lakosság 100 tonna aranyat
hordott össze, csupán egy elismervény ellenében, amelyben a kormány bizonytalan
ígéretet tett a későbbi visszafizetésre.

Francis Fukuyama, a japán származású neves amerikai politológus egy helyütt azt
írja: "Egy évtizede még (...) arról beszéltek, hogy a térség gazdasági
sikerének kulcsa kulturális értékeiben – a munkaerkölcs, a közösség, és a
tekintély tisztelete, valamint az atyáskodó kormány kombinációjában – rejlik, s
mindezt élesen szembeállították az amerikai gazdasági élet és társadalom feltűnő
zavaraival." Akkor egy hasonló válság társadalmilag könnyebben kezelhető lett
volna. Mára azonban a társadalmi kohézió erősen korrodálódott, a nyugati értékek
egyre inkább hódítanak – főleg a fiatalok között. "Ha a jen esik, az csak jobb
az exportnak" – vonta meg a vállát egy ifjonc egy füstös belvárosi
szórakozóhelyen, ahol sárgára és vörösre festett hajú fiatalok gubbasztottak a
játékgépek előtt.

Hidasi Judit lapunknak elmondta: ma már nehezebb jó értelemben manipulálni a japán
társadalmat, mert egyre inkább terjednek az egyéni, individualista értékek, és ha
ezek nagyon felerősödnek, akkor a közérdekek nem tudnak érvényesülni. Éppen ezért
az embereket, és főképp a döntéshozói réteget újra meg kell nyerni egy kollektív
szellemnek, s akkor képesek lesznek a mostani problémákon is felülkerekedni.

Megrendül-e a japán államnak a Nyugat által oly gyakran elítélt atyáskodó szerepe?
Hakuo Yanagisawa kormánypárti politikus úgy véli: " A kormánynak meg kell
akadályoznia a tragédiákat olyan emberek életében, akiknél ez nem a gyenge
személyes teljesítmény eredménye lenne." Vannak emberek, akik évtizedekig azért
dolgoztak, hogy öregkorukban félretett vagyonuk kamataiból élhessenek. Ezzel szemben
most a rossz gazdaságpolitika miatt a kamatlábak olyan alacsonyra süllyedtek, hogy ezek
a tervek meghiúsulnak. Ennek ellenére a japán gondolkodásmódot az jellemzi, hogy míg
az európaiak sietve kimentenék pénzüket a bankból, ők még több készpénzt
helyeznek el a pénzintézetekben. A válság ellenére változatlanul Japánban a
legmagasabb a világon a takarékossági arány.

"A nagy baj az, hogy Japánban a gazdasági nehézségek egyfajta politikai
átrendeződéssel jártak együtt. A kilencvenes évek elejétől megrendült a politikai
pártoknak a második világháborút követő hagyományos szerepstabilitása" –
magyarázta Hidasi Judit. A japán Liberális Demokrata Párt 50 éves, szinte
megszakítás nélküli uralma meginogni látszik a júliusban esedékes felsőházi
választásokon. Hashimoto miniszterelnök éppen ezért nem sieti el a reformokat.
"Megdőltek a korábbi értékek, korábbi hitek, és az ilyen elbizonytalanodás
általában nem tesz jót a gazdasági teljesítménynek sem."

Olvasson tovább: