Kereső toggle

Kétszólamú demokrácia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyes vélemények szerint előfordulhat, hogy pár éven belül az FKGP egyfajta
módon beolvad a Fideszbe, amely ezzel teljesen magába integrálja a jobboldali
pártokat, miközben az SZDSZ tovább veszít támogatottságából, s a többször
említett kétpólusú politikai paletta végleg kialakul, és állandósul.
Természetesen vannak akik ezzel ellenkező véleményeket fogalmaznak meg.
Körkérdésünkben politológusokat kérdeztünk arról, hogy ők miként látják a
Fidesz és a Független Kisgazdapárt váratlannak nevezhető házasságát. Esetleg
mindezt milyen taktikai elképzelések irányíthatják? A frigy miként változtathatja
meg hazánk belpolitikai térképét?

Vita tárgya, hogy a kormánypártok szövetsége melyik formációnak kedvez
igazából. Melyik fél tett nagyobb engedményeket. Bozóki András politológus szerint
a kisgazdáknak adott négy miniszteri poszt arra szolgál, hogy benntartsa a
koalícióban a kisgazdákat, hosszú távon is. Tulajdonképpen arról szól, hogy
kifizesse őket. Másrészt pedig, hogy ne csak Torgyán Józsefből álljon a
kisgazdapárt, hanem másokat is pozícióhoz juttasson. Hogyha Torgyán véletlenül ki
akarna lépni a koalícióból, legyen a párton belül egy olyan társaság, amelyik ez
ellen lesz, egyfajta belső ellenzékként.

Tamás Gáspár Miklós viszont úgy fogalmaz: alapvetően üzleti jelleg? megállapodás
köttetett, a Fidesz "becsalta" a kisgazdákat egy látszatra közös kormányzásba.
Szerinte a kisgazda miniszterek a megerősített Miniszterelnöki Hivatal – a
minisztériumok fölé rendelt "tükörreferensek", népbiztosok – miatt valódi
hatalommal nem fognak rendelkezni. A kisgazdapárt lényegében lemondott arról, hogy
komoly hatalma legyen a kormányban, cserébe "mindenféle finomságokért". Nem
szabad elfelejteni: a kormány többek közt azért ilyen nagy létszámú, hogy Orbán
Viktornak abszolút többsége legyen a kabinetben. A kisgazda minisztereket minden
esetben le lehet szavazni. Láthatóan az a cél, hogy pacifikálják és semlegesítsék
a kisgazdákat – vélte az ismert publicista.

Kende Péter politológus szerint szükségszerű volt a "nagylelkűség", ugyanis a
politika a szükségszerűségek kezeléséből áll. Működő kormánytöbbség csak
így volt elképzelhető, ezért nem lehet igazán csodálkozni, hogy koalíciós
megállapodás született. A politikának megvannak a rideg szabályai, a Fidesz és
Torgyánék is ennek tettek eleget – ami természetesen mindkét fél részéről nagy
engedményeket követelt, de ezek benne vannak az ilyen megállapodásokban.

Pokol Béla politológus, az FKGP parlamenti képviselője nem gondol semmiféle
számítgatást e tett mögött, sőt nem is nevezi nagylelkűségnek azt, hogy négy
tárcát kapott az FKGP. Mint mondotta: a kisgazda vezetők alaposan elolvasták a
korábbi koalíciós szerződéseket. Pokol szerint az SZDSZ jóval többet kapott az
MSZP-től. Tehát nem nagylelk? volt a Fidesz, hanem tisztességes. Mind a Fidesz, mind a
kisgazdák többet akartak, utóbbiak például egy nagyobb felépítés?
minisztériumot. A kialakult helyzetet kompromisszumok szülték – derült ki Pokol
szavaiból.

Profiltisztítás jobbra és balra

Az elmúlt években több politikus és politológus is felvetette, hogy
kétpólusúvá válik a magyar politikai közélet. A 98-as választások egymás mellé
állították az MDF-et, az FKGP-t és a Fideszt. Tehát kialakulni látszik egy egységes
jobboldal. Ezzel szemben a legpesszimistább véleményt Tamás Gáspár Miklós
fogalmazta meg, aki szerint az Orbán-kabinetben majdnem annyi volt MSZMP-tag van, mint a
Horn-kabinetben volt, ezért nem tudja elképzelni, hogy milyenfajta jobboldali pólus
jönne létre ezen a tengelyen. Egy időre kétségkívül létre lehet hozni egy
különösebb elvek és profil nélküli választási konglomerátumot, de hosszú távon
már nehezebb ezt megtartani. Emellett a másik pólus, a baloldal is több
bizonytalansággal néz szembe: hogyan fog fejlődni az MSZP?

Pokol Béla viszont más okból nem hisz a kétpólusú rendszerben. Szerinte van két
markáns, nagy vonalakban mérhető politikai gondolkodásmód, melyekről úgy lehet
beszélni, hogy a "nemzeti" és a "nem nemzeti". Ez a pártokon
keresztülhúzódó vonulat kimutatható az elmúlt nyolc évben. Azonban ezen belül is
több oszthatóság van. A kisgazdapárt teljesen speciális szavazótáborral bír, ami
nem beolvasztható. Az igaz, hogy a koalíció létrejöttével bizonyos eltérések a
Fidesz és az FKGP között letompultak a közös kormányzás érdekében. S az is
bizonyos, hogy a közös kormányzásból adódóan összemelegedik a két párt, amikor
közösen kell szavazni az MSZP-vel és SZDSZ-szel szemben. De ennél többet, az
esetleges fúziót Pokol gyakorlatilag kizártnak tartja – az erős vidéki társadalom
számára a kisgazdapárt jelenti "a Párt"-ot.

Bozóki Andrásnak az a véleménye, hogy többféle forgatókönyv is létezhet. Szerinte
elképzelhető, hogy amennyiben Torgyán József lenne a köztársasági elnök – s így
ő nem lehetne tovább pártpolitikus –, akkor nélküle, az FKGP egyetlen vezetője
nélkül lehetségessé válna a fúzió a Fidesz vezetése alatt. Szerinte ez a momentum
azért is rendkívül érdekes, mert az egész köztársaságielnök-ígéret a saját
programjától tántorítja el a kisgazdapártot, hiszen ők eddig a közvetlen
elnökválasztás mellett voltak. Bozóki hangsúlyozta: annyi biztos, hogy a Fidesz
törekszik arra, hogy egy átfogó jobboldali nagykoalíciót hozzon létre, amiből majd
létrejöhet egy pártszövetség. MDNP-s politikusokat is megpróbálnak bevinni a
kormányba, például Pusztai Erzsébetet, ahogy az is fölmerült, hogy a szintén MDNP-s
Jeszenszky Gézából lenne washingtoni nagykövet, illetve Kulin Ferenc bekerülne az új
kultuszminisztériumba. Emellett ott van az MDF-be a KDNP-ből átigazolt Semjén Zsolt,
aki a vallásügyekkel van megbízva.

Kende Péter azt az álláspontot képviseli, hogy Magyarországon 94-ben tulajdonképpen
már kétpólusú rendszer alakult ki, azzal a megkötéssel, hogy a politikai térfél
jobboldalán még nem voltak világosak az erővonalak. A Fidesznek sikerült a jobboldali
térfélen domináns pozícióba kerülni, és kiküszöbölni – gyakorlatilag
visszaszorítani – a jobboldali szélsőséget. "Két kérdés áll még nyitva –
foglalta össze Kende Péter –: az egyik, hogy a baloldali térfélen domináns marad-e
az MSZP, ami akkor következne be, ha az SZDSZ hanyatlása folytatódna. Ha itt változás
történik, akkor esetleg nyílt küzdelem tárgyává válhat annak eldöntése, hogy ki
dominál a baloldali térfélen." Ahhoz, hogy az SZDSZ a jelenlegi meggyengült
helyzetből kikerüljön, teljesen újra kell gondolni politikai irányvonalát. Szerinte
az SZDSZ-t újra kell alapítani, és világosan át kell gondolni, hogy egy ilyen párt
mire képes és milyen személyekre van szükség, hogy ezt a balközép-liberális
álláspontot képviselni lehessen.

Megúszható-e a klientúrarendszer?

Hatalomváltáskor általában felmerül a kérdés: milyen elvek alapján osszák el a
posztokat. Magyarországon hagyománya volt a klientúrarendszernek, vagyis hogy a
párthoz h? elvtársakat tisztségekkel honorálják. Bozóki András egyértelműnek
tartja, hogy a Fidesznek is megvan a maga klientúrája. "Ez a világon mindenütt így
van, csak hát az előző kormánynál elég erős volt a gazdasági és politikai elit
öszszefonódása" – tette hozzá Bozóki. A Fidesz is törekszik majd arra, hogy
jobban beépüljön a gazdasági elitbe, illetve összekapcsolódjon vele. "Ha működik
a demokrácia – mondta a politológus –, akkor váltják egymást az elit csoportok,
és egyik sem tudja magát bebetonozni tíz, húsz, harminc évre."

Pokol Béla optimista. Ő egyértelműnek tartja, hogy elkerülhető a klientúra
kialakulása, sőt szerinte most már nem is lehet azt létrehozni. A privatizálásnak
lényegileg vége – érvelt az optimista kisgazda. Tehát annak, hogy "majd a párt
megkeres, elvtárs", s hogy nulla forintból milliárdokhoz lehet jutni, annak már
vége.

Kende Péter úgy véli, hogy egyetlen párt sem tud teljesen szakítani ennek a
hagyományával, ellenben elképzelhető, hogy az elmúlt négy év szocialista
gyakorlatához képest egészségesebb helyzet alakul ki. Ha a Fidesz ugyanazt a
politikát követi a szövetségeseivel szemben, mint a szocialisták, annak vagy a
szövetséges pártok további hanyatlása lesz a következménye, vagy egy igen erős
ellenállás kialakulása. Ez pedig a jobboldali térfélen vagy szakadáshoz, vagy olyan
ellentétekhez vezethet, ami nem teszi lehetővé a nyugodt kormányzást. Tamás Gáspár
Miklós viszont a klientúragyakorlattal való szakításnak még a halvány árnyékát
sem látja. Szerinte Simicska Lajosnak, a Fidesz volt gazdasági vezetőjének az
adóhivatal élére való jelölése, illetve a különféle üzleti, hivatali és
politikai körökhöz kapcsolódó Pintér Sándor belügyminiszteri kinevezése, vagy a
híres "előprivatizátor", Boros Imre PHARE-pénzosztó szerepben való föltűnése
mind a klientúra jelenlétét mutatja. "Azzal, hogy a Fidesz bevonja a klientúrájába
a történelmi egyházakat, illetve a történelmi egyházakhoz kapcsolódó értelmiségi
csoportokat, követi az összes eddigi kormány technikáját" – mondta Tamás
Gáspár Miklós. Ellenben elképzelhető, hogy sikeresebb lesz ebben a Fidesz a
Horn-kormánynál, hiszen a történelmi egyházak eddig sok mindent elfogadtak anélkül,
hogy bármit nyújtottak volna viszonzásul – most viszont még nyújtani is hajlandók
lesznek bizonyos támogatásokat. Problémát jelent az is, hogy az Oktatási
Minisztériumban például helyettes államtitkár lett néhány jelentős tudós. Fontos
tudományos lobbyknak és klikkeknek a képviselői, akik egyébként oktatáspolitikai
tapasztalattal abszolút nem rendelkeznek. Jelentős tudósok, akik saját kutatásaik
mentén különféle szakmáknak az érdekeit képviselik. Ebben semmi rossz nincsen, csak
szokatlan, hogy ezeket beolvasztják a kormányzásba. Ez a fajta politizálás, amely a
szocialista rendszer bomlásának időszakában alakult ki, konstansnak látszik.
"Őszintén szólva én csalódott vagyok, egy ennél sokkal jobb kormánylistát
vártam"– mondta Tamás Gáspár Miklós.

Olvasson tovább: