Kereső toggle

FKGP: az ország titkos fegyvere a mezőgazdaság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A választók által koalícióra ítélt Független Kisgazda Párt a magyar
mezőgazdaságról és a termelőkről mint az ország titkos fegyveréről nyilatkozik.
Az alábbiakban néhány adat segítségével áttekintjük, hogy a rendszerváltás után
a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság, ezen belül is az állattenyésztés helyzete
hogyan alakult – hogyan érintette a kisgazdák által 1990-ben meghirdetett
agrárpolitika a hazai állatállományt. A rendszerváltás óta a legfontosabb
állatfajoknál mind az összlétszám, mind az anyaállatok számának csökkenése
folyamatos. A mellékelt táblázatból jól látható, hogy a szarvasmarha-állomány
már a II. világháború előtti szint felét sem éri el, illetve alig magasabb a
rendszerváltás előtti állomány felénél. A sertések száma pedig tavaly újra az
1935-ös színvonalra került, ami egyben azt is jelenti, hogy kisebb az 1989. évi
kétharmadánál.


1991 és 1997 között a szarvasmarha-ágazat gyors leépülését figyelhetjük meg. A
szarvasmarhák száma ebben az időszakban 39 százalékkal, a tehénállományé 28
százalékkal, a tejtermelés 24 százalékkal, a vágómarha-termelés több mint 60
százalékkal csökkent. Az össz-szarvasmarhaállomány az 1938. évinek csupán 45,6
százaléka, az 1945. évinek pedig mintegy 85 százaléka, tehát a II. világháború
utáni létszám alatt van. 1996-ban a nagyüzemekben a szarvasmarhák száma 15 ezerrel,
1997-ben pedig további 42 ezerrel csökkent. A tehénállomány 1996-ban 9 ezerrel,
1997-ben 14 ezerrel lett kevesebb a szövetkezeti gazdaságokban. Az elmúlt évben a
gazdasági társaságokban is 30 ezerrel csökkent a szarvasmarhák, ezen belül 12
ezerrel a tehenek száma.

A KSH 1996. december 1. és 1997. december 1. között összességében csak 11 ezres
tehénszám-csökkenést mutat ki, ami a szövetkezetekben és a gazdasági
társaságokban bekövetkezett – összesen 26 ezres – csökkenés mellett csak úgy
alakulhatott ki, hogy az egyéni gazdálkodói körben 15 ezerrel növekedett a tehenek
száma. Ugyanezt a tendenciát mutatják a hivatalos adatok a teljes
szarvasmarha-állományra vonatkozóan. Míg a gazdasági társaságok és szövetkezetek
állománya 72 ezerrel – több mint 10 százalékkal – csökkent, addig az egyéni
gazdálkodóké 43 ezerrel emelkedett.


Az 1990-es évekre visszatekintve a sertéstenyésztők az ágazat tevékenységét
zuhanórepülésnek minősítik. Az 1995. év viszonylag kedvező támogatási rendszere
megállította az állatállomány csökkenését, sőt jelentős növekedés alapjait
teremtette meg a sertéságazatban. A kocaállomány egy év alatt 101 ezerrel nőtt.
Ezzel egyidejűleg az 1995-ös viszonylag alacsony takarmányárak megnövelték a
termelési kedvet, amelynek következményeként 1996-ban több mint egymillióval nőtt a
vágósertések száma. A keresletet meghaladó vágósertés-felajánlás mélyen
önköltség alatti felvásárlási árakat eredményezett. Olyan áringadozás mellett,
mint amilyen 1996-ban előfordult (minimum 129 Ft/kg, maximum 237 Ft/kg), a gazdálkodás
tervezése nem lehetséges.

A sertéságazat jövedelmezőségét kedvezőtlenül befolyásoló tényezők közül az
árbevételt illetően a legfontosabb – a hazai fogyasztás mérséklődése és az
exportszubvenció jelentős mérték? csökkentése miatt – az export visszafogása az
ipar részéről.

Az értékesítési árak növekedésének mértéke az elmúlt években mindig elmaradt
az input árak növekedésének mértékétől, mert a termelők az ágazatra nehezedő
piaci nyomás miatt nem tudták költségeik növekedését érvényesíteni az árban.
1997-ben a tények arról tanúskodnak, hogy stagnált, illetve csökkent mind a
felvásárlás, mind az élelmiszer-ipari termelés, és folytatódott a hazai
élelmiszer-fogyasztás visszaesése, hiszen a reálkeresetek 7-8 százalékkal
csökkentek az előző évihez képest. A hazai fogyasztás további csökkenését
ellensúlyozhatta volna az élelmiszer-gazdaság exportteljesítményének a növekedése,
de az 1997-ben is tovább csökkent. Az agrárágazat Európai Unióval folytatott
külkereskedelmének súlya a legmeghatározóbb. Az 1980-as évek végén még
6-8-szorosan haladta meg exportunk az onnan származó importunkat. Ez az arány 1993-ra
és 1994-re úgy változott meg, hogy már csupán két-háromszorosa az export az
importnak. Az okok az árualapok hiányában, illetve az import több mint kétszeresére
történt emelkedésében keresendő. Az exportáru-alapjaink hiányára utaló tény,
hogy számos terméknél vagy egyáltalán, vagy igen kismértékben sikerült csak
kihasználni az EU-társulási szerződésben rögzített kedvezményes
kvótalehetőségeket. Ennek okai – az áruhiányon túl – magukban a
szerződésekben, azok feltételrendszereiben is keresendők. Ugyanakkor eközben az
importkvóták rendre teljesültek.

A mezőgazdaság egészére jellemző, hogy a termelés stagnál, a főágazati arányok
tovább torzulnak. Az azonban igen elgondolkodtató tény, hogy az 1996-os termelési
szint mellett az elmúlt három évben (1995–1997-ben) összességében csak mintegy 6,5
százalékkal bővült a mezőgazdasági ágazat termelése. Ez a bővülés a termelés
szerkezeti arányainak további torzulása mellett jött létre, ugyanis a
növénytermelés 10 százalékot meghaladó növekedése mellett az állattenyésztés
teljesítménye mintegy két százalékkal visszaesett. Ez végeredményben azt jelenti,
hogy az 1986–1990-es évek átlagteljesítményéhez mért 67 százalékos 1994. évi
szintről alig mozdult el az agrárágazat. Tehát csaknem 30 százalékos még mindig az
elmaradás az 1986–90-es szinthez képest, amit az Európai Unióhoz való
csatlakozásunkkor a mezőgazdaság "bázisszintjének" szeretnénk elfogadtatni. A
szocialista kormányzatnak az elmúlt években sikerült a kisgazda szakmai irányítás
által elindított zuhanórepülést megállítani, és a mezőgazdasági termelést
szinten tartani. A kérdés az, hogy az új kormány az általa 1990-ben elindított
agrárpolitikát folytatja-e, amelynek lényege a feudalista földtulajdonlás
visszaállítása, amelyben a föld nem a termelést szolgáló eszköz, hanem hatalmi
jelkép – és ami ellen már a Széchenyi által elindított agrármodernizáció is
küzdött. Esetleg a hazai mezőgazdasági termelés, a föld szakszer? megművelése
érdekében felülemelkedik saját világnézetén...

(a szerző a MOSZ szakértője)


Az állatállomány alakulása

Év sertés

(ezer db)
ebből koca

(ezer db)
szarvasmarha

(ezer db)
ebből tehén

(ezer db)
tej

(millió liter)
1938 5 224 612 1 911 960

-

1960 6 388 556 1 059 586

-

1989 7 660 624 1 598 646 2 332
1990 8 000 624 1 571 630 2 262
1991 5 993 482 1 420 559 1 910
1992 5 364 467 1 159 497 1 825
1993 5 001 461   999 450 1 608
1994 4 356 335   910 415 1 511
1995 5 032 436   928 421 1 556
1996 5 289 379   909 414 1 478
1997 4 931 345   871 403

-

Forrás: KSH

Olvasson tovább: