Kereső toggle

Merre tart Oroszország

Birodalmi külpolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csaknem három évszázaddal a Nagy Péter végrehajtotta történelmi fordulat után
ismét aktuális vitatéma lett Oroszország és Európa, illetve Oroszország és a
világ feszültséggel terhes kapcsolata. Újból felvetődik a kérdés: megőrizheti-e
Oroszország saját, eredeti arculatát úgy, hogy közben Európától, a világtól se
maradjon le? El kell-e veszítenie egyéni elveit, vagy jobb, ha tüntetően különbözik
a külvilágtól? E kérdésekről Doktrínák és alternatívák: Az orosz külpolitikai
gondolkodás egy évtizede címmel neves szakértők és politikusok tartottak
konferenciát Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen.



Andrej Kozirjev volt orosz külügyminiszter: "Van ok az aggodalomra" Fotó:
MTI

A COLPI Orosz Információs és Kutatóközpont, valamint a Moszkvai
Társadalomtudományi Alap közös szervezésében megtartott tanácskozáson felszólalt
Martonyi János, a konferencia idején még csak kijelölt, azóta hivatalba lépett új
magyar külügyminiszter is. Martonyi szerint valóban nagy változások mentek végbe
Oroszországban: "Ha húsz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy Moszkva lesz az
a város, ahol a templomok a legjobb állapotban vannak, és a lányok a legvékonyabbak,
nem hittem volna el, pedig pár héttel ezelőtt ezt tapasztaltam." A változásokat
lehet elmarasztalni vagy lehet dicsérni, de egy biztos: előbb meg kell érteni azok
lényegét – mondta Martonyi. Oroszország túlságosan önmagával volt elfoglalva,
mint ahogyan hazánk is az elmúlt időszakban, pedig e nagy államnak meg kell értenie
azt, hogy egy a nemzetközi élet szereplői közül. Tudomásul kell vennie, hogy
Magyarország az euroatlanti szövetség része. Ez a tény határozza meg a további
együttgondolkodásunkat – szögezte le a külügyminiszter.

Nanovfszky György, hazánk moszkvai nagykövete aláhúzta: Oroszországnak és a
közép-kelet-európai országoknak a fél évszázados közös múlt pozitívumait fel
kell használniuk. Sajnálatos, hogy a keleti tömb felbomlásával a volt szocialista
országok külkapcsolatai elhidegültek, inkább csak a Nyugat barátságát kereste
mindenki. Azonban a régi beidegződések határt szabtak a nyugati kapcsolatok
fejlődésének: Oroszországban még él a régi kép a NATO-ról – sokan agresszív,
ellenséges katonai tömbnek tartják, míg a Nyugat is meglehetősen bizalmatlan az
oroszok iránt.

Modern mítoszok

Különböző eredet? mítoszok sokasága szövi át az oroszok gondolatvilágát –
állítja Szergej Kortunov, az orosz elnök tanácsadója, aki emlékeztetett rá: a
peresztrojka óta az életszínvonal zuhan, és a piacgazdaság bevezetése az oroszok jó
részére sokkolóan hatott. Megváltoztak az értékorientációk, a szovjet
szuperhatalom felbomlott, a korrupció és a bűnözés elburjánzott: némelyek gyönge,
kleptokrata klánok által uralt államnak látják Oroszországot. Válsághelyzetben az
emberek fogékonyabbak a mítoszokra: az oroszokkal sincs ez másként. Némely ezek
közül a mítoszok közül az orosz szellem terméke, néhányat egyszerűen
külföldről importáltak. Egy dolog köti össze őket: hamisan értékelik
Oroszországot.

Kortunov szerint a legelterjedtebb mítoszok egyike az, hogy a hidegháborút a keleti
nagyhatalom veszítette el, holott két életforma, két értékrend versengett
egymással. A szovjet kommunista rendszer ugyanis belülről robbant fel, belülről
feszítették szét a felgyülemlett belső ellentmondások, ezért nem állítható, hogy
a konfrontációban a nyugati életforma felülkerekedett volna.

A másik elterjedt mítosz szerint Oroszország a "gonosz birodalma" volt, és bár a
cégért álnokul kicserélte, a lényege ugyanaz maradt. E koncepció szerint
különösen a FÁK-országok tartanak a "birodalmi ambíciókat dédelgető,
agresszív" szomszédjuktól. Kortunov úgy véli, hogy ez szándékos csúsztatás mind
keleten, mind nyugaton. Felvetődik a kérdés – hangsúlyozta a szakértő –, hogy a
Nyugat nem a rég meglévő oroszellenességét akarta-e elfedni a kommunizmus elleni
"nemes" harc fügefalevelével.

Ugyancsak gyakori téveszme az elemző szerint, hogy Oroszország hetvenöt éves
kommunista korszaka "történelmi eltévelyedés" volt, pedig – vélte – a
szocialista fejlődésmodell hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati országokban nagyobb
hangsúlyt kapjanak a szociális igazságosság elvei az állami egészségügy,
tudomány, oktatás és a kultúra terén.

A Birodalom romjain

Külföld-e a Közel-Külföld? címmel a konferencia második részében Borisz Jelcin
elnök nemzetiségügyi tanácsadója, Emil Pain Oroszország és a volt szovjet államok
közötti viszonyról beszélt. A szakértő szerint a kommunista rendszer felbomlását
követően a volt Szovjetunió romjain az instabilitás különösen nyilvánvaló: a
közép-ázsiai és a kaukázusi köztársaságok kerültek a legnehezebb helyzetbe,
hiszen alig rendelkeztek az önálló államiságnak akár csak minimális
tapasztalatával is. Moszkvában az utódállamokkal kapcsolatos külpolitika
perspektíváit illetően a "nyugatosok" és az "eurázsiaiak" tábora áll
szemben egymással. Előbbiek a Független Államok Közösségével (FÁK) fenntartott
kapcsolatok lazítására törekszenek: szerintük a Kaukázus és Közép-Ázsia
civilizációs és gazdasági szempontból összeegyeztethetetlen Oroszország
érdekeivel. Ezek az országok az Európán kívüli, iszlám, keleti, fejlődő országok
közé tartoznak, aminek a hatása akkor is érvényesülni fog, ha egyébként sikerülne
is megindítani az együttműködést.

Az Eurázsia-pártiak érvelése szerint viszont Oroszország nem vonulhat ki az ázsiai
térségből anélkül, hogy ne veszélyeztetné déli határának biztonságát –
mondta Emil Pain. A déli szomszédokkal való gazdasági kapcsolatok megszüntetése
pedig az ország számos ipari ágazatának jelentős megingását eredményezheti. Az
orosz állam nem foglalhat el semleges álláspontot a térség etnikai konfliktusaiban,
mivel az itt élő tízmilliós orosz kisebbséget ezzel közvetlen veszélybe sodornák.

Az Eurázsia-pártiak legfőbb vádja a nyugatosok ellen az, hogy utóbbiak kiszolgálói
annak az atlanti politikának, amely meg akarja akadályozni Oroszország szövetségét a
vezető iszlám államokkal. Nyugat-ellenes koncepciójuk egyre nagyobb visszhangra talál
a többi FÁK-országban is, különösen Kazahsztánban.

Jelenleg Oroszországot teljesen lefoglalja a Szovjetunió felbomlása óta legsúlyosabb
gazdasági válság. Andrej Kozirjev volt orosz külügyminiszter a konferencián
megjegyezte: az orosz emberek többsége nem mítoszokkal és ideológiákkal foglalkozik,
hanem azzal, hogyan válhat szovjet állampolgárból újgazdag orosszá. Oroszországnak
leginkább egy jó elnökre és egy jó gazdasági programra van most szüksége –
mondta Kozirjev.


Kozirjev: "Most fizetjük az árat"

Valóban a szakadék szélén áll Oroszország? – kérdeztük Andrej
Kozirjev volt orosz külügyminisztert, aki lapunknak elmondta: az ezredfordulón
Oroszország sorsa attól függ, hogy lesz-e elég szándék a válságstratégia
megvalósításához.

Történelmi mércével mérve Oroszország ígéretes átalakuláson megy keresztül: a
totalitariánus rendszerből a demokrácia felé tart – állítja Kozirjev.
"Kialakulnak és megerősödnek a piacgazdaság intézményei, ebből a szempontból
derűlátó vagyok. Ha viszont csak hónapokra tekintünk előre, van ok az aggodalomra,
hiszen a pénzügyi és a gazdasági válság valóban létezik, és komoly kihívást
jelent. A kormány most vezeti be válságkezelő programját, amelynek megvannak a maga
előnyei és hiányosságai. A legfőbb kérdés azonban az, hogy lesz-e elegendő
politikai szándék a megvalósításához. Ettől függ az ország sorsa a
közeljövőben. Most fizetjük az árat a reformpolitika következetlenségeiért,
amelyek az utóbbi időben voltak tapasztalhatóak. A válság természetesen külső
tényezők következménye is: a kőolaj árának esése és a délkelet-ázsiai
problémák nagyban közrejátszottak a jelenlegi súlyos helyzet kialakulásában. E
válság azonban enyhíthető, és az ország fokozatosan kikerülhet a kátyúból,
mindez azonban a politikai akarattól függ" – nyilatkozta Kozirjev.

Olvasson tovább: