Kereső toggle

Viharok a szentpétervári gyász-show körül

Az utolsó cár utolsó útja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Július 17-én Szentpéterváron helyezik újabb – de a temetést kísérő vitákat
figyelve korántsem biztos, hogy végső – nyugvóhelyére a 80 éve meggyilkolt utolsó
orosz cár, II. Miklós és családja földi maradványait.



Az 1918-ban Jekatyerinburgban lemészárolt cári család és kísérete (balról
jobbra): II. Miklós cár, Alexandra cárné, gyermekeik: Tatyjána, Olga, Alekszej,
Anasztázia, Marija, továbbá Anna Gyemidova, a komorna, Botkin, a háziorvos, illetve
Trup, a komornyik. "Távol legyen, hogy idegen tetemekhez imádkozzunk" Fotó:
Kommerszant

A ceremóniát a Péter-Pál székesegyházban, a legtöbb orosz uralkodó hagyományos
temetkezési helyén bonyolítják majd le. A helyiség, amelyben a kripta már elő van
készítve, igen kisméret?: 15 embernél aligha fér be több. Két személy számára
azonban biztosan szorítottak volna helyet: Oroszország elnökének, valamint a
pravoszláv egyház pátriárkájának – ők azonban nem jönnek el. Jelcin nem
indokolta távolmaradása okát, de döntése azután született, hogy találkozott a
pátriárkával. Az egyház elzárkózását többféleképpen magyarázzák.

A "kincstári" verzió, miszerint kétségesnek tartják a csontok hitelességét,
gyakorlatilag kizárható: az elemzések, melyeket éveken át folytattak a világ
legnevesebb intézményeiben (köztük az amerikai hadügyminisztérium
laboratóriumában) gyakorlatilag kétséget kizáróan bizonyítják, hogy valóban a
cári család maradványai ezek. "A DNS- és a koponyavizsgálatok egy a trillióhoz
arányban alátámasztják ezt"– nyilatkozta az egyik kutató. Az egyház azonban
szkeptikus maradt: "Képzelje csak el, mi történne, ha a temetés után valaki
bebizonyítaná, hogy mégsem a cári család fekszik itt? Távol legyen, hogy idegen
tetemekhez imádkozzunk"– magyarázza a helyzetet V. Csaplin atya.

A cár kanonizálását illetően nem született még hivatalos döntés, a legközelebbi
zsinatot pedig csak 2000-ben fogják összehívni. Valójában ez a kulcskérdés: a
szentté avatással gyakorlatilag egyértelm? ítéletet mondanának ki a bolsevik
rendszerre. Az egyházi ódzkodásnak legvalószín?bb oka is éppen az lehet, hogy
félnek a megosztástól, hiszen a klérus vezető tagjai majdnem mindnyájan a szovjet
rendszer alatt léptek szolgálatba. Akkortájt pedig a tisztségek betöltéséhez a
Szovjet Kommunista Párt központi bizottságának és a KGB-nek a jóváhagyása
szükségeltetett.

Az újratemetéssel kapcsolatban eddig is megoszlottak a vélemények: "Ez
szentséggyalázás!" – kiáltják sokan. A probléma csak az, hogy némelyek az
újratemetést tartják annak, míg mások számára az évek óta laboratóriumokban
porosodó "temetetlen tetemek" jelentik ugyanezt. Mindkét oldalon történtek
lépések az ügy érdekében: az újratemetés ellenzői "Társadalmi Bizottság a
Cári Szent Mártírok Tetemeinek Védelmére" név alatt egyesítettek húsz,
vallásos-monarchikus nézeteket valló csoportot. Szerintük a maradványoknak a
templomban a helye. A temetéspártiak egyik képviselője pedig kijelentette, hogy ismeri
ugyan a külön elhantolt Alekszej herceg sírjának pontos helyét, de nem árulja el,
nehogy vele is végigcsinálják ugyanazt a megalázó procedúrát, mint a többi
családtaggal.

Bár most úgy tűnik, az utóbbiak kerekedtek felül, még nincs kizárva egy-két
meglepő fordulat. Egyes orosz lapértesülések szerint ugyanis a tudósok megtartottak
maguknak egy keveset a vizsgálati anyagból...

Időnként némely felröppenő hírek arról tudósítanak, hogy volt, aki kikerülte a
végzetét azon az ominózus napon. A személyzetből állítólag a szakács csodával
határos módon megmenekült, és Iránban nyitott vendéglőt a "Ványa bácsihoz".

A cári család kivégzése amolyan rituális szertartás szerepét töltötte be. A
végrehajtók célja nem csupán a cári rezsim megdöntése volt, hanem fizikai
megsemmisítése mindannak, ami így vagy úgy képviselhette azt. Churchill annak idején
a "barbarizmus új korszakának" kezdeteként értékelte az eseményt. Ilyenformán
az elkövetkező temetési ceremónia is szimbolikus jelentéssel bír majd. Az egyház
hivatalos képviselete nélkül azonban jelentősen csökken a reprezentatív jelleg: nem
sok maradt az eredetileg megtervezett nagy "gyász-show"-ból. Elmarad többek közt a
három kilométer hosszú díszsorfal, az ünnepélyes egyházi fogadtatás, és nem lesz
liturgia az elhunytak emlékére. A papok ugyanolyan átlagos halotti misét tartanak
majd, mintha egy névtelen hősi halottért celebrálnának szertartást. Lesz ugyan
sortűz, de az uralkodóknak kijáró 21 helyett csak 19, mivel a cár lemondott a
trónról. A tölgyfa koporsókat piramis alakban helyezik majd el: legalulra kerülnek a
szolgák, akik mindvégig hűségesen kitartottak, azután a családtagok, legfelül pedig
maga a cár.

Még a szervezők számára is kérdés, hogy kik jelennek meg a búcsúztatón. Az elnök
és a pátriárka mellett távolmaradását jelezte az Orosz Nemesek Szervezete is.
Gorbacsov viszont, aki eleinte elzárkózott, nemrégiben jelezte, hogy mégis jön. Az
európai uralkodók és államfők valószínűleg képviselőiket küldik majd el. A
Romanov-dinasztia ma is élő 48 tagja közül több mint húszan lesznek jelen.

Úgy tűnik, hogy július 17-e nemcsak a temetés miatt lesz emlékezetes nap:
Szentpétervár pravoszlávjai és monarchista szervezetek különféle akciókkal
készülnek tiltakozni a "szentséggyalázás" ellen. De az elmaradt fizetéseiket és
ösztöndíjaikat követelő tanárok, orvosok, mérnökök, egyetemisták is ezt a napot
találták a legalkalmasabbnak a tüntetésre. Bizonyára nem véletlenül döntöttek
így: a városban ezen a napon legalább 700 külföldi újságíró lesz jelen, így a
"tüntettek még" események is könnyebben bekerülhetnek a világ hírműsoraiba.


Romanov herceg a cárizmus restaurációjáról

A temetés kapcsán felszínre kerültek a monarchia, az egyház és az állam
kapcsolatának kérdései és problémái is. "Van-e esély a monarchia intézményének
helyreállítására Oroszországban, és hogyan látja a Romanov-ház ma is élő
tagjainak szerepét ebben?"– kérdezte az Izvesztyija cím? moszkvai lap riportere az
egyik, talán legilletékesebb személytől Rómában.

Nyikolaj Romanovics Romanov herceg, aki az Orosz Cári Családtagok Egyesületének
elnöke, elmondta: "Nézeteimet illetően republikánus és demokrata vagyok.
Egyesületünk egyetlen más tagjáról sem tudok, aki valamilyen formában igényt
formálna a cári trónra, bár igazából nem is maradt köztünk olyan, aki egyenesági
leszármazottként örökösi jogokkal léphetne fel. A húszas években több jelentkező
is akadt volna, ám éppen e miatt II. Miklós édesanyja határozott felhívást tett
közzé, melyben arra szólította fel a lehetséges örökösöket, hogy ne
ábrándozzanak a trónról: ez az egész kérdés a mindenkori oroszországi helyzet és
a nép szabad választásának függvénye kell hogy maradjon. Többen azt hangoztatják,
hogy a Romanovok mindig is a saját dinasztikus érdekeiket tartják szem előtt. Ez
részben így is van. Nekem azonban elsősorban az a fő célom, hogy Oroszország
érdekeit szolgáljam. Egy nemzetnek csak egy történelme van, és azt nem lehet
feldarabolni. Félre kell dobni mindazt, ami elválaszt a hazától. Ez most nem
megfelelő idő a viszályokra, a múlt sérelmeinek rendezésére..." – nyilatkozta
N. R. Romanov az orosz lapnak.

Olvasson tovább: