Kereső toggle

Jelcin a szélsőjobb előretöréséről

Oroszország erős emberei

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hónapokban az orosz sajtóban egyre-másra cikkeznek a fasizmus és a
rasszizmus megerősödéséről. A médiák szerint az ország egyes régióiban a
karhatalom és az igazságszolgáltatás a szélsőséges irányzatok embereiből áll,
illetve összefonódott ilyen szervezetekkel. Borisz Jelcin elnök is a fasizmus
újjáéledésének veszélyére figyelmeztetett hétfőn, a Szovjetunió elleni német
támadás évfordulóján tartott drámai hangú rádióbeszédében. Az orosz elnököt
szavai szerint különösen az nyugtalanítja, hogy a szélsőséges nézetek veszélyét
nem mindenki érzékeli Oroszországban, noha az rendkívüli fenyegetéseket jelent a
társadalom számára.



Az "orosz horogkereszt" hívei. Fotó: MTI

Az elnök arra hívta fel az orosz polgárok figyelmét, hogy a fasizmus
"megbolondítja az ifjúságot". Oroszországban a nemzeti szellem
újjászületésének magasztos szavaival takarózva ismét ellenség kerestetik, hogy
embereket alázzanak meg, vessenek börtönökbe és végezzenek ki. Azoknak, akik
félrebeszélnek a nemzeti felsőbbség és az antiszemitizmus céljainak lázában égve,
fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy felfogják-e, mit is cselekszenek valójában
– mutatott rá Jelcin.

A demokratikus Oroszországban erősödik és terjed a rasszizmus és fasizmus.
Ellentmondás-e ez, vagy törvényszerűség? Abban az országban, amelyben a "barna
pestis" több tízmillió áldozatot szedett, hogyan viszonyulnak az emberek a
nemzetiszocialista szervezetek számának megsokszorozódásához?

Oroszország több városában támadnak meg rendszeresen azerbajdzsán kereskedőket,
ázsiai és afrikai diákokat vernek meg, Moszkvában zsinagógát robbantanak fel.
Mindezek a jelenségek azonban visszhang nélkül maradnak mind a társadalomban, mind a
politikai vezetésben. Az orosz törvényhozás alsóháza, az Állami Duma többször
tárgyalta a szélsőséges mozgalmak szervezkedésének és ideológiájuk
terjesztésének tilalmára vonatkozó törvényt, és mindahányszor le is szavazta.

Ismeretes, hogy a demokratikus hagyományokban bővelkedő nyugati országokban az eszmék
szabad kifejezését szavatolja az alkotmány. Azonban Oroszországban a korlátlan
szabadság könnyen megbosszulhatja magát, még akkor is, ha a gondolatok fölötti
totalitárius uralom természetesen nem tartható fenn tovább.

A "liberális" és

a vörös szélsőjobb

Az orosz törvényhozásban olyan pártok és személyek rendezkedtek be tartósan,
mint az 1993-as választások nagy "felfedezettje", az akkor több mint
tizenkétmillió szavazó támogatását élvező Vlagyimir Zsirinovszkij, aki a vezetése
alatt álló Liberális Demokrata Párttal az Állami Duma helyeinek tizenegy százaléka
fölött rendelkezik; vagy Gennagyij Zjuganov kommunista vezető, jelenleg az elnöki
szék legesélyesebb várományosa. A botrányairól elhíresült ultranacionalista
Zsirinovszkij nem egyedül dicsekedhet a jobboldal támogatásával: a kommunista
pártvezért a parlamenti választások idején nyíltan támogatta Alekszandr Barkasov,
az "orosz horogkereszt" és Hitler híve, de más "hazafias" tömörülések is
pártfogolják Zjuganovot.

A kommunista vezető egyik könyvében elismeréssel adózott a Szovjetunió történelme
1944-től 1953-ig terjedő időszakának – ez volt az a korszak, amikor számos etnikai
csoportot száműztek Közép-Ázsiába és Szibériába, s egy átfogó antiszemita
hadjárat keretében sor került az úgynevezett orvosperre.

Zsirinovszkij sikerében elsősorban az a nyugtalanító, hogy támogatói főként az
ellenszavazók közül kerülnek ki, azaz a más politikai pártokkal elégedetlenek
soraiból. A szélsőséges politikus mindenkinek mindent megígér: az asszonyoknak
józan férjet, a férjeknek olcsó vodkát. Állítása szerint minden orosz politikai
erő kapcsolatban van valamilyen külföldi titkosszolgálattal, vagy pedig a maffiával,
egyedül csak ő "tiszta". Kedvenc témája az Oroszország elleni nemzetközi
összeesküvés. "Oroszországnak mindig voltak ellenségei, ma ezek az Egyesült
Államok, a NATO, Kína és Törökország" – hangoztatja. Zsirinovszkij elképzelése
szerint a világot észak–déli irányban új érdekszférákra kellene osztani a
nagyhatalmak között, s ebben a tervében Irak kulcsszerepet játszik. A felosztást
mindjárt azzal lehetne kezdeni, hogy Oroszország lerohanná déli szomszédait és ezzel
már létre is jönne a politikai stabilitás a régióban... A szélsőséges vezető az
USA-t azzal fenyegeti, hogy visszaveszi Alaszkát, Japán ellen nukleáris támadást
intézne, Németországot pedig radioaktív hulladékkal árasztaná el...

Zsirinovszkij honfitársaival sem bánik kesztyűs kézzel: egy idős pap képviselőt
hátulról leütött a parlamentben, majd a tiszteletes segítségére siető
képviselőnő haját megráncigálta. Ez utóbbi "hőstette" elég népszerűtlenné
tette őt a hölgyek körében, azonban a munkásférjek között alighanem újabb
támogatókat szerzett, hiszen ezek jó része maga is veri a feleségét...

A nemzeti rendteremtő

Nemrégiben a népszerű extábornok, Alekszandr Lebegy lett Oroszország egyik
leggazdagabb kormányzóságának, Krasznojarszknak a vezetője. Beiktatása az elnöki,
vagy még inkább koronázási ceremóniához volt hasonló. Lebegy rendteremtő,
autoriter, nemzeti kapitalista programot képvisel. Igyekszik megnyerni a Nyugatot, hogy
őt támogassa a "fenyegető nacionalista szörnnyel" szemben.

Krasznojarszk fában, ásványokban és fémekben gazdag terület, emellett ipari
válságáról híresült el. A gyárak még fél gőzzel működve is a világ legnagyobb
ipari eredet? környezetszennyezését okozzák. Bármilyen kiváló vezetői
képességekkel rendelkezzék is Lebegy, két év alatt – a következő
elnökválasztásig – nehéz lesz a kormányzóság gazdaságát rendbe tennie. A
lakosság – úgy tűnik– rokonszenvvel figyeli: a júniusi közvélemény-kutatások
szerint Lebegy máris jelentősen megnövelte népszerűségét: ha ma lenne az
elnökválasztás, a szavazni kívánók voksainak 14 százalékát szerezné meg. Ez azt
is jelenti, hogy a kormányzó április óta csaknem megkétszerezte szavazótáborát:
jelenleg csak Zjuganov kommunista vezető előzi meg 21 százalékos szavazataránnyal.


Lebegy – az új címke?

Szilágyi Ákost, az ELTE Russzisztikai Intézetének munkatársát arról
kérdeztük, hogy valóban vészterhes-e a helyzet Oroszhonban. Szilágyi nem osztja az
orosz sajtó aggodalmait, és felhívta a figyelmet arra, hogy Jelcin a kommunista és
liberális demokrata erőkkel való fenyegetéssel hosszabbította meg elnöki
mandátumát 1996-ban.

A Jelcin-rezsim stabilitása az elnökválasztás óta most először ingott meg
alapjaiban. A válság azonban nemcsak pénzügyi jellegű. Megint elő kell venni
valamelyik rémet azért, hogy indokolttá tegyék a jelenlegi hatalmi elit uralmát. A
kommunistákról már szó sem lehet, hiszen megszelídítetten ülnek a parlamentben és
mindent megszavaznak. Zsirinovszkij teljesen lejáratott figura, csak az érdekli, hogy
politikai imidzsével mennyi pénzt tud szerezni – állítja a szakértő, aki szerint
főként az ipari-bankár oligarchák uralta sajtóban cikkeznek a jobboldali
veszélyről. Az elit érdeke, hogy a jelenlegi rezsim fennmaradjon. A politikai őrület
azért jelenik meg a sajtóban, hogy vele szemben igazolni lehessen valami mást. Ez
idáig a Jelcin-rendszer volt, mostantól azonban a Lebegy-rezsim előkészítése zajlik.
Alekszandr Lebegy egykori tábornokot nem a forrongó tömeg emelte fel a vállán a
kormányzói székig – hívta fel a figyelmet az elemző. Ebben az országban az
oligarchák – Berezovszkij, Guszinszkij – befektetésein múlnak a választási
eredmények, és azon, hogy a kezükben tartott médiákban mennyit szerepel, és milyen
színben tűnik fel a jelölt. Lebegy sokszor és kedvező beállításban szerepel, míg
Jelcint és Kirijenko miniszterelnök ifjú demokratáit erősen lejáratva mutatják be.
Ebből az sejthető, hogy a jelenlegi rendszert akarják átmenteni más címkével, ez az
új címke Lebegy lesz – elemzi a helyzetet Szilágyi Ákos.

Olvasson tovább: