Kereső toggle

Keresztények az iszlám világban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A vallási okokból történő üldözés az ember alapvető személyiségjogaiba
való tűrhetetlen beavatkozás" – áll az amerikai külügyminisztériumnak a
vallásszabadság helyzetéről készült jelentésében, amely legutóbb a keresztények
helyzetét vizsgálta a világon. Az alábbiakban részleteket közlünk a dokumentumnak
az iszlámot államvallásként elfogadó arab országokkal foglalkozó fejezeteiből.

Egyiptom

Az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot és a vallás gyakorlásának
szabadságát. A keresztények azonban ennek ellenére a tradíciók és bizonyos
törvények alapján mégis megkülönböztetéseket kénytelenek elszenvedni. Több tucat
keresztény lett célpontja és áldozata az iszlám állam létrehozására irányuló
kormányellenes terrorista csoportoknak. A térítés elvileg megengedett az országban,
de előfordult, hogy a hatóságok büntetőjogi eljárást kezdtek áttért muszlimok
ellen. A hatóságok 1996-ban több áttért embert is letartóztattak, vallattak, és
legalább két esetben fizikailag is bántalmaztak, hogy információhoz jussanak
személyükről és más áttért személyek tevékenységéről. A máig érvényben
lévő 1856-os ottomán dekrétum értelmében a nem muszlim szervezeteknek elnöki
engedélyre van szükségük ahhoz, hogy egyházi tevékenység céljából házat
építsenek vagy újítsanak fel. Mind a kopt keresztények, mind az egyiptomi protestáns
közösségek azt állítják, gyakran ütköznek emiatt nehézségekbe. Jelentések
érkeztek kopt gyerekek erőszakos muszlim hitre térítéséről és keresztény
családok zaklatásáról is. Folytatódnak a terrorista támadások a keresztény
tulajdonban álló intézmények és keresztény hívők ellen: 1997-ben 18, 1996-ban 22,
1995-ben 30, 1994-ben pedig legalább 9 kopt keresztény esett áldozatul terroristáknak.

Irán

A kormány korlátozza a hivatalostól eltérő muszlim szekták és egyéb vallási
kisebbségek tevékenységét, bár az alkotmány elfogadja a kereszténységet, a
judaizmust és a zoroasztrizmust is. Tagjaik a parlamentbe képviselőket választhatnak.
Gyakorolhatják és taníthatják gyermekeiknek a vallásukat, de a kormány beavatkozik
iskoláik vezetésébe, és gyakori a hatósági zaklatás ellenük. A törvény
büntetéseket helyez kilátásba azoknak a kormánytisztviselőknek, akik nem tartják be
az iszlám elveket és szabályokat. További szabály, hogy a nem muszlimok nem
téríthetnek muszlimokat. Az áttért muszlimok aposztatának (hitehagyottnak)
számítanak, és halálbüntetéssel sújthatják őket. 1996-ban nőtt az evangéliumi
keresztényekkel szembeni hivatalos elnyomás. 1996 júliusában egy keresztény hitre
áttért muszlimot, Sahram Szepehri-Fardot "bizalmas információ birtoklásáért"
tartóztattak le. Letartóztatása után nem sokkal megtagadták tőle a látogatók
fogadásának jogát, jelenlegi helyzete nem ismert. 1996 szeptembere végén egy másik
muzulmán hitről áttért keresztény lelkészt, Mohammed Jusszefit holtan találták egy
parkban. Széles körben elterjedt, hogy az iráni hatóságok gyilkolták meg. Egy
evangéliumi protestáns pásztor 1994-es meggyilkolásáért a Modzsahadin-e-Khalek
iszlám szervezet három tagja van jelenleg is börtönben. A három elítélt nő szerint
a szervezet további hasonló gyilkosságokért is felelős. 1997 januárjában két
keresztény evangélistát tartóztattak le kémkedés vádjával, ami elég gyakori az
Iránban térítőmunkát végzőkkel szemben.

Irak

A kormány évtizedek óta keményen korlátozza a vallásszabadságot. Az ország 350
ezer asszír keresztény hívője különféle zaklatásoknak van kitéve. A legtöbb
asszír az északi kormányzóságokban él, s az a gyakori vád ellenük, hogy kurdokkal
működnek együtt. Az asszírok – akik egyszerre etnikai és keresztény közösség is
– számára gyakorlatilag tilos az anyanyelvük nyilvános használata. ENSZ-források
szerint 1996 óta tovább zaklatták és gyilkolták az asszír keresztényeket egész
Irak területén, kényszeráttelepítésekkel, terrorral és bombázásokkal sújtva a
közösséget.

Jordánia

Az alkotmány tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést és biztosítja
a személyes szabadságot. A kormány nem avatkozik be a keresztény kisebbségek vallási
életébe, bár hivatalosan nem ismeri el a Jehova Tanúit, a pünkösdi egyházat és a
mormonokat. A szervezetek nevére csak a kormány engedélyével lehet tulajdont
bejegyezni, de a vallás gyakorlásához nem kell engedély. Téríteni viszont tilos, és
az áttért muszlimok sokszor áldozatai a társadalmi és állami diszkriminációnak. A
többi keresztény azonban nem szenved hátrányos megkülönböztetést: viselhetnek
kormányzati tisztségeket és a gyermekeiknek az állami iskolákban nem kell részt
vennie az iszlám vallási oktatásban.

Kuvait

Az alkotmány kimondja, hogy a törvényhozás legfőbb forrása az iszlám törvény,
de szabad vallásgyakorlást biztosít. Több elismert felekezet működik Kuvaitban, így
egy katolikus egyházmegye és több protestáns felekezet is. A kormány itt is tiltja a
muszlimok közötti térítést.

Pakisztán

A törvény szerint Mohamed próféta megsértéséért halálbüntetés jár. Ezzel a
váddal indítottak vizsgálatot 1996-ban egy keresztény ellen. Pakisztánban lehetséges
a muszlimok önkéntes áttérése más hitre, de a muszlimok közötti térítés
tiltott. Iszlám szélsőségesek nem egy esetben megtámadtak, megerőszakoltak, sőt meg
is öltek vallási kisebbségekhez tartozó személyeket. A rendőrség sok esetben
elmulasztja a szükséges óvintézkedések megtételét, illetve nem nyomoz a felelősök
után és nem ítéli el őket. 1996 októberében legalább 14 keresztény család
menekült el – muszlim szomszédjaik megtorlásától félve – egy Pandzsáb
tartománybeli faluból, miután közösségük egyik tagját blaszfémia vádjával
letartóztatták. A helyi rendőrség nem tett semmit védelmük érdekében. Bár a
törvény tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést az állami
munkahelyeken, jelentések szerint a vallási kisebbségek tagjait az állami szolgálat
minden területén rendszeres diszkrimináció éri, különösen a magasabb
pozíciókban.

Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábiában nem létezik a vallásszabadság fogalma. A hivatalos vallás az
iszlám, és minden állampolgárnak ezt kell gyakorolnia. A kormány az iszlám vallás
legfőbb védelmezőjének tekinti magát, ezért megtiltja minden más hit nyilvános és
nem nyilvános gyakorlását. A vallásos jelképeket viselő polgárok a vallási
rendőrséggel való konfrontációnak teszik ki magukat. A nem muszlim hívőknek
letartóztatással, vesszőzéssel és kiutasítással kell szembenézniük, ha
bármiféle vallási tevékenységük a hivatalos szervek tudomására jut.

Tunézia

A kormány engedélyezi más vallások gyakorlását is, s az észak-afrikai országban
harmonikus kapcsolat van a zsidó, a keresztény és a muszlim közösségek között. A
mintegy 2000 fős keresztény közösség főleg külföldiekből áll. Szabadon
tarthatnak istentiszteleteket, és néhány iskolát is működtetnek. Tunézia
toleranciáját és ökumenikus törekvéseit elismerve 1996-ban a pápa is ellátogatott
az országba. A hittérítést viszont a kormány itt is a közrend megsértéseként
értékeli. A térítéssel gyanúsított külföldieket a kormány távozásra szólítja
fel, és nem ad nekik újabb beutazási engedélyt.

Egyesült Arab Emírségek

A nem muszlimok szabadon gyakorolhatják vallásukat, de nem téríthetnek
nyilvánosan, és nem osztogathatnak vallásos iratokat. A legnagyobb városokban van
keresztény templom. Mona Ghaleb, egy Arab Emírségek-beli muzulmán asszony állítása
szerint férjét, egy libanoni keresztényt bebörtönözték azért, mert muzulmán nőt
vett feleségül. A kormány állítása szerint a férfit házasság előtti
paráznaságért és nem vallási alapon ítélték el. A libanoni férfi, bár
büntetése már letelt, még mindig börtönben van, ahol a jelentések szerint verik is.

(Forrás: United States Policies in Support of Religious Freedom: Focus on
Christians. Released by the Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor Affairs, 1997.
július 22. Fordította: Szabó Ibolya Anna és Pátkai Mihály)

Olvasson tovább: