Kereső toggle

Török ábrándok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisázsia, Bizánc, Sztambul… Törökország. Alig száz
év alatt az omladozó török birodalom romjain egy erőtől
duzzadó állam jött létre, mely "életteret" követel
magának Európában és Ázsiában.



Eduard Sevardnadze grúz, Gejdar Alijev azerbajdzsán és
Uleyman Demirel török elnök a Kaszpi-tengeri olajvezetékek
tervének megvitatása miatt találkoztak. Egyezkednek
size="2">Fotó: MTI

Törökországban a történelem gyakran ismétli önmagát.
Miután 1923-ban Musztafa Kemal Atatürk vezetésével
létrejött a világi török állam, 1960-ban Törökország
egyszer már átélt egy katonai puccsot, majd idén tavasszal
egy újabb katonai hatalomátvétel szélére sodródott. A Refah
(Jólét Pártja) betiltása után Mesut Yilmaz török
miniszterelnök kabinetje és a vezérkar tárgyalásain
folyamatosan napirenden lévő téma a fundamentalista iszlám
aktivitás elfojtása. A kabinet adminisztratív eszközökkel
kívánja az iszlám szervezeteket a háttérbe szorítani, míg
a vezérkar a radikális eszközökkel történő rendteremtés
felé hajlik. Mi áll ennek a küzdelemnek a hátterében?



Kelet és Nyugat között



A külföldi felületes szemlélő számára is szembetűnő
Törökország megosztottsága. Bár az utóbbi évtizedekben
történt fejlődés lépten-nyomon tapasztalható, a török
belpolitika és gazdaság évek óta húzódó egyensúlyi
zavarai még a turisták számára is érzékelhetőek. Isztambul
az egyetlen olyan város a világon, amely két kontinensen
fekszik, és ennek megfelelően kettős az ország arculata is.

Musztafa Kemal Atatürk szellemi örökségére épül a világi
török állam, ennek védelmezője a török hadsereg, mely
minden egyes alkalommal fellép a hatalmát fenyegető politikai
és társadalmi erőkkel szemben. Ezt támogatja a fiatal
értelmiség és a török üzleti világ is. A szemben álló
körök arra törekszenek, hogy az iszlám törvénykezés
lépjen a világi berendezkedés helyére. A Refah (Jólét
Pártja) ígéreteivel maga mellé állította a városi és
vidéki szegény tömegeket, de nem volt képes kimozdítani a
holtpontról a gazdasági folyamatokat. Intézkedései sok
tekintetben az iszlám vallási bíráskodást hozták be a
közéletbe.

A Refah vezette kormány bukása után lépett színre Mesut
Yilmaz, aki a hadsereg árnyékában vaskézzel lép fel az
illegalitásba kényszerült Kurd Munkapárt gerillái ellen. A
hadsereg március 20-án közzétett kiáltványa hatására a
kormány az eddiginél is szigorúbb lépéseket helyezett
kilátásba az iszlám fundamentalista törekvésekkel szemben. A
magas infláció, a tartósan magas munkanélküliség pedig
tovább fokozza az indulatokat.



Frontvonalak



Törökország kapcsolatai szinte minden szomszédjával
feszültek. Irakkal és Szíriával az Eufrátesz folyó
időszakos elzárása és a vízkészletek megcsapolása miatt
éleződött ki a viszony. A nagy török víztározók és
erőműrendszerek növekvő vízigénye miatt Irak és Szíria
vízutánpótlása veszélybe került. További feszültség
forrása a tavaly óta fennálló katonai együttműködési
megállapodás Izrael és Törökország között.

Görögországgal a konfliktus ősinek mondható, amelynek az
1974 óta húzódó ciprusi válság és a kisázsiai partok
menti tengeri alapzat energiahordozó tartalékai miatt kirobbant
vita ad aktualitást. A ciprusi török közösség napjainkban
teljes mértékben rászorul a török támogatásra. A több
mint két évtizedes aszály következtében az ivóvíz a
legnagyobb kincs a szigeten, ezért a vízkészletek pótlására
Ankara ivóvíz-szállítmányokat indított útnak.

Míg a Ciprusi Köztársaság a kelet-európai országokkal
együtt meghívást kapott az Európai Unió bővítésre váró
országainak csoportjába, Törökországot annak ellenére
kihagyták, hogy elsőként adta be erre vonatkozó kérelmét.
Athén eddig sikeresen gátolta Ankara csatlakozási
törekvéseit. Törökország azzal fenyegetőzik, hogy
amennyiben a Ciprusi Köztársaság felvételt nyer az EU-ba,
akkor meggátolja a visegrádi hármak NATO-csatlakozását.
Nemrég pedig a Ciprusi Török Köztársaság annektálásának
lehetőségét jelentette be a török kormányszóvivő. A
ciprusi görög fegyverkezés – az orosz légvédelmi rakéták
telepítése – miatti esetleges török légi csapás
felemlegetése pedig az egész térség biztonságát
veszélyezteti.

A tavaly decemberi luxemburgi EU-csúcstalálkozó elutasítása
nyomán a török gazdasági offenzíva fő csapásiránya így a
Balkán, a Kaszpi-tenger térsége és Belső-Ázsia:
Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán
felé fordult.

A Kaszpi-tenger térségében élő népek nyelvei a türk
nyelvcsaládba tartoznak, ezért az iszlám mellett a közös
nyelv is hídként szolgál. Az energiahordozók (kőolaj,
földgáz) iránti éhség és a befolyási övezet kiépítése
kéz a kézben halad. Erős pozíciókat alakítottak ki török
cégek révén a kazah energiakitermelő szektorban, és több
mint kétszáz török vállalat van jelen az üzbég gazdasági
életben. Kerimov üzbég elnök nyíltan kiáll Kemal Atatürk
szellemi öröksége mellett, és további beruházásokra
bátorítja a török befektetőket. A török energetikai
minisztérium az amerikai Amoco olajipari céggel tárgyal, és
tervbe vették már a Baku és a földközi-tengeri török
kikötővárosok közötti kőolajvezeték-rendszerek
megépítését is. Közös nyilatkozatuk szerint két-három év
alatt elkészülhet ez a beruházás.

A Balkán-félszigeten Ankara részt vállal a daytoni
megállapodás végrehajtását ellenőrző katonai kontingens
munkájában. A bosznia-hercegovinai Zenica városában
állomásozó 1500 fős török dandár meglátogatása után
Ismail Cem külügyminiszter Alija Izetbegovic boszniai elnökkel
találkozott, és egy háromoldalú elnöki találkozóra hívta
meg Antalya városába a román és a bolgár elnököt.

Ezzel egy olyan együttműködés körvonalazódik napjainkban a
Balkánon, amely az EU-bővítésből kimaradt országok majdani
egységes fellépését segítheti elő az unióval történő
tárgyalások során. Törökországnak térre van szüksége –
amint azt Yilmaz elnök egy németországi interjúja során
kifejtette: "élettérre" –, és ennek érdekében a
konfliktusok kiélezésétől sem riad vissza szomszédaival.

A XXI. századba lépő Törökország előtt több
forgatókönyv áll. A fentieket figyelembe véve
valószínűsíthető, hogy Törökország folyamatosan fejlődve
helyi nagyhatalommá válik, melynek befolyási övezete
Bosznia-Hercegovinától Belső-Ázsiáig terjed annak ellenére,
hogy az uniós tagságot nem sikerült elnyernie. Az unióba
való integrálódás útjában jelenleg a kurd forrongásokon, a
ciprusi viszályon túl még a görök–török konfliktus is
akadályt jelent. Ha megegyezés születik Athénnal – amelyre
jelenleg minimális az esély –, akkor Törökország előtt
megnyílhat a csatlakozás útja az Európai Unióba. Az ezzel
szemben álló fundamentalista iszlám erők hatalomra kerülése
esetén viszont egy véres és hosszan tartó polgárháború
veheti kezdetét.

Olvasson tovább: