Kereső toggle

Tony, a vidám kormányfő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tony Blair jól ismert széles mosolya fogadta a nyolc
nagyhatalom vezetőjét az angliai csúcstalálkozó fogadásán.
Az angol miniszterelnök most ünnepli kormányzásának első
évfordulóját.



Tony Blair. Fiatalos lendület
Fotó:
MTI

A Londonba gyűlt politikai "nagyok" közül
valószínűleg egyedül Tony Blairnek volt oka az önfeledt
mosolyra. Bill Clintont a közel-keleti és délkelet-ázsiai
válság mellett a különböző botrányok nyomán immár
hárommillió dollárra rúgó ügyvédi költségek
nyomasztják, Helmuth Kohlnak már a szeptemberi választások
miatt fő a feje, míg a japán miniszterelnök, Rjutaro Hasimoto
a szakadék széléről próbálja visszarángatni kormányát
és gazdaságát.

Kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy a brit munkáspárti
miniszterelnök arcán őszinte mosoly ragyog. Elnökségének
első éves jubileumát ünnepelve büszkén mondhatja el
magáról, hogy Churchill óta ő a legnépszerűbb brit
politikus. Politikai pályafutása történetében fehér holló
a kudarc vagy a sikertelenség.

Angliában a dolgok nem is állhatnának a jelenleginél jobban.
Blair tevékenyen járult hozzá a béketárgyalások
folytatódásához nem csupán saját háza táján,
Észak-Írországban, hanem a Közel-Keleten is. A fényét
vesztett brit birodalom gazdasága ismét virul: a font értéke
magasra szárnyalt, a munkanélküliségi ráta pedig egyre
kisebb. Mindenütt béke és gazdagság: az ezredforduló viharai
között kívánhat-e valaki ennél többet?



Rockzenakarból a bársonyszékbe



Honnan indult ez a mindössze 45 éves miniszterelnök, akinek
sikerült mindezeket elérnie? Apja még konzervatív színekben
indult a hetvenes években a parlamenti választásokon, ám egy
szívinfarktus kettétörte sarjadzó politikai karrierjét. Tony
Blair ösztöndíjat kapott egy középiskolába, majd Oxfordba
került, ahol jogi tanulmányai mellett nem igazán mutatott
mély érdeklődést a politika iránt. Sokkal inkább az
foglalta le, hogy az Ugly Faces elnevezés? punkzenekar
fergeteges basszusgitárosaként és szólóénekeseként
szerezzen hírnevet magának. Vasárnaponként azonban buzgón
járt istentiszteletre, és hamarosan odaszánt kereszténnyé
vált.

Tulajdonképpen a vallás miatt fordult a politika felé. Az
Edinburgh-ben született Tony Blairre nagy hatással volt a
szintén skót származású filozófus, John MacMurray, aki
szerint a keresztényeknek kötelességük a társadalom
javításán fáradozniuk. Jóllehet Blair ritkán beszél
nyilvánosan hitéletéről, amikor megválasztása előtt a Time
magazin arról kérdezte, hogy vallásos-e, kissé zavarba jött,
és ezt felelte: "Vallási meggyőződésem nem
befolyásolhatja azt, hogy az emberek rám szavazzanak.

Blair 1975-ben csatlakozott a Munkáspárthoz. Erről a
következőket nyilatkozta: "Ha csupán politikai karriert
akartam volna elérni, akkor a Konzervatív Pártba léptem volna
be."

A politikai siker gyakran a véletlen műve. Blair úgy vált a
Munkáspárt vezetőjévé, hogy elődje szívrohamban meghalt.
Elnöki tevékenységét gyakran hasonlítják Clintonéhoz. Ő
azonban úgy véli, nem szégyen tanulni a jól működő
demokráciáktól, s ezért gyakran kölcsönöz Bill Clinton
stratégiájából, taktikájából és alapvető eszközei
közül.

1992-ben Bill Clinton magát "új demokratának" nevezve
vonult be a Fehér Házba. Amikor Tony Blair a Munkáspárt
élére került, "új munkáspártinak" titulálta magát.

Megválasztása előtt így nyilatkozott: "Nem bűn az, ha az
ember meg akarja nyerni a választásokat. Ha nem választanak
meg, egy szalmaszálat sem tudok megmozdítani senkiért sem.



Hadd működjön



Blair fiatal kora nagy részét Ausztráliában töltötte, és
nagy hatással volt rá az akkori ausztrál miniszterelnök,
Robert Hawke megállapítása: "Vagy komplett idiótának vagy
az előítéletek által teljesen elvakultnak kell lennünk
ahhoz, hogy ne értsük meg: egészséges és erősödő
magánszektor szükséges ahhoz, hogy az emberek többségéről
gondoskodni lehessen. Ebből tanulva Blair megfogalmazta a maga
következtetését a kapitalizmus és a szociális piacgazdaság
lényegéről: "A közérdek szempontjából az számít, ami
jól működik. Mi úgy véljük: a gazdasági tevékenységet
jobb a magánszektor kezébe adni."

A miniszterelnök másik fontos alma mátere az amerikai iskola
volt, ahonnan azt jegyezte meg, hogy keményen kell elbánni a
bűnözéssel, nagyobb befektetéseket kell végrehajtani az új
technológiák és az oktatás területén, és olyan kormányt
kell alakítani, amely "felelősségét érzi annak, hogy az
iparral együttműködve felkészítse az embereket a
változásokra. Blair azt is jól megtanulta az amerikaiaktól,
hogy mindenféle támadásra azonnal reagáljon, és mindig
legyen készenlétben jól irányzott üzenete. Abban hisz, hogy
"társadalmi igazságossággal együtt járó hatékony
piacgazdaságot kell létrehozni.

"Kezdettől fogva a modernizáció híve volt" – mondta
róla Tony Banks, egy munkáspárti képviselő. A fiatal
miniszterelnöknek valóban ez az egyik kedvenc jelszava. Blair
ugyanakkor vallja, hogy ami jól bevált, az hadd működjön:
nem számít, kinek az ötlete volt. Nem pazarolja sem idejét,
sem energiáját arra, hogy szétzúzza hajdani elődje, a
konzervatív Margaret Thatcher reformjait (csak azért, mert nem
munkáspárti hozta meg őket). Célja nem a más pártok által
elért eredmények szétmorzsolása, hanem továbbcsiszolása.

Clintont megelőzve Blair mondta ki először, hogy "a
centralizált kormányzás ideje lejárt." A hatalom
decentralizálása érdekében Londonban nemrégiben
polgármester-választást vezetett be. A döntés osztatlan
sikert aratott a brit honpolgárok körében. A lépés célja,
hogy a hatalmat a helyi önkormányzatok kezébe adják vissza.
Tony Blairrel egyébként a tagországok is jól jártak: Skócia
és Wales hamarosan saját parlamenttel büszkélkedhetnek,
Észak-Írország pedig közös kormányzás alá kerülhet az
írekkel.



A leghűségesebb tory



Az Európai Unióval kapcsolatos céljait illetően Blair
elképzelése fényévekre van konzervatív elődjei
hozzáállásától. Blair többek között a szomszéd
országokkal való jó kapcsolatot, közös piacot akar.
Demokratikus törekvései ellenére Blair nem akarja a monarchia
eltörlését. Emiatt sokszor a "leghűségesebb tory címmel
gúnyolták a politikai paletta másik oldalát képviselő
miniszterelnököt. Az biztos, hogy Diana hercegnő tavaly
augusztusi halálakor fontos szerepet játszott abban, hogy a
királyi család ellen irányuló közvélemény ne csapjon át
lincshangulatba. Blair szervezte meg, hogy a "szívek
királynője" temetésének nagy nyilvánosságot biztosítva
viszszaszerezze a nép jóindulatát a királyi család
számára.

Blair mindig tudja, mit kell mondani, és azt is, hogy mikor kell
csendben maradnia. Fiatalos lelkesedése és energiája szintén
tovább növeli a népszerűségét. "Politikai nézeteim
nagyon egyszer? meggyőződésekre épülnek: a közösség, az
igazság méltánylása és az a hit, hogy az egyén leginkább
egy egységes és tisztességes társadalomban tud boldogulni –
vallja. Blair és pártja a kampánya" alatt sem ígért
többet, mint amennyiről úgy vélte, később képes lesz
teljesíteni. "Ha az ember bizonyos ígéretek alapján
jelölteti magát, akkor később nem kormányozhat más
alapokon."

Olvasson tovább: