Kereső toggle

Atomfegyverkezés Ázsiában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az április elején hatalomra került új hindu-nacionalista
indiai kormány nem rejtette véka alá azt a szándékát,
miszerint a világ második legnépesebb országa számára a
legfontosabb feladatnak a katonai ütőképesség javítását
tekinti, beleértve a nukleáris fegyverek fejlesztését is. A
fegyverkezési versenyben a fő ellenfél a szomszédos
Pakisztán, amely szintén atomfegyvereinek elrettentő erejében
bízik, így tartani lehet attól, hogy az Indiában
kiéleződött hindu–muszlim vallási konfliktus kiléphet a
nemzetközi színtérre is.

Az Atal Behari Vadzspaji miniszterelnök vezette új indiai
kormánykoalíció a választások előtt így összegezte
katonapolitikai célkitűzéseit: "Nemzetbiztonsági Tanácsot
állítunk fel, amely elkészíti India történetének első
stratégiai programját. Ennek érdekében felülvizsgáljuk
nukleáris politikánkat és számolni fogunk az atomfegyverek
használatának lehetőségével is." A kormány egyik legelső
intézkedése az volt, hogy a védelmi kiadásokat 11
százalékkal, több mint 10 milliárd dollárra emelte.

Mind Kínával, mind Pakisztánnal feszült az újdelhi kormány
viszonya. Az indiai védelmi miniszter május elején azzal
vádolta Kínát, hogy fegyverekkel látja el Pakisztánt, és
atomfegyvereket telepít a két ország közös határára. A
kormányprogram szerint az új vezetés nem köt kompromisszumot
a nemzetbiztonság terén: "Senkit nem akarunk sötétségben
tartani afelől, hogy hiszünk abban: erős Indiára van
szükség, amely képes fenntartani a békét a térségben.
Mivel Pakisztán és Kína rendelkezik atomfegyverekkel, ezért
Indiának is szüksége van erre."

Az indiai sérelmek fő forrása a kasmíri tartomány
"pakisztáni megszállása". A terület birtoklásáért az
1947-ben függetlenséget elnyert India és Pakisztán eddig
három háborút vívott. Az újdelhi kormány most ismét azt
ígéri: ha kell, akár fegyveres úton is kivívja Kasmír
visszacsatolását.



Az "Iszlám Bomba"



Az indiai fenyegetések nyomán Pakisztán sem maradt tétlen. A
Carnegie Nemzetközi Békealapítvány jelentése már 1987-ben
megállapította, hogy Pakisztán képes az atombomba minden
alkotóegységének megalkotására. Aszal Beg nyugalmazott
tábornok, a pakisztáni atomprogram igazgatója 1993
júliusában közölte, hogy országa képes atomcsapást mérni
Indiára, amenynyiben egy hagyományos fegyverekkel vívott
háborúban vesztésre állna.

Abdul Quader Khan, a pakisztáni atomprogram atyja az indiai
atomkísérletre reagálva sajtótájékoztatón közölte az
újságírókkal, hogy Pakisztán képes, és adott esetben
készen áll nukleáris fegyverzet használatára, amennyiben
katonai támadás éri. Hasonlóan az indiai nacionalista
kormány erős ideológiai küldetéstudatához, a pakisztáni
atomprogramban is szerepet játszanak vallási szempontok. Zia
ul-Haq néhai pakisztáni elnök már 1978-ban kijelentette:
"Kína, India, a Szovjetunió és Izrael rendelkezik
atomfegyverrel. Egyetlen muszlim országnak sincs azonban ilyen a
birtokában. Ha Pakisztánnak lesz ilyen fegyvere, ez
megerősíti majd az egész iszlám világot."

Az Öböl-háborút követően az "Iszlám Bomba"
koncepciójához Pakisztán részéről erőteljes
Amerika-ellenesség is társult. Az iszlámábádi kormány
kijelentette: nem engedi, hogy az "új világrend"
részeként az Egyesült Államok fegyvereitől megfosztott
"banánköztársasággá" változtassa Pakisztánt annak
érdekében, hogy az egész muszlim világot uralma alá hajtsa.
A nukleáris program tehát folytatódott, és a robbanófejek
célba juttatásához Pakisztán észak-koreai, kínai és iráni
technológiát vásárolt. Az amerikai képviselőház
terrorizmussal és a nem hagyományos fegyverrendszerekkel
foglalkozó különbizottságának igazgatója, Yossef Bodansky
szerint Pakisztán feltett szándéka, hogy a harmadik világ,
és ezáltal az Amerika-ellenes tengely vezető hatalmává
váljon. A Kínával fenntartott különleges viszony mellett
Pakisztánt szoros szálak fűzik Iránhoz, Irakhoz, Líbiához
és más muszlim országokhoz is. Yossef Bodansky iszlámábádi
kormánytisztviselőket idéz, akik kijelentették: "A
pakisztáni nép muszlim vallású, és erős a hitében. Nem
adjuk fel hagyományos barátságunkat ezekkel az országokkal
csupán azért, hogy Amerikát boldoggá tegyük, vagy hogy a
segélyeiket megszerezzük."



Vallási tisztogatás Indiában



India és Pakisztán egyaránt minden idők legnagyobb és
legvéresebb népvándorlása kíséretében születtek meg.
Amikor a Brit Birodalom bábáskodása mellett létrejött a
független India, illetve az északnyugati részéből lecsípett
földterületen pedig Pakisztán, a hindukat arra
kényszerítették, hogy Indiába vándoroljanak, a muszlimokat
pedig arra, hogy elhagyják Indiát. A pánik, rettegés,
zavarodottság következtében akkor félmillió embert
mészároltak le.

Legyen az Ázsia, a Közel-Kelet vagy Észak-Írország, a
vallási ellentétek a hozzájuk szorosan kapcsolódó politikai
érdekekkel együtt rendszeresen véres következményekkel
járnak. A CNN amerikai hírtelevízió nemrég beszámolt
arról, hogy az indiai Kongresszusi Párt tagjai egy dél-indiai
faluban megtámadták a Telegu Deszam Párt támogatóit. A
kétórás őrült tombolás során házakat gyújtottak fel és
hat embert vertek agyon fejszével és sarlóval.

A helyzet politikailag szinte megoldhatatlannak tűnik, hiszen a
vallás és az államszervezet összefonódásával egymással
kibékíthetetlen érdekek kerültek szembe. A hindu nacionalista
párt, a Bharatija Dzsanata Párt (BJP) vezetésével megalakult
új koalíciós kormány elnöke, Khusabhau Thakre már régóta
tagja egy olyan középjobb hindu szervezetnek, amely
állítólag ellenséges érzülettel viseltetik az ország 120
millió muszlimjával szemben. A BJP tagadja ugyan a vádakat,
ám ennek ellentmondani látszik, hogy pontosan ennek a pártnak
a felhívására rombolta le 1992-ben egy szélsőséges hindu
csoport a muszlimok Ajodhja mecsetjét. A fellángoló gyűlölet
akkor 3000 ember halálához vezetett. Tavaly decemberben a
szeparatista Bodoland Hadsereg több vonat felrobbantásával
"emlékezett meg az évfordulóról. A BJP jelenleg egy hindu
templom építését tervezi a mecset helyén, ezzel is kifejezve
a párt elkötelezettségét a "vallási tisztogatás"
mellett.

Olvasson tovább: