Kereső toggle

Az orosz oligarchák és a politika

A népszerűtlen jótevő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemrégiben Borisz Berezovszkij iparmágnás és médiamogul úgy nyilatkozott: ő és
még hat másik bankár és üzletember ellenőrzi az orosz gazdaság mintegy ötven
százalékát. Bár ez nyilvánvalóan túlzás, az úgynevezett "üzleti-ipari
csoport" élén álló orosz üzletemberek elképesztően gazdagok és befolyásosak. A
történelem során ritkán fordult elő, hogy ekkora gazdagság ilyen gyorsan ilyen
kevesek kezébe kerüljön, mint ahogyan ez a posztszovjet gazdaságban történt. Ez a
néhány mesésen gazdag üzletember ,,orosz oligarchák" néven vált ismertté.



Borisz Berezovszkij. Forródrót a Kremlbe

Nem tudok távol maradni azoktól az eseményektől, amelyek hazánk jövőjét
befolyásolják – jelentette ki a minap Berezovszkij. A ,,Hazánk Oroszország"
mozgalom támogatójaként számon tartott multimilliárdos szerint az ország fő
ellenségei Vlagyimir Zsirinovszkij és a kommunista párt.

Nem meglepő, hogy az oligarchák a Szovjetunió összeomlását követő fájdalmas
átmeneti időszak talán leggyűlöltebb figurái. A Kremlre gyakorolt befolyásuk
szembetűnő: az oligarchák pénzelték Jelcin választási kampányát és költséges
orvosi kezeléseit is. Borisz Jelcin jóindulatát azonban köztudomásúan könny?
elveszíteni. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egyik magas rangú tisztje a
Moszkovszkij Komszomolec értesülései szerint márciusban azzal a hírrel kereste meg
Berezovszkijt, hogy az FSZB utasítást adott az üzletember meggyilkolására. A
kiszivárogtatást követően a titkosszolgálat több vezetőjét felfüggesztették
állásából.

Széles körben elterjedtek azok a pletykák, melyek szerint az oligarchák nyereségüket
nem becsületes úton, hanem kenőpénzekkel és fenyegetésekkel szerezték. Anatolij
Csubajsz, a tavasszal menesztett kormány egykori első miniszterelnök-helyettese
némileg cinikusan így nyilatkozott a jelenlegi elitről: ,,Lopnak és lopnak és lopnak.
Mindent ellopnak és lehetetlen megállítani őket. De hadd lopjanak. Legalább
tulajdonosokká válnak és a vagyonuk okos kezelőivé."

A mind mélyebb gazdasági válságban elszegényedő dolgozók – mint például az
elégedetlenségi mozgalmat indító kemerovói bányászok – megvetik az oligarchákat.
A dolgozó tömegek gyakran hónapokig nem kapják meg a bérüket gyárigazgatóiktól,
akik többnyire a régi sztálinista bürokrácia soraiból kerültek a vezető posztokra.
Az üzemek privatizációja során az apparatcsikokból lett menedzserek maguk között
osztották szét a részvényeket, és jutottak egyik pillanatról a másikra mesés
vagyonokhoz. Az elégedetlenek szerint a Nemzetközi Valutaalap és az Egyesült Államok
kormánya a felelős az elharapózó korrupcióért, hiszen ők siettették a
privatizációt, ezzel arra bátorítván a vezetőket, hogy bezsebeljék mindazt, amit
csak elérnek. Borisz Berezovszkij szerint viszont Oroszország fő ellensége ma nem a
magántőke, hanem az orosz és a muszlim nacionalizmus.

Az orosz törvényhozásban mind a kommunisták, mind a liberálisok rossz szemmel nézik
Oroszország választások nélkül uralkodó üzleti rétegét, ám gyakorlatilag semmit
sem tudnak tenni ellenük. Azok azonban, akik a vérontástól sem riadnak vissza,
tudják, hogyan lehet a számukra ellenszenves közéleti szereplőket kiszorítani: a
Berezovszkij által irányított ipari csoportnak, a LogoVAZ-nak parkolóhelyeit
többször érte terrortámadás, s lakásának bejáratánál két alkalommal találtak
bombát.

Az orosz üzletembereket szinte naponta érik erőszakos támadások. Ezek a bűntettek
nem egyszerűen az alvilág fellépései. A bűnszövetkezetek és a törvényes
vállalkozások közötti válaszvonalat lehetetlen meghúzni abban az országban, ahol a
,,magántulajdon egyenlő lopás" régi szlogenje még mindig meghatározza a
közgondolkodást. Az oligarchák maguk is kétes eszközökkel védelmezik érdekeiket.
Jelcin egykori testőrparancsnoka, Korzsakov például váltig állítja: Berezovszkij
utasította őt, hogy gyilkolja meg üzleti ellenfelét.

Az oligarcháknak be kellene bizonyítaniuk, hogy képesek valami jót is tenni –
állítja Berezovszkij. Úgy tűnik, a LogoVAZ elnöke nem csak a szavak embere, hiszen
másfél millió dollárral támogatja az orosz tudományos életet.

Az orosz gazdaság a bizonyításhoz kiváló terepet kínál: még mindig romokban hever,
annak ellenére, hogy többségében magánkézben van. A hatékony kormányzati vezetés
hiánya nem az egyetlen problémája Oroszországnak. A legtöbb orosz cég nem alakult
át állásteremtő, profitközpontú vállalkozássá. Az oligarchák szeretik
hangsúlyozni, hogy Oroszország a japán és német kapitalizmus példáját követi,
amelyben a bankok kulcsszerepet játszanak a beruházásokban, és aktívan
közreműködnek a vállalatok irányításában. Oroszországban azonban a bankok
egyszerűen nem akarják kockáztatni a pénzüket a vállalkozások támogatásával.
Tartanak a magas hitelezési rizikótól és attól, hogy nincs megfelelő lehetőségük
érdekeik törvényes védelmezésére egy olyan gazdaságban, ahol az adósságok
nemtörlesztése járványszer? méreteket kezd ölteni.

Az oligarchák szerint ezekért a gondokért az állam a felelős: 1996-ig, amíg a
megszorító intézkedések nyomán le nem törték az inflációt, az államháztartási
hiányból adódó kamatláb 80 százalék volt. Ebben a helyzetben ahhoz, hogy valaki sok
pénzt szerezzen, le kellett csak hajolni a földre és fel kellett szedni a jövedelmet.
A neheze azonban csak most következik: az orosz gazdaságot helyreállító
intézkedéseket kell meghozni. A néha fájdalmas lépéseket nehéz megtenni. Az
Uneximbank például a Norilszk Nikkel céget próbálja megmenteni. Vlagyimir Potanyin, a
legnagyobb orosz bank alapítója, mindössze 170 millió dollárért szerezte meg a
norilszki telep 51 százalékát. A gyár a világ legnagyobb és legveszteségesebb
fémgyára. Jelenleg munkásai bérét sem tudja kifizetni, s adóhátralékai óriásiak.
A vállalat új vezetői készek a reformokra – például a helyi önkormányzatot arra
akarják kényszeríteni, hogy fizessen némely szociális ellátásért, így az
egészségügyi szolgáltatásokért és az oktatásért, melyeket eddig a cég
finanszírozott. A törvényhozás tagjai azonban nem támogatják egyöntetűen a
norilszki reformokat.

A hatalomban a különböző érdekek összeütközése még csak most kezdődik igazán.
A visszaélések a médiabefektetésekben a legnyilvánvalóbbak. Berezovszkij és
Gusszinszkij (az egykori filmrendező) tartja kezében a legnézettebb orosz
tévécsatornákat, a legolvasottabb újságokat, az ORT és az NTV tévéhálózatot,
valamint a Szevodnya, a Zavtra és az Itogi hírlapokat. Berezovszkij állítólag
jelentős érdekeltséget szerzett a Szibnyeft olajcégben és az Aeroflotban is.

Mindketten h? támogatói Jelcin elnöknek, az azonban kérdéses, hogy Jelcin után
milyen taktikát fognak folytatni. Berezovszkij szerint a soron következő 2000. évi
elnökválasztás esélyesei közül Alekszandr Lebegy különösen veszélyes lenne az
orosz elnöki székben, mivel – véli az orosz üzletember – a nyugalmazott tábornok
lehet egy újabb de Gaulle vagy Pinochet, de válhat belőle akár egy újabb Hitler is. A
politikában mindazonáltal nincs jobb barát, mint az egykori ellenség – állítják
az orosz üzletemberek, így a mostani szibériai kormányzóválasztáson Berezovszkij
Lebegy támogatói között szerepelt.

Berezovszkijt ellenfelei azzal is vádolják, hogy összekeveri az üzletet és a
politikát. A klasszikus orosz hagyományokat követő politikus – akitől a nyugat is
tart – felismerte, hogy Oroszországban a politikán kívül maradva nem lehet sok
pénzt szerezni. A LogoVAZ új "AVVA" márkanéven kibocsátott népautója Jelcin
támogatása nélkül nem sok hasznot hozott volna – így azonban sikeres. Az
üzletembert április végén Jelcin javaslatára megválasztották a Független Államok
Közösségének titkárává is. Berezovszkij mozgástere ezzel jelentősen kibővült:
immár a volt Szovjetunió teljes területére kiterjesztheti befolyását.

Borisz Berezovszkij – minden kritika ellenére – meg van győződve arról, hogy
ténykedése a nép érdekeit szolgálja. A multimilliárdos csak azon csodálkozik, hogy
a nép miért nem tudja ezt felismerni.

Olvasson tovább: