Kereső toggle

Rasszista hullám Ausztriában

A Haider-jelenség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Jörg Haider: "tisztelet és
elismerés" illetné az SS tagjait
Fotó:
MTI

Kurt Waldheimet 1986 tavaszán választották meg Ausztria
köztársasági elnökévé a (katolikus) Néppárt hallatlanul
agresszív, antiszemita kampánya nyomán. Ugyanebben az évben a
pápa kinevezett néhány jobboldali püspököt, köztük Groer
kardinálist és Kurt Krennt, majd az év őszén Jörg Haider
egy "puccsal" megszerezte a hatalmat az addigi választások
során nyolc-tíz százalékot alig átlépő Osztrák
Szabadságpártban, az FPÖ-ben.

Azóta az FPÖ a parlamenti választások során már 23
százalékot, az EU-választásokon pedig majdnem 28 százalékot
ért el. Ezen választások során sikerült először Haidernek
nagy számban elidegenítenie a szociáldemokraták, az SPÖ
hagyományos választóit, és feltüntetnie pártját, mint a
jelenleg szóba jöhető egyetlen ellenzéki pártot.

Ezt a folyamatot nem lehet pusztán a megromlott gazdasági
helyzettel magyarázni. Luxemburg kivételével az Európai Unió
egyetlen más országában sem olyan alacsony a
munkanélküliség, mint Ausztriában, amely ráadásul a
legerősebb szociális hálóval is rendelkezik. Ha a jobboldali
radikálisok választási eredményeit vulgármarxista módon a
gazdasági helyzettel és a fiatalok reménytelenségével
magyarázzuk és jelentéktelenítjük el, akkor ezzel Haider
választási magatartását legitimálnánk. Valójában az FPÖ
választási propagandáját erőteljes idegengyűlölettel
fűszerezi, miközben magát mint – az addig egységes
szakszervezetet szétszabdaló – "új típusú
munkáspártot", újabban pedig mint a "keresztény
értékek" védelmezőjét mutatja be.

A Haider-féle szabadságpártban a nemzeti önérdeket
abszolutizáló olyan fogalmak, mint a "népközösség" és
az "integráló nacionalizmus", szintén a szélsőjobboldal
ismérvei közé tartoznak, csakúgy, mint a szigorú
hierarchiával kiépített – és a náci ideológiából ismert
– vezérkultusz. Haiderék az idegenellenességet – és
alkalomadtán a rasszizmust – egy biológiailag alátámaszott
népfogalomból vezetik le. Az elégedetlenséget és az
agressziót a megalkotott ellenségképre (kisebbségek,
"vendégmunkások", idegenek) vetítik rá, akiket
bűnbakokként használnak. Ausztriában (és Németországban)
ehhez járul még a nemzetiszocialista rezsimet ártalmatlanként
bemutató, "megbocsátó" történelmi szemléletmód is.

Az FPÖ nyilvános propagandája teljes mértékben az 1950-ben
egy egykori nemzetiszocialista családban született Haider
köré központosul, akire ez a családi miliő nagy hatással
volt. Haider természetesen már évek óta próbál
megszabadulni a szélsőjobboldali címkétől, ezért 1996-ban
még a Chicagóban élő zsidó újságírót, Peter Sirchrovskyt
is szabadságpárti jelöltnek állította az EU-választásokon.
Sirchrovsky be is jutott Haiderék színeiben a Európa
Parlamentbe.

"Katonáink nem tettesek, hanem a legrosszabb esetben is csak
áldozatok voltak" – jelentette ki Haider, aki a Profil
cím? bécsi magazin 1991. június 3-i számában még olyan
gondolatokra is ragadtatta magát, hogy az öreg Wehrmacht és
Waffen-SS-harcosoknak köszönhető a szabadság és a
demokrácia… Tíz nappal később Haider a Harmadik Birodalom
"rendezett foglalkoztatási politikáját" dicsérte
nyilvánosan.

Amikor 1995 februárjában négy burgenlandi romát egy –
feltehetően jobboldali radikálisok által felrobbantott
bombával – megöltek a burgenlandi Oberwartban, Haider
"bűnöző" romák közötti konfliktust feltételezett az
ügy hátterében. Más alkalommal a náci megsemmisítő
táborokat nevezte a bécsi parlamentben "büntetőtábornak"
.

1995 decemberében, három nappal a választások előtt az egyik
legnagyobb német televízióállomás, az ARD egy filmet
sugárzott, amelyben Haider két hónappal korábban az egykori
Waffen-SS-tagok előtt egy őket magasztaló beszédet tartott.
Az osztrák televízió átlátszó kifogásokkal vonakodott még
a választások előtt leadni a filmet. Haider egy osztrák
televíziós interjúban azt a véleményt képviselte, hogy az
SS fegyveres tagjait "tisztelet és elismerés" illetné meg,
és kétségbe vonta a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság
azon ítéletének jogosságát, amely a Waffen-SS-t bűnös
szervezetnek minősítette.

Még folytathatnánk a felsorolást – és ezen az sem
változtat, hogy időközben az FPÖ a hivatalos politikai
körökben politikai pozícióival, valamint a hivatalok és
javak elosztásában való részesedése által szalonképessé
vált. Ha Klestil szövetségi elnök – röviddel az idén
áprilisi újraválasztása előtt – a Le Monde-nak adott
interjúban kérdés nélkül kész volt megerősíteni
Haiderről, hogy az nem jobboldali radikális, valamint azt, hogy
bizonyos körülmények között el tudná képzelni Haidert
szövetségi kancellárként, akkor ez arra utal: az FPÖ mind
komolyabban közeledik ahhoz, hogy kormányzási követeléseket
támasszon. Az Osztrák Szabadságpárt szövetségesének
tekintett napilapot, a Neuen Kronen Zeitungot pedig hétköznap
már minden harmadik, hétvégén pedig minden második felnőtt
olvassa.

Miután az FPÖ külföldi-ellenességével és
szociáldemagógiájával eredményesen csalogatta el a
szociáldemokraták hagyományos választóit, most a polgári
és katolikus Osztrák Néppárt, az ÖVP eleddig legnagyobb
becsben tartott választóit akarja megnyerni, vagyis a
fundamentalista katolikusokat. Ebben az elcsalogatási akcióban
kulcsszerepet játszik Robert Pratner, aki mint az ÖVP politikai
akadémiájának tanulmányi felelőse nemrég a középkori
vérvádak modern változatát elevenítette fel, miközben más
írásaiban a katolikusok és a jobboldali radikálisok
vesszőparipáján, a szabadkőműves-zsidó
világ-összeesküvésen lovagolt. Ahhoz azonban, hogy ezeket a
fundamentalista katolikusokat megnyerje, az FPÖ-nek le kellett
mondania hagyományos egyházellenességéről. Még nem
bizonyos, hogy az FPÖ és az egyház jobbszárnyának ezen
közeledése a Haider által kívánt voksokat is meghozza-e, a
tét mindenesetre az a mintegy 600 ezer szavazó, akik eddig az
ÖVP-t választották. Vajon mennyire gondolhatja őszintén az
egyház az antiszemitizmussal szembeni nyilatkozatait, ha a
rituális vérvád-hazugság egy propagandistája továbbra is
egy katolikus rend diplomáciai képviselőjeként
tevékenykedhet? Mit tarthatunk az egyház rasszizmussal szembeni
nyilatkozatairól, ha azt a politikust, aki egy külföldiek
ellen irányuló "népi kezdeményezést" elindított, II.
János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta?

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről
szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

Olvasson tovább: