Kereső toggle

Háztáji bányászat

Smaragdláz az Uralban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Köztudott vagy nem, mindenesetre tény: az orosz,
pontosabban az urali smaragd a legértékesebb a világon. Minden
magára valamit is adó múzeum vagy gyűjtemény igyekszik
beszerezni ebből egy-egy példányt. Az urali Malisevo falvacska
pedig talán az egyetlen olyan hely bolygónkon, ahol az
elszíneződött szonda láttán a bajba került autós
drágakővel próbálja kimenteni magát a hatóság karmai
közül – miközben a körzetben hivatalosan három éve
szünetel a bányászat.



Az öreg bánya titka
Fotók:
Szergej Fominih, Sygma

A történet 1993-ban kezdődött, amikor két cég
megosztozott a smaragdbányán. Az egyiké lett maga a bánya, a
másiké az összes hozzátartozó üzem, csiszolóműhelyek,
infrastruktúra. A privatizáció után éles konkurenciaharc
kezdődött közöttük – s bár mindkettőnek sikerült
betörnie a külföldi piacra, a végén mégsem tudtak
megegyezni. Az egyik ugyanis 40 százalékot kért a csiszolási
munkálatokért – mire a másik nem adott nyersanyagot. Így
aztán 1995-ben hivatalosan befejeződött a kitermelés, rá egy
évre pedig megszűnt a lelőhely rendőri védeleme is. És
ekkor kitört az urali smaragdláz...

Malisevo, az orosz Kánaán

Ahogy közeledünk Malisevo felé, havas halmok fogadnak
bennünket, csak itt-ott meredezik egy-egy oszlop, foszlányokban
lóg rajtuk a szögesdrót. Az útról nem lehet látni a
"kincskeresőket" – de ahogy felmásztunk az egyik
dombtetőre, kis fekete alakokat fedeztünk fel, akik ott
vájkáltak a havas mezőben. Az elszántabbak estére is
kinnmaradnak, és tábortüzekkel igyekeznek felmelegíteni a
talajt. Tavasszal már jönnek többen is, hozzák az aszszonyt,
a gyerekeket. Nyáron pedig az egész térségben nagy a
nyüzsgés, a halmokat ellepik az emberek, mint megannyi szorgos
hangya.

Egy másik beszerzési módszer a smaragderek felkutatása. A
környékbeli erdőkben 3-10 méteres kutatóaknák sokasága
árulkodik erről a sajátos "háztáji bányászatról". A
lelőhelyek pontos holléte apáról fiúra száll nemzedékek
óta.

Az illegális smaragdbányászat fő forrása azonban a föld
alatti bányászat maradt. Ezt is nehéz lenne eltitkolni: a
felvonótorony kereke mindennap működik. "Fenn kell tartani
az üzem működőképességét" – magyarázza a jelenséget
Viktor Cselgakov. A volt bányaigazgató örömmel fogadott
minket, ugyanis évek óta nem járt erre újságíró. "A
karbantartási munkákhoz mindennap leereszkedik néhány ember a
járatokba. A leadott biléták alapján azt is tudjuk, hányan
vannak lenn, most például hárman" – magyarázza Cselgakov
határozottan, miközben mi is "alászállunk".



Fiúk a bányában



Sötét folyosók, poros lépcsők és egyre erősödő, baljós
morajlás fogad bennünket. A sötétben egyetlen villanykörte
világítja meg az irányítópultnál szunyókáló gyűrött
arcú, pufajkás ügyeletest. A falon, ahol a három bilétának
kellene lógni, nincs egy sem. Vezetőnk határozott mozdulattal
felrázza az alvó dolgozót:

– Hányan vannak lenn?

– Úgy tízen lehetnek, azt hiszem... – hangzik a felelet.

Az igazgatónak nem okoz nagy meglepetést a válasz, de
továbbra is mereven elutasít minden olyan feltételezést, mely
szerint illegális termelés folyna a bányában. Kérdésünkre,
hogy miért ugyanolyan mérték? az elektromos áram
fogyasztása, mint az "aktív években", nem adott
egyértelm? választ, zavartan a karbantartási munkálatokat
emlegette.

– Ezt csak az hiszi el, aki akarja – mondja egy másik
interjúalanyunk, G. Szatarov, a csiszolóüzem vezetője. – A
bányát hordják szét, ez teljesen világos. Rendszeresen
dolgoznak ott nagy brigádok, több napig is benn szoktak
maradni. Lemennek, kibányásszák a követ, feljönnek, és
eladják. Ha elfogy a pénz, újra lemennek.



Kincs, ami nincs – vagy mégis?



S hogy hová kerülnek a drágakövek? A helyi piacon, ahol a
krumplit, hagymát, fokhagymát árulják, viccből
megkérdeztük az első kofát:

– Csókolom, smaragdja van-e?

Mire ő:

– Jaj, aranyoskáim, ma nincsen, gyertek holnap a
smaragdocskákért!

Később a helyi rendőrőrsön megtudtuk: a drágaköveket akár
három-négy órán belül megszerezhettük volna, ha
rámenősebbek vagyunk, esetleg "megzizegtetünk" egy kis
valutát.

A nagykereskedők óvatosabban működnek. Előzetes
tárgyalások után (a rendőrségen több tízmillió rubeles
telefonszámlákat mutattak nekünk) érkeznek a dílerek.
Hozzák a pénzt, viszik az árut, aztán irány a határ.
Nemrégiben fogtak el a seremetyevói repülőtéren egy bizonyos
P. Kardasevet, aki hamis papírokkal, a görögös hangzású
Kardasidosz név fedezékében próbált kicsempészni 1,6
millió dollár érték? drágakövet. Rendőrségi adatok
szerint 1997-ben mintegy 15 millió dollárnyi smaragd vándorolt
ki illegálisan Oroszországból.

A helyiek elmesélték az egyik különösen értékes, 28
karátos kő útját is: a szállító 50 ezer dollárt kapott
érte – Izraelben már 600 ezerért adták el, majd további
csiszolás után Amerikában lelt új gazdára 1,2 millió
dollárért.

– Hogyan lehetséges, hogy a "smaragd-Kánaán" mindmáig
létezhet? – kérdeztük a megyei rendőrség
képviselőjétől.

– Nem ülünk ölbetett kézzel, külön csoport foglalkozik
ezzel az üggyel" – tudjuk meg. A tiszt hozzáteszi:

– Több kisebb bűnelkövetőt felelősségre vontunk már. A
nagyobbakkal egyelőre nem nagyon foglalkozunk: túlságosan nagy
a veszélye annak, hogy az embert elteszik láb alól.



Hogyan tovább?



A helyzet orvoslását mindenki másképpen képzeli el:
némelyek szerint vissza kell állítani az állami
fennhatóságot. Mások úgy gondolják, hogy a bánya
magánkézbe kerülése hozna végleges megoldást. Van, aki
szerint az egészet el kell áraszta-

ni vízzel, "akkor rend lesz végre". Döntsön a megye –
vélik némelyek. A megye kész dönteni: régi vágyuk, hogy az
ő fennhatóságuk alá kerüljön a smaragdbányászat. A helyi
viszonyokat ismerők szerint korántsem biztos, hogy a megyei
fennhatóság esetén Malisevo elvesztené a "világ legnagyobb
illegális smaragdellátója" kitüntető címet.



Kommerszant vlaszty, 1998/7.

Fordította: Laudancsek Katalin

Smaragdpiac a világon

Termelés: Kolumbia: 50% Zambia: 21% Brazília: 12% Zimbabwe:
12% Madagaszkár, Afrika, Ausztrália, Tanzánia, Pakisztán,
Dél-Amerika: 5% Feldolgozás: Izrael és India : 90%
Németország, London, Genova, Thaiföld: 10% Évi forgalom: 1,5
milliárd dollár, ebből legális: 1 milliárd dollár Az orosz
smaragd olyan értékesnek számít, hogy az éves forgalom
alapján (250-400 millió dollár) évtizedeken keresztül az
első volt – annak ellenére, hogy a világ össztermelésnek
csupán 10 százalékát tette ki az akkor még legálisan
bányászott urali drágakő. Az orosz termelés ma nem szerepel
a nemzetközi statisztikákban.

Olvasson tovább: