Kereső toggle

Ha minket anyáznak, mi nem anyázunk vissza

Rózsaszín nyugalom a választási finisben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Németh Zsolt, a Fidesz –
Magyar Polgári Párt alelnöke. Feszült figyelem

Már a Lajtán túl is azt találgatják, hogy – mint a
svájci Neue Zürcher Zeitung fogalmaz – mi fog lendületet
vinni az idei "langyos, de a szélsőséges vagy gyűlölködő
hangoktól teljesen mentes választási harcba". Három héttel
az országgyűlési választások első fordulója előtt a
legnagyobb napilap címoldalon hirdeti: "Itthon kampánycsend
volt a hétvégén". Vannak, akik azt gyanítják, hogy nem
véletlen ez a "kampány helyett kampánycsend" taktika: a
szocialisták arra játszanak, hogy "a rózsaszín nyugalom"
andalító tavaszi zsongását majd május elsején egy kicsit
felpezsdítik lufikkal meg céllövöldével. Politikából ennyi
elég is a polgároknak – változásra meg amúgy sincs
szükség. Mivel mindenki a legnagyobb moccanását figyeli,
egyelőre nem nagyon dugta ki a fejét a vízből más párt sem.

Az eseménytelenségek e heti sorozatából két hír emelkedik
ki. A héten lejár a kopogtatócédulák leadásának
határideje, ami lehetőséget teremt az első számvetésre.
Némi számháborút váltott ki az SZDSZ bejelentése, hogy a
párt 45 százalékkal több ajánlást gyűjtött, mint négy
évvel ezelőtt. Ezután mások sem adhatták alább, még az
MDF-nek és a MIÉP-nek is maradt állítólag 350-350 ezer a
cédulákból. Pedig az utolsó héten néhol már a BUX-index
szárnyalását is felülmúlta a zöld cédula árfolyama. A
pártközpontokban most azt lesik, hogy – immár a
közvélemény-kutatási adatok birtokában – melyik pártnak
milyen volt a jelöltállító képessége, a választókkal
való intenzív érintkezési szakasz végén hogyan igazolódnak
a kampány előtti várakozások.

Társkeresők

A legintenzívebb telefonos társkeresést egyébként a
Fidesz folytatja. Orbán Viktor pártelnök köszöntőjéből
és a helyi jelölt bemutatkozásából álló egyperces
ajánlkozást eddig közel egymillió telefontulajdonos
élvezhette végig. Már azok, akik nem csapták le a kagylót,
ugyanis a rámenős, alföldi vélemények szerint
"túlságosan amerikás" akció országszerte indulatokat
kavart.

Horn Gyula és Torgyán József a kampány hagyományos módját
választotta ezúttal is. Ők, ahova elmennek, általában telt
házat vonzanak. Különbség, hogy az aktív szavazóbázissal
rendelkező szocialisták mellett a sikeres kampánynyitó után
a kisgazdákról sok helyen nem hallani többé. A
miniszterelnök állja a sarat és igyekszik azokat a négy
évvel ezelőtti szavazókat is mozgósítani, akik – ha nem is
akarják az ellenzéket – csak rezignáltan legyintenek az MSZP
hallatán. A szocialisták és a szabaddemokraták is kerülik a
gyűlölködést és a negatív kampányt. Horn Gyula ezt
Orosházán röviden így fogalmazta meg: "Ha minket anyáznak,
mi nem anyázunk vissza." Szorgalmasan járják a vidéket az
SZDSZ frontemberei is, rendezvényeik helyenként, például
Gyöngyösön vagy Baján a legnépszerűbb kampányesemények
közé számítottak eddig. Van persze, ahol a tradíció
megingathatatlan. Tocsik-ügy ide, ÁPV-botrány oda, a volt
szocialista főpénztárnokot, Boldvai Lászlót szeretik
Salgótarjánban. Igaz, pénzt is hozott a városnak bőven az
elmúlt négy év során.

A védőszent

A másik hír, ami napokig foglalkoztatta a médiát, a Római
Katolikus Püspöki Kar idő előtt nyilvánosságra került
választási körlevele volt, amelyben a híveket arra
szólítják fel, hogy olyan pártokat támogassanak
szavazataikkal amelyek "helyes értékrendet képviselnek"
és amelyeknek esélyük van a parlamentbe jutásra. Gyulay
püspök először kissé sajnálta a dokumentum
kiszivárogtatását, mondván "nem akartuk a választások
gondjaival terhelni húsvétkor a polgárokat", de aztán
megnyugodott: kiderült, hogy a látszólag semleges hangvétel?
körlevelet mindenki megértette, különösen azok után, hogy
az egyházak a kampány eddigi menetében már helyi szervezeteik
és aktivistáik révén jócskán kivették a részüket a
politikai küzdelmekből. Orosházán Torgyán József egy
találkozó során kerek-perec fel is szólította a történelmi
egyházak helyi vezetőit, hogy híveik a kisgazdákat
támogassák. Az elnök úr rögtön történelmi példákkal
bizonyította az óvatoskodó egyházi személyiségeknek ezt az
evidenciát, mondván: "a Független Kisgazdapárt
védőszentje Mindszenty József".

Hasonló körlevelet adott ki a Magyarországi Református
Egyház is, amely talán még egyértelm?bben a jelenlegi
ellenzéki pártokra és azok jelöltjeire való szavazásra
buzdít. Ez érthető, hiszen református lelkészek indulnak a
KDNP, az MDF és a MIÉP színeiben is. Míg a katolikus papok
csupán egyes településeken, például Hatvanban használták
ki a vasárnapi igehirdetést nyílt kampánygyűlés céljára,
református lelkészek a szószék mellett még az utcára is
kiálltak korteskedni. Fehérgyarmaton a pártlistán is
előkelő helyen szereplő MDF-es református lelkész, Szalai
Pál párttagtársa, Zilahy József mellett kampányolva járja a
környező falvakat. A MIÉP színeiben induló református
lelkészek közül ketten – a Cegléden induló ifj. Hegedűs
Lóránt, a MIÉP alelnöke és a Budapesten rajthoz álló
Hegedűs Zsuzsanna – igen előnyös helyzetben vannak, hiszen
édesapjuk, a Duna melléki református püspök személyesen
kampányol mellettük. Törökbálinton pedig a helyi
MIÉP-alapszervezet vezetését vállalta el a helyi református
lelkész.

A különböző pártok támogatói között szinte mindenhol
megtalálhatjuk az egyházakat. Bár a jobboldali sajtó és
különösen a MIÉP gyűléseinek felszólalói előszeretettel
emlegetik az SZDSZ és a Hit Gyülekezete közötti kapcsolatot
– sőt a szüntelenül gazdagodó néphagyomány úgy tartja,
százezer "hites" kampányolt az SZDSZ mellett –, a
jobboldal háza táján is van mit (be)seperni. A
kampánygyűlések hangvételét tekintve a legagresszívabban
kampányoló MIÉP a nyilas érzelm? polgártársak szavazatait
tekintheti sajátjának. Egyes körzetekben számít a
katolikusok támogatására is, hiszen például Tatabányán a
MIÉP jelöltjét, Szabó Börgöndi Viktóriát a misén
mutatták be a választóknak, ami talán azért is stílusos,
mert a katolikus iskolai tanítónő kiváló orgonista.

Fiatalos öregség



Korai kampánycsend. Kis helyen is elférnek
size="2">Fotók: Vörös Szilárd

A hívek Zalában is lerövidített misén vesznek részt,
hogy azután sor kerülhessen valamelyik ellenzéki párt
jelöltjének bemutatására. A vidéki katolikus papság és
mindenekelőtt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nev?
katolikus szervezet több helyen jellemzően a Fidesz és az MDF
jelöltjei mellett kampányol. Így Szombathelyen, Egerben,
Hatvanban katolikus fiatalok terjesztették a Fidesz
jelöltjeinek szórólapjait. A Fidesz számára erős támaszt
jelentenek a plébániák Székesfehérváron és Pécsett is. Az
ismert naplementés Fidesz-plakát, amely amúgy új
magánnyugdíjpénztárak hirdetéseit juttatja eszünkbe:
"fiatalos öregség", nagyon illik a Fidesz új arculatához.
A már említett kontrollálhatatlan népi alkotókészség az
egyikre a minap szemtelen grafittit biggyesztett, s ezt a
viszonyt tömören így foglalta össze: "katolikus
orbanizáció". A kampány újdonsága lehet, hogy a gyérülő
plakátozás ellensúlyozására a polgárok több helyen
sokatmondó szlogenekkel fejezik ki véleményüket, bár az
ötletszegény MIÉP-es aktivisták részéről továbbra is csak
tépkedésre és gyalázkodásra futja az utcán.

A katolikus papság dominánsan Fidesz–MDF támogató vonala
mellett találkozhatunk aktív KDNP-kampánnyal, például
Szolnokon. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök is ügyel
az egyensúlyra. Előbb az egyik szegedi KDNP-jelölt gyűlésén
vett részt, majd Bölcskei Gusztáv református püspökkel
együtt Orbán Viktor oldalán tűnt fel. De előfordul olyan is,
hogy a katolikusok az SZDSZ jelöltjét támogatják éppen a
gyakorló katolikus Kuncze Gábor személyében. Azzal csak
kivételesen lehet találkozni, hogy a katolikus pap az MSZP
jelöltjét támogatja, bár ez is előfordult az egyik
dunántúli településen, ahol a jelölt maga büszkélkedett
azzal, hogy annak idején a Kádár-rendszerben együtt írták a
jelentéseket a pappal, így most is számít annak
támogatására.

Úgy tűnik, a változatlanul jól szervezett MSZP-én kívül
valamennyi új – vagyis a rendszerváltáskor született –
párt viszonylag gyenge helyi szervezetei miatt igencsak
rászorult a különböző felekezetek politikailag is aktív
híveinek támogatására a kampányban. Vélhetően a politikai
elemzők figyelmét nem kerüli el, hogy a politikai
aktivitásból már kiábrándult, a nyugat-európai, illetve
észak-amerikai polgári önszerveződésekben még helyüket nem
találó polgárok társadalmában változatlanul erőteljes
politikai szerep hárul a viszonylag nagy létszámú, aktív,
könnyen mozgósítható tagságú egyházaknak. Természetesen
nem vitatható az egyházak joga arra, hogy aktívan lobbyzzanak
érdekeik érvényesítéséért. A kérdés inkább az, miért
érzik úgy, hogy ilyen irányú tevékenységüket titkolni
kell?

Nem véletlen, hogy Horn Gyula miniszterelnökként az elmúlt
években gesztusok sorozatával igyekezett a történelmi
felekezetek vezetőit megnyerni. A vatikáni megállapodás a
magát keresztény-nemzeti irányultságúnak mondó
MDF-kormánynál bőkez?bb adományokkal lepte meg a Római
Katolikus Egyházat, és ezzel a közvéleményt. Figyelemre
méltó, hogy Antall József piarista neveltetése és hívő
katolikus volta ellenére soha nem fogadta hivatalában Paskai
bíborost, míg a szocialista miniszterelnök többször is, sőt
fontosnak tartotta, hogy sűr? kampányprogramjába beiktasson
egy találkozót a történelmi egyházak vezetőivel. A
miniszterelnök klerikális elfogultsága talán még a
Kádár-korszakban gyökerezik, amikor Magyarország
kétségtelenül sikeresen pacifikálta a történelmi
egyházakat, a mai miniszterelnök pedig együtt ült a
parlamentben a történelmi egyházak vezetőivel, akik a
Népfront listáján automatikus országgyűlési képviselethez
jutottak.

Szalagavató

Az andalító kampány eddigi legnagyobb személyes
áldozatvállalása alighanem a poroszlói plébános nevéhez
fűződik, aki egy iskolai rendezvényen arra vállalkozott, hogy
akár valamennyi ifjú leányzót táncba viszi. Egy percig se
gondoljuk azonban, hogy a plébánost holmi világias
kívánságok vezették a táncparkettre. A nemes cél indítota
e szokatlan lépésre a tisztelendő urat: csak azokat a
hölgyeket kérte fel a szalagavatón, akik vállalták, hogy a
keringő végén átadják neki a Fidesz jelöltjére kitöltött
kopogtatócédulájukat. A poroszlói akció végeredményét nem
tudjuk, azonban három hét múlva a pártok számára is
világossá válik: hány választót sikerült táncba vinniük.
Addig is folytatódik a tavaszi választási szalonzene.

Olvasson tovább: