Kereső toggle

Ellenzéki variációk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A média különböző csatornáin keresztül egyre
gyakrabban hallani, hogy éleződik a választási verseny az
MSZP és a Fidesz – MPP között. Sőt vannak, akik tudni
vélik, hogy mára a Fidesz nőtte ki magát a legnagyobb
párttá. A Szonda Ipsos április elején készült felmérése
ezzel szemben azt mutatja, hogy meglehetősen nagy különbség
van az egyes pártok között. A biztos szavazók között az
MSZP vezet 34 százalékkal, míg a Fidesz – MPP-nek 23
százalék a támogatottsága. Az FKGP a harmadik 18
százalékkal, majd az SZDSZ következik 10 százalékos
támogatottsággal. A négy "nagy" pártot követi az MDF 4,
a Munkáspárt 3, a KDNP és a MIÉP 2-2, végül az MDNP 1
százalékkal.

Ezek az adatok azt sugallják, hogy a májusi választás
eldőlt, a kérdés pusztán az, hogy az MSZP önmagában is
képes lesz-e abszolút többséget szerezni, vagy a
kormányzáshoz szüksége lesz a szabaddemokraták mandátumaira
is.

A váratlan fordulatokat azonban egyetlen közvélemény-kutató
sem tudja kizárni. Az egyik ilyen lehetséges meglepetésforrás
a MIÉP lehet. A "harmadik út, a saját magyar út", a
nemzeti radikalizmus programját hirdető párt azt ígéri: 50
százalék alá szorítja a "rablópáros" koalíciót.
Továbbá azt, hogy a MIÉP választási sikere nyomán a Szonda
Ipsos munkatársai elveszítik állásukat, mivel szembesülniük
kell majd előrejelzéseik teljesen téves voltával. A
radikális rendszerváltást, igazságtételt, a privatizáció
felülvizsgálatát ígérő párt, amely külön adókkal
fenyegeti a privatizáció és vagyonátjátszás
"haszonélvezőit és kedvezményezettjeit", valamint a
"jelenlegi csatlós elit különböző képviselőit", a
kopogtatócédulák összegyűjtése során a vártnál jobban
szerepelt. Saját bevallásuk szerint közel négyszázezer
cédulát összegyűjtve az elsők között tudtak országos
listát állítani. A számadatokkal kapcsolatban némileg
árnyalja a képet az, hogy Csurka István pártelnök a Napkelte
adásában elismerte, a leadott ajánlások száma jelöltenként
1000–1200 között mozgott, így a 173 jelölt mintegy 200 ezer
cédulát kaphatott. A különbségről a pártelnök csupán
annyit árult el, hogy a többi ajánlást a jelöltek a fiókba
zárva őrzik.

A MIÉP esélyeit növelheti a kisgazdapárt gyengülése, amely
a radikális szavazókat egyre jobban elveszíti, vagy talán
szándékosan akarja elveszíteni. Sokaknak kedvesen cseng az
erősen Európa- és NATO-ellenes szélsőjobboldali párt
nyíltan idegenellenes radikális politikája, ami tőlünk
nyugatabbra a francia LePen, az olasz Fini és az osztrák Haider
politikai elveivel rokon. Látni, hogy mégsem színmagyar ez az
út, hiszen minden náció kénytelen együtt élni ezzel a fajta
törzsi uszítással és a szociális irigységre játszó
osztálygyűlölettel a sokak által ígéret földjének
feltüntetett Európában.

A másik meglepetés a Fidesz–MDF szövetség választási
győzelme lehet. A Fidesz vezetői magabiztosan nyilatkoznak
győzelmi esélyeikről, mindenekelőtt a Gallup
közvélemény-kutatási adataira hivatkozva. Ezzel szemben az
országos körkép azt mutatja, hogy a Fidesz viszonylag kevés
meggyőző egyéni jelölttel rendelkezik, a Fidesz által
támogatott MDF-jelöltek többsége pedig kifejezetten
esélytelen az egyéni körzetek megnyerésére. Mindez
meglehetősen kérdésessé teszi, hogy a Fidesz egyedül
megnyerje a választást. Így a Fidesz kormányra kerülésének
egyetlen lehetősége, ha koalícióra lép a kisgazdákkal. Az
Orbán–Torgyán kormány lehetőségét feszegető
szabaddemokrata felvetésre ugyan Deutsch Tamás úgy reagált,
hogy a Fidesz csak egy "tisztán polgári kormányban tudja
elképzelni szerepvállalását", de arra nem tért ki, hogy ha
a Fidesznek és a kisgazdáknak együtt megvan a parlamenti
többségük, akkor hajlandók-e együtt kormányozni. Deutsch
nyilatkozatával kapcsolatban tehát csak az a kérdés, hogy a
Fidesz–FKGP koalíció utólag "tisztán polgárinak"
minősül-e? A Fidesz rugalmasságát ismerve, csak a választók
szoktatásának kérdése, mi tartozik hozzá a "tisztán
polgári kormány" fogalmához.

Az a körülmény, hogy a kisgazdákkal korábban rendszeresen
éles konfliktusokba keveredő Fidesz látványosan kerül
mindenfajta nyilvános vitát, azt jelzi, hogy a Fidesz vezetői
egyáltalán nem zárják ki annak lehetőségét, hogy
Torgyánnal közös kormányt alakítsanak. Ha ugyanis ezt
kizárnák, azzal egyúttal azt kellene elismerniük, hogy
készek akár valamelyik jelenlegi kormánypárttal is kormányt
alakítani.

Milyen politikára számíthatunk egy ilyen kormány
megalakulását követően? Sokat sejtet erről az a kijelentés,
hogy az ellenzék többet akar, mint csupán kormányváltást.
Ennek a mondatnak a jelentését ma még jótékony homály fedi.
Mint ahogyan azt is, hogy mit tesz ez a két párt, ha abszolút
többségét esetleg csak a MIÉP támogatásával tudja elérni.
Megpróbálnak kisebbségi kormányt alakítani, vagy hajlandók
Csurkával együtt kormányozni? Ezt a lehetőséget leginkább
az teszi valószínűtlenné, hogy a MIÉP durva kirohanásokat
intéz a jelenlegi Fidesz és az FKGP ellen. Mindazonáltal a
MIÉP támadása Torgyán és Orbán ellen lehet pusztán
taktikai jelleg? is, amellyel szavazatokat akar hódítani a
két ellenzéki tábor – de mindenekelőtt a kisgazdák –
soraiból. Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a
MIÉP korábban már tett javaslatot egy ellenzéki összefogás
létrehozására. A kérdés ismét úgy vetődik fel, hogy ha a
Fidesz és a kisgazdapárt együtt csak 48 százalékot ér el,
akkor a jelenlegi kormánypártok valamelyikével vagy inkább a
MIÉP-pel alakít-e kormányt.

A pártprogramok tanulmányozása alapján arra a
következtetésre juthatunk, hogy egy lehetséges Fidesz–FKGP
koalíció pártjai – ha saját programjukat komolyan veszik
– sok kérdésben juthatnak közös nevezőre. Mindkét párt
alapvetően igazságtalannak tartja a mostanra kialakult
társadalmi struktúrát. A jövedelmek új elosztását
ígérik, és olyan rétegek pozícióba hozását, amelyek eddig
nem, vagy nem kellőképpen tudtak részesedni a gazdasági
javakból. A kisgazdapárt jelszavai a bankárzsebeket megtöltő
belső államadósság kamatairól összecsengenek a
kamatrabszolgaságról szóló MIÉP-es indulatokkal, és
ugyanazokat a szíveket dobogtatja meg, mint a Fidesz panasza a
folyamatosan szegényedő középosztályról, amelynek anyagi
restaurációját is ígéri. Ez a filozófia a javak
létrehozása helyett a mások által megtermelt jövedelmek
elosztásában gondolkozik. A kis- és középvállalkozásoknak
ígért kedvezményes hitelek és a bérből élők
fizetésemelésének ígérete a legkülönfélébb szinteken
alkalmas a kliensrétegek toborzására, de az ígéretek
teljesítése csak arra lehet jó, hogy újabb hiányokat
képezve felborítsa az ország költségvetését.

Mindkét párt a nemzeti konzervativizmus hangján szólal meg,
amely azt sugallja, hogy az Antall-kormány idejére jellemző
heves ideológiai viták újra megjelenhetnek a közéletben. Ezt
már előrevetítik a Magyar Katolikus Egyház egyes
megnyilvánulásai, amelyek azt mutatják, hogy a püspöki kar
nem tartja elégségesnek az MSZP-kormány igen gáláns
ellátását, és feltehetőleg nagyvonalúbb ajánlatokra
számít.

Az igazi különlegességet a külpolitika jelentheti. Martonyi
János, a Fidesz külpolitikai szakértője a környező
országok vonatkozásában az antalli külpolitika
megújítását ígéri, aminek alapja az ő megfogalmazása
szerint a határozott nemzetpolitika lenne. Ez a gondolat,
kiegészülve egy folytonosan trianoni békediktátumot emlegető
torgyáni vonallal, a környező országokkal való újabb
konfliktusok kiélezésével fenyeget, ami a határon túli
magyarokat kiszolgáltatott helyzetbe ránthatja, továbbá a
külföldi tőkét is elriaszthatja e térségből.

A Fidesz egyelőre leplezni igyekszik a kisgazdapárt felé
irányuló koalíciós hajlandóságát, mivel az választóinak
jelentős részét megriasztaná, de az első forduló után
könnyen kiderülhet: a két párt együtt halad tovább. Ha
másként nem megy, hát az ellenzéki oldalon.

Olvasson tovább: