Kereső toggle

Ki robbantotta fel a bombát?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Torgyán József a robbanás után. Az elnök kilátása size="2">Fotó: MTI

A választási kampány kellős közepén a hét mindent
elsöprő belpolitikai híre: hétfőn éjjel bomba robbant
Torgyán József otthona előtt. Kedden este valamennyi magyar
televíziócsatorna valamennyi híradója nagy terjedelemben
foglalkozott az eseménnyel, bemutatva a helyszínt és a
kameráknak ezúttal is készségesen nyilatkozó pizsamás,
háziköntösös pártelnököt.

Szerdán valamennyi napilap foglalkozott az eseménnyel,
fényképekkel illusztrált vezércikkek értékelték a
történteket. Megszólaltak a pártok vezetői, a
belügyminiszter, a szakértők, és persze mindenekelőtt maga
az áldozat: Torgyán József, aki – mint mindig – ezúttal
is kész teóriával állt elő. Hűen régóta vallott
filozófiájához, "mindegy, hogy mit mondanak egy
politikusról, a lényeg, hogy beszéljenek róla", kerek perec
megvádolta a kormányzó pártokat, hogy ők állnak a
merénylet mögött. Rendkívül súlyos állítás – mivel
azonban éppen Torgyán honosította meg azt a gyakorlatot a
magyar politikában, hogy bármit lehet mondani anélkül, hogy
azt bizonyítanánk – a sajtó és a politika napirendre is
tért e vád fölött. Mindenki egyetértett: a politikai
terrorizmus megjelent Magyarországon!

Horn–Kuncze összeesküvés

Akinek van hajlama az összeesküvés-elméletek gyártására
és elfogadására, már el is képzelheti, ahogy Horn Gyula és
Kuncze Gábor gondterhelten töpreng a miniszterelnök
dolgozószobájában, mert ugyan nem látják, de érzik, hogy a
kisgazdapárt ellenállhatatlanul nyomul, és ha így megy
tovább, abszolút hatalmat szerez. A két mindenre elszánt
"nemzetvesztő, hazaáruló, dilettáns stb." (a részletes
felsorolást lásd Torgyán József parlamenti beszédeiben),
hatalmi pozíciójához görcsösen ragaszkodó pártelnök nem
hagyja magát megtéveszteni a közvélemény-kutatások
eredményei által, melyek szerint a kisgazdapárt egyre inkább
a politikai középmezőnybe szorul, így reális esélye van
arra, hogy a választásokon a negyedik helyen végez. Az sem
nyugtatja meg a liberálbolsevik ármánykodókat, hogy az
utóbbi hónapokban Torgyán elnök úr halványabban szerepel,
érzékelhetően kifogyott a jelzőkből, és azt a magas
fordulatszámot, amit már 94-ben elért, nem tudja túlhaladni,
így önmagát ismételgeti, egyre kisebb hatékonysággal.

Mindez nem téveszti meg a kormánypártokat és a mögöttük
állókat, és talán éppen a Halló Bár elleni robbantás
éjszakáján születhetett a zseniális titkos terv: hajtsunk
végre politikai terrorakciót a kisgazdapárt ellen! A
stratégák először a párt Belgrád rakparti székházát
szemelték ki célpontként, így kívánták elérni céljukat:
a kisgazdák megfélemlítését, hogy megállítsák őket a
hatalomhoz vezető diadalúton. Majd mikor látták, hogy ez sem
segít, hiszen Torgyán József még a felajánlott védelmet sem
fogadta el, határozottabb lépésre szánták el magukat:
hétfőn már a pártelnök lakása ellen robbantottak. Így
akarták elterelni a figyelmet a kisgazdapárt sikereiről és
aláásni Torgyán győzelmi esélyét.

Évtizedek múlva a történészek nyilván ki fogják mutatni,
hogy a kisgazdákat megállítani hivatott terrorista merénylet
terve az MSZP vagy az SZDSZ stratégáinak fejéből pattant ki,
és az is kiderülhet, hogy hétfőn éjjel Kuncze Gábor
valójában a nyomokat eltüntetni ment ki a helyszínre. De az
is lehet, hogy a híres Kennedy-rejtélyhez hasonlóan csak a
lehetséges verziók száma fog növekedni, s a megoldás talán
soha nem születik meg.



Mégis, kinek az érdeke



Lehet, hogy van, aki felháborodik azon, hogyan lehet tréfát
űzni egy ilyen súlyos esetből, hiszen kétségtelenül volt
bomba a pártszékház előtt, és nagy hatóerej? szerkezet
robbant az Endrődi Sándor utcában, ahol sokaknak okozott
komoly anyagi kárt, nem is beszélve az érthető és indokolt
ijedtségről. Kétségtelenül együttérzésre szorul az idős
pártelnök és felesége. Mi azonban csak Torgyán József
állítását gondoltuk végig: kezdő kriminalisták is tudják
(de még a krimiolvasók is), hogy az első kérdés, amit a
bűncselekményeknél fel kell tenni: "Kinek áll
érdekében?" Különösen igaz ez a politikai terrorizmusra.

Fordítsuk komolyra a szót: politikai terrorizmusra, úgy
napjainkban, mint a közelmúltban, sajnos számos példát
láthatunk. A német Vörös Hadsereg Frakciótól az olasz
Vörös Brigádokon keresztül a palesztin Fekete Szeptemberig
és a Hamaszig, az északír IRA-tól a baszk ETA-ig, és még
folytathatnánk a sort, számos esetet találunk arra, hogy
fanatikus emberek politikai céljaik elérése érdekében
erőszakot alkalmaznak. Politikai terrorizmus esetén mindkét
elem lényeges: az erőszak és a politikai célok is. A
felsorolt terrorszervezetek, de még a magányos terroristák is
mindig valamilyen határozott politikai cél érdekében követik
el rémséges tetteiket.

A hetvenes évek végén mind a Vörös Hadsereg Frakció, mind a
Vörös Brigádok a fennálló – szerintük kizsákmányoló
– államrend megdöntését tűzték ki célul.
Államügyészeknek, bankároknak, a gyáriparosok szövetsége
elnökének az elrablása és meggyilkolása a politikai, hatalmi
elitre mért csapás volt. Hasonlóképpen a zavarkeltés és az
állam destabilizálása volt a célja Aldo Moro elrablásának
és meggyilkolásának és a Vörös Brigádok többi
terrorakciójának.

Amikor a palesztin terrorszervezetek izraeli sportolókat,
szabadságos kiskatonákat, iskolás gyerekeket vagy buszok
utasait gyilkolják le, akkor azt az általuk gyűlölt zsidó
állam elleni háborúnak tartják. Céljuk Izrael
megsemmisítése és az iszlám palesztin állam létrehozása.

Amikor az Ír Köztársasági Hadsereg brit katonákat öl meg,
vagy a rivális protestáns fegyveresek ellen bombamerényletet
hajt végre, vagy amikor London üzleti negyedében pokolgépet
robbant, vagy az éppen kormányzó brit konzervatívok
kongresszusát röpíti a levegőbe, ezt a katolikus
dominanciájú egységes Írország megteremtése érdekében
teszi.

A független baszk állam létrehozása a célja az ETA
merényleteinek, amelyeknek áldozatai vezető politikusok vagy
rendőrtisztek. Hasonlók a motívumai a Korzika
Franciaországtól való elszakadásáért küzdő
terroristáknak, akik nemrég a francia prefektus
meggyilkolásával akarták felhívni ügyükre a világ
figyelmét. Na, de ki és miért akarta felrobbantani Torgyán
Józsefet?



Retorikai politikai terrorizmus



A fanatikus terroristáknak mindig vannak világosan vagy
zavarosan megfogalmazott, de mindenképpen egyértelm? politikai
céljaik. Tetteiket ezekkel a célokkal igazolják és ezen
céloknak rendelik alá.

A kisgazdák megfélemlítéséhez, vagy rajtuk keresztül a
politikai feszültségek szításához aligha fűződhet a
jelenlegi kormánypártoknak érdeke, hiszen Torgyán József –
szándéka ellenére – komoly szolgálatokat tett a jelenlegi
kormánynak. Az ő politikája tette lehetetlenné a Fidesz
által elképzelt Polgári Szövetség létrejöttét.

Tízéves történetük során a kisgazdák váltak a magyar
politikai élet legegzotikusabb pártjává. Voltak itt –
Torgyán József által "pancserpuccsnak" nevezett –
ostromok és ellenostromok, itt bukkantak fel a politika
botrányhősei és furcsa figurái. Itt lett Morvai úrból
képviselő. Ő az, aki Szibériában megtalálta az utóbb
nőnek bizonyult Petőfit, s akit korábban állítólag már el
is raboltak politikai okokból és akit ittas vezetésen kaptak,
kifizetetlen köztartozásai miatt pedig meg akartak fosztani
mandátumától, majd zavaros körülmények között
kizáródott a kisgazdapártból. Itt volt képviselő a
tóragyújtogató fiatalokat pártfogásába vevő, utóbb a
MIÉP-hez csatlakozott Kapronczy, akinek ügye kapcsán
napvilágot láttak az FKGP képviselő-állításának kusza
pénzügyi összefüggései.

Ebben a pártban volt alelnök Maczó Ágnes, akit ugyanolyan
lendülettel rúgtak ki a pártból, mint amilyen vehemenciával
védték antiszemita-íz? megnyilvánulásai óta. Az egzotikus
események és személyek sorát még bőven folytathatnánk, de
igazságtalan lenne megfeledkezni magáról Torgyán Józsefről,
aki kétségtelenül megalapítója a retorikai politikai
terrorizmusnak. Személyeskedő, másokat ócsárló, sértegető
beszédmódjával, olyan politikai kultúrát honosított meg,
amelyben verbális szinten minden megengedhető. Mint láttuk, az
őt ért támadás után sem tagadta meg önmagát, és
vádaskodásával ismét sikerült besároznia a politikát és
magával rántani a dagonyába sokakat.

Mindannyiunk érdeke, hogy kiderüljön: ki és miért
robbantotta fel a bombát, milyen alapja van Torgyán József
kijelentéseinek. De ugyanennyire érdekünk, hogy megőrizzük
nyugalmunkat és józanságunkat. Igaza van Schlett István
politológusnak: a sajtó és a politika felelőssége, hogy ne
keltsen hisztériát, amikor nincs rá ok. Érdekünk, hogy a
bomba, ami felrobbant az Endrődi Sándor utcában, ne okozzon
nagyobb károkat, mint amekkorát eddig okozott.

Olvasson tovább: