Kereső toggle

Nép a nagyvezér fogságában

Szaddám Huszein demokráciája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Szaddám Husszein. Elégedett Fotó:MTI

1979 új korszak hajnalát jelentette Irak történelmében:
Szaddám Huszein lett egyszemélyben az ország államfője,
miniszterelnöke, a törvényhozói és végrehajtói hatalommal
rendelkező Forradalmi Parancsnokság Tanácsának (RCC) elnöke,
valamint az Arab Baath Szocialista Párt főtitkára. Huszein
teljhatalmú kormányfőként beleszólással rendelkezik a
legfelsőbb bíróság döntéseibe: ha politikai céljai úgy
kívánják, bárkinek kegyelmet adhat, bizonyos csoportok
törvénytelenségeit pedig törvényi szabályozással védheti.
Egy 1992-es rendelet értelmében például nem ítélhetők el a
Baath Párt és a biztonsági erők azon tagjai, akik
katonaszökevényeket lőnek agyon. Családtagjaival Szaddám nem
ilyen nagyvonalú, ha ellentmondanak neki. 1995-ben Jordániába
menekült lányainak és két vejének amnesztiát ígért, de
miután visszatértek Irakba, mindenféle bírósági tárgyalás
nélkül lemészároltatta őket. A sajátosan értelmezett iraki
"törvények irgalom nélkül sújtanak le mindenkire, aki
sértegetni meri az elnököt vagy pártját. Az újságíróknak
kötelező rendszeresen pozitív említést tenniük cikkeikben
Huszeinről. A pártvezér bármiféle negatív színben
történő feltüntetése a törvény értelmében főbenjáró
bűn és halálbüntetést von maga után. A Művelődési és
Információs Minisztérium "útmutatás céljából"
rendszeres továbbképzéseket tart az újságírók részére.
Irakban évente több ezer nemkívánatos személyt végeznek ki.
A "nemkívánatosságot" többnyire politikai, etnikai vagy
vallási alapon állapítják meg. A feketelistán egyaránt
szerepelnek arabok, kurdok, türkmének és keresztények. Irak
hírhedt börtöneiben külön kínzókamrák vannak, ahol
rendszeresen követnek el tömegmészárlásokat Huszein kisebbik
fia, Qusay felügyeletével. A letartóztatott embereket
rendszeres fizikai és pszichikai kínzásnak vetik alá. Az
elítélteket forró vasalóval bélyegzik meg, különböző
testrészeiket árammal "kezelik", brutálisan megverik
őket, savat csepegtetnek a bőrükre, eltörik a végtagjaikat,
éheztetik és szomjaztatják őket. Végül megölik és
megcsonkítják áldozataikat, majd visszaadják őket
családtagjaiknak. Tisztek kivégzése esetén a családtagokat
500 dinár megfizetésére kötelezik: ennyibe kerülnek ugyanis
a kivégzéshez használt töltények. Kormányrendeletek
szabályozzák a lakosság életének minden területét:
korlátozzák a belföldi és külföldi utazásokat, az írók,
újságírók és az Információs Minisztérium tagjai
egyáltalán nem hagyhatják el az országot. Huszein és
kormánya a vallásszabadságot nem ismeri. A vallási ügyeket
kezelő minisztérium jelöli ki a klérust, és felügyeli a
vallási tárgyú könyvek kiadását. Az állampolgároknak nem
áll jogukban a fennálló kormány megváltoztatása. Jóllehet
a kormány megpróbálja a demokrácia látszatát fenntartani, a
politikai folyamatokat szigorúan a felügyelete alatt tartja. Az
iraki törvények minden olyan párt létezését tiltják,
amelyek nem támogatják Szaddám Huszeint. Egyes politikai
pártokhoz való tartozás halálbüntetést von maga után. A
nyugati törvények értelmében Szaddám Huszein közönséges
tömeggyilkos. A Nemzetközi Kezdeményezés az Iraki Háborús
Bűnösök Elítélésére nev? szervezet többek között az
alábbi vádpontokat fogalmazta meg Huszein ellen: Irán és
Kuvait megtámadása, vegyi fegyverek használata, kurdok
lemészárlása (1987–88-ban 5000 kurd falvat romboltatott le,
és mintegy 180 000 kurd lakost gyilkoltatott meg), politikai
indíttatású gyilkosságok Irakban és külföldön, valamint
az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendelkezéseinek folyamatos
megsértése. Az Öböl-háború során kuvaiti lakosok százait
tartóztatta le és végeztette ki. Gyakori jelenség, hogy a
nemkívánatos személyek és családtagjaik egész egyszerűen
eltűnnek és semmi nem deríthető ki további sorsukról.

Olvasson tovább: