Kereső toggle

Marc és Corine Hálózat

Harc a pedofil maffia ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Brüsszeli tüntetés a gyermekek védelméért. Európa
központja
Fotó: MTI

Az 1992-ben alapított belga gyermekvédelmi szervezet, a Marc
és Corine Hálózat meggyőződése, hogy az 1996-ban feltárt
és Belgiumban hatalmas nemzeti megrázkódtatást okozó
gyermekgyilkossági ügyet előbb felgöngyölíthették volna,
ha érvényesíthették volna a szülők jogát az önálló
nyomozásra. Az áldozatok közül sokan ma is élnének, ha a
belga rendőrség nem tétovázik és nem bűnös hanyagsággal
kezeli az eltűnéseket. A Dutroux-ügy néven ismert
horrortörténet 1996 nyarán egész Belgiumot megrázta. A
könnyek és a tehetetlen düh ideje volt ez. Az egész ország
gyászolta Julie-t és Melissát, akiknek a temetésén
százezrek tüntettek, követelve a kormánytól, a
parlamenttől, hogy tegyen valamit, vessen véget a borzalmaknak,
védje meg a hatóság az állampolgárokat, főként pedig
védtelen gyermekeiket. A népharag a felelőtlen, tehetetlen,
dilettáns rendőrség ellen fordult, mikor kiderült, hogy a
két nyolcéves kislány, Julie és Melissa még éltek, amikor a
nyomozók a pedofil szörnyeteg házában házkutatást
tartottak. Egy veremben voltak elrejtve... Amikor végül
megtalálták őket, a megnyomorított és halálra éheztetett
gyermekeken már nem lehetett segíteni. Ki a felelős ezekért a
borzalmakért?



A burzsoázia diszkrét bája



A közvélemény nyomására 1996 augusztusában megindult a
széles kör? vizsgálat, amely a belga parlamenti
vizsgálóbizottság múlt héten közzé tett jelentésével
zárult. Folyamatosan láttak napvilágot az egyre
megdöbbentőbb részletek. Kiderült, hogy a belga bűnüldöző
szervek fejetlensége, szervezetlensége és egymással
rivalizáló csoportjainak belharcai csak segítették Dutroux-t
és bűnszövetkezetét. Azt sem passzívan tették. A banda feje
a lopott autókkal való kereskedelem miatt a charleroi-i
rendőrség némely tagjának védelmét élvezte, aminek
árnyékában büntetlenül foglalkozhatott kiskorúak
megrontásával és pornóüzlettel.

A belga rendőrség belviszályaira ékes példa, hogy éppen e
héten derült fény egy rendőrgyilkosság hátterére. Egy
rendőr a főnökét lőtte le. A bűntény motívuma: hatalmi
harc.

A hálózat sokat tett azért, hogy napvilágra kerüljenek a
rendőrség és az igazságügyi szervek súlyos zavarai, és a
közvélemény nyomást gyakoroljon a döntéshozókra: derítse
fel a gyermekeket megrontó banda működése felett szemet
hunyó politikai szereplők felelősségét, netán az
összefonódást. A parlamenti bizottság jelentése leszögezi:
sok jel arra mutat, hogy a vádlottakkal jó kapcsolatot ápoló
csoportok és személyek hallgatólagosan asszisztáltak a
bűncselekményekhez. A közvélemény és az áldozatok
hozzátartozói nem elégedettek a diplomatikus jelentéssel.
Gyanítják, hogy nagyon magas körökből támogatták a pedofil
maffiát. Így az egész politikai rendszert felelőssé teszik a
történtekért. Árulkodó jel volt 1996 augusztusában, hogy
míg a miniszterelnök, Jean-Luc Dehaene azt nyilatkozta, hogy
teljes támogatásáról biztosítja Stefaan De Clerc
igazságügy-minisztert a vizsgálat lefolytatásában, addig a
vizsgálatot vezető ügyész, Michel Bourlet csak annyit
mondott, hogy a maga részéről mindent meg fog tenni, "ha
hagyják". 1997-ben a Pándy által elkövetett gyilkosságok
felderítése mindenesetre már a büntető
igazságszolgáltatás presztízskérdésévé vált. A múlt
héten a kormány is elszánta magát a rendőrségi reformra.
Jóllehet a felderítési arány javulásával egyelőre csak a
holtak kerülnek elő, a tettesnek meg kell kapnia méltó
büntetését. A belga lakosság ma már igenis nagy ügyet
csinál a rejtélyes eltűnésekből, és a közvélemény
továbbra is érzékeny a pedofil-ügyekre. Belgium felébredt
lelkiismerete újabban sürgeti az igazságtételt azokkal a
papokkal szemben is, akik a római egyház tekintélye mögé
bújva mindeddig büntetlenül megúszták a nevelésükre
bízott gyermekekkel való szexuális visszaéléseket.



Valahol Európában



Azóta a Dutroux-ügy nemzetközi jellegére is fény derült.
Kiderült, hogy a belgiumi gyermekrablások és többrendbeli
gyilkosságok fővádlottja, Marc Dutroux többször járt
Közép-Európában, megfordult Szlovákiában, Ausztriában,
Csehországban – és Magyarországon is. Pornófilmekhez
keresett szereplőket. Egy pozsonyi vizsgálat során több
szlovák tinédzserlány tanúvallomást tett. Elmondták, hogy
többször utaztak Belgiumba pornójelenetek forgatására, ahol
gyakran kábítószerrel "kezelték" őket. Másokat éppen
fordítva, Belgiumból vittek Szlovákiába. Ilyen volt a 17
éves An és a 19 éves Efje esete, akiket autóstoppolás
közben vettek észre, felvették, majd kloroformmal
elkábították őket. Holttestükre Dutroux kertjében akadtak
rá. Valószínű, hogy más elrabolt fiatalokat pedig áruba
bocsátottak. Nem elszigetelt jelenségről van tehát szó.

A gyermekek és fiatalkorúak üzleti indíttatású szexuális
kizsákmányolása ellen küzdő civil szervezetek első
nemzetközi tanácskozására ugyancsak 1996 nyarán került sor.
Stockholmban a svéd kormány rendezésében százhuszonhat
ország mintegy ötven, gyermekjogokért küzdő, kormányoktól
független szervezetének közel ezer képviselője –
felismerve a gyermekeket fenyegető gyermekprostitúció
világjelenség voltát – nagyszabású tanácskozást tartott
annak reményében, hogy még nem késő az emberkereskedés
ellen nemzetközi lépéseket tenni. Törvényeket természetesen
nem hozhattak, de annak alapján, hogy a tanácskozáson részt
vevők között ötven ország miniszteri vagy államtitkári
szinten képviseltette magát, remélték, hogy adataikkal
sikerült a döntéshozókat meggyőzni a kérdés
súlyosságáról. Melyek ezek az adatok?

Az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja egymillióra
becsüli a szexüzletben világszerte kihasznált gyermekek
számát. A konferencia kezdeményezője, az ECPAT (a "Legyen
vége a gyermekprostitúciónak az ázsiai turizmusban" nevet
viselő szervezet) rámutatott, hogy adatai szerint Európa,
Japán, az Egyesült Államok és a Közel-Kelet jómódú
utasainak kifejezetten bordélyházak látogatására szerveznek
indiai, kínai és thaiföldi utakat a gyermek-rabszolgapiac
haszonélvezői. Ezekben az országokban három-négyszázezer
gyermek van kiszolgáltatva ennek a becstelen üzletnek, amely
máris milliárd dollárokban mérhető feketejövedelmet
forgalmaz.

De nem lehet kizárólag a szegény és a gazdag országok
közötti különbséggel magyarázni a gyermekprostitúciót. Az
Egyesült Államokban legkevesebb kilencvenezer kiskorú
prostituált van, akik a szegénységi küszöb alatti
családokból kerülnek ki. Az UNICEF felmérése szerint
"minden földrészen, gyakorlatilag minden országban jelen van
a gyermekek szexuális kizsákmányolása; a szégyenletes
kereskedést a cinkosság, a hallgatólagos elfogadás, a rejtett
támogatás különféle formáiban mindenütt megtűrik". Az
érintetlen gyermekek iránti kereslet növekedésének
hátterében az AIDS-től való félelem áll.

Ebből nyilvánvaló, hogy a homoszexualitás – mint az
AIDS-fertőzés terjedésének leggyakoribb és legtöbbször
tabuként kezelt oka – káros következményei áttételesen a
gyermekek sérelmére elkövetett bűnökben csapódnak le. A
ferdehajlamú szexturisták a biztonságos szex alatt mást
értenek, mint az óvszerreklámok és az AIDS-ellenes
felvilágosító kampány. Cinizmusuk gyermekek százezreit
nyomorítja meg egy életre.



Magyar rapszódia



Bár méretei még nem ismeretesek, a rendszerváltás utáni
Magyarországon az új típusú bűnözés ezen formája is
megjelent. Nem lehet immár távoli országok távoli gondjának
tekinteni, ahogy Kelet-Európa más országaiban, nálunk is
cáfolhatatlanul jelen van a gyermekprostitúció. Szakértők
szerint még korántsem tetőzött a bűnözési hullám. A
gyermekeltűnéseknél újabban fokozottan számolni kell az
emberkereskedelemmel, ami a szomszédos Ukrajnában és
Romániában is felütötte fejét. A világ elszegényedett
vidékein vannak olyan emberek is, akik saját gyermeküket
adják el vagy teszik prostituálttá. Az utóbbira
Magyarországon is volt példa. Reális veszély, hogy a pedofil
bűnbandák a kelet-európai zavarosban halászva a reménytelen
elszegényedés és az erkölcsi lesüllyedés közegében a
gyermekrablást könny? megélhetési forrásként tüntethetik
fel némelyek előtt.

Egy egészséges társadalom színe-java fellázad, összefog a
szabadságot aljasságra kihasználók ellen. A brüsszeli
tüntetések láttán felcsillan a remény, hogy amíg van
igazságérzete az embereknek, addig képes a társadalom
ellenállást kifejteni a bűnnel szemben.

Ez év januári adatok szerint 1990 óta 764 fiatalkorú tűnt
el. Az eltűntek közül 44-en tíz év alattiak, 119-en tíz és
tizennégy év közöttiek, 611 fiatal pedig 14–18 év
közötti. A január 11-én eltűnt gyulai kislány, Szathmáry
Nikolett, majd azt követően az eltűnt és Bécsben megtalált
mozgássérült kisfiú, Paku Tamás esete is rádöbbentette az
ország közéleti szereplőit: a jóhiszem? civil társadalmat
felkészületlenül érte, hogy gyermekeit már célba vette a
legsötétebb alvilág. Hajlamosak vagyunk naivan alábecsülni a
bűnözést, céljai, tervei és módszerei tekintetében.

Ha egy gyermek eltűnik, a szülők általában tudják, hogy
volt-e oka elszökni otthonról. A magyarországi rendőrségi
statisztika azt mutatja, hogy száz eltűnésből kilencvenhét
esetben megkerül az elszökött, elcsavargott gyermek. Ha
helytálló is a nézet, hogy az eltűnt gyermekek vagy
fiatalkorúak döntő többsége csak csavarog, nyitva marad a
kérdés: mi történik azzal a százból három gyermekkel, aki
nem tér haza?

A komoly eltűnések hátterében nem baleset, hanem nagy
valószínűséggel bűncselekmény áll. Úgy tűnik, a
rendőrség önmagában tehetetlen a nemzetközi pedofil
szervezet(ek) kitervelt bűncselekményeivel szemben.

A polgároknak maguknak is védekezniük kell. Jól szervezett
és villámgyors akciókkal lehetséges volna megelőzni a
gyermek külföldre juttatását.

Széles kör? felvilágosító munkával a megelőzés
hatékonnyá válhatna. A jövőben nagy feladat hárul az
oktatási intézményekre. Keszőcze Zoltán elnök elmondja,
hogy a magyar Marc és Corine Hálózat a gyermekeket érő
szexuális bántalmazások ellen is tenni akar. "A
felvilágosító munka részben a pedagógusok felé irányulna,
hogy vegyék észre, ha a gyerek viselkedése megváltozik;
részben a gyermekeknek szólna, hogy ami neki nem jó, vagy
fenyegeti, azt nem kell eltűrnie." Az iskola azonban nem
pótolja a szülői nevelést. A családon belül is van mit
tenni. A legtöbb, kiskorúak sérelmére elkövetett bűntényt
a családon belül szenvedik el a gyermekek. A kilencvenes évek
derekán a nemi erkölcs elleni bűncselekmények több mint
negyven százalékát tizennyolc évesnél fiatalabbak ellen
követték el.

"Ha egy pedofil-prevenciós iskolai programban bemutatnak,
mondjuk, egy bábfilmet, szakembereknek kell jelen lenniük,
hiszen a gyermekek felvilágosítása során a film előhozhat
olyan rejtett sérelmeket, amelyből kiderül, hogy a gyermeket
korábban szexuálisan bántalmazták. Az ilyen gyermekek
gyógykezelésére, gondozására szintén szeretnének programot
kidolgozni"– tudtuk meg Juhászné Végi Edittől. Megfelelő
szülői háttér esetében is fel kell hívni a szülők
figyelmét arra, hogy felelősen gondolják át, milyen
óvintézkedéseket kell tenniük gyermekeik érdekében, milyen
magatartásra tanítsák meg gyermekeiket. A szülőknek fel kell
dolgozniuk, hogy saját gyerekkoruk viszonyait nem vetíthetik ki
a jelenlegi helyzetre. A gyermekeket a jó és rossz közeledés
közötti különbségtételre kell ma már megtanítani, nem a
feltétel nélküli bizalomra épülő magatartására.



Abigél



Sajnálatos módon tanúi lehetünk a felnőtt-társadalom
elfásulásának. Ma már vidéken is előfordulhatott, hogy
némán mentek el a szürkületkor a téli utcán gyalogló
hároméves kislány mellett, anélkül, hogy megkérdezték
volna: "Hol laksz, hogy hívnak?" Szerencsére a kertből
elkóborolt kislány története jól végződött. A
rendőrkapitányság átfésülte az egész környéket.
Kiáltásaikra nem jött válasz. Egy ismerős azonban, aki
szintén a keresésére indult, véletlenül megtalálta az
eltévedt kislányt egy bokor alatt, amikor lehajolt a
sapkájáért, amit egy ág levert – az utolsó pillanatban,
mielőtt visszaindult volna. A gyermek ha akart volna, sem tudott
volna a kiáltásokra felelni, mert ijedtében megnémult. A kis
Cserepes Abigél szülei a gyermek megtalálását Isten
beavatkozásának tulajdonítják. Különösen azért, mert
félórányira a határtól, a gyorsforgalmi út mellett laknak,
ahol egy csellengő gyereket autóval bárki fölkaphat. Aki
látta és elment mellette, miért volt olyan biztos abban, hogy
nem ő látja utoljára?

Egy gyermek sem lehet közömbös számunkra, sorsukért mi
felnőttek felelünk. Egy színes gyermekbiblia közmondásba
illő hirdetése így szól: "Az ember teremtése nem a
gyerekekkel kezdődött, hanem a mi felelősségünkkel."

Marc és Corine – a gyermekek védelméért Magyarországi Hálózata

A "Marc és Corine a gyermekek védelméért"
Magyarországi Hálózata nevet viselő egyesület ma még
bejegyzésre vár a Cégbíróságon. Holnap talán már eltűnt
gyermekek életét mentheti meg.

Az egyesület központja Belgiumban működik. Civil
szerveződés, amelynek célja, hogy eltűnt gyermekek után
kutasson, sajátosan civil eszközökkel: szórólapokkal,
plakátokkal, telefonügyelettel. A magyarországi szervezet
önkéntes segítők hálózatát kívánja hazánkban is
létrehozni, akik az eltűnt gyermekek keresését hasonló
módszerrel lakóhelyükön segíteni tudják.

Juhászné Végi Edit, a hálózat hazai ügyvezető elnöke egy
vastag dossziét nyit ki. Benne évek során összegyűjtött
újságcikkek, adatok, az Interpol plakátjai eltűnt gyermekek
fényképeivel. Szívszorító olvasmány. Ebből megtudhatjuk: a
szervezet vezetői sok fiút és lányt képviselnek. Minden
eltűnt fiatalt.

Marc és Corine két belga tinédzser neve. Mindketten
bűncselekmény áldozatai lettek. Az ő értelmetlen haláluk
indította Jean-Pierre Malmendier-t, a tizenhét éves Corine
édesapját arra, hogy túllépve a család gyászán, a másik
áldozat édesapjával együtt létrehozza az eltűnt gyermekek
mentését szolgáló szervezetet. A családi tragédia 1992
júliusában történt. A fiatalok elkérték Corine
édesapjától az autóját, aki – miután megbeszélte velük
az útirányt és azt, hogy mikorra érjenek haza – elengedte
őket. Reggel még nem voltak otthon. A család hiába fordult a
rendőrséghez, és a sajtóhoz, mindenütt elutasító és
személytelen bánásmódban részesítették őket. Egy
egyszer? sajtófelhívás közzétételéhez a belga királyi
ügyész engedélyére lett volna szükség.

A rendőrség időközben felfigyelt két szabadlábra helyezett
bűnözőre. Ekkor kezdődött csak meg a gyerekek utáni
nyomozás. Kiderült a tragikus valóság: a bűnözők fegyveres
rabláshoz megszerezték a gyerekektől az autót, majd
hidegvérrel meggyilkolták őket. A gyilkosok
letartóztatásukig még egy embert megöltek, és egy nőt
megerőszakoltak. Marc és Corine halála után az apák
beadványban kérték az állam vezetőit, ne engedjék szabadon
a veszélyes bűnözőket. Pár hónap alatt 260 ezer aláírást
gyűjtöttek össze. Ezután alapították meg a Marc és Corine
nevét viselő nonprofit információs hálózatot, amely
szülői bejelentés nyomán lép akcióba. A Marc és Corine
Hálózat a polgárok összefogásával kíván az áldozatok és
szüleik segítségére lenni, de hangsúlyozzák, hogy
feladatukat az igazságügyi hatóságokkal együttműködve
végzik, amelyek egyedül hivatottak a tanúvallomások
kiértékelésére.

A Marc és Corine Hálózat központja éjjel-nappal hívható.
Az ügyeletes hívás esetén azonnal a szülőkhöz siet, hogy
felmérje a helyzetet, fényképet kérjen az eltűntről és –
amennyire lehet – reményt öntsön a szülőkbe. Ezután az
irodát tájékoztatja, ahol megszerkesztik a gyermek pontos
személyleírását és a figyelemfelkeltő plakátot, melyen a
gyermek fényképe, személyleírása, valamint az iroda és a
rendőrség telefonszáma szerepel. Az első fénymásolt
plakátokat az eltűnés körzetében ragasztják ki. Ezalatt a
nyomda kinyomtat 25 ezer plakátot, amelyeket az országszerte
kiépített hálózat helyi központjaiba juttatnak el. A
plakátokat az időközben riadóztatott önkéntesek
kiragasztják. A hálózat önkéntesei az eltűnés körzetében
benzinkutaknál, áruházakban, postákon, pályaudvarokon és
más forgalmas helyeken szórólapokat, plakátokat helyeznek el.

A figyelemfelkeltéssel nemcsak annak esélye növekszik, hogy
lakossági bejelentés alapján megkerül a gyermek, hanem a
bűnözőre és cinkosaira is olyan nyomást gyakorolhatnak, hogy
az elengedi áldozatát vagy feladja magát a rendőrségen.

A szervezet a rendőrség vezetéséhez is eljuttatja a
felhívásokat és az összes adatot, amely a szervezet
központjába befutott. A helyi és az országos napilapokat
egyaránt értesítik, már az eltűnés másnapján
sajtótájékoztatót tartanak.

1992 óta több mint negyven eltűnésnél lépett működésbe a
civil szervezet. Harmincnégy esetben sikerült megnyugtatóan
lezárni az ügyet. Tudomásuk szerint Európában ők az
egyetlen szervezet, amely eltűnt gyermekek felkutatásával
foglalkozik. Céljuk egy nemzetközi hálózat létrehozása.

Ha bárki megkérdezné, mi értelme van több tonna papírral
teleszórni, teleragasztani Európa városait, csak tovább kell
lapoznia a naptárban: a Marc és Corine szervezet
létjogosultságát sajnos igazolták az alapítás óta eltelt
évek eseményei. Szembesülniük kellett azzal, hogy világossá
vált: a gyerekek eltűnése mögött nemzetközi pedofil
bűnszövetkezet áll. Ez a típusú bűnözés nem áll meg az
országhatároknál.

Olvasson tovább: