Fókusz

Mennyit kaszálnak a bankok?

Hetek Online — Fri, 16 Sep 2011 09:29:33 +0200

Eddig több mint 130 ezer devizahitel dőlt be hazánkban, azaz ennyi hitelesre igaz, hogy már több mint 90 napja nem fizette be aktuális törlesztőrészletét. A következő években tovább nőhet a rossz adósok száma - ezzel számolnak a magyarországi bankok és maga az MNB is. Milyen kép rajzolódott ki Önök előtt a magyar társadalomról a „devizahiteles" ügy kapcsán?

Simó Endre: - Társadalmunk érik, a korábbinál tisztábban látja, ki az, aki a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok érdekében cselekszik, és ki az, aki csak szavazatot vár tőlük, hogy utána azt csináljon vele, amit akar, egészen a szavazók érdekeivel ellentétes politikai célokig. Mások örülnek, hogy élnek. Mindennapi megélhetési gondjaik akkorák, hogy képtelenek „felülemelkedni" rajtuk, és aktív részt vállalni a társadalmi küzdelemből. Az ő érdekeiket az szolgálhatja a legjobban, aki a tudatlanságnak és az elesettségnek ebből az állapotából nem hasznot akar húzni, hanem helyzetük javításával mutat nekik emberibb jövőt.

Mi a véleményük a hétfői kormányzati bejelentésről, azaz hogy a bankoknak szinte ultimátumként kiadnák, hogy 180 Ft-on rögzítsék az árfolyamot, és így engedjék végtörleszteni a CHF-hiteleket?

Simó Endre: - Nem ultimátum ez, hanem lehetőség a devizahitelesek tehetősebb csoportjának, hogy olcsón megszabaduljon az adósságtól. Hiszen a 180 forintos szint nem csak a tisztességes banki hasznot nem érinti, hanem még az extraprofit egy része is megmarad. Arról nem beszélve, hogy a kormány nem firtatja a bankok eddig realizált extraprofitját! A hitelkárosultak 80-90 százaléka nem fog tudni élni a kormány által felkínált lehetőséggel, mert sem megtakarított pénze nincs, sem pedig hitelt nem fog kapni. A terv a hitelkárosultak „felső tízezrének" kedvez, a többieknek pedig csak fiktív lehetőség. A többségnek arra volna szüksége, hogy helyreállítsák az eredeti állapotot, és csak azt kelljen törlesztenie, amit ténylegesen felvett, természetesen tisztességes banki haszon mellett.

Damm Andrea: - Jogi véleményem az, hogy ez nem ultimátum. Minthogy milliós nagyságrendű szerződésről van szó, ilyen szerződésmódosítás kizárólag bírósági úton lehetetlen, olyan széles társadalmi réteget érint, amelyet csak jogalkotással lehet végrehajtani. Erre a bankoknak számítaniuk kellett, sajnálatos, hogy maguk nem kezdeményezték együttműködési kötelezettségük alapján korábban a szerződések gazdasági egyensúlyának, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének visszaállítását.

Elfogadhatónak tartják a kormány által felvetett megoldást?

Simó Endre: - A valódi megoldást a gazdaságpolitika felülvizsgálásában látom: nem szabad szent tehénként viszonyulni a külföldi adósságállomány csökkentéséhez. Nem 73 százalékon, hanem például 77-en kell meghúzni a határt. Az így felszabaduló összegből munkához és jövedelemhez lehetne juttatni azokat, akik azért váltak fizetésképtelenné, mert elvesztették az állásukat, vagy régóta nincs is nekik.

Damm Andrea: - Mindeddig nagyon sok - elsősorban banki érdekeltségű - személy beszélt arról, hogy nincs megoldás. Nem értettem ezt, hiszen maguk is pontosan tudták, hogy számtalan megoldás lehetséges. Ez a javaslat csak az egyik adóscsoportot érintő intézkedés. A többi csoportra nézve még megoldásokat kell találni, úgy gondolom, hogy ez eljön majd, csak valahol el kellett indulni.

Hogyan értelmezik azt a miniszterelnöki kitételt, miszerint az „FHB és az OTP Bank mögött a magyar állam van"? Jelenthet ez bármilyen könnyítést, felmentést a számukra?

Simó Endre: - A külföldi bankoknak címzett figyelmeztetésként értelmezem. Mintha azt üzennék nekik, hogy a piacgazdaság szabadsága nem jelenthet korlátlan forráskivonást. Ha egy idegen érdekeltségű bank nem törődik Magyarország gazdasági növekedésével és a magyar társadalom megélhetésével, hanem csak haszonszerzési terepnek tekinti, akkor számolnia kell azzal, hogy hangsúlyozottabbá válnak a magyar nemzeti érdekek az ő érdekeivel szemben. A Magyar Szociális Fórum maga is híve annak, hogy szülessék olyan magyar állami vagy vegyes bank, amely a nemzeti fejlesztés követelményét tartja szem előtt, nem pedig az értékek kivonását az országból.

Damm Andrea: - E két intézmény együttes felsorolásán én magam is csodálkoztam. Természetesen az FHB Zrt. a magyar állam tulajdona, tehát az állam, mint végső tehervállaló valóban ott áll a bank mögött. Az OTP Nyrt. azonban mint nyilvánosan működő részvénytársaság nem a magyar állam tulajdona, minden pillanatban változik a tulajdonosok közössége. Azt sem tudjuk egyébként, hogy milyen mértékű magyar részvénytulajdon lehet benne. Vélhetően a miniszterelnök azt kívánta ezzel kifejezni, hogy míg a többi bank esetében pontosan megállapítható a külföldi anyabankok és tulajdonos pénzügyi intézmények köre, azaz áll mögöttük megfelelő tőke a tulajdonukban álló bankok finanszírozására, ezen két bank sajátos helyzete alapján tőkeinjekció esetén a magyar államra számíthat. A beszéd e részének értelme szerintem az volt, hogy önmagától ezen intézkedéstől nem reális bankcsődöket kilátásba helyezni, hiszen minden bank mögött elegendő tőke áll.

Orbán lapot húzott

Hetek Online — Thu, 15 Sep 2011 06:54:15 +0200

Ha egy magyar bank - akár állami segítséggel - rááll a svájcifrank-hitelesek számára nyújtandó „menekülő" forinthitelek közvetítésére, akkor a kormány által beígért 180 forintos árfolyamon történő kényszertörlesztési dömpinggel gyökeresen átalakulhat a magyar bankrendszer. Ez esetben Orbán Viktor gazdasági szabadságharca megváltoztathatja a magyar gazdaság szerkezetét, ami a politikai folyamatokra is soha nem látott mértékben hathat vissza. Tervét egyes elemzők vakmerőnek, mások életveszélyesnek tartják.

A miniszterelnök minden politikai riválisát megelőzve az elmúlt napokban váratlanul olyan országmentő csomagot jelentett be, mellyel sportnyelven szólva állva hagyta a mezőnyt. Intézkedési csomagjának legfontosabb részével, a devizahitelesek megmentésével - legalábbis a tervek szerint - kihúzza a talajt a probléma napirenden tartására készülő ellenzéki pártok politikája alól. Különösen fontos volt ez a Jobbik politikájának semlegesítése szempontjából, mivel úgy tudjuk, hogy a közelmúltban több (nem minden esetben nyilvánosságra hozott) közvélemény-kutatás arra az eredményre jutott, hogy a Jobbik megelőzte az MSZP-t.

A Fidesz-vezérkar és a frakciótagok múlt héten többnapos vidéki értekezleten készültek a „sorsdöntő" őszi ülésszakra, ahol forrásaink szerint Orbán Viktor meglepően energikus és lehengerlően lendületes volt. Egy képviselő úgy írta le, hogy a miniszterelnöknek láthatóan egy komplex, országváltoztató „világnézet" állt össze a fejében, és a legkülönbözőbb kérdésekben is olykor részletkérdésekbe menően, anekdoták és érvek tömegével védte az álláspontját. Orbán víziójával kapcsolatban azonban sokakban - legalábbis azokban, akikkel beszéltünk - kételyek is felmerültek: merésznek, olykor hajmeresztőnek, és rendkívül kockázatosnak tartották a terveket. Egy sokat látott képviselő sakknyelven magyarázta: három-négy lépésre előre sem látható, hogy mikor jönnek be a húzásai, de Viktor olyan hittel magyarázta a terveket, hogy lehet, hogy ő már látja, tudja, az ötödik lépésben lesz a matt.

Úgy tudjuk, Orbán - Matolcsy György gazdasági miniszterrel és Rogán Antal gazdasági bizottsági elnökkel „megtámogatva" - felkészítette a képviselőket, hogy a következő napokban nagy vihart kavar majd a bejelentésük, magyar bankok részvényei esni fognak, de pár hét múlva elcsitul az orkán. Orbán - kisebb kompromisszumokkal - simán megszerezte a frakcióülésen a terveihez a képviselők támogatását. Hétfőn pedig már be is jelentette a Parlamentben a országmentő tervet. Az alábbiakban közgazdászokkal és szakértőkkel vesszük górcső alá javaslatait.

Uzsorásvadászat

Az uzsorások elleni harc nyilván azért került előre Orbán listáján, hogy a társadalom nyilvánvaló szimpátiáját már az első pontnál elnyerje, hisz nincs olyan értelmes ember, aki ne támogatná az elképesztő kamatra pénzt nyújtó „vállalkozók" megregulázását.

„Harminc százaléknál magasabb THM-mel adott hitelekre nincs szükség, és ha a pénzügyi kultúra nincs azon a szinten, hogy ezt az emberek megértsék, akkor érdemesebb megtiltani, mert később már nem lehet kezelni az adósságspirált" - mondta a Heteknek Orbán Gábor közgazdász. Az Aegon Alapkezelő vezető kötvényportfólió menedzsere szerint ez a terv azon pontok közé sorolható, melyek a legszegényebb rétegek megsegítését célozzák - amint azt Orbán Viktor miniszterelnök a hétfői bejelentés előtt meg is ígérte.

Az intézkedés kedvezőtlenül érinti a bankokat is, hiszen többségük 30-35 százalék feletti THM-mel nyújt áruhiteleket és személyi kölcsönöket, a hitelkártyák teljes hiteldíj mutatói pedig többnyire 40 százalék felett vannak. Elemzők szerint ugyanakkor a THM maximalizálása kapcsán felmerülhet: megéri-e a jövőben a pénzintézeteknek gyorshitelezéssel foglalkozni?

Örömmel fogadta az uzsorásokkal szemben alkalmazandó zéró tolerancia tervét Mali Zoltán, az uzsorások elleni harc egyik élharcosa, Drávapiski polgármestere. „Üdvözöljük a miniszterelnököt a bátor emberek között" - tréfálkozott a Hetek megkeresésére, majd komolyra fordítva a szót elmondta: a rendőrségnek eddig is megvolt minden jogi lehetősége a riasztó méreteket öltött uzsorázás megfékezésére, az eredmények azonban elmaradtak, mivel „a rendőrség komoly mértékben összefonódott az uzsorásokkal". Amennyiben tehát nem lesz alapvető változás a rendőrségen belül, az uzsorások ellen meghirdetett „hajtóvadászat" ugyanolyan blöff marad, mint az a tavaly tavaszi belügyminiszteri ígéret, miszerint „két héten belül rendet teszünk". A 30 százalékos THM-plafonnal kapcsolatban Mali azt mondta: a 60-65 százalékos THM-mel dolgozó pénzintézetek - mint például a Provident - lehúzhatják a rolót.

Rezsi állami kontroll alatt

Elemzők szerint a hatósági ármegállapítás révén a kormány csak kevéssé képes a terhek enyhítésére, mivel a túlzottan alacsony árak a szolgáltató cégek csődjéhez vezethetnek. Sok ezek közül külföldi kézben van, ami diplomáciai bonyodalmakat okozhat. Ha pedig hozzátesszük, hogy sok közműcég önkormányzati tulajdonban van, egyértelmű, hogy az ilyen cégek vesztesége tovább nehezíti az egyébként is komoly adósságteherrel küzdő önkormányzati szektort. Úgy tudjuk, hogy a kormányzati döntés mögött az a politikai felső vezetésben tényként kezelt vélekedés húzódik meg, hogy a külföldi tulajdonban levő közműcégek az átlagos európai haszonkulcsnál nagyobb nyereséggel „kaszálják le" a magyarokat.

35 százalékos luxusáfa

Róna Péter szerint az ötlet jó, csak az a probléma, hogy ebből nem lesz bevétele az államnak, mert akik luxuscikkeket vásárolnak - például jachtot, helikoptert vagy drága autót -, ezeket a tárgyakat vállalati formában birtokolják, ezért a luxusadót a vállalat fizeti. Viszont amennyiben a vállalat luxusadót fizet, kevesebb jövedelemadó-kötelezettsége lesz. Ha tehát nem zárják be ezt a kiskaput, akkor ez egy blöff - vélekedett Róna, ugyanakkor emlékeztetett: a hétfői beszédben erre vonatkozóan nem hangzott el semmi. Mint ahogy arról sem, milyen termékek esnének a luxusadó hatálya alá. Egyébként a tervet engedélyeztetni kell Brüsszelben is, másrészt ha bevezetik ezt az áfakulcsot, akkor a tehetősebb emberek a közeli Pozsonyban vagy Bécsben vásárolhatják meg luxuscikkeiket, tovább csökkentve a magyar kereskedők forgalmát.

Rögzített árfolyam

Orbán Viktor az akcióterv bejelentése során elismerte, hogy nemzetközi jogi lépések várhatók a terv kapcsán, de mint mondta, a magyar állam majd felkészül ezek megvívására. Arra a kérdésre, hogy ki nyeri a csatát a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésekkel kapcsolatban, Orbán Gábor lapunknak azt mondta: rövid távon a kormány, ám egyelőre nem lehet megítélni, hogy az ár, amit ezért a rövid távú győzelemért az egész gazdaság fizet, megéri-e. A már eddig is megfigyelhető nettó forráskivonás folyamata felgyorsul, és a bankrendszer mérete folyamatosan csökkenni fog. Elképzelhető, hogy egyes bankok csődbe mennek, az új hitelek pedig - szinte biztosan - hosszú időre leállnak. Így a gazdasági növekedés egyetlen forrása a működő tőkeberuházás lenne, azonban a Magyarországgal szembeni bizalom általános csökkenése semmi jóval nem kecsegtet ezen a téren.

(Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke minap arról nyilatkozott egy televíziós műsorban, hogy 6-10 milliárd euró /1700-2700 milliárd forint/ távozhat az országból évente a bankrendszeren keresztül, úgynevezett mérleg alatti tételeken keresztüli tőkekiáramlás formájában - a szerk.)

Róna Péter úgy véli, a kormány elképzelése méltánytalan, hiszen az adósoknak csak egy töredéke rendelkezik annyi pénzzel, hogy élhessen a végtörlesztéssel. A miniszterelnök mindenesetre arról beszélt, hogy 150-300 ezer ember fog élni a lehetőséggel (Magyarországon mintegy 1,2 millió devizahiteles van). A szakember szerint ráadásul a végtörlesztésre nem képes adósok még nehezebb helyzetbe kerülnek: a végtörlesztők forintban rendezik az adósságukat a banknál, a bank viszont kénytelen a forintért svájci frankot venni a devizapiacon, hiszen ő csak svájci frankban fizetheti vissza a hitelt, amiből az adós hitelét finanszírozta. Amennyiben a bankok tömegesen kezdenek svájci frankot vásárolni, az felveri a frank árfolyamát, ami viszont kifejezetten káros azok számára, akik továbbra is havonta törlesztik hiteleiket.

A végtörlesztés ötlete múlt pénteken látott napvilágot: azóta mind a svájci frank, mind az euró jelentősen erősödött a forinthoz képest.

A gazdasági következmények mellett jogi következmények is várhatók: a Bankszövetség az Alkotmánybírósághoz fordul, az osztrák kancellár - a magyarországi bankok jó részének osztrák tulajdonosai kapcsán - pedig bejelentette: Ausztria megvizsgálja, hogy mennyiben jogszerű a devizahitelek rögzített árfolyamon való előtörlesztéséről szóló magyar kormányzati javaslat. A magyar miniszterelnök azt mondta, amennyiben a későbbiekben bebizonyosodik, hogy a végtörlesztés jogsértő, annak következményeit nem az adósok, hanem a magyar állam fogja viselni. Csakhogy - mint tudjuk - az államnak az adófizetőktől származik a bevétele.

A jogkövetkezményből mindemellett gazdasági következmény is származik, emlékeztetett Róna Péter: amennyiben ugyanis a külföld úgy ítéli meg, hogy a magyar jogbiztonság az ukrán színvonalra süllyed, a magyarokra vonatkozó kamatszint is az ukrán kamatszinthez fog nőni, amikor például az OTP hitelért fordul a Deutsche Bankhoz. Róna arra számít, hogy még mielőtt jogellenesnek minősíti az Alkotmánybíróság a végtörlesztést, Ausztria feljelenti Magyarországot az Európai Uniónál, az EU pedig eljárást indít Magyarországgal szemben. A pénzpiacokat viszont nem érdekli olyan ország hitelezése, amely ilyen fajta eljárás alatt áll, ezért kiszorulunk a pénzpiacokról és likviditási gondokkal szembesülünk.

Orbán Gábor ehhez annyit tett hozzá, hogy nagy bajban lehet a magyar gazdaság, ha a döntéshozók a magánjogi szerződések semmibe vételét is megengedhetőnek tartják a problémák orvoslásához.

A Fidesz egyébként vizsgálatot tervez indítani, hogy az előző kormányok időszakában hogyan „önthették rá" javarészt külföldi tulajdonú bankok a magyar lakosságra az olcsónak látszó, de kockázatos devizahiteleket. Mint ismeretes, 2000 előtt jelzáloghitelt 20-26 százalékos piaci kamattal lehetett felvenni Magyarországon, ennél olcsóbban az államilag támogatott hitelek voltak elérhetők 13-19 százalékos kamattal. Így a devizahitelek az 5-8 százalékos sávban „verhetetlen" ajánlatnak tűnhettek.

A tervek szerint a lejáró IMF-EU-hitelrészletet úgy fizetjük vissza, hogy nem veszünk fel újabb hitelt. Az egyik fő cél az ország külső pénzügyi függésének mérséklése, az államadósság emelkedésének megakadályozása: ennek egyik eszköze, hogy a kormány jövőre is 3 százalék alatt tartja a hiányt.

Az IMF-hitelek visszafizetését már korábban is javasolta a kormányfő, ez tehát nem tekinthető új elemnek. Arról is többször beszélt Orbán, hogy az államháztartási hiányt 3 százalék alatt kell tartani, mert ez garantálja, hogy az államadósság nem nő tovább. Ez azonban csak abban az esetben csökkenti az államadósságot, ha 1 százalék feletti GDP-növekedés és legfeljebb 3 százalékos infláció társul hozzá - mondta el a Heteknek Barcza György közgazdász, a K&H Bank elemzési igazgatója. A legutóbbi adatok szerint a magyar GDP az utolsó negyedévben a megelőző negyedévhez képest 0 százalékkal nőtt, azaz: a magyar gazdaság lefagyott.

Róna Péter szerint a gazdaság beindításának egyik fő feltétele a megfelelő monetáris politika lenne: a magyar háztartások, a vállalkozások, az önkormányzatok forinthitel-felvétel esetében 6-8 százalékos reálkamatteherrel szembesülnek, ám a világgazdaság történelmében egyetlen példa sincs arra, hogy egy gazdaság képes lett volna 8 százalékos reálkamatot kitermelni. Márpedig, emlékeztetett a közgazdász, a magyar reálkamat közel húsz éve ezen a szinten mozog, ennek pedig az a következménye, hogy mivel nem lehet kitermelni, nincs beruházás. Ha viszont nincs beruházás, munkahelyteremtés sincs, ha pedig nincs munkahelyteremtés - nincs gazdasági növekedés.

Kétharmados törvények

A legfontosabb kétharmados jogszabályok az egészségügyi, a nyugdíj- és az adórendszer megváltoztatásáról szólnak majd. Ez az intézkedés azt jelenti, hogy megpróbálják önellátóvá tenni a költségvetés egyes alrendszereit, hogy ne adókból kelljen kipótolni a járulékokat, hanem az legyen az alapelv, hogy annyi lehet a kiadás, amennyi a járulékokból befolyik - mondta Barcza György. A nyugdíjrendszernél például mintegy 500 milliárd forintnyi bevétel hiányzik, amit eddig adóbevételekből pótolt a kormányzat, és ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nyugdíjaknál - például a korengedményes nyugdíj kapcsán - „elszaladtak" a különböző kiadások. A „stabilitási törvény" kereteket, irányelveket határozhat meg, a konkrétumok továbbra is a költségvetési törvényekben kerülnek majd kidolgozásra - mondta Barcza, aki pozitívnak nevezte az új irányvonalat, s mint hozzátette, ez a tendencia többek között Németországban is megfigyelhető. (Közreműködött: Hegedős Soma, Hazafi Zsolt)

Halálos adósságok

Hazánk kórházainak pszichiátriai osztályain az utóbbi hónapokban megszaporodtak a devizahitelesek. A lapunkat tájékoztató szakorvos szerint tipikus tüneteik a depresszió mellett a kilátástalanság, álmatlanság, fáradékonyság, kimerültség. Minden gondolatuk anyagi nehézségeik körül forog, nem tudnak koncentrálni a lényeges teendõikre, és a legtöbben az ebbõl adódó feszültséget nem tudják kezelni: egyre gyakrabban jutnak el az öngyilkossági kísérletig is. Az ilyen jellegû próbálkozások száma az utóbbi egy hónapban látványosan megugrott. A harmincas éveit taposó Kati három gyermeket nevel. Egészen addig dolgozott, amíg fel nem ajánlottak neki egy jobb munkalehetõséget. Elõzõ munkahelyén felmondott, de közben az új helyre mégsem vették fel, ugyanis az utolsó pillanatban meggondolták magukat. Így Kati munka nélkül maradt. A férje keresete már nem volt elég a megemelkedett törlesztõrészletre, plusz még a megélhetésre és a gyerekek nevelésére. Szülõi segítségük sem volt, és hosszabb ideje más munkalehetõséget sem talált. Ekkor fordult meg a fejében az öngyilkosság…
Árpád ötven múlt, rokkantnyugdíjas, felesége dolgozik, a gyermekei nagykorúak: egyikük dolgozik, a másikat viszont segíteni kell, mert nincs munkája. A házukon jelzálog van, ha nem tudják fizetni a kölcsönt, lakásuk a banké lesz. Kéthavi törlesztõrészlettel vannak elmaradva. Nagy probléma akkor lesz – mondja –, ha a rokkantnyugdíját felülvizsgálják, mert arra az idõtartamra nem kap nyugdíjat. Így állandó szorongás, félelem kíséri mindennapjait, és az önvád, hogy rokkantnyugdíjas férfiként nem tudja eltartani a családját. Nála ezek a tényezõk vezettek az öngyilkossági kísérlethez. (Szubotics Mariann)

Bedõlt a jóléti piramisjáték

Hetek Online — Thu, 11 Aug 2011 12:28:04 +0200

A nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik. Az utca embere pedig lassan azt sem tudja, melyik válság miatt nyög éppen. Mi köze egymáshoz az EU-nak, az USA-nak és a svájci franknak? Miért bolondultak meg a tőzsdék? Mi az a W alakú válság? Többek között ezekről is beszélgettünk Sarkadi Szabó Kornél elemzővel.

Hány krízissel állunk szemben most tulajdonképpen?

- Egyetlen, harminc éve tartó, kóros folyamattal állunk szemben, ami a nyolcvanas évek Amerikájában kezdődött. Ez gyakorlatilag a mértéktelen, hitelekből való építkezés, a jóléti finanszírozás érdekében való eladósodás, a növekedés minden áron való fenntartása, valamint a piaci versenyszabályozások teljes hiánya. Megfejelve azzal a tévhittel, hogy az olcsó munkaerő és a nyersanyagbázis kifogyhatatlan. Ez a világ legnagyobb és legkártékonyabb piramisjátéka, ahol a rendszer irányítói, a bankok és a multik a középosztállyal mint rabszolgákkal építtették fel a birodalmukat. A hitelből való élet propagandáján keresztül láncolták magukhoz a kisembereket.

Azért - sokak szerint - ebben a kisemberek sem teljesen ártatlanok...

- Valóban. Az utca emberének is megvan a maga sara, méghozzá az, hogy engedett a csábításnak, és sem a gazdasági, sem a politikai döntések túlburjánzásának nem parancsolt megálljt. Más kérdés, hogy ez valóban elvárható lett volna a köz emberétől, amikor még a legnagyobb közgazdászok is vakon hittek a piac önszabályozó mechanizmusaiban.

Mi manapság a legsúlyosabb: a svájci frank, az USA vagy az európai országok krízise? Melyek az esetleges ok-okozati összefüggések ezek között?

- Az USA és az EU krízisének ugyanaz az alapja: a túlzott eladósodás. Persze vannak finom eltérések, de mégis ugyanabból a téveszméből táplálkoznak: a hitelből finanszírozott növekedés eszméjéből. A svájci frank erősödése az előbbi kettő függvénye, hiszen a tőke a viharos időkben menedéket keres magának, amit jelen körülmények között az arany és ez az alpesi deviza tölt be. Persze valójában ezek is csak buborékok, hiszen ahová ilyen gyorsan nagy mennyiségű „forró pénz" megy, onnan ugyanilyen gyorsan tovább is tud állni.

Sokak szerint 2008-ban világméretekben „félrekezelték a válságot". Mi a véleménye erről?

- Nem 2008-ban, hanem már 2000 után elrontották a dolgot Amerikában, amikor a dot.com-lufi és a 2001-es terrortámadás után egyszázalékos alapkamattal és teljesen szabályozatlan jelzálogpiaci hitelezéssel próbálták megóvni a korábbi jóléti növekedést. Legalább ilyen súlyos következményű tény, hogy a 2008-ban jelentkező krachot világszinten még több hitellel - és főleg államadósság-növeléssel - próbálták megfékezni, míg a bankok és a pénzügyi rendszer újraszabályozására tett javaslatok teljesen elhaltak. Így gyakorlatilag csak annyi történt, hogy nyertek két-három évet, ami alatt újrafújták a buborékjaikat is. Így viszont még fájdalmasabb lesz a tisztulás.

Egyetért azzal, hogy egy W alakú válságban vagyunk? Esetleg most csak megtorpant a felemelkedés, de majd folytatódik?

- A múlt rendszerén alapuló felemelkedésben nem hiszek, a fejlődésben viszont igen. Pénzügyi és anyagi értelemben a W forma elkerülhetetlennek látszik. Ez viszont nem baj! A válság önmagában nem feltétlenül rossz dolog, sőt, normális következménye egy korábban elburjánzott és abnormális folyamatnak. Egy krízis átrendeződést hozhat, és esélyt egy tiszta lappal való újrakezdéshez. Ugyanez a sansz megvolt 2008-ban is, de akkor a politikusok nem éltek vele. Politikai szempontból könnyebb volt konszolidációba fogni, mint „gyökérkezelni", mert az megszorításokkal és lemondásokkal, mi több, választási vereséggel járhat. Ennek eredménye viszont, hogy a W közepét jelentő csúcspont sem emelkedett olyan magasra, mint remélték. Ma pedig - a csúcson túllendülve - már visszafordíthatatlanul a lejtőn haladunk. Csak a lejtő meredeksége lehet kérdés.

A svájci frank például emberi akarat folytán erősödik, és semmi köze a svájci gazdaság teljesítményéhez. Nem lehet ezt egyszerűen „leállítani"? Hiszen ez közös érdek lenne.

- A svájci frank azért van erősödő trendben, mert Európában egy több száz milliárdos, svájci frankban jegyzett hiteltömeget kell törlesztenie a piaci szereplőknek, ami automatikus frankvásárlással jár. Ezt a trendet erősítették fel a spekulánsok és azok a befektetők, akik menedékként tekintenek az alpesi fizetőeszközre. Ezt csak úgy lehetne megállítani, hogy az Európai Unió és Svájc megegyezne a hitelhegy rögzítéséről valamilyen árfolyamon. Itt azonban már akkora méretekről van szó, hogy ezzel gyakorlatilag a frank-euró-árfolyamot fixálnák. Ez azonban egyik félnek sem érdeke. Ez középtávon rossz lenne Svájcnak, mert rontja az exportjuk versenyképességét, és a hiteleseknek is óriási árfolyamveszteséget kellene elkönyvelniük. Sajnos ez a folyamat ésszerűen már nem kezelhető.

Akkor mégis mi lehetne a megoldás?

- Most már valószínűleg meg kell várni, hogy kipukkanjon a buborék. Ám a folyamat visszafelé is egy darabig öngerjesztő lehet. Ha elkezd gyengülni a frank, akkor azok a kései befektetők, akik buknak majd a frankon öt-tíz százalékot, elkezdik majd kivonni a pénzüket, ez pedig további svájcifank-gyengüléssel járhat. A svájcifrank-hitelállomány nagysága miatt azonban esélytelennek látszik a 2008-as szintre való visszatérés. Azt pedig, hogy ez a fordulat mikor következik be, jövő héten vagy egy-két év múlva, lehetetlen megmondani.

Milyen megoldási lehetőségek adódhatnak az USA helyzetében?

- A legjobb megoldás most már nagyon-nagyon fájdalmas lenne, és lehet, hogy társadalmi, politikai értelemben kivitelezhetetlen. Ugyanis hagyni kellene, hogy megtisztuljon a gazdasági és pénzügyi szféra. Fel kellene darabolni az óriásbankokat, a nagyvállalatok esetében sokkal szigorúbb versenyszabályozásra és adóterhekre volna szükség, illetve meg kellene lépni a gazdag rétegekre kivetett vagyonadó bevezetését is. Mindezek átmenetileg drámai jövedelemcsökkenést és megugró elbocsátásokat okoznának, de így legalább egy a józan ész mentén és átlátható módon működő gazdasági szerkezet jönne létre a folyamat végén. De hát melyik vezető politikus merné ezt ma felvállalni? A világ vezető hatalmait annyira behálózták a lobbiérdekek, hogy itt csak valami nagy-nagy történelmi megrázkódtatás segíthet.

Átmeneti „tűzoltó" megoldásként viszont, sajnos nagyon valószínű, hogy az amerikai politikusok ismét a „pénznyomdát" választják, azaz készpénzt pumpálnak a gazdaságba. Ez rövid távon enyhítheti ugyan a kilengéseket, de még nagyobb inflációval, valamint a középosztály teljes és végérvényes lecsúszásával járhat.

Bármi lesz is a globális forgatókönyv, az azért nyilvánvaló, hogy öt-tíz éves távlatban nem térünk vissza a lovaskocsik korszakába. A világgazdaságot fellendítő technológiai újítások minden jel szerint az energiaszektorban lesznek, és az energia tömegtermelése - akár napenergia, akár fúziós energia révén - jóval hatékonyabb lesz. Az esély tehát megvan arra, hogy idővel a tömegek jobb körülmények között éljenek. Az már viszont a politika és az újraelosztó állam dolga, hogy ki is egyenlítse és mindenkihez eljuttassa ezen újítások leendő előnyeit. Az út azonban addig csöppet sem lesz diadalmenet, és átmenetileg fizetnünk kell a múlt hibáiért.

Az euró vajon túléli ezt az uniós krízist?

- Az euró túlélése egy tisztán politikai döntés függvénye. A lakosság helyzete viszont az eurózónán belül és kívül is romlani fog - ettől függetlenül. A baj igazán nem a devizákkal van, hanem az adósságokkal, vagyis a pénzügyi szerkezeten belül kellene keresni a hibát. Teljesen mindegy, hogy lesz-e közös pénzügypolitika vagy eurókötvény-piac, és esetleg egy-egy állam kiválik az eurózónából: ha egy úszni nem tudó emberre a világ legjobb fürdőnadrágját adjuk, akkor is megfullad a mély vízben.

A tartós megoldásnak itt is hasonlónak kellene lennie, mint az előbb kifejtett esetben. A helyzet annyival bonyolultabb az öreg kontinensen, hogy itt huszonhét nemzeti és gazdasági érdek feszül egymásnak. Egy ilyen helyzetben szinte esély sincs a józan konszenzusra, hacsak ezt a piaci folyamatok egy további óriás zuhanással ki nem kényszerítik. Vagyis - alapesetben - sajnos itt is marad a bankóprés és a vele járó infláció.

A magyar események szinte eltörpülnek ezek mellett, vagy mégsem? Mi a leginkább figyelemre méltó itthon ezek kapcsán?

- Sajnos az elmúlt húsz évben mi is „sikeresen" bekapcsolódtunk a hitelből finanszírozott jóléti piramisjátékba. Nincs az a rövid távú gazdaságpolitika, amely érdemben változtatni tudna ezen. Az állam- és magánadósságok történelmi csúcson vannak, törékenynek tűnünk, mint nádszál a szélben. Ha nem lenne ekkora az államadósság, nagyobb lenne az állam mozgástere, és mondhatná azt a kormány, hogy átvállalja a frankhitelek egy részét. Ez a vonat viszont már elment.

Bár az is igaz, hogy a három évvel korábbi helyzethez képest a magyar államnak több tartaléka van, de alapvetően a mi helyzetünket is a világpiaci események határozzák meg. Például sok múlik azon, hogy Kína miképp vészeli át a soron következő vészterhes időszakot. Ha ugyanis Kínában is kibontakozik egy hitelválság, és bebukik az évi tízszázalékos növekedés, akkor bukik Németország Kínába irányuló exportja is, ami megpecsételné a németországi magyar beszállítók sorsát is. Jelentős belső fogyasztásra pedig a svájcifrank-hiteltörlesztések okán lecsökkent megtakarítások miatt nem számíthatunk. Vagyis összefoglalva: a lehetőségeink egy-két évre előre erősen korlátozottak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kelljen tíz- vagy húsz- éves távlatokban előre gondolkoznunk. Ha jövőbeni döntéseinknél legalább a józan ész érveit követjük, akkor nagyobb esélyünk van a fejlődésre, mint eddig.

Az olasz melódráma - Miért drágul a svájci frank?

Hetek Online — Thu, 14 Jul 2011 08:40:09 +0200

Görögország, Írország, Portugália és Spanyol-ország után újabb nemzet, Olaszország került fel a gazdaságilag problematikus államok sorába. Olaszországgal többek között az is a baj, hogy méreténél és ipari fejlettségénél fogva elképzelhetetlen, hogy uniós segélyprogramot dolgozzanak ki részükre, hiszen – pestiesen szólva – nincs az a pénz, ami erre elég lenne. Az erősödő pánikhangulatban a befektetők svájci frankba menekítik a pénzüket, és sorra jelennek meg elemzések az eurózóna széteséséről.

Az olaszokkal kapcsolatos aktuális izgalom oka - állítja a The Economist összefoglalója -, hogy az ország államadóssága láthatóan „izzik", amikor Giulio Tremonti olasz pénzügyminiszter jövőjét találgatják. (Tremontit általában úgy jellemzik, mint Berlusconi egyik „erős emberét" és a költségvetési szigor egyik letéteményesét.) Ezt pedig csak tetézi, hogy az euróövezeti vezetők gyakorlatilag képtelenek megoldani a „görög drámát", és ráadásul a héten a Moody's még le is minősítette Portugáliát. A napokban ismét rekordot döntött a tízéves olasz és német államkötvények hozamkülönbsége. De az olasz pénzügyi intézmények is kaptak egy „lökettel": az UniCredit Bank részvényei hirtelen esésbe kezdtek, és a nagy olasz biztosító, a Generali sem büszkélkedhet megnyugtatóbb hozamingadozásokkal. Az olasz kötvénypiac a világ harmadik legnagyobbja - Amerika és Japán után. Egy globális befektető nehezen tudja megkerülni őket.

Egyelőre senki sem beszél úgy Olaszországról, mint egy újabb „görög méretű" válság helyéről - olvasható a The Economistban. A Handelsblatt által idézett szakértői vélemények szerint az euróban kételkedők, illetve a spekulánsok számára jól jön az euróövezeti helyzet dramatizálása. Az idézett szakértők szerint megalapozatlan az a gyanú, hogy Olaszország második Görögország lehet. A piacok heves reagálását - véleményük szerint - nem a racionalitás, hanem az idegesség mozgatta. Sem Spanyolország, sem Olaszország nem sorolható Görögországgal egy kategóriába. Ennek egyik oka, hogy a spanyol eladósodási kvóta - a gazdaság erejéhez mérve - kisebb, mint a német. Másik oka pedig, hogy Olaszországban az államadósság ugyan a bruttó hazai termék 120 százalékát teszi ki, ám az államkölcsönök többnyire belföldi hitelezők kezében vannak, a kormány pedig most fogadott el takarékossági csomagot.

Kevés az esély arra, hogy ez euróövezet tíz év múlva is létezzen - állítják viszont a Centre for Economics and Business Research (CEBR) szakértői. A CEBR szerint sem az olaszok, sem a spanyolok nem vállalják majd az eurózónában maradáshoz szükséges megszorításokat. A Capital Economics elemzése szerint az is valószínűtlen, hogy az EU-adófizetők hajlandók lennének annyi pénz előteremtésére, amennyi egy ekkora gazdaság megmentéséhez szükséges. Egy esetleges olasz fizetési válság az euróövezet összeomlásához is elvezethet. Olaszország gazdasága ugyanis gyakorlatilag leállt, az olasz exportot pedig alapvetően versenyképtelenné teszi az erős euró. A CEBR londoni szakelemzőinek számításai szerint a versenyképesség megteremtéséhez Olaszországban közel ötödére kellene visszafogni a fogyasztást, és az egyre emelkedő hozamok miatt pedig most már az olasz adóssághelyzet is közel jár ahhoz, hogy fenntarthatatlannak nyilvánítsák.

Az eurózóna válságának legkézenfekvőbb metaforája a dőlő dominók sora. Elsőnek „dőlt" Görögország, aztán Írország, majd Portugália, az éppen soron következő pedig Spanyolország. Gondolták. Olaszország esete azonban a félelem újabb hullámát hozta el: már ez a „dominósor" sem kiszámítható? Most már új metaforát használnak a szakértők: olyanok az eurózóna országai, mint a dülöngélő kuglibábuk - zárta elemzését a The Economist.

„Ahogy Görögországról a fertőzés átterjedni látszik Olaszországra - az eurózóna egyik oszlopos tagjára -, rég nem látott tolongás közepette kezdték el vásárolni a menekülődevizának tekintett svájci frankot, amely vételi hullám a frank/forint árfolyamot is szinte azonnal új csúcsra katapultálta. Mindez egyrészt azt is jelzi, hogy még közel sincsen beárazva minden kockázat az eurózóna adósságválságával kapcsolatban; ugyanakkor azt is mutatja, hogy a válság egy újabb, kritikusabb szintre lépett" - vélekedett lapunknak elküldött szakértői kommentárjában Orosz Dániel, az AXA csoport Magyarország stratégiai elemzési igazgatója.

Az, hogy miért pont most kezdték el látványosan kiszórni a befektetők az olasz eszközeiket, inkább egy lélektani mozzanattal magyarázható. A hatalmas olasz államadósság ugyanis érdemben nem változott az elmúlt hónapokban, és Berlusconi a tervezett megszorításokkal kapcsolatban elhangzott kritikájának sem kellett volna feltétlen ekkora port kavarnia.

Orosz Dániel szerint a krízis ilyen mértékű elburjánzásának azonban az egyik oka lehet, hogy a válságkezelés kissé nehézkesen és viszonylag lassan zajlik, rengeteg megoldási javaslat verseng egymással. Néha kifejezetten nehezen látható, hogyan és mikor fog kialakulni egy egységes álláspont az érintettek között. Mindez történik olyan időkben, amikor az érdekelteknek egy „falanxba tömörülve", szorosan egymás mellé felsorakozva kellene egy átütő erejű megoldási stratégiával előállniuk.

Az idő azonban megállás nélkül ketyeg, és minden valódi megoldás nélkül eltelt nappal fokozódik a piacok érzékenysége. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezen bizonytalanság vagy türelmetlenség miatt elpattant egy húr, és olyan ország is érintetté vált az adósságválságban, amire már puszta mérete miatt is csak nagyon nehezen lehet egy új mentőcsomagot szabni. Míg Görögország esetében egyesek nem zárták ki a csőd valamilyen formájának a lehetőségét, addig Olaszország esetében egyszerűen nem létezik ilyen alternatíva. Ez ugyanis olyan viharokat gerjesztene a pénzpiacokon és a bankszektorban, amelyek rövid áttétel után könnyen megakadályoznák a 2009 márciusában elindult kilábalást. Így most a legfontosabb talán az lenne, hogy Olaszország minél gyorsabban egy hihető és egyben látványos tervvel rukkoljon elő, ami nem átmeneti megoldást kínál, hanem hosszú távon stabilizálja a helyzetet - tette hozzá a szakértő.

Mint fogalmazott: amellett, hogy a piacok ilyen látványosan képesek demonstrálni, hogy már megunták a „huzavonát", egy elhúzódó adósságrendezés keltette pesszimista hangulat alaphangon tovább ronthatja a befektetői vagy a fogyasztói bizalmat, ami a vártnál lassabb vagy akár teljesen lelassuló gazdasági növekedésben is testet ölthet.

A feltörekvő piacokon belül hazánk, pontosabban a forintunk az euróval szemben jelenleg egy igen erős szinten tartózkodik, a további erősödésnek már alapvetően csak kevesebb tere lehet, míg egy kiteljesedő külső sokk esetén a gyengülés irányába már inkább csak alacsony ellenállás mutatkozhat. Amennyiben az eddig látott, viszonylag kedvező globális hangulat tartósabban elromlana, úgy nem csupán a frank, hanem a forint oldaláról is további nyomás érkezhetne.

Respekt: Mérföldkõ a Hit Gyülekezete történetében

Hetek Online — Thu, 14 Jul 2011 08:28:15 +0200

A parlament nyári ülésszakának utolsó napján – hat sarkalatos törvény között – megszületett az új egyházügyi törvény is, amely a kezdeti elképzelésekhez képest gyökeres változásokon ment keresztül. A záróvitát végigzsidózó Jobbik szerint a Hit Gyülekezete belobbizta magát a történelmi egyházak közé, a kormánypárti témafelelősök azonban úgy nyilatkoztak, hogy tulajdonképpen most került megérdemelt helyére az egyházi palettán.

Az új alaptörvény koncepciójának kidolgozásával párhuzamosan indult el a rendszerváltás hajnalán született lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény helyére szánt új szabályozás előkészítése. A koalíciós feladatmegosztás értelmében a családi és szociális témákat felölelő sarkalatos törvények mellett a vallási téma is a KDNP-nél landolt, képviselőik pedig neki is láttak a széles körűnek ígért egyeztetéseknek. Bevallásuk szerint elsődlegesen a „rendrakás" szándéka vezérelte őket, és már a kezdeteknél ígéretet tettek az úgynevezett bizniszegyházak kirostálására, illetve a tényleges társadalmi szerepet betöltő felekezetek pozicionálására.

Az év elején kiszivárogtatott hírekből annyit lehetett csak tudni, hogy a kormány megszüntetné a homogén mezőnyt, és meghatározott kritériumrendszer alapján több kategóriába sorolná a jelenlegi és jövőbeni vallási közösségeket. Szászfalvi László egyházügyi államtitkár akkor még történelmi (katolikus, református, evangélikus, zsidó) vagy hagyományos egyházakról beszélt egy vallásügyi konferencián. Utóbbi kifejezés alatt a jelenleg egyházként működő közösségeket értette, melyeknek társadalom- illetve történelemformáló hatásuk volt és van. Ide száz év honossággal és minimum huszonötezer fős tagsággal lehetett volna igazolni, de szükséges volt még az elsődlegesen egyházi tevékenység folytatása, a megismerhető hitelvek és a közfeladat-ellátás is. A második csoportba az elsőből kiszoruló egyházak kerülhettek volna, ha egyértelműen vallási tevékenységet folytatnak, és legalább húsz éve működnek Magyarországon. A tervezett új egyházi törvény által elismerésben részesített két kategória között az állami finanszírozás lehetőségében és összegében lett volna eltérés, például az szja felajánlható egy százalékának állami kiegészítése, illetve a közfeladatok átvállalása kapcsán adható kiegészítő állami normatíva tekintetében.

Ekkor még nem volt teljesen világos, hogy kiknek kell újra nyilvántartásba vetetniük magukat, de azt már rögzítették, hogy kizárólag a Fővárosi Bíróság lesz hivatott bejegyzést elvégezni, egy teológusokból és jogászokból álló szakértői testület segítségével. A regisztráció nélkül létrejövő egyházi státuszt értelemszerűen a történelmi és a már korábban elismertséget szerzett egyházak részére biztosította volna a törvény. Minden további, a fenti kritériumoknak nem megfeleltethető vallási közösség egyesületként folytathatta volna pályáját a civil szervezetekre vonatkozó szabályok szerint.

Aztán hosszas huzavona után megszületett a törvényjavaslat, melyet június közepén négy kereszténydemokrata honatya (Harrach Péter, Lukács Tamás, Varga László és Vejkey Imre) nyújtott be önálló képviselői indítványként az Országgyűlés elé. Ebben rögzítették a vallási tevékenység és az egyház definícióját, illetve az állam és az egyház különvált működését is, valamint a felekezeti jogegyenlőséget garantáló passzust. A korábban beígért két kategória akként módosult, hogy a javaslat egyházakról és vallási egyesületekről beszél. A hazánkban bíróság által bejegyzett több mint háromszáz egyház mintegy hatodát három orientáló fejléccel ellátott táblázatba osztva emelték ki a mezőnyből, a többieket pedig a civil szférába irányították át, ahonnan - feltéve, hogy vannak legalább ezren, és húszéves hazai jelenlétük igazolható - felmenő rendszerben juthatnak korábbi státuszukhoz. A Fővárosi Bíróságnak e javaslatban is szakértői asszisztenciát kell igénybe vennie annak megállapítására, hogy a kérelmező elsődlegesen vallási céllal szerveződött és működik-e. A negyvenöt kiemelt egyház regisztrációja a törvény erejénél fogva történik miniszteri közbenjárással.

Ez a felosztás komoly viták alapjául szolgált a későbbiekben, nemcsak azért, mert például az első kategória megkülönböztető jelzéseként feltüntetett 1895. évi XLIII. törvénycikk általi bejegyeztetés a második kategória szereplőire is igaz volt, hanem mert valójában nem az egyházak tényleges társadalmi támogatottságából indult ki.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról címet viselő törvényjavaslathoz a parlamenti szakasz megkezdésétől a zárószavazás előtti órákig összesen csaknem száz módosító indítványt nyújtottak be a pártok képviselői és az illetékes (emberi jogi, alkotmányügyi, oktatási) bizottságok. Ebből a parlamenti többség, néhány jobbikos és LMP-s javaslatot leszámítva, elsősorban a kormánypárti indítványokat támogatta. A szocialisták egyetlen elképzelésüket sem tudták érvényesíteni. Vitatták a vallási tevékenység törvényi definíciójának helyességét, a mellékletbe foglalt táblázatok létjogosultságát, illetve aggodalmukat fejezték ki a „kötelező hittan" és az egyházaknak átadott iskolák eltérő világnézetű pedagógusainak és diákjainak kiszolgáltatottsága, valamint az egyházakat érintő adókedvezmények körének bővülése miatt.

A Jobbik tizenöt módosító indítványt nyújtott be a törvényjavaslathoz, melyek közül három lett a törvényszöveg részévé. A szélsőjobb politikai lobbija ezen túlmenően a Hit Gyülekezete kriminalizálására hegyezte ki üzeneteit, ami információink szerint frakciójukon belül is ellenérzéseket váltott ki. Miután az emberi jogi bizottság elutasította, név szerinti szavazást kértek a parlamentben azon indítványukról, amely a Hit Gyülekezetét törölte volna az egyházak közül. Vesztükre. A Magyar Országgyűlés 86 százalékos többséggel állt ki Európa legnagyobb pünkösdi-karizmatikus közössége mellett, és mind ellenzéki, mind kormányoldalról figyelmeztették őket a „destruktív szektázás" káros mellékhatásaira, jelesül a közösség elleni izgatás büntetőjogi kockázataira (a mentelmi jog ugyanis könnyen felfüggeszthető).

Közeledve a zárószavazáshoz véglegesülni és sok tekintetben finomodni látszott a törvényjavaslat szövege. Az egyház törvényi definíciójában az azonos hitelveket valló természetes személyek köre a „cselekvőképes, magyarországi lakóhellyel rendelkező" személyekre szűkült (ennek a létszám megállapítása szempontjából van jelentősége), és az állam és egyház viszonyát taglaló bekezdés csak a társadalmi szerepükhöz kapcsolódó jogszabályok megalkotásánál engedte meg az egyházak közötti különbségtételt, „tényleges társadalmi szerepük" és az „általuk ellátott közcélú tevékenység" alapján. Az egyházak bejegyzési eljárásánál megszűnt a bíróságok feje felett lebegő „szakértői kényszer", és kormánypárti javaslat bővítette az egyházakat felsoroló melléklet táblázatait a Magyarországi Biblia Szól Egyházzal és a Golgota Keresztény Gyülekezettel.

Egy nehéz nap éjszakája

A híresztelések szerint éppen a táblázatokba jutás érdekében kifejtett vehemens lobbitevékenység volt az egyik kiváltó oka annak, hogy a törvényjavaslat zárószavazását megelőző hétvégén a Fidesz „átvarrta" a jogszabály végső szövegét. A nyári ülésszak utolsó napjára hat sarkalatos törvény jutott, és a képviselő hölgyeken és urakon igencsak érezni lehetett, hogy fél lábbal már az Adriában vannak. A reggelre összehívott alkotmányügyi bizottság dolga lett volna a zárószavazás előtti utolsó módosítások megvitatása és a T. Ház elé terjesztése, de a Fidesz-KDNP összevont frakcióüléséről nem érkezett meg a végleges szöveg a plenáris ülés kezdetéig. Miért?

A frakcióülésen kiderült, hogy a szombaton ülésező Fidesz-elnökség nem tudta elfogadni az egyházak háromféle táblázatba osztását. Egy fideszes országgyűlési képviselő úgy magyarázta lapunknak, hogy a KDNP-féle tervre az uniós elnökség miatt leterhelt Fidesz-vezetők (Orbán Viktor, Lázár János és Balog Zoltán) csak későn tudtak ránézni. Egy másik olvasatban egyeztetési hiba is történt, azaz olyan verzió futott az Országgyűlésben, amely nem volt minden elemében egyeztetve a „felsőbb szintekkel". Érdekes momentuma volt a frakcióülésnek, mikor Szászfalvi László egyházügyi államtitkár ismertette a kormány álláspontját, azaz a szombatig élő koncepciót, majd Orbán Viktor pártelnökként elmondta a véleményét, hogy miért szorul változtatásra a kormány tervezete. Többek között az is felmerült, hogy milyen hatása lehet a Hit Gyülekezete beemelésének az alapegyházak közé, amire a miniszterelnök-pártelnök információink szerint elmondta, hogy ebben a kérdésben véget kell vetni a „sunnyogásnak", a Fidesz álláspontja vállalható, hiszen a Hit Gyülekezete társadalmi beágyazottsága valós. A nap során kiderült, hogy a KDNP is rugalmasan áll a változtatásokhoz.

Így esett, hogy az időközben alkotmánybíróvá választott Balsai István (Fidesz), az alkotmányügyi bizottság elnöke kénytelen volt visszatetetni a hűtőbe a nyári ülésszak, valamint saját búcsúztatására bekészített pezsgőket az esti órákra prognosztizált újabb utolsó ülésig. Este hét előtt, nem sokkal aztán, a plenáris ülés levezető elnöke el is rendelte a bizottsági ülés folytatását, ám hiába ült össze a testület, a kiosztott anyagot visszaszedték, és türelmet kértek. Az új szöveg elkészült ugyan, az Országgyűlés Hivatalában azonban már letelt a munkaidő, és hazamentek a kollégák. Mások szerint a fénymásoló krepált be, így a bizottság törpe fénymásolóján indul be a sokszorosítás. Addig hallgassunk egy kis zenét! „Adj helyet magad mellett" - énekli a Bikini és Lamperth Mónika, és stílusosan a Balatoni nyár című KFT-dal is elhangzik a teremben. Néhány fideszes képviselő saját fizetéséből ajánl fel új patron vásárlására egy csinosabb összeget, a szocialisták pedig azon viccelődnek, hogy a fénymásolós epizóddal legalább a bizottságnak is lesz némi köze az általa benyújtott módosítóhoz. Miután megkapják a szöveget, tíz percet szavaznak meg az elolvasására.

Lázár János (Fidesz) frakcióvezetői minőségében képviseli a fordulatot. Osztrák modellről beszél annak kapcsán, hogy javaslatuk értelmében ezentúl nem a bíróságok, hanem az Országgyűlés dönt majd az egyházak bejegyzéséről, a miniszter előterjesztése alapján. Szerinte ez jobb, mint a KDNP javaslata, amely dobozba zárta az egyházakat. Ők nyitott listában gondolkodnak, melynek elején a „megkérdőjelezhetetlenek" állnak, akiket nem az 1895-ös vallástörvény, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény és az 1790-es türelmi rendelet alapján határoztak meg és aktualizáltak a mai viszonyokhoz. Ezt a felsorolást - amely gyakorlatilag megegyezik a korábbi verzió 1/A táblázatával - egészítették ki Lázár elmondása szerint a baptistákkal és a Hit Gyülekezetével az elmúlt húsz évben nyújtott társadalom- és közösségépítő tevékenységük, valamint egyszázalékos támogatottságuk miatt. (Itt jegyezzük meg, hogy a Hit Gyülekezetéről jobbikos kezdeményezésre lezajlott név szerinti szavazás végeredménye gyakorlatilag kihagyhatatlanná tette az egyházat a csökkentett létszámú listáról! Erre mondta tudósítónknak a szélsőjobb frakció egyik tagja a szavazást követően, hogy: öngól.) A többi intézményfenntartó vagy közfeladatot ellátó egyházzal 2011. december 31-ig állapodhat meg a kormány, illetve ők azok, akik január 31-ig egyesületté alakulhatnak, vagy kérhetik az Országgyűléstől egyházkénti elismerésüket, ha már húsz éve működnek Magyarországon.

A végül egyedüli táblázatban felsoroltakkal szemben Lázár szerint valós kétely társadalmi szempontból nem lehet. A világnézeti kifogásoktól pedig mindenkit óva intene, hiszen történelmi példák bizonyítják az elhamarkodott ítéletek súlyos következményeit - mondja, és a gályarabnak eladott protestáns prédikátorokat hozza elő példaként. Ami pedig a Hit Gyülekezetével kapcsolatban emlegetett paktumot illeti, a frakcióvezető válasza még Lukács Tamás szemöldökeit is megemeli: miért nem olyan egyház miatt aggódnak, amelyiknek még állama is van. És hogy tetézze a meghökkenést, kijelenti: a történelmi egyházak az elmúlt 20-30 évben lépéshátrányba kerültek a lelkekért folyó küzdelemben.

Lukács Tamás előterjesztőként csak annyit kívánt hozzáfűzni, hogy a KDNP más logikai rendszerben gondolkodott, mint a Fidesz-frakció, de az Országgyűlés által keletkeztetett egyházi státusz szintén nem sérti a vallásszabadságot. És ezzel egyszersmind az a koherenciazavar is elhárul, amely az eredeti javaslatban a kétféle (parlamenti és bírósági) regisztráció miatt állt fenn.

Az ellenzéki képviselők a fölött nem tudtak napirendre térni, hogy a Fidesz-frakció az utolsó pillanatban hajtott végre koncepcionális változtatást a végleges szövegen, amit így nincs idő alaposan átrágni. Abban is egyetértettek, hogy a politikum nem veheti át a bíróságok szerepét a hatalmi ágak elválasztásának elve miatt, továbbá hogy helytelen a jogorvoslati lehetőség kiiktatása arra az esetre vonatkozóan, ha az illetékes miniszter úgy döntene, hogy nem terjeszti elő egy egyház bejegyzési kérelmét az Országgyűlésnek. Valamennyien kifogásolták Lázár János azon érdekérvényesítésre vonatkozó elmarasztaló kijelentését, amelyben tűrhetetlennek nevezte, hogy egyes egyházak „belobbizzák" magukat egy táblázatba, míg másokat megpróbálnak onnan kiszoríttatni. Szerintük ugyanis a miniszteri és parlamenti szerepvállalás az egyházak elfogadásánál végeláthatatlan lobbitevékenység előtt nyitja meg a kaput, és a konkrét ügyekben bizony majd a miniszterelnökkel és a frakcióvezetővel kényszerülnek egyeztetésre az egyes aspiráns közösségek. A továbbiakban Bárándy Gergely (MSZP) a buddhistákat, a krisnásokat és az iszlám képviselőit, a jobbikosok - miközben a Hit Gyülekezetét ismét ki akarták szavaztatni a képviselőkkel - az Erdélyi Gyülekezetet és a muszlimokat, Schiffer András (LMP) pedig a Budapesti Autonóm Gyülekezetet hiányolta a megmaradt táblázatból.

Ekkor már mindenki azt hitte, hogy jöhet a jól megérdemelt pezsgő (Novák Előd még le is rohanta Gaudi-Nagy Tamást, hogy merre vannak az üvegek), ám a más törvényekről folytatott záróviták kavalkádjába egyszer csak újabb csendfázis állt be. Mint kiderült, 22.30-kor az alkotmányügyi bizottság negyedszer is napirendjére veszi az egyházügyi törvényhez benyújtott utolsó módosító indítványt, mert abban még egy belső ellentmondás tudott megbújni. Minekutána Rubovszky György korábbi észrevételét akceptálták a szövegezők, a KDNP-s politikus ismertethette az egyházak megszüntetésével kapcsolatos azon javaslatát, amely szerint se miniszter, se országgyűlés, se bíróság ne szüntethessen meg bejegyzett egyházat. Az ellenzéki felhördülést (olyan nincs, hogy létrehozhatjuk, de nem szüntethetjük meg) Lukács Tamás, a törvényjavaslat egyik kereszténydemokrata előterjesztője azzal szerelte le, hogy ha nem tetszik, akkor ne támogassa a bizottság, és lehet az egész procedúrát elölről kezdeni. Ez volt az utolsó olyan pillanat, amikor még elvérezhetett volna a zárószavazás előtti verzió. De nem ez történt.

Mindenki visszaszaladt az ülésterembe, és az elnök megnyitotta az egyházügyi törvény záróvitáját. Annak ellenére, hogy a terembe zsúfolódott képviselők fáradtak, izzadtak, éhesek és nyűgösek voltak, és rosszcsont gyerekekként mászkáltak, beszélgettek, telefonáltak, étkeztek, számítógépen játszottak, zajongtak és telefonáltak, a vita komoly indulatokat volt képes felkorbácsolni. A Jobbik ismét egymásnak akarta ugrasztani a koalíciós feleket azzal a szöveggel, hogy a KDNP mennyire meg van alázva ezzel a méltatlan kapkodással, valamint azzal, hogy a Fidesz a Hit Gyülekezete zsarolásának áldozata, ám frakciójuk egyik önjáró katonája összeforrasztotta a törésvonalakat. Novák Előd görög katolikus nagypapájára hivatkozva sérelmezte anyaszentegyháza kihagyását a zsidó irányzatok és a cionista szekta miatt, míg fel nem világosították, hogy ők is Róma fősége alá tartoznak.

Novák nem hagyta magát megfosztani a szótól, és mivel ekkor még úgy tudta, hogy a Fónagy János államtitkár által egyházi listára javasolt Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség része a végleges felsorolásnak, ez szolgált ürügyül antiszemita kirohanásához. Arra is kíváncsi volt, hogy ha Európa második legnagyobb zsinagógájában alig harmincöten gyűlnek össze szombatonként, akkor miért szerepel három zsidó felekezet a tizennégy elismert egyház között. Fónagy János Novák felszólalására reagálva megjegyezte: ne hányja a zsidó közösség szemére, hogy kevesen vannak a Dohány utcai zsinagógában, hiszen az országból éppen Novák és frakciója „szellemi példaképei" miatt hiányzik 600 ezer ember. A hangos vastaps után Vona Gábor védte meg bajtársát, mondván, hogy az államtitkár a Jobbik 850 ezer szavazóját sértegeti, mégsem az ő, hanem Lázár János felszólalása „kíván vért", aki szerinte „kígyó" és „képmutató farizeus". Ezt követően Lázár János ígéretet tett arra, hogy a kormánytöbbség megteremti annak törvényes feltételeit, hogy „egyszer és mindenkorra" véget vessen a jobbikos képviselők egy éve zajló parlamenti zsidózásának és cigányozásának.

Balog Zoltán roma felzárkóztatásért felelős államtitkár megpróbálta visszaterelni a vitát eredeti témájához, és elmondta, hogy az Országgyűlés nem a hitek minőségét mérlegeli, hanem az állam közösségekhez való viszonyáról dönt. Lázár János pedig örömét fejezte ki, hogy a törvény 90 százaléka nem képezi vita tárgyát. Szerinte a törvényben található kritériumok alapján az Országgyűlésben is el lehet dönteni egy közösségről, hogy méltó-e az egyházi státuszra, ahogyan a bunyevác kisebbség elismeréséről is képesek voltak érdemben határozni. Az pedig, hogy egy bejegyzett egyházat nem szüntethet meg a parlament, egyenesen garancia a vallási közösségeknek a kiegyensúlyozott működésre.

A sarkalatos törvényt az Országgyűlés 254 igen, 44 nem, 0 tartózkodás mellett fogadta el, és a köztársasági elnök ellenjegyzése után a jövő év első napjával lép hatályba.

Versenyben az egyházak

Németh Sándor vezetõ lelkész véleménye:
Ha objektíven közelítjük meg a témát, nem meglepõ, hogy a Hit Gyülekezete is bekerült az állam által elismert egyházak körébe, hiszen a közösség társadalmi támogatottsága olyan nagy, hogy nehéz lett volna kihagyni – mondta Németh Sándor az ATV Egyenes Beszéd címû mûsorában.
A Hit Gyülekezete vezetõ lelkésze szerint az elfogadott törvény egy harmincéves küzdelem mérföldköve, amely erõsíti a közösség státuszát, és jó hatással lesz a hívõkre, még több erõ szabadul fel a pozitív célokra. Németh Sándor szerint lehetnek majd viták azzal kapcsolatban, hogy ezentúl a parlament dönt az egyházak bejegyzésérõl, de ennek helyességét a gyakorlat dönti el. Hosszú procedúra elé néznek azok az egyházak, amelyek kimaradtak a tizennégy elismert egyházat tartalmazó listáról, ugyanakkor azt is észre kell venniük, hogy verseny zajlik közöttük az emberek megnyeréséért. A vezetõ lelkész úgy vélekedett, hogy jogosan lettek volna csalódottak, ha nem így alakul a zárószavazás, hiszen a Hit Gyülekezete stabilan a negyedik legnagyobb egyház Magyarországon.
Semjén Zsolt KDNP-elnök véleménye:
Az egyházügyi törvénnyel új korszak kezdõdik – mondta el a pártelnök, aki szerint a törvény 95 százaléka „kodifikációs remekmû”, vita csupán a listáról és a bejegyzésrõl van.
A törvény nem bezár, hanem kinyit, tizennégy egyházzal indulnak, de minden vallási közösség kezdeményezheti elismerését. A közfeladatot ellátó, nem egyházként mûködõ vallási szervezet számára pedig lehetõség nyílik, hogy a kormány megállapodást kössön velük a finanszírozásról. A Hit Gyülekezetére vonatkozó felvetésre a miniszterelnök-helyettes azt mondta, a parlament nem tett mást, mint akceptálta a társadalom választását. „Soha nem csináltam titkot abból, hogy az én teológiai ízlésemnek nem mindenben felel meg a Hit Gyülekezete (...), de ha egyszer a magyar társadalom ilyen mértékben támogatja a Hit Gyülekezetét, akkor ésszerû, hogy az Országgyûlés ezt akceptálja” – tette hozzá Semjén Zsolt.

Elismert egyházak

Magyarországi Katolikus Egyház
Magyarországi Református Egyház
Magyarországi Evangélikus Egyház
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség
Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség
Budai Szerb Ortodox Egyházmegye
Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus
Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház
Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye
Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje
Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete
Magyarországi Baptista Egyház
Hit Gyülekezete

Kína „ügyei”

Hetek Online — Fri, 01 Jul 2011 22:25:28 +0200

Kína nyersanyagéhsége nem ismer határokat, most éppen egy kanadai olajmezőbe vásárolná be magát. A Nyugat-Kanadában fekvő Alberta tartomány áll a célkeresztben. Itt található a világ harmadik legnagyobb olajtartaléka: több mint 170 milliárd hordó. Jelenleg a napi kitermelés 1,5 millió hordó, de 2025-re a 3,7 milliós napi kapacitást tűzték ki célul a kanadaiak.

Jelenleg Kanada egyetlen nagyobb olajfelvevő piaca az USA, de nem titok, hogy élénk tárgyalásokat folytatnak a kínaiakkal is. Az albertai pénzügyminiszter nemrég tárgyalt a kínai állam által vezérelt hatalmas olajcég, a Sinopec képviselőivel. „Ott ülnek, és azt mondják: pénzre van szükségetek? Mi adunk. Szakértelem kellene? Mi azt is adunk” – sorolta a kínaiak meggyőző érveit Lloyd Snelgrove pénzügyminiszter egy interjú során.
Az albertai olajmezők egyébként olyan nagyok, hogy bőven ki tudnák szolgálni Kínát és az USA-t is, ehhez azonban két olajvezetéket is meg kellene építeni: egyiket a texasi partokig, másikat a Csendes-óceánig. Ez igen költséges, energiaigényes és rendkívül környezetszennyező volna. Ez utóbbit meglovagolva pedig jelenleg is éles vita folyik arról az Egyesült Államokban, hogy beszálljanak-e ebbe az üzletbe vagy engedjék át az egészet a kínaiaknak – lemondva ezzel a saját olaj-részletükről is.
A kanadaiaknak viszont szükségük van erre a beruházásra és nem érzik magukat lekötelezve az amerikaiaknak. „Nem vagyunk 51. tagállam. Nem az Államok dönti el, hogy kinek adhatjuk el az olajunkat” – fogalmazta meg az USA-val dacolók véleményét Eddie Goldenberg, az előző kanadai miniszterelnök kabinetfőnöke. Kína jellemző taktikája egyébként, hogy úgy is hajlandó befektetni, hogy ebből mások is hasznot húzhatnak. Azaz, minél nagyobbra növelik a tortát, annál nagyobb lesz az ő szeletük is. Ez azonban nem nyugtatja meg az amerikaiakat.
Persze az amerikai oldalon is vannak, akik optimistán állnak az ügyhöz – habár egyelőre kisebbségben vannak. Némelyek szerint, ha egy hordóval több jut Kínának a kanadai olajból, akkor az Egyesült Államoknak is eggyel több fog jutni. David Goldwyn, egykori energetikai szakértő nemrég egy interjúban azt mondta: „Azt gondolom, hogy nagy hiba volna elszalasztani ezt a lehetőséget. Ritkán kapunk olyan ajánlatot, hogy valaki olajat akar adni nekünk. Kanadát kellene választanunk.”
Ám ennél sokkal többen tartanak a növekvő üvegházhatástól és a szinte elkerülhetetlen balesetveszélytől. Habár a kanadai olajimport növelése csökkentené a közel-keleti olajfüggőséget, és közel 100 ezer munkalehetőséget is adna, a koncepció ellenzői egyelőre makacs módon kitartanak az álláspontjuk mellett. Egy negatív döntés azonban valószínűleg töréspontot jelentene az Egyesült Államok és Kanada viszonyában.
Kína Afrika irányába is tájékozódik – már a ‘80-as évek óta. A ‘90-es években új lendületet kapott ez az érdeklôdésô, az ezredforduló után pedig határozottan megerősödött. Mindez pedig könnyített a kontinens tőkehiányos állapotán. A kínaiak gyakorlatilag minden lényeges ágazatban szerepet vállaltak: bányászat, pénzügyek, feldolgozóipar, építőipar, mezőgazdaság. Kína tervszerűen járt el: 250 millió dollár értékben hozott létre kereskedelmi zónákat Zambiában, Mauritiuson, Nigériában, Egyiptomban és Etiópiában. Következetesek voltak, hiszen ez a lépés Zambiában például egész befektetési áradatot eredményezett, amely már elérte a 600 millió dollárt is. A kínai beruházások – általában a munkaintenzív ágazatokra koncentrálva – növelték a helyi életszínvonalat és munkahelyeket teremtettek. A hivatalos statisztika szerint Zambiában a kínai befektetések 15 ezer új munkahely létesítéséhez járultak hozzá.
Kína afrikai terjeszkedését a The Propagandist elnevezésű tényfeltáró internetes magazin szerkesztője, Jonathon Narvey viszont igen élesen bírálta. Narvey szerint nyilvánvaló, hogy Kínának nyersanyagra van szüksége, míg Afrikának fejlődésre. Különbség van viszont a hosszú távon is fenntartható befektetések, és a rövid távú, helyi kiskirályokat segítő rabszolgamunka között. Narvey szerint Afrikában ez utóbbi valósult meg. Ami nem is csoda – teszi hozzá – hiszen mit várunk egy olyan országtól, ahol két lábbal tapossák a szakszervezeteket? Miközben a kínaiak létfontosságú utak, kórházak és iskolák létrehozását ígérik, közben bezsebelik az adómentességet, és megnyílnak előttük az afrikai nyersanyaglelőhelyek is. A szókimondó Narveynak nagy csalódást okozott, hogy ezzel párhuzamosan a BBC úgy mutatta be az Afrikában terjeszkedő Kínát, mint egy rózsaszín lánykamesét, és szinte kigúnyolta azokat az észak-amerikai országokat, melyek számon kérik Kínán az emberi jogok tiszteletben tartását és az alapvető munkabiztonsági elvek megvalósítását.

A Sárkány pénze

Hetek Online — Thu, 30 Jun 2011 08:37:11 +0200

Óriási segítséget kapott az Orbán-kormány Kínától, ráadásul Magyarország Nagy-Britanniával és Németországgal együtt került a világlapok címoldalára. Ha a tervek valóra válnak, a vergődő magyar gazdaság lendületbe jöhet. Ugyanez vonatkozhat Európára is: a vén kontinens újra erőre kaphat a beígért kínai tőkeinjekciónak köszönhetően. De vajon mi lesz ennek az ára?

Azt szakértők, sőt még ellenzéki politikusok sem vitatják, hogy a világ második legerősebb gazdaságával rendelkező Kína miniszterelnökének látogatása jelentős (gazdaság-) diplomáciai siker. „24 év után érkezett kínai kormányfő Budapestre, mégpedig kétnapos látogatásra. A 12, többnyire gazdasági témájú megállapodás aláírása mellett az is üzenetértékű volt, hogy Ven Csia-pao itt mondta el az egész kelet-közép-európai régiónak szóló együttműködési programját" - fogalmazott lapunknak Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet Kína-szakértője (a 12 egyezményről lásd a keretes összeállítást).

Ven Csia-pao, aki - delegációjában száz kínai üzletemberrel - tőlünk indult tovább Nagy-Britanniába és Németországba, nem érkezett üres kézzel. Mint bejelentette: Peking hajlandó „bizonyos összegű" magyar államkötvényt vásárolni, valamint egymilliárd eurós különhitelt biztosít a kölcsönös befektetések előmozdítására. Ezen kívül a kínai-magyar kereskedelmi forgalom mértékét 2015-ig a jelenleginek több mint kétszeresére, húszmilliárd dollárra emelnék; Kína pedig Magyarországon kívánja létrehozni közép-európai logisztikai-közlekedési platformját. Abban már korábban megállapodott a két fél, hogy Kína részt vesz a magyar vasútfejlesztésben, és arról is érkeztek hírek, hogy a Hainan légitársasággal együtt nyolc légiközlekedési céget egyesítő HNA tulajdonrészt kíván szerezni a Malévban.

„Történelmi segítséget kaptunk Kínától" - jelentette ki Orbán Viktor, aki nem feszegette az emberi jogi kérdéseket, viszont Kína „fantasztikus" politikájáról és teljesítményéről beszélt, „amellyel emberek százmillióit sikerült a jobb élet irányába vezetni és reményt adni számukra a jövőt illetően". Hozzátette: a két ország közötti „új szövetséghez" szükséges alapokat „az elmúlt 60 év is megerősítette".

A magyar miniszterelnök úgy kalkulál, hogy miután Kína hajlandó magyar államkötvényeket vásárolni, az ország finanszírozása középtávon megoldódott. Ezt szakértők is alátámasztják, hangsúlyozva, hogy a több mint 20 ezer milliárdos államadósságunk kamatainak finanszírozásához Kína révén olcsóbban juthatunk hitelhez, amivel akár évi 100 milliárd forint is megspórolható. Peking már eddig is 100 milliós nagyságrendben vásárolt magyar állampapírokat, ám ha ez a jövőben még kézenfekvőbb lehetőség lesz, azzal sikerül „több lábon állni" és csökkenteni a finanszírozás kockázatait.

Elképesztő devizatartalék

Az adósságfinanszírozáson túl a magyar fél arra is számít, hogy a kínai beruházások nyomán több ezer munkahely is létrejön Magyarországon. Az ugyanakkor még kérdés, hogy Kínának miért éri meg befektetni Közép-Európában, illetve milyen érdeke fűződik uniós tagállamok megmentéséhez. (Rajtunk kívül Görögország, Portugália, Spanyolország és Szlovákia finanszírozásába is beszállt már a pekingi kormány.)

„Kína érdekei többrétűek. Egyfelől: a 3000 milliárd dollárnyi kínai devizatartalék mintegy 25 százaléka különböző euróalapú kötvényekben, befektetésekben nyugszik. Egyértelmű, hogy Kínának hatalmas károkat okozna az eurózóna megroppanása, a felbomlásáról nem is beszélve" - magyarázta Matura Tamás. A Magyar Külügyi Intézet munkatársa hozzátette: mindez Kínának jó befektetési lehetőség is, hiszen a most vásárolt kötvények meglehetősen jól kamatoznak, és ellensúlyozzák dollártartalékaik esetleges értékvesztését. Továbbá a legyengült európai gazdaságokban a kínaiak viszonylag kényelmesen, jó feltételekkel tudnak pozíciókat szerezni, amivel a globális gazdaságba történő integrációjukat gyorsítják és erősítik. Ezen túl nem elhanyagolható a politikai hozadék sem: Kína erősíteni tudja a „világszínpadon felelősségteljesen fellépő nagyhatalom" imidzsét.

„Kína a világ második legerősebb gazdasága, amely egy előrejelzés szerint 2040-re a világ GDP-jének 40 százalékát állítja majd elő, míg az USA 15 százalékot, az EU pedig 5 százalékot produkál majd. Emellett a legerősebb belső piaccal is Kína rendelkezik, ám ennek a piacnak a felvevőképessége - bár rohamosan növekszik - még viszonylag alacsony" - tette hozzá mindehhez Pető Ernő, a ChinaCham Magyar-Kínai Gazdasági Kamara elnöke, arra utalva, hogy Peking számára létfontosságúak az erős piacok. Éppen ezért az elmúlt években Kína fokozatosan és tudatosan helyezte át a felvevőpiacait Amerikából Európába, mivel az utóbbit már kevésbé fejlődőképesnek ítéli. De ugyanígy terjeszkedik Kína Afrika felé is - egyrészt azért, mert Kína nyersanyagigénye óriási, másrészt pedig az Amerikában és Európában már nem eladható termékeiknek jó piacot jelent a fekete kontinens.

A felvázolt stratégiából úgy tűnik, hogy a kétoldalú kereskedelmi forgalom növelését Kína úgy képzeli el - mind Európa, mind Magyarország tekintetében -, hogy a kínai termékek az eddiginél is nagyobb mértékben árasztanak el bennünket. A mérleg egyébként már most is jócskán Kína felé billen. Mint Pető Ernő elmondta, 2009-ben 9,2 milliárd dollár értékű volt a magyar-kínai kereskedelem, amelyből 2 milliárd dollárt tett ki a magyar áruk, szolgáltatások exportja. Érdekes momentum - jegyzi meg a kamarai elnök -, hogy az utóbbi időben megélénkült magyar export hátterében a német gazdaság felpörgése áll - emögött pedig a kínaiak, akik Németország legnagyobb exportpiacát adják. „Jelenleg a Kínába irányuló magyar export növekedési üteme erősebb, mint a kínai importáruké, ugyanakkor csak részpiacokat tudunk lefedni Kínában. Esélyünk van viszont arra, hogy bizonyos delikát áruk, technológiák népszerű rétegtermékekké váljanak" - mondta Pető.

Matura Tamás arra is rámutatott, hogy Kína és Közép-Európa között 40 milliárd dollár „fordul" meg évente, ami az EU-Kína kereskedelmi volumennek kevesebb, mint tíz százaléka, és kevesebb, mint két százaléka Kína összkereskedelmének. Érthető tehát, hogy Közép-Európának - gazdasága és lakosságszáma miatt - ennél nagyobb szerepet szánnának Kínában.

„Ugyanakkor - és ez Magyarország tekintetében javítja az összképet - a kereskedelmi volumen bővülését az egyre több idetelepülő kínai vállalat behozatala eredményezheti, amelyek az itt előállított termékeiket - az összeszerelés és a magyar hozzáadott érték belekerülés után - az európai piacra szánják. Amit a réven elvesztünk Kína felé, megnyerjük a vámon a nyugati országok felé, miközben munkahelyek jönnek létre és növekszik az adóbevétel" - magyarázta Matura Tamás.

Pető Ernő azt is hangsúlyozta, hogy a kínai áruk között négy jól elkülöníthető szintet különböztethetünk meg. A legalsó a józsefvárosi piacon is kapható egyszerű póló és cipő. Második szint az olcsó másolatok csoportja - ebben a kínaiak a kamarai elnök szerint nagyon tehetségesek. Harmadik szint, amikor ismert márkák gyártókapacitásait Kínába telepítik, tehát a kínaiak megkapják a gyártási technológiát például gépkocsigyártáshoz, számítástechnikai eszközhöz vagy éppen prémium kategóriájú luxuscikkekhez. „A legmagasabb szintre tenném azokat a termékeket, amelyek teljesen saját, azaz kínai fejlesztésűek. Ilyenek például a napenergia hasznosításával kapcsolatos találmányok, és azt se feledjük, hogy Kínában fut egy több ezer kilométeres szupergyors vasút is, amelyet folyamatosan bővítenek. Tehát a kínaiakat nem lehet félvállról venni" - mondta.

Átírt kapitalizmus

„Ingyen ebéd nincsen" - hívta fel a figyelmet a vitathatatlan gazdasági előnyök mellett a realitásokra is Mellár Tamás közgazdászprofesszor, aki szerint Magyarország számára alapvetően előnyös a kínai kapcsolat, ugyanakkor minden a részleteken múlik. Hozzátette: külföldi és külföldi tőke között elsősorban nem az tesz különbséget, hogy nyugatról vagy keletről érkezik, hanem a befogadó ország gazdaságpolitikája és feltételrendszerei (például, hogy a hazai beszállítók mennyiben jutnak szerephez a nagyberuházók árnyékában). Mellár felemlítette a rendszerváltás után lezajlott privatizációs hullámot, amikor a hazai gazdasági szereplők ellehetetlenültek az élelmiszeriparban, kereskedelemben, vagy éppen a bankrendszerben történt külföldi térnyerést követően. Ez a veszély a kínaiak esetében is fennáll, hiszen stratégiai ágazatokban jutnak meghatározó szerephez.

Mellár megjegyezte: Kínától van mit tanulni, hovatovább, az ázsiai óriás teljesítménye felülírja a klasszikus közgazdaságtan tételeit. „Eddig azt tanítottuk, hogy a jól működő gazdasághoz polgári demokráciára és magántulajdonon alapuló piacgazdaságra van szükség. A „felvilágosult abszolutizmust" képviselő Kína azonban immár 20 éve átlagosan évi 10 százalékos növekedést produkál. Eközben a szocializmusból már inkább csak a központi irányítás maradt, mintsem a vaskos ideológia" - jegyezte meg a professzor, aki ugyanakkor elismerte, hogy az emberi jogok tekintetében Kína továbbra sem tekinthető példának.

A kínai térnyerés esetleges veszélyei kapcsán Matura Tamás arra mutatott rá, hogy a kínaiak tényleg hisznek a „win-win cooperation"-ben, vagyis abban, hogy nemzetközi kapcsolatokban mind a két félnek jól kell járnia. Emellett rendkívül fontosnak tartják az emberi kapcsolatokat, a barátságot. Abban, hogy a visegrádi országok közül Kína minket választott, a jó földrajzi elhelyezkedés és infrastruktúra mellett a „történelmi kapcsolatnak" is nagy szerepe volt (no, meg persze annak, hogy a Bank of China rendelkezik magyarországi központtal; a kulturális kapcsolatokat erősíti a Konfuciusz Intézet; illetve, hogy működik nálunk kínai-magyar két tannyelvű általános iskola). Ráadásul 2003 óta - és különösen az utóbbi másfél évben - fokozott figyelmet fordítunk Kína felé. „Ezt a figyelmet kevésbé befolyásolták ideológiai megfontolások - miközben a visegrádi országok, különösen Lengyelország és Csehország sokkal kritikusabb politikai és gazdasági hozzáállást tanúsított Peking felé" - mondta a külügyi intézet szakértője, aki szerint ezért van nagy szerepe annak, hogy a kulturális együttműködésről is megállapodás született. Hangsúlyozta, hogy amennyiben nem értjük meg a modern Kína gazdaságát, kultúráját, már középtávon sem lehetnek sikeresek a gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink.

Egy magas üzleti körökben mozgó üzletember a már említett „barátság-faktor" kapcsán úgy fogalmazott, hogy kínai ügyfeleivel az átlagnál többet kell golfozni. „A kínaiak nagyon mosolygósak, és ezt szerintem sok magyar félreérti, azt hiszik, hogy könnyen „le lehet őket húzni". Attól tartok, a hazai üzletemberek eleinte sokat fognak csalódni a kínai üzleteik során. Ha nem szerzik meg a bizalmat, akkor el sem jutnak a racionális érveken alapuló üzletekig" - vélekedett.

Pető Ernő is azt hangsúlyozta, hogy a kínaiaknál a fontos dolgok nem az íróasztalnál dőlnek el, hanem inkább az ebédlőasztalnál. Oldottabb környezetben megegyeznek az alapokról, majd a tárgyalókban jöhetnek a kőkemény ártárgyalások. „Legfontosabb tanácsom a magyar üzletemberek számára, hogy vegyék komolyan a kínai befektetőket. Egy kínai sosem mondja, hogy „nem", csak azt mondja „talán", és a másik oldalnak éreznie kell, hogy ez most mit is jelent. És meg is lehet őket sérteni, nagyon komolyan. Az ember már csak azt veszi észre, hogy nem keresik többet, egyszerűen megszakadt a kapcsolat" - tanácsolta a kamarai elnök.

A kamarai elnök az esetleges veszélyekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: Magyarország lehetőséget kapott, amit ki kell használni, hogy ne csak „kapu" legyünk ehhez a régióhoz, hanem inkább „előszoba". „Nagyon örülnék, ha nagy kínai cégek regionális központjai települnének ide Magyarországra. Komparatív előnyünk származhat például az olyan vasúti és folyami közlekedést érintő fejlesztésekből, amelyeket az EU különböző okok miatt a velünk egy időben csatlakozott országokban már nem támogat. Ennek viszont az az ára, hogy folyamatosan jó minőséget kell produkálnunk. A kínaiak nagyon minőségorientáltak, az ő szemüket nem lehet majd kiszúrni egy »hát, így sikerült« végtermékkel" - tette hozzá Pető Ernő.

Matura Tamás végül a reálpolitika szerepét hangsúlyozta. „Magyarország nagyon régóta tartja magát a kölcsönös be nem avatkozás elvéhez. Legyünk őszinték, korunk világgazdasági és világpolitikai realitásai mellett, illetve figyelembe véve Magyarország súlyát és szerepét, az egyetlen adekvát és felelős külpolitika az lehet, ha a hangsúlyt inkább a gazdasági együttműködésre helyezzük. Nálunk jóval nagyobb hatalmak - többek között az USA is - az utóbbi években szintén a gazdasági és pénzügyi együttműködésre helyezik inkább a hangsúlyt a Kínával való kapcsolatban" - mondta.

Ugyanakkor hozzátette: Kína beszállásával a gazdasági kockázatainkat csökkenteni tudjuk, de hogy ennek milyen hosszú-, vagy középtávú következményei lehetnek, és hogy mibe fog ez kerülni, azt most még nem nagyon látni.

A 12 megállapodás

Egyetértési nyilatkozat született a légi, a vasúti és a folyami közlekedés fejlesztésérõl, továbbá a befektetésösztönzésrõl.
Szándéknyilatkozatot írtak alá a kulturális együttmûködésrõl és kulturális központok kölcsönös létesítésérõl.
A Huawei informatikai óriáscég európai ellátóközpont
létrehozásáról kötött stratégiai megállapodást.
A többségi kínai tulajdonú BorsodChem Zrt. 1,1 milliárd euró összegû pénzügyi együttmûködési megállapodást kötött a Bank of Chinával.
Szolnokon egy évi 60 ezer tonna kapacitású citromsavgyárat szándékoznak létrehozni a kínaiak.
A világítótestek gyártásával foglalkozó CANYI New Lighting pedig európai termelési bázisról írt alá megállapodást.
A légiközlekedési cégeket egyesítõ és más ágazatokban is
érdekelt HNA-csoport stratégiai együttmûködési megállapodást kötött a Magyar Tõketársaság Zrt.-vel.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
és a Kínai Kereskedelmi Kamara között együttmûködési
nyilatkozat jött létre a bilaterális üzleti tanács felállításáról.

Ven Csia-pao: Kína barátságos arca

Ven Csia-pao a hatodik politikus, aki a „Kínai Népköztársaság Államtanácsának vezetõje”, vagyis a más országokban miniszterelnöknek megfelelõ címet viseli. 2003-ban nevezték ki erre a posztra, de már évtizedek óta komoly szereplõ a kínai politikában. (Csao Ce-jang után második emberként tagja volt az 1987-es Budapesten tárgyaló kínai delegációnak is.). Ven 69 évesen a negyedik generációs kínai kommunisták közül való, és egyik meghatározó képviselõjük. Finom beszédmodoráról, diplomáciai érzékérõl és erõs munkamoráljáról híres vezetõ (Orbán Viktorral a Gerbeaud Cukrászdában például reggel hétkor villásreggelizett), aki az igencsak zárkózott kínai rendszer egyik „legláthatóbb” politikusa, így nem véletlen, hogy mind Kínában, mind külföldön gyakran a „Nép elnökeként” nevezik. A külföldi sajtó számára õ a legmagasabb poszton lévõ politikus, akit meg tudnak szólítani. Ven Csia-pao természetesen a kommunista párt tagja (1965 óta), ezenkívül tagja a párt politikai bizottságának is, amely Kína legfelsõ vezetõ testülete. A kilenc legbefolyásosabb politikus hivatalos kínai listáján Ven 2002 óta a harmadik helyen áll (a rangsort Hu Csin-tao államelnök, egyben pártfõtitkár vezeti).
A miniszterelnök népszerûségét növeli az, hogy általában õ látogatja meg az országban a katasztrófasújtott területeket, ahol a segítség szervezése mellett az emberek bátorításával is foglalkozik. Politikai túlélõként is emlegetik, hiszen õ az egyetlen kínai politikus, aki három egymást követõ pártfõtitkár ideje alatt is a politikai bizottság tagja maradt. Bár vezetõ politikusként 1989-ben részt vett Csao Ce-jang pártfõtitkár mellett a Tienanmen téren tüntetõ diákokkal való tárgyalásokban, de míg a fõtitkár megbukott és haláláig hosszú éveken át házi õrizetben tartották, Ven megtartotta pozícióit. Megfigyelõk úgy vélik, hogy a politikai ranglétrán való villámgyors felemelkedésében nagy szerepet játszott kiváló intelligenciája és fotómemóriája is. Egyszer úgy nyilatkozott, hogy a svájci nagykövet egy számítógép memóriájához hasonlította az agyát, elismerve, hogy valóban több statisztikát is tud fejbõl idézni. A miniszterelnök geológiai és mérnöki szakmai háttérrel rendelkezik, és õ irányítja az ország gazdasági reformjait is. (Petrõcz Jordán)

Piaccá tett fiatalság

Hetek Online — Thu, 21 Apr 2011 06:45:25 +0200

Miért biblia az Új Beatles-biblia? Hiszen nem szentek életét írta meg: a könyv főszereplői nagyon is profán emberek, akik időnként a mai botrányhősöket is megszégyenítő dolgokat műveltek?
– Nagyon egyszerű a válasz. Ők négyen bizonyos módon apostolok és próféták voltak, akik egy új korszakot hirdettek meg, amiben – a történelemben először – az ifjúság lett a legfontosabb. Nekik írtak „evangéliumokat”. Ez a négy fiatalember úgy gondolta, hogy felfedezték az üdvösséghez vezető utat, én pedig megírtam ezeknek az esendő szenteknek a történetét.
Azért is kérdezem, mert John Lennon egyszer csúnyán megégette magát, amikor Jézushoz hasonlította a Beatlest. Ez a mondat végigkísérte az életét…
– Igen, megégette magát, és utána egy életen át mosakodott, mert nem így gondolta. Egy újságinterjú során a riporternő provokálta Johnt, aki ingerülten odavetette, hogy „népszerűbbek vagyunk Jézusnál”. Nem hasonlította magát Jézushoz, és később bocsánatot is kért a kijelentéséért, többek között egy televíziós evangélistának, Oral Robertsnek írt levelében is. Nagyon megbánta, hogy még csak közelébe is ment ennek a témának. John megmaradt alapvetően vallásosnak, ez kiderült a halála után megjelent interjúkból is. Voltak persze olyan kitérők, mint a Mahirisi Mahes jógival való kapcsolat, de ez is inkább zenei jellegű volt. Lennon nem véletlenül ment Amerikába, ahol az emberek 97 százaléka vallásosnak mondja magát. Nem egy katolikus országba ment, ahol a vallásosságnak van bizonyos monopolisztikus jellege, hanem Amerikába, ahol a protestáns egyházak, amelyek a reformáció folytatásainak tekinthetők, óriási befolyást gyakorolnak.
Menjünk vissza a kezdetekhez. A hatvanas évek hajnala hihetetlen optimizmust sugárzott. Kennedy elnök meghirdette, hogy irány a Hold, az orvosok az összes betegség legyőzését ígérték… Úgy tűnt, minden elérhető az ember számára. Irreális kor volt ez?
– Nem feltétlenül. A Beatles tagjai az első nagy háború utáni nemzedékhez tartoztak. A fülükben ott volt még a robbanások zaja, Lennon még liverpooli bombatölcsérekben is játszott, de mégis mindez elmúlt. Hadd mondjak erről egy történetet, ami igazi dráma volt a számomra! Kennedy Moszkvába küldte a Nobel-díjas írót, John Steinbecket. Az elnök üzenni akart a szovjeteknek, hogy kész az enyhülésre, a hidegháború lezárására. Steinbeck Moszkva után Budapestre jött. Ismertük egymást, történetesen én fordítottam az egyik darabját. Aczél György mindenáron találkozni akart Steinbeckkel, aki azonban ragaszkodott hozzá, hogy a hivatalos tolmács helyett én fordítsak neki. Mindez 1963 novemberében volt, azon a napon, amikor Kennedyt lelőtték. A hírt én mondtam el Steinbecknek, épp az Aczéllal való találkozás előtt. Mindannyian tudtuk, hogy a küldetésnek vége, egy új hidegháború kezdődik. Aczél mégis úgy magyarázott, mintha mi sem történt volna. Pedig Kennedy halálának napja a kétségbeesés napja, az akkori emberiség legsötétebb napja volt.
A Beatles mégis azokban a hónapokban vált világhírűvé. Az akkori zenéjükben, szövegeikben semmi nem jelenik meg ebből a kétségbeesésből, sőt…
– A Beatles mondhatni az utolsó kapaszkodó volt a reménybe. Hiszen ha egy golyó – amire alighanem Moszkvában instruálták a merénylőt, Oswaldot – mindent tönkretehet, akkor mi értelme van bízni egy békésebb jövőben? Ebben a hullámvölgybe jött ez a négy liverpooli fiú, akik meghirdették az ifjúság forradalmát, a megbékélés, az erőszakmentesség korszakát.
És a féktelen szabadosság korszakát…
– A szabadosság kísérőjelenség volt, nem lehet ezzel azonosítani a hatvanas éveket. Ezek a fiatalok kipróbáltak mindent, aztán nem sokára már mind mellényt viselt, aki előtte Woodstockban a sárban hempergett. Allen Ginsberget, aki ennek a korszaknak a legnagyobb provokátora volt, ma az amerikai klasszikusok között adják ki. A hatvanas évek olyan volt, mint egy vetemény, ami mára beérett, még akkor is, ha a háború megölte az ártatlanságot. De – Vörösmarty szavaival – ez nem egy „sárkányfog-vetemény” volt, valami félelmetes gonosz. Ne felejtsük el, hogy 1945 után több ezer helyi háborút vívtak, népirtások történtek, volt Ruanda, Kambodzsa, ma itt vannak az arab országok… Sok mindent el lehet mondani a hatvanas évek fiatalságáról, de egyet nem, hogy valaha is a háborúra izgattak volna. Lennon és az egész Beatles békepapok voltak, egy sort nem talál senki az életművükben, ami az erőszakról szólna.
Véletlenek sorozata volt, hogy a hamburgi kocsmazenészekből 24 hónap alatt szupersztárok, a brit birodalom lovagjai lettek?
– Mint minden történetben, itt is vegyül a szükségszerűség és a véletlen. Utólag nézve így kellett hogy történjen, akkor véletlennek látszott. Mindennek Angliában kellett megtörténnie, mert ez volt a háború utáni első jóléti társadalom, ahol 1946-tól kezdve mindenkinek társadalombiztosítása volt. A Beatles-generáció tagjai úgy nőttek fel, hogy tudták, lesz nyugdíjuk és egészségügyi ellátásuk. Nem véletlenül mondta Macmillan brit miniszterelnök azt, hogy „ilyen jól még sohasem éltünk”. Ez a jóléti társadalom kitermelt egy olyan réteget, akiknek nem kellett 16 évesen elmenni egy gyárba dolgozni. Viszont volt pénzük, amiből szórakozni akartak és tudtak. A régi dzsesszzenészekre már nem voltak kíváncsiak, ezért egyre-másra nyíltak új klubok, Hamburgban és Liverpoolban is. Ezek a klubok vonzották magukhoz a fiatalokat, akiknek aprópénznél több volt a zsebükben. Megnyílt a fiatalság piaca. Sőt igazából ekkor találták fel a fiatalságot, mert az nem volt korábban. Az ifjúság mint önálló életkori sajátosság nem létezett, Shakespeare-nél sem. Ha megnézünk egy Velazquez-festményt, azt látjuk, hogy azon a gyerekek kis méretű felnőttek. Piaci szempontból a fiatalok az ötvenes-hatvanas évek találmánya, mert rájöttek, hogy nekik eladható divatcikként a blue jeans, az indigó munkásnadrág.
A Beatles volt az első zenekar Európában, akikre egy ipar épült?
– A könyvem borítóján ott van egy pár csizma, amit a Carnaby Streeten vagy a Beatles híres „Apple-boltjában” lehetett kapni hat fontért, ami akkor komoly pénz volt. Vékony kis lábbelik voltak ezek, de épp ettől működik a divat, hogy a vevők nem a praktikumért fizetnek. Emellett ott voltak az FM-rádiók, amelyek éjjel-nappal adták a zenét, és a lemezipar, ami ma ugyan haldoklik, de akkor hatalmas pénzeket szívott el. Ekkor alakult ki a „swinging London”, az örömváros. Éltem ott akkoriban, és emlékszem, hogyan hömpölygött éjjel a tömeg a Piccadillyn és a Trafalgar Square-en. Az éjszaka közepén marhasültet lehetett enni tormával a Sohóban, amit egy szegény tanárember is megengedhetett magának. Ezt a világot már nem ismerjük többé: mosolyogva mentek az emberek az utcán.
Ezt a mosolygó világot tükrözte a Beatles első korszaka…
– A „yeah, yeah, yeah” az igent jelentette. Jól érezzük magunkat? Yeah, igen. Vagyunk? Van jövőnk? Igen, igen…
A rockzene őshazája Amerika. Miben tudott a Beatles újat hozni?
– A liverpooli kikötőbe jöttek át azok a matrózok, akik az ötvenes évek dalait énekelték, Frank Sinatrát és a többieket. Ez még kizárólagosan szórakoztató zene volt. Lehetett rá édelegni a tánciskolában, vagy megnézni a moziban, de nem érintette meg igazán a fiatalságot. Amikor azonban megérkezett a Rock around the clock (Rock éjjel és nappal), és felléptek olyan színészek, mint Marlon Brando, akiknek a járása, mozdulatai, beszéde minta lett, akkor lehetett sejteni, hogy valami megváltozik. Amerika azonban tagolt társadalom. Ami Alabamában nagy volt, mint a countryzene, vagy New Orleansban a dzsessz, azt másutt nem becsülték olyan sokra. Emellett Amerika messze is volt, és az ottani zenészek nem érezték olyan fontosnak, hogy Európába jöjjenek. Hiányzott az egységes kultúra is, ami viszont Angliában megvolt. Ami Londonban vagy Liverpoolban siker volt, azt hallgatta mindenki. Nem véletlen, hogy a Beatles már a pályafutásuk legelején átment Németországba, ahol megtapasztalták, milyen azoknak zenélni, akik ellen a szüleik háborúztak. Ez a háború utáni Európa élménye volt, ami különbözött attól a mítosztól, amit az angolok a csatornán túl átéltek.
Anglia közben elvesztette a gyarmatbirodalmát, lett helyette viszont a Beatles, és Anglia legfontosabb exportcikke lett…
– A gyarmatok elvesztése nem csak átkot jelentett Angliának. Egyre nagyobb terhet, miközben már régen nem adták azt a hasznot, mint korábban. Kineveltek viszont egy olyan értelmiséget, például Indiában, akik ma több ágazatban a világ élvonalát jelentik. A gyarmatbirodalom utódállamai közül azonban sok felszabadult ugyan, de közben súlyos romlásnak indult. A Beatles számaiba is beleépül ez a széles világ, a jamaicai reggae-től az indiai szitáron át a tengerészdalokig és a hillbilly-ig. Így a Beatles sokat tett a rasszizmus visszaszorításáért is. Egyszerűen mindenki szerette őket, a fehér középosztálytól a pakisztáni bevándorlókig.
A mai fiatalok ha megnéznek egy Beatles-felvételt, azon csodálkoznak, hogy a színpadon mostani mércével nézve konzervatívan öltözött zenekart látnak, miközben a közönségük elképesztő eksztázisba került. Ennek mi volt a titka?
– 1964-ig volt csak zakó és nyakkendő, utána a megjelenés gyorsan változott náluk is. De az eksztázisnak több oka is volt. Egyrészt ők írták a dalokat, így nemcsak előadók, hanem alkotók is voltak, akik ismerték a közönségüket. Emellett egy óriási marketingfogás volt az, hogy egy nagy apparátus a publikum és a zenekar közé állt. Nem lehetett megközelíteni őket, és emiatt a
Beatles tagjait egyfajta kvázivallásos gurukká lehetett felemelni. Voltak, akik a hoteljük előtt azt kérték tőlük, hogy gyógyítsák meg a beteg gyerekeiket. Ezért is ért véget a zenekar pályafutása, mert már nem mertek színpadra lépni. Olyan intenzív volt irántuk a rajongás, hogy mindenféle veszély fenyegette őket.
Csak emiatt szűnt meg a sikerei csúcsán a Beatles?
– Több ok is volt. 1969-re már telítődött a zenei piac, egyre nehezebb volt állandóan az első helyre kerülni. A Beatlesnek nem állt jól, ha csak harmadik vagy negyedik helyig jutott el egy új lemezük, ez olyan volt, mintha elvesztették volna a világbajnokságot. Emellett feszültség, sőt féltékenység keletkezett John Lennon és Paul McCartney között. A harmadik, hogy olyan mértékű gazdagságra tettek szert, amit a hétköznapi emberek addig nem ismertek. Ráadásul a gazdagság mellett a pénzügyeik példátlanul rendezetlenek voltak, miközben a hetvenes évek elején már egy új gazdasági válság kezdődött. Továbbá ne felejtsük el, hogy ekkoriban – világhír ide, világhír oda – Mick Jaggert és John Lennont is letartóztatta a rendőrség, priuszuk lett, egy sor országba nem mehettek, vagy csak egy rövid időre. Egyetlen kábítószeres kihágás – és ez helyes – ekkoriban földönfutóvá tehetett egy sztárt.
Elkoptatta volna a Beatles-legendát az, ha később újra összeállnak, és nosztalgiakoncerteket vállalnak?
– Feltétlenül. Ez a szerencséjük részben egy tragédiából fakadt. Meghalt az eredeti menedzserük, és akik utána jöttek, azok már csak szélhámosok voltak. Emellett megjelent a színen Yoko Ono, aki szerintem olyan valaki, hogy birodalmakat lenne képes romba dönteni. Ehhez képest szerencse, hogy csak a Beatlest omlasztotta össze. Uralkodni akart, és féltékeny volt arra, hogy Lennon ugyanolyan szenvedéllyel fordult Paulhoz és a többiekhez, mint őhozzá. Yoko nem szerette azt, ha rajta kívül mások is megjelentek a színen. És az is benne lehetett, hogy a Beatles tagjai egy idő után szerettek volna kibújni a rájuk ragadt prófétai szerepből.
A sorsuk elől azonban nem tudtak elmenekülni…
– Persze, hiszen ezért hívják ezt sorsnak. Utolérte őket, érdekes módon Lennont éppen akkor, amikor megint próféta akart lenni, és elkezdett felvételeket készíteni. Előtte öt évig eltűnt, kivonult a társadalomból. Amikor újra kilépett, akkor megint előkerülhetett egy őrült, és elő is került.
42 év telt el a Beatles-biblia első kiadása óta. Miben látja ma a zenekar jelentőségét?
– Az erőszak- és rasszizmusellenességet már említettem, emellett nagy eredményük volt az, hogy áttörték a kulturális kizárólagosságot.
A Beatles továbbra is a nyugati világ üzenete azoknak, akik még csak a müezzin hangját hallgathatják.

Hogyan lett példakép Bakács Tibor?

Hetek Online — Thu, 14 Apr 2011 10:16:00 +0200

Lopni, hazudni nem nagy bűn, olykor a gyilkosság is megengedett, az idősek pedig ellenszenvesek - többek között így vélekednek némely általános iskolások a Kaposvári Egyetem legfrissebb felmérése szerint. A családok szétesése, illetve a média eluralkodó hatása, a celebek világa már kiskorban cinikussá teszi a gyerekeket, akiknek egy része uzsorás, autócsempész vagy pornósztár szeretne lenni.

Tizenhárom éve végeznek felméréseket a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának tanárjelöltjei 8-15 éves diákjaik körében. Idén 1423 gyermek véleményét kérdezték meg, elsősorban a tanórák témáiból kiinduló magánbeszélgetések során. Bár vitatható lehet a kutatás módszertana, az összegyűjtött vélemények figyelemre méltóak.

A beszélgetések célja a gyerekek erkölcsi állapotának felmérése volt, családjuk, a média és az iskola hatásának tükrében. Tóth Istvánné adjunktus, kutatásvezető szerint az elmúlt évtized elsődleges tapasztalata, hogy a családok egyre jobban szétestek, míg a bulvármédia hatása - az internet, a Való Világ, az Éden Hotel, a celebek - mindent elural, s ez messzemenőkig tükröződik a gyerekek értékítéleteiben is. A kutatások megerősítik a kortárs csoport, főként a fiatal hírességek hatásának fölerősödését, illetve a család és az iskola háttérbe szorulását. „A tévésorozatokban szereplő nagyon fiatal gyerekek a Barátok közt, a Jóban, rosszban ifjú szereplőinek szerepkörét valóságosnak, vonzónak, követhetőnek vélik; önálló élet, saját döntések, vetkőzőmagazinokban való megjelenés, lopás, zsarolás, kétes pénzszerzés, hazugságok, pletyka. Ha a sorozatokban mindez működik, a való élet miért lenne más?" - olvasható a kutatási beszámolóban.

Tóth Istvánné szerint 10 éve még a gyerekek 40 százaléka mondta azt, hogy nem szeretetteljes légkörű családban él, míg ma 70 százalékuk állítja ugyanezt. Sokuknak soha senki nem kíváncsi a véleményére, s a fiatal pedagógusok voltak az egyetlenek, akik iskolaidő után, két-három órás kötetlen beszélgetések során végighallgatták őket arról, hogy mit is gondolnak a világról. A gyerekek kétharmadának egyébként külön élnek a vér szerinti szülei.

Az emberölés témája a Toldi kapcsán, a vétlen gyilkosságok révén jött elő a hetedikeseknél: 7 százalékuk szerint a gyilkosság csak jogos önvédelem esetén jöhet szóba, amikor például életveszélyes eszközökkel, késsel, borotvapengével megtámadják az embert - sajnos ilyen rablásnak meglepően sokan voltak elszenvedő alanyai kortársaik részéről. Újabb 6 százalékuk szerint ezenkívül a barátok elárulása, a titkok kiadása is annyira súlyos vétség, amit adott esetben gyilkossággal is meg kell torolni.

A 8-15 éves diákok 65 százaléka szerint a hazugság, a lopás szükséghelyzetben megbocsátható. Szépirodalmi példák alapján folytak beszélgetések a lopásról is, s ennek kapcsán a megélhetési bűnözés is szóba jött; az egyik gyerek például leírta, hogy ők rendszeresen lopnak fát az erdőből. Az ok: nem fagyhatnak meg. A gyerekek naprakészek a média híreiben, többször felmerült, hogy ha Bakács Tibor lophatott szalámit, sajtot, akkor ők miért ne lophatnának csokit.

„Bakácsot ráadásul a média szinte felmentette, mondván: bocsánatos bűn volt, megtévedt, hiszen elvesztette az állását, nagyon nehéz időszaka volt. Jó néhány gyerek fel is háborodott ezen" - mondja Tóthné. Az is nagyon jellemző, hogy a gyerekek egyfajta cinizmussal kezelik a celebek, politikusok viselt ügyeit, mondván: ha celeb az ember, akkor mindent megúszhat. „Míg ha az apám sikkaszt a műhelyében a bevételből, akkor jön az adóhatóság, és keményen fizet, vagy lecsukják" - mondta egy 12 éves fiú.

Minél nagyobbak a gyerekek, annál jobban tolerálják a lopást. „Hihetetlen indulatok munkálnak bennük; úgy vélik, hogy ami nincs nekik, azt meg kell szerezniük" - mondja Tóth Istvánné. - Ha a szülők nem tudják megvenni az mp4 lejátszót, jobb mobiltelefont, sportcipőt, akkor elveszik valakitől, mondván: azoknak úgyis van pénzük másikra. Volt olyan gyerek, aki elmondta: az ő szülei keményen dolgoznak, anyja bolti eladó, apja szakmunkás, és nem tudnak egyről a kettőre jutni. A szomszéd hozza be az autókat szlovák rendszámmal, sötét ügyletei vannak, viszont sokkal jobban él. Ebből a gyerek azt szűri le, hogy az ő szülei élhetetlenek, buták, lúzerek, és az az életképes ember, aki megszerzi a családjának mindazt, amire szüksége van. A pedagógus a 100 ezer forintos fizetésével szintén nem számít követhető mintának" - fejtegeti az adjunktus, hozzátéve: a gyerekek egyharmada viszont azt mondta, hogy egy gombostűt sem szabad elvenni - és ez sem kevés.

A 13-15 éves lányok közül sokan modellek, pornósztárok szeretnének lenni, külföldre mennének akár erotikus jellegű munkát végezni, mert mint mondják, „azzal sokat lehet kaszálni". A szülők erkölcsi állapota - akik ezeket a műsorokat vagy a pornófilmeket nézetik a csemetéikkel -, talán még aggasztóbb. Tóth Istvánné szerint így az sem csoda, hogy a 12-15 évesek 52 százalékának az a legfőbb életcélja, hogy túl legyen az első szexuális kapcsolatán. „Ez egyfajta teljesítménycél - mondja az adjunktus. - Az egyik 13 éves fiú például úgy gondolja, hogy ő már elkésett egy kicsit ezzel, de reméli, hogy most nyáron már biztosan túlesik rajta. Amelyik lány pedig nem így gondolkodik, az szerintük vagy ronda, vagy vallásos, vagy túl szigorúak a szülei, és később rá fog jönni, hogy nem kell senkinek. Nagyon sokan néznek pornófilmeket, 18 éves korukra mindent kipróbálnak, és jó eséllyel teljesen kiégnek, a személyiségük szétesik" - figyelmeztet Tóthné.

Bár az erkölcsileg éretlen gyerekkort mindig is jellemezte némi nyitottság a tiltott vagy deviáns dolgok vagy akár a kegyetlenkedések iránt - elég csak Golding vagy Csáth Géza műveire gondolni -, Tóthné szerint régen a felnőtt-társadalom világossá tette a gyerekek számára, hogy mindez elfogadhatatlan. „A 15 évesek olyan mintát látnak otthon, amit az iskola nem képes korrigálni, legfeljebb némileg tompítani" - mondja. A gyerekek értékítéleteinél ugyanis csak a szüleik mindennapi életével kapcsolatos beszámolóik a megrendítőbbek. „A szülők között egymás lejáratása igen gyakori; a hülye, idióta, lúzer, semmit érő jelzők a családok több mint felében jellemzőek" - olvasható a kutatási beszámolóban. A legobszcénabb káromkodásokat napi szinten hallgatják a gyerekek, szüleik őket és egymást egyaránt káromolják. Nem ritka a csapkodás, törés, zúzás, lökdösődés, de a verekedés, verés sem. A fentiek nem kizárólag az aluliskolázottság függvényei, diplomás szülőknél is előfordulnak. „A beszélgetés nem jellemző, ritka és kevés. Nem igazán kíváncsiak a véleményemre" - fogalmazta meg a gyerekek 70 százaléka.

Rendkívül materialista, pénzközpontú szemlélet jellemzi a családokat - úgy tűnik, minél szegényebbek, annál inkább. „Jellegzetes kivétel volt egy nagyon szerény körülmények között élő lelkész családja, ahol 6 gyerek van. A gyerekeknek új ruhája még az életben nem volt, de mindegyik sportol, zenét tanul, nem káromkodnak, vannak barátaik. A többiek ugyan megszólják őket a kínai cuccaik miatt, de ezt képesek normálisan feldolgozni" - meséli az adjunktus.

Pikó Bettina pszichológus kutatásai is azt támasztják alá, hogy a gyerekek annál nehezebben képesek kezelni a problémáikat, az anyagi különbségeket, minél materialistább, pénzcentrikusabb a családi értékrendjük. Viszont minél inkább az emberi kapcsolatok, a transzcendentális értékrend dominál, annál inkább képesek megküzdeni a gyerekek a negatív hatásokkal, és annál kevésbé csúsznak bele devianciákba, drogfüggőségbe. }}}

„Régen ennyi unatkozó, agresszív gyerek nem volt. Segítettek a ház körül, most viszont azt látják a hallgatóink, hogy sem megművelt földek, sem állatok nincsenek sok helyütt, csak a vidéki nihil. Nem egy településen a kocsma és a játékgép az egyetlen közösségi tér - folytatja a kutatásvezető. - Minden gyerek arról panaszkodott, hogy rettenetesen unatkozik. Elsősorban a szülők felelőssége lenne, hogy a gyerekek értelmesen töltsék a szabadidejüket."

A mai 13-15 éves korosztályt az iskola által nyújtott intellektuális tudás nem érdekli. Az adjunktus szerint egy család életébe kívülről belenyúlni igen nehéz, ráadásul a legproblémásabb családok a legelérhetetlenebbek. „Rendkívül veszélyeztetett korosztály lett a mai gyermekeké, mivel egy teljesen értékvesztett világban nőnek fel" - fogalmaz Tóth Istvánné.

Vajda Zsuzsanna pszichológus egyrészt aggályosnak látja, hogy a kutatási beszámolóból nem derül ki, pontosan hogyan történt a felmérés. Másrészt szerinte a serdülők szívesen adnak provokatív válaszokat, ezt sem kell mindig elhinni. Azt azonban kétségtelennek tartja, hogy az említett tendenciák léteznek. Az egyik legfontosabb a család szerepének gyengülése és a kortárs csoportok befolyásának erősödése. A család nemcsak háttérbe szorul, hanem a felnőttek habitusa is változik a gyerekekkel szemben, és ma egyre inkább partnernek tekintik őket. Régebben a szülők igyekeztek a jobb arcukat mutatni a gyereküknek (és ez nem is puszta színlelés volt, hanem korrektebbül is viselkedtek, ha a gyerek a tanúja volt), míg ma nem. Ahogyan az élet minden területén kevésbé védik a gyerekeket, kevésbé törekszenek rá, hogy legalább az életük első évtizedeiben felépülhessenek bennük ideálok. Egyébként nem egyszerűen értékváltozásról van szó, hanem arról, hogy a felnőttek élete is nehéz lett és kiszámíthatatlan, ezért nem tudják menedzselni magukat. Erre még ráterhelődik a média hatása, amelynek - ezt széles körű adatok támasztják alá nemzetközi szinten is - a gyerekek és a hátrányos helyzetűek a leginkább kiszolgáltatottak. A szakember szerint nem lehet úgy változtatni a média tartalmán, hogy a nézettséget továbbra is szem előtt tartjuk: éppen a nézettség mint egyetlen kritérium az, ami fokozatosan kiiktatott minden morális vagy egyéb megfontolást. Ugyanis - és ezt a kereskedelmi adók képviselői cinikusan többször is megfogalmazták - az emberek azért is néznek műsorokat, mert felháborítónak találják. Ilyenkor a felháborodásból közügy lesz, és többen szeretnének tudni róla - közben zajlik egyfajta hozzászokás. Sajnálatos, hogy a médiaszabályozás során politikai iszapbirkózás zajlik, és senki nem tesz erőfeszítést, hogy tisztázódjanak alapvető dolgok: ha például valaki állatot kínozna a Való Világban, azonnal be lehetne tiltatni, ha viszont férgeket etetnek az emberekkel, akkor nem.

A pszichológus szerint a közeljövőben a társadalmi konfliktusok éleződése várható. Az Egyesült Államokban a 15-24 éves fekete férfiak 30%-a börtönben van. Hogy mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Alapvetően szükség lenne a probléma súlyosságának a felismerésére, társadalmi figyelemre. Pillanatnyilag azonban a társadalmi dezintegráció folyamataival találkozunk mindenütt. A pedagógusoknak és az iskolának lehet szerepe, ha sikerül hangot találni a fiatalokkal, és olyan célokat kitűzni, amik valamilyen módon hatással lehetnek a társadalom életére. Vajda Zsuzsanna szerint fel kellene ébreszteni a fiatalokban az építő kritikai szellemet. Például kezdeményezzenek kampányt a való világ és hasonló műsorok bojkottjára, megfelelő, a fiatalok számára is elfogadható érvekkel alátámasztva.

A pubertáskor nehézségei

A pubertás szó hallatán sokan három dologra asszociálnak: kiszámíthatatlan hormonokra, megbolondult fiatalokra és családi háborúkra. Ez azonban több, nemrégiben végzett kutatás szerint nem más, mint egyszerű negatív előítélet. A fiatalok ugyanis ebben az időszakban ismerkednek saját határaikkal – és a legyintés vagy rájuk csapott ajtó helyett segítségre, türelemre és megértésre szorulnak.
A Spiegel magazin nemrégiben összefoglalót közölt arról, hogy német iskolákban forradalmi újításokkal igyekeznek a pubertáskort elért tinik fölös energiáit lekötni. Az egyikben kalandtúrákat szerveznek a gyerekeknek, ahol kénytelenek maguk megkeresni a szükséges pénzt – és mindamellett, hogy bajtársi kapcsolat alakul ki közöttük, megtanulják, hogyan kell egy hátizsákot praktikusan bepakolni, hol találnak üres zsebbel szállást, és persze hogy az embernek sosem szabad rohannia. Három hét fogcsikorgatás után viszont mindegyik gyerek más emberként tekint magára. Egy másik iskola a Stasi volt üdülőtelepét újítja fel lépésről lépésre, mivel szerintük a pubertáskor gyorsabban és kevesebb problémával zajlik le, ha a gyerekek hasznos tevékenységekkel használják el a fölös energiát.
Ezek az úttörők az általános vélekedéssel szemben nem passzívan figyelik, ahogy a fiatalok saját testük fejlődését kénytelen-kelletlen tudomásul veszik, és így-úgy próbálnak uralkodni a vérükben száguldó extra hormonmennyiségen, hanem igyekeznek őket értékes tevékenységekkel arra terelni, hogy fedezzék fel saját korlátaikat, illetve azt, hogy miben tehetségesek. A pubertáskor ugyanis minden szempontból nehéz a fiatalok számára. Vagy azért, mert nem kezdődik meg időben (ez a fiúknál probléma), vagy azért, mert túl hamar megkezdődik (ezzel a lányok küzdenek inkább). Az pedig, ha túl sokáig tart, sokak szerint a szülők és az intoleráns környezet hibája.
Intenzív hormontermelés indul be ebben a korban, az agy „átszervezi saját magát”, ivaréretté válnak a fiatalok, akik lélekben még sokkal inkább lennének gyerekek, de testben már nem azok többé. Pontosan ezek a hormonok felelősek azért is, hogy a gyerek hirtelen elviselhetetlenné válik – legalábbis a szülők és az iskola számára, akik általában nincsenek felkészülve a pubertás kezelésére. Ekkor ugyanis a korábban jól teljesítő diákok is rosszabbul teljesítenek, amire a legtöbb iskolának csak negatív válaszai vannak. Ráadásul az egyre növekvő teljesítési kényszer súlyos terhet ró a gyerekekre, akiket egyébként is zavar, hogy nem mennek úgy a dolgok, ahogy megszokták – így az egyéb feldolgozandók mellett elviselhetetlenné válik a nyomás. A német tanulmányok szerint ezzel magyarázható, hogy a fiatalok a hétvégén őrült bulizásba fognak, hogy levezessék a bennük felgyülemlett feszültséget.
A fiatalok helyzetét a média sem segíti. Az iskolai megfelelési kényszer mellett a tévé és az internet által meghatározott szépségideáloknak is meg akarnak felelni. A tökéletesre gyúrt férfiakat és a cérnavékony nőket azonban a legtöbben képtelenek utánozni, ami viszont önértékelési, a lányoknál pedig étkezési zavarokat okoz. Mindezt tetézi a nyugati világban eluralkodott tendencia, ami egyre későbbi életkorra tolja azt az időpontot, amikor az utód végre elhagyja a családi fészket. A Nyugaton „trendi” élethosszig tartó tanulás, a késői egyetemi évek és a több diploma egyáltalán nem kedvez a fiatalok önállósodásának, akikre viszont gyakran csak a tartós munkanélküliség várna a könnyen megszerezhető, de megfelelő állásra nem váltható felsőfokú végzettség megszerzése után. Mivel
a környezet már nem olyan, mint az ipari forradalom idején, amikor 15 évesen már az „inaskodás” évei kezdődtek meg a fiatalok életében, ezért gyakran sokáig ki sem derül, hogy az érintett miben tehetséges, s ezzel értékes éveket veszteget el.
A pubertás a szülőknek is gyakran feladja a leckét. A gyerek hirtelen szeszélyessé válik, érzelmi ingadozások jönnek, amit csak az a szülő tud megfelelően feldolgozni a német felmérések szerint, akinek van kapcsolata a gyerekkel, és aki képes extra türelmet és humort fektetni a kapcsolatba. Ha ugyanis nem idegenítik el maguktól a gyereket, az is előfordulhat, hogy mint régen, újra igényli majd, hogy este az ágya mellett ülve beszéljék meg a napi eseményeket. Erre azonban kevés család képes: a világválság, a multinacionális cégek családellenes munkarendje és az egyszülős családmodell egyáltalán nem kedvez annak, hogy a gyerek hangulatváltozásait is megfelelően tudja kezelni a szülő. (Rimaszombati Andrea)

Eger ostroma 2.0

Hetek Online — Thu, 07 Apr 2011 22:07:21 +0200

Mind több arab érdekeltség „térképére" kerül fel Eger városa, amely - Heves megyével együtt - látványosan nyit az iszlám világ felé. A helyi fideszes vezetés szerint gazdasági-kulturális kapcsolatok kiépítéséről van szó, amely anyagilag is meg fog térülni. A kritikusok viszont az arab lobbi térnyeréséről és egyéni érdekekről beszélnek. Akár így, akár úgy, Magyarországnak, úgy tűnik, számolnia kell az iszlám térnyerésével - még ha ez egyelőre nem is okoz olyan feszültségeket, mint Nyugat-Európában.

Dobó István forog a sírjában - fakadt ki a Hetekenek egy Eger gazdasági-kulturális életét jól ismerő közéleti személy. Megjegyzésével az utóbbi hónapokban a városban szerinte tetten érhető arab-iszlám lobbitevékenységre utalt. Az események kronológiájában először egy decemberi városi közgyűlési határozatra érdemes utalni, amely mintegy 3 millió forint költségvetési támogatáshoz juttatta az Al-Gharnati Alapítványt. Habis László polgármester reményét fejezte ki, hogy a szervezet olyan konferenciákat és kiállításokat szervez majd, amelyekből a megyeszékhely profitálhat. Az ellenzék szerint viszont nem biztos, hogy a megszorítások kellős közepén ilyen célra kellene pénzt áldozni, és kétségeiket növelte az a tény is, hogy a muzulmán Korán-tudósról elnevezett alapítvány az önkormányzati döntés előtt néhány nappal lett bejegyezve. A Heves megyei önkormányzat azután márciusban újabb 2 millió forinttal támogatta az Al-Gharnati Alapítványt. A közgyűlés egyik, neve elhallgatását kérő tagja lapunknak úgy vélekedett, hogy a hirtelen jött arab-magyar barátság mögött személyes érdekek állhatnak. Bár nevet nem említett, egy egri internetes fórumon az egyik hozzászóló idézte Horváth László fideszes honatya és megyei kormánybiztos életrajzát, amely szerint a politikus - akit 2002-ben választottak meg az Interparlamentáris Unió magyar csoportján belül a Magyar-Arab-öböl országok baráti tagozatának elnökévé - kiváló arab kapcsolatokat ápol. „Az üzleti életben kezdtem el dolgozni az Egyesült Arab Emirátusokban (...) Cégünk több területen is tevékenykedik: európai vállalatok számára végez piackutatást, üzleti partnerek felkutatásával foglalkozik; megújuló energiaforrások kiaknázását elősegítő magyar találmányok számára igyekszik befektetőket találni; sportlovakat értékesít az Emirátusba és Katarba" - írta a politikus.

Az iszlám világgal való kapcsolatfelvétel jól indult Egerben. Januárban Egyiptom titkai címmel nyílt kiállítás az Agria Parkban, és az eseményen részt vett Aly Houssam Eldin El-Hefny Mahmoud, Egyiptom magyarországi nagykövete is, aki Eger és Egyiptom együttműködési lehetőségeiről is tárgyalt Habis László polgármesterrel, aki hangsúlyozta: szeretné, ha Egerben több olyan rendezvényre kerülne sor, amellyel az arab világot közelebb hozhatják az emberekhez. Márciusban pedig a Szaúd-Arábiai Királyság magyarországi nagykövete, Nabeel Khalaf Ahmad Ashour látogatott a városba. A vizit fő témája egy júniusra tervezett egri iszlám konferencia volt, amely a vallások, kultúrák közötti párbeszédről szól, de gazdaságetikai és finanszírozási kérdésekkel is foglalkozik majd.

Az ügyben az Al-Gharnati Alapítvány elhárította megkeresésünket, és lapzártánkig Horváth László megyei kormánymegbízottat sem sikerült elérni. Ugyanakkor egy helyi forrásból úgy értesültünk, hogy az alapítvány életre hívóinak logikája szerint a gazdasági válság a „bizonyos pénzügyi körök által irányított" nyugati bankrendszer és fiskális politika csődjét bizonyította. Mindeközben a teljesen más erkölcsi alapokra épülő arab-iszlám bankrendszer gond nélkül vészelte át ezt az időszakot, tehát érdemes figyelmünket az arab térségre fordítani, és szorosabbra fonni a gazdasági kapcsolatokat.

Hasonló véleményen van Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség vezetője is, aki örömmel látja, hogy a magyar kormány is nyit az arab-muzulmán világ felé, és tapasztalatai szerint a hazai muszlimokkal sem olyan elutasító a jelenlegi kabinet, mint az elődjei. Orbán Viktor többször volt Katarban, ellátogatott Egyiptomba, fogadta a palesztin minisztertelnököt, és Bolek szerint folyamatban van az Arab Emirátusokkal való kapcsolat megerősítése, amiben ők is segítenek. „Magyarországnak nincs akkora súlya az iszlám világban, mint amekkora lehetne" - állította, és annak ellenére sérelmezi a muzulmánok rendre visszatérő leterroristázását, hogy korábban éppen ő nyilatkozta azt a konkurenciának számító Iszlám Egyház vezetőjével, Saleh Tayseerrel kapcsolatban, hogy olyan pénzeket is elfogadtak, amelyeket nem kellett volna. „Mi nem kapcsolódunk sem a Muzulmán Testvériséghez, sem máshová, függetlenek vagyunk. Jó kapcsolatokat ápolunk Törökországgal, és most alakul egy bosnyák vonal, hiszen annak idején, a Monarchiában szoros volt az együttműködés velük" - hangsúlyozta.

Az Iszlám Egyház a hírek szerint attól az al-Haramain Alapítványtól kapott támogatást, melyet korábban terrorizmussal vádoltak meg és az ENSZ tiltólistájára is felkerült. Az al-Kaidához köthető szervezet a Balkánon katonai táborokat is működtetett, úgy, hogy közben Boszniában például „kulturális, oktatási és sportegyesületként" volt bejegyezve.

Saleh Tayseer minderre azt mondta lapunknak, hogy az al-Haramain szervezet már évek óta nem is működik, ők pedig csak két kisebb, néhány százezer forintos adományt kaptak tőlük, ami azért szúrja Bolek Zoltán szemét, mert nem ők voltak a címzettek. Sajtóhírek szerint viszont Szaúd-Arábiából, vélhetően ettől az alapítványtól kapták azt a 120 millió forintos támogatást is, amelyből a Budaörsi úton egy telket vásároltak, hogy azon mecsetet és iszlám kulturális centrumot építsenek fel. Ez a terv időközben a lakosság és az önkormányzat ellenállásán megbukott, így az Iszlám Egyház jelenleg arra vár, hogy az önkormányzat egy alternatív területet ajánljon fel a számukra. A vádakra Saleh Tayseer azt mondta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálata szerint gazdálkodásuk átlátható, és nem fogalmazható meg velük szemben terrorgyanú. 2004-ben - Mose Kacav izraeli elnök budapesti látogatása előtt - terrorfenyegetés előkészülete miatt letartóztatták ugyan, de a vád alaptalannak bizonyult, és a bíróság kétmillió forint nem vagyoni kártérítésre ítélte a magyar államot.

„A kulturális központtal az volt a célunk, hogy erősítsük a Magyarország és az iszlám világ közötti gazdasági kapcsolatokat. Ezt bizonyos erők megakadályozták" - jegyezte meg a palesztin doktor, aki szerint a magyar termékeknek kiváló híre volt a hetvenes-nyolcvanas években az arab országokban, és a nyitottság ma is megvan felénk.

Arab–magyar barátság

Nem hazai civil szervezetként, hanem az Egyesült Királyságban bejegyzett vállalatként működik a tavaly szeptemberben létrejött Arab–Magyar Baráti Társaság, amely a napokban nyílt panaszlevelet írt a Heves Megyei Hírlapban. Kulcsár István elnök és barátai két, közterületre kiragasztott Mohamed-karikatúrát ábrázoló fotó kapcsán emelték fel szavukat (mint ismert, az iszlám tiltja a próféta ábrázolását). Az elnök nem érti, hogy az orgánum miért nem reagált panaszukra, és állítása szerint az ügyre már arab hírcsatornák is felfigyeltek. Kulcsár egyébként nem muszlim vallású, hanem gyakorló keresztény, viszont – ahogy fogalmaz – elismeri az iszlám vallás értékeit. „A mintegy százfős baráti társaságon belül csak ketten vagyunk keresztények, a többiek muszlimok, jelentős részük arab származású” – tett hozzá egy másik meglepő információt az elnök, aki „civilben” nyugdíjas rendőrtisztként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanul jogot, és most ismerkedik az arab nyelvvel. A kereszténység és az iszlám közötti ellentmondást nem tartja jelentősnek, mint mondta, a két világvallás viszonyát a cionizmus zavarja csak meg. Hangsúlyozta, hogy politikai tevékenységet nem folytatnak, de ha mégis ezt tennék, akkor a Jobbik felé nyitnának. Az elnök azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy szívükön viselik a „palesztin nép ügyét”, és jó kapcsolataik vannak többek között Tunéziával, Szíriával és Egyiptommal is.