Kereső toggle

Gázháború az Égei-tengeren

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Égei-tenger alatt 100 milliárd euró értékű olaj- és gázmezők találhatóak, amelyre több ország is igényt tart. A görögök elképzelése szerint a kitermelés csökkentheti Európa orosz energiától való függőségét, és kimentheti Athént az adósságcsapdából. Legrosszabb esetben azonban a vita elmérgesedése háborúhoz is vezethet Törökország és Görögország között.

Az elmúlt hetekben magas rangú kormányképviselők Athénban több nyilatkozatot tettek, amelyek központi témája egy közel 20 éves nemzetközi egyezmény volt, és amely rendezné az Égei-tenger ásványkincseinek és nyersanyagainak sorsát. Az eladósodott Görögország számára nagyon jól jönne az óriási mennyiségű olaj és gáz, de a helyzet Törökország ellenállása esetén eszkalálódhat. Igényeinek érvényesítése érdekében Athén az európai szomszédok támogatását kéri. François Hollande francia elnök elsőként meg is adta ezt, de a görögök az ENSZ-nél is kilincselnek.

Az elmúlt héten a görög miniszterelnök, Antonis Samaras egyeztetett a török miniszterelnökkel, Recep Tayyip Erdoğannal. Az isztambuli találkozón azt kérte, hogy Törökország tartsa tiszteletben Görögország nemzetközi szerződésen alapuló jogait. Az ankarai kormány szerint a területek viszont hozzájuk tartoznak, és az új határok kialakítására irányuló törekvések háborúhoz vezethetnek. A legutóbbi erről szóló tárgyalások során Erdoğan további párbeszéd lefolytatását kérte a témában.

A görögök számára nem kicsi a tét: a tenger alatt 100 milliárd euró nagyságú olaj- és gázmezők fekszenek, amivel a 300 milliárdos adóssághegyéből jócskán lefaraghatna az ország. A görögök energiahordozókat exportálhatnának Európa számára, és így csökkenhetne a kontinens függősége az orosz gáztól.

A helyzetet bonyolítja, hogy még egy szereplő beléphet a képbe: Ciprus. Ők szintén bejelentették igényüket a területre. A vitás kérdés azért nehezen eldönthető, mert a terület tele van apró szigetekkel, amelyek legtöbbje Görögországhoz tartozik. Ha Athén valamennyi sziget partjától számított 12 tengeri mérföldre bejelentené igényét, ezzel egy csapásra övé lenne az Égei-tenger vizeinek 70 százaléka – a jelenlegi „részesedésük” 40 százalék.

Samaras miniszterelnök szerint a készletek „jólétet jelentenek Görögországnak, jólétet Európának, szignifikáns javulást Európa energiabiztonságában és fontos előrelépést Görögország geopolitikai helyzetében”. A görög államfő ugyanakkor egyelőre óvatos, szeretné elkerülni a konfliktust a szomszédokkal, de az ENSZ-nél egyre nagyobb hévvel harcol érdekeik érvényesítéséért. A cél világos: a nemzetközi közösségnek el kell ismernie, hogy a görögök használják a szárazföld körüli 200 tengeri mérföldnyi területet.

Görögország aláírta az ENSZ tengerjogi egyezményét, a törökök viszont nem. 165 ország és közösség szerepel a ratifikálók között, az egészet tető alá hozó Egyesült Államok azonban nem, bár ők is elismerik az abban foglaltakat.

A hosszú ideje zajló török–görög párbaj január végén újult ki, amikor Görögország külügyminisztere panaszt tett az ENSZ-nél, mert a törökök a Rhodosz szigetétől délre fekvő területeket magukénak követelték. Ankara szerint a görög panasznak „a nemzetközi jog szerint semmilyen alapja nem volt”, és ők is jogi lépéseket akartak tenni, végül mégis visszavonták területi követelésüket.

A jelenlegi vita során rendeződhet – az 1994-es egyezménynek megfelelően – a görög partokhoz tartozó 200 tengeri mérföldes kizárólagos gazdasági övezet kérdése, ahol őket illeti meg az ásványi erőforrások kitermelésének előjoga, illetve a parttól 12 kilométerre fekvő területen a nyersanyagok kitermelésének joga. Ugyanakkor Törökország 1995-ben – amikor a görögök aláírták a nemzetközi szerződést – eldöntötte, hogy minden ilyen athéni lépés okot adhat a háborúra.