Vita egy urna felett

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Nyírő József, a megbízható hungarista

Bukarestben és Erdélyben politikusok, a két legismertebb orgánum, az Adevarul és a Romania Libera, valamint két szélsőjobboldali párt, a Partidul Romania-Mare (PRM), illetve a Noua Dreapta (ND) is tiltakozik Nyírő József Székelyudvarhelyen tervezett újratemetése miatt. Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester szerint „furcsa, hogy egy Nagy-Magyarország-harcos lesz eltemetve a mi szent földünkbe". De ki is volt Nyírő József, akinek munkásságát Hoffmann Rózsa - jelentős vitákat generálva - a Nemzeti Alaptanterv részévé emelt?

Ha a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának irattárát (az OSZK Kézirattár 567 jelzetű fondját) tanulmányozzuk, akkor egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az 1953. július 16-án Madridban elhunyt néhai erdélyi író nem volt tagja a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalomnak. 1941-ben, a II. bécsi döntést követően, behívott erdélyi képviselőként lett tagja a magyar Országgyűlésnek. 1944. október 16-a után is „behívott erdélyi képviselőként" maradt tagja az úgynevezett nyilas parlamentnek, Budapest ostromát elkerülendő menekült a Szálasi-kormány tagjaival (és Wass Albert gróffal) Szombathelyre, később Sopronba és Kőszegre, majd a visszavonuló hitleri hadsereggel Bajorországba, ahol először az osztrák határ közelében lévő Wollabergben és Waldkirchenben élt.

1947-ben Magyarország, konkrétan Rajk László belügyminiszter, Nyírő József háborús bűnöskénti kiadatását kérelmezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziójának vezetőjétől, George Hatton Weems dandártábornoktól, de a kérést elutasították az amerikai hatóságok. Hasonló elbírálást kapott Wass Albert gróf is, akit 1951-ben vitt ki az Egyesült Államokba egy farmer. Tény, hogy a menedékért cserébe elvált Eva Siemerstől, és házasságot kellett kötnie a farmer-exkatonatiszt lányával, Elisabeth McClainnel (az irodalomból „Bebe" néven ismert amerikai állampolgárral). Ugyanígy menekült meg a felelősségre vonás elől prof. dr. Tarnói László, Alföldi Géza, a nyilas kormány propagandaminisztériumának kabinetfőnöke, Páger Antal, a nyilaspárt nagyhatású, népszerű propagandistája és még sokan mások.

Nyírő 1950-ben a falangista spanyol államba költözött (ahol akkor a „Caudillo", Francisco Franco uralkodott), s a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként politikai kommentárokat írt, és aktív szerepet vállalt a nyilas-hungarista emigráció munkájában.

A hungarista állam és a nyilas parlament tagjai Henney Árpád altábornagy, Nyisztor Zoltán katolikus pap és Tarnói László jogász (Budinszky kabinetirodájának vezetője) kezdeményezésére Caracasban (Venezuelában) hozták létre a magyar nemzetiszocialisták túlélőszervezetét, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát (HMH). A svájci bankokba menekített, mintegy 6 millió amerikai dollárt érő aranykészlet képezte a HMH anyagi alapjait, amiből Európában, Ausztráliában, az észak- és dél-amerikai kontinensen szerkesztőségeket, könyvkiadó vállalkozásokat indítottak be, valamint nyomdákat működtettek. A HMH nyújtott segítséget ahhoz is, hogy a hungarista állam keresett háborús bűnösei menedéket találjanak Argentínában, Spanyolországban, Uruguayban, Szíriában vagy a távoli ausztrál kontinensen.

A náci ODESSA mintájára létrehozott, illegálisan tevékenykedő hungarista szervezet az újságokat, a könyvkiadókat és az egy-egy országban hivatalosan működő rádióállomásokat vélte a kapcsolattartás legjobb formájának - ezért a HMH munkatársait a Nyilaskeresztes Párttal, a Szálasi-kormánnyal együttműködött írókból, költőkből és a kulturális élet nemzetiszocialista érzelmű tagjaiból válogatta ki. Így került védőernyőjük alá Páger Antal, Szeleczky Zita, Wass Albert, Milotay István, Ráttkay R. Kálmán, Muráti Lili, Szilassy László és Nyírő József is. A hungarista hírszolgálati tevékenységben, valamint a nemzetiszocialista szervezet által létrehozott, működtetett vagy támogatott orgánumoknál csak ismert és igazolt személyeket engedtek dolgozni. Csak a „kamerádokat", a hungarista eszméhez közel állókat ajánlották be olyan helyekre, mint a müncheni Szabad Európa Rádió vagy a Spanyol Nemzeti Rádió - ezeknél a hírközlő orgánumoknál a nevezetteket antikommunista harcosként könyvelték el.

Nyírő 1952-ben a HMH felkérésére és támogatásával részt vett a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó megalapításában. Ugyanebben az évben a Nyugat-Németországban megalapított Magyar Szabadságharcos Szövetségnek (a horthysta, nyilas emigránsok szervezetének) az alelnökévé választották. 1953. október 16-án hosszas betegség után egy madridi klinikán hunyt el. Utolsó óráiban, honfitársairól szólva, keserűen állapította meg: „A hungarista emigráció... az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép... az elvesztett haza kísértetei." És bár végrendeletében úgy hagyta meg, hogy holttestét a szülőföldjén temessék el - hozzátartozói elhamvasztatták, urnáját pedig egy madridi kolumbáriumban helyezték el.

Szóbeli figyelmeztetés

A madridi „galambházból" Budapestre szállított urna körül és felett - megelőzendő a székelyudvarhelyi Papkertben 2012. május 27-re tervezett szertartást - harsány vita zajlik. Az újratemetéssel kapcsolatban a bukaresti külügyminisztériumba kérették Magyarország ottani nagykövetét. A román külügy szóban arról tájékoztatta a magyar külképviseletet, hogy a jelenlegi román belpolitikai helyzetben időszerűtlennek tartja Nyírő újratemetését...

Mivel a néhai székely író hamvainak hazahozatalát és eltemetését a Magyar Országgyűlés, személyesen Kövér László patronálja, talán érdemes tanulmányozni azokat az éveket, azt a kort, amikor Nyírő József - még román állampolgárként - az irredenta érzéseken és célokon túllépve, ha formálisan nem is lépett be a Hubay, később Szálasi vezette Nyilaskeresztes Pártba, a nemzetiszocialisták zászlaja alá sodródott.

Nyírőt 1916-ban szentelték pappá, s a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, mikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. A papi rendből való távozását követően a római katolikus egyház kiközösítette. Malmot bérelt, majd az elkövetkező tíz év során a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. Wass Albert gróffal az Ellenzék elnevezésű lapnál ismerkedett meg, azon a helyen mindketten külsős munkatársként igyekeztek ismertté tenni nevüket, műveiket. (Wass Albert a gyakran átfogalmazott önéletrajzaiban ugyanúgy emlékezett, hogy az említett szerkesztőség belső köreihez tartoztak - de ezt a romániai kutatások nem igazolták.)

Ellentétben Wass Alberttel, Nyírő valóban alapító tagja volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek - és tegyük hozzá a későbbi barátjánál jóval sikeresebb szerző is! -, 1924-ben a Jézusfaragó ember című cikksorozatát szívesen olvasták mind Erdélyben, mind Magyarországon.

Mikor a romániai hatóságok az Erdélyi Helikon című folyóirat néhány írójának ügyében 1930-at követően nemzetiszocialista propaganda terjesztése miatt vizsgálatot indítottak, visszavonult, a Brassó közeli Alsórákos (Racosul de Sus, német nevén Kormosbach) községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Később Székelyudvarhelyen épített házat. Csak több év elteltével tért vissza a Keleti Újsághoz, melynek 1939 és 1942 között a felelős szerkesztője volt. A második bécsi döntést követően - miután erdélyi képviselőként az Országgyűlés tagja lett - vette fel ismét a kapcsolatot Wass Alberttel, aki addigra már ismert alakja volt a Hungarista Mozgalomnak, és kiváló ismeretségekre tett szert a hitleri Harmadik Birodalomban is.

Képviselői elfoglaltsága mellett 1942-1943-ban a radikális jobboldali orgánum, a Magyar Erő főmunkatársaként, szerkesztőjeként folytatta irodalmi tevékenységét, majd 1944-ben, a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom hatalomátvételét követően a Magyar Ünnep, a szintén szélsőjobboldali orgánum főmunkatársaként fejezte be magyarországi pályafutását.

A viszonylag korán elkezdődött „nyitás", az Európában alig álcázott - ugyanakkor antifasiszta harcnak nevezett - tevékenység miatt az egyesült államokbeli és zsidó szervezetektől egymást követő feljelentések után a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Nyírő Józsefet kivonta a négyhatalmi megszállás alatt lévő Németországból. Az író így került Franco Spanyolországába, ahol gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezhette, mint Borsányi Julián (Horthy és Szálasi vezérkari századosa), a Szabad Európa Rádió híres „Bell ezredese" - aki a hungarista állam honvédelmi minisztériumának részéről az Organisation Todt összekötőjeként intézte zsidó honfitársaink kényszermunkatáborba hurcolását. És e helyen dolgozott az amerikai bevándorlási engedély megszerzéséig régi barátja, Wass Albert gróf is.

Temetés feloldozás nélkül

A tervezett május 27-ei gyászszertartás, az újratemetés egyértelműen politikai gesztus. Éppenúgy, mint ahogy az volt Rajk László, Nagy Imre vagy Horthy Miklós magyarországi újratemetése. A már beharangozott, Románia és hazánk között feszült viszonyt eredményező esemény árnyékában a székelyudvarhelyi politikusok (elsősorban az RMDSZ-szel rivalizáló Szász Jenő) és a katolikus egyház magyarországi, valamint romániai vezetői elfeledkeznek arról a tényről, hogy Nyírő Józsefet 1919-ben kiközösítették a római katolikus egyház közösségeiből. A tervezett egyházi-politikai esemény előtt morális kötelesség egy kérdés tisztázása: miként lehet egy „kiugrott papot", a katolikus egyházközösségből eltávolított személyt feloldozás nélkül újratemetni?

A gyászszertartás politikai vonatkozásai is megérnek egy misét... Hazánkban, ahová a több mint vitatott múltú Horthy Miklós földi maradványait visszahozták az egykori kenderesi birtokára, ahol szobrot emelnek a négy zsidótörvényt aláírt egykori kormányzónak, és utcákat, tereket neveznek el róla, még csak-csak érthető a Wass Albert, Nyírő József, Kecskési Tollas Tibor körüli hozsannázás. De mint az Európai Unió tagállamának, Románia fegyverbarátjának és szomszédjának alaposabban át kellene gondolni a tervezett politikai kalandot.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit