Kereső toggle

Felkaptuk a vizet - Ismét népszerű a Balaton

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A lángos és a palacsinta ma is sláger, a balatoni keszeg helyett azonban népszerűbb az Argentínából importált hekk. Az egykor kizárásos alapon választható csoki, vanilia és puncsfagyi helyett ma minden ízben létező fagylaltköltemények várják a vendégeket. A balatoni hangulat nem sokat változott, a turisták és az igények azonban annál inkább. A tó a maga sokszínűségével ma is unikumnak számít Európa közepén, s turisztikai jelentőségét jobban befolyásolja a napsütés, mint a pénzügyi válság – állítja az idegenforgalomból élő vállalkozók egy része.

A rendszerváltás előtti Balaton a szocialista tábor felkapott üdülőhelye volt. Itt találkozott egykor Kelet- és Nyugat-Németország népes rokonsága, itt nyaraltak az ifjú kommunisták (úttörők, KISZ-esek) és ide szóltak az öntudatos munkásosztály szakszervezeti beutalói az egykori SZOT-üdülőkbe. A magasabb színvonalú szállodák csak az elit vagy a nyugati vendégek számára voltak elérhetőek, a Balatonra látogatók 70 százaléka amúgy is külföldről érkezett. A szocialista országból (leginkább az NDK-ból) érkező vendégek és a magyarok mindig megvették az utált maszek termékét, a lángost vagy a palacsintát, illetve a hazai vizekből származó keszeget. A nyaralók bejáratán ott díszelgett a „Vár-Lak", „Pityu-Lak" „Imád-Lak", és sok-sok hasonlóan szellemes felirat, miközben a Zimmer Frei feliratú zászlókat gyanúsan lengedeztette a szél.

A rendszerváltás után a korábbi kényszerítő erők megszűntek, a régi vendégek elmaradtak, a Balaton és idegenforgalma fokozatosan megváltozott. „A kilencvenes évek második felében nagyot csökkent a színvonal, csökkent a beruházási kedv, csökkentek a fejlesztések és tovább csökkent a látogatók száma. Ez egy önmagát gerjesztő, negatív folyamat volt, amelyet szerencsére sikerült megállítani" - emlékszik vissza erre az időre Suchman Tamás, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) elnöke. Sőt, a balatonkörnyéki települések nem túl fejlett ipara is felszámolásra került, amellyel munkahelyek szűntek meg, és a legtöbb település lakossága is látványosan csökkent. A legfőbb kereseti forrássá az idegenforgalom vált.

Közgazdasági csoda

Elkerülhetetlenné váltak a változtatások. A vízminőség biztosítása, az infrastruktúra kiépítése, illetve az építkezések törvényi szabályozása, szállodák és vendéglátóhelyek fejlesztése és a megfelelő marketing által igyekeztek újra vonzóvá tenni a Balatont, és fellendíteni az idegenforgalmat.

Felépült a sármelléki Fly Balaton repülőtér, sőt a tó körül 10-20 kilométerenként ma már lehetőség adódik repülőn, helikopteren vagy motoros sárkányrepülőn történő sétarepülésre is. Ez a rendszerváltás előtt az osztrák határ viszonylagos közelsége miatt elképzelhetetlennek tűnt.

A komplett wellness-szolgáltatásokat kínáló szállodák vagy az olcsóbb kategóriájú, de minőségi „Zimmer Ferik" egyaránt megfizethetővé váltak a magyar látogatók számára. A külföldi látogatók aránya 70 százalékról egyébként is 10-20 százalékra zuhant, a horvát, szlovén, spanyol tengerpart és a néhány euróba kerülő fapados repülőjegyek jelentős konkurrenciát jelentenek a balatoni turizmus számára. Nagy kihívást jelent a vendégek megtartása rossz idő esetén, s erre szolgál az az évi mintegy ezer kulturális program, amelyeknek megfelelő koordinálása is fontos feladat.

Az idegenforgalom biztosítja hazánk GDP-jének 9-10 százalékát, a Balaton ehhez az arányhoz 3,3 százalékkal járul hozzá. „Valóságos közgazdasági csoda, hogy a három-négy hónapos balatoni szezon biztosítani tudja hazánk idegenforgalomból származó bevételének több mint egyharmadát" - mondta lapunknak Suchman Tamás, aki a jövőt így prognosztizálta: „A gazdasági válság lefutása után már nem ugyanabba a folyóba lépünk. A nemzetközi munkamegosztás nem lesz kedvezőbb számunkra, ezért olyan ágazatokat kell fejlesztenünk, amelyekhez értünk. Ilyen ágazat az idegenforgalom." Az elnök szerint szükség lenne egy jól működő idegenforgalmi törvényre, tovább kell építeni az együttműködést a balatoni települések között, törekedni kell arra, hogy a térség megtalálja nem uniformizált, hanem a múlt század elejére jellemző, egyéni stílusát. Igyekezni kell a szezon meghosszabbításán, és javítani a wellness-idegenforgalmat, hogy a szállodák télen is működőképesek legyenek.

Suchman úr szerint nagy hiba, hogy a Balaton térsége nem egyetlen közigazgatási egységhez, hanem három régióhoz tartozik. Noha jó az együttműködés a különböző régiók között, ez az állapot mégis akadályozza a fejlesztések összehangolását, az egységes idegenforgalmi koncepció megvalósulását.

Suchman Tamás úgy látja, hogy mandátumának szeptemberi lejárta után rengeteg feladat vár az utódjára, s ő nem üres kasszát hagy maga után. A jövőbeni fejlesztésekre 16 milliárd forint áll rendelkezésre.

A déli part nem a szegényeké

Az a régi vélekedés, miszerint a déli part a „prolik" számára adatott, ma már semmiképp sem állja meg a helyét.

„Siófok óriásit változott az elmúlt évek során. Új beruházások, építkezések, a régi épületek korszerűsítése által megszűnt a korábbi szocreál jelleg, hétvégeken pedig akkora a forgalom, hogy nem találni parkolóhelyet a zsúfoltság miatt" - mondta lapunknak S. Kálmán vállalkozó. A magyar elit jelentős része Siófokon fektet be, s pazar ingatlanjaik ára vetekszik a rózsadombi lakások áráéval. A külföldiek aránya nagyot csökkent, az árak azonban mérséklődtek, és a magyar többség számára is megfizethetőek: egy felnőtt 10 euróért vehet igénybe egy kiadó szobát - a Balaton többi részén is nagyjából ennyibe kerül.

A déli parton rendkívül meggyorsítja a közlekedést az M7-es autópálya, az impozáns de 43 milliárd forintot felemésztő Kőröshegyi viadukttal egyetemben. A szántódi rév folyamatosan működik, s elindult egy új, Fonyód-Badacsony közötti kompjárat megtervezése uniós támogatással. Az új kompjárat a Fonyód-Badacsony közötti öt és fél kilométeres távot húsz perc alatt fogja megtenni. Az ehhez szükséges beruházások mintegy nyolcmilliárd forintba kerülnek.

Nyugati színvonal

A fejlődésre vonatkozó megállapításunk nemcsak Siófokra, hanem a Balaton többi városára is igaz. Kiemelkedik a sorból a nyugati csücsök két városa, Hévíz és Zalakaros, melyek gyógyfürdőközpontként télen-nyáron üzemelnek. Régen a vendégek 90 százaléka külföldi volt, ma itt is fordított az arány. Egyre több magyar látogató él azzal a lehetőséggel, hogy a gyógyfürdők szolgáltatásait orvosi beutaló birtokában 70 százalékos tb-támogatással veheti igénybe. Csupán a lakhatásért kell teljes árat fizetnie. Zalakaroson egy fürdőközeli kiadó apartman (konyha, fürdőszoba, hálószoba) kocsibeállóval 3000 Ft-ba kerül felnőttnek, gyerekek féláron, illetve négy éves kor alatt ingyen jöhetnek. „Régen gyakoriak voltak a többhetes vendégek, ma már inkább háromnapos látogatókkal vagyok tele. Azonban nem panaszkodom, csak mosok, mint a mosómedve" - felelte nevetve érdeklődésünkre egy zalakarosi panziótulajdonos, akitől azt is megtudtuk, hogy ősszel akciós árakkal szeretné odacsalogatni, illetve megtartani a vendégeit. P. Ferenc hasonló áron, egy tetőtérben kialakított lakótérrel várja a látogatókat, számára azonban nagyobb erőfeszítést kíván a marketingmunka, mivel a lakása messzebb esik a központi gyógyfürdőtől.

Kis-Balaton

A környék egyre felkapottabb látványossága a Kis-Balaton, amely nemcsak közúton, hanem a a sármelléki repülőtéren át is könnyen megközelíthető. Látogatásunkkor a Kányavári-szigetre tévedtünk be, amely nagyszerű sétalehetőséget kínál a természetszerető családok számára. M. Tamás éppen apróhalra pecázott a szigeten, s alig dobta be a horgot, már húzta is ki a fickándozó vörösszárnyú keszeget. „Huszonöt éve horgászok ezen a környéken, ekkor töltötték fel ezeket a tárolókat. Most is Zalavárra készülök, a keszeg jó csali lesz szürkeharcsára" - avatott be a titkaiba. Azzal is eldicsekedett, hogy idén fogott már egy 50 kilós, kétméteres szürkeharcsát, de a több tíz kilós hal sem számít ritkaságnak a hálójában. Megtudtuk azt is, hogy egy balatoni horgászengedély 15-20 ezer forintba kerül, attól függően, ki üzemelteti az adott partszakaszt. M. Tamás szerint rengetegen jönnének ide horgászni, ha az erre alkalmas vízpartok könnyebben megközelíthetőek volnának.

Míg a Kis-Balatonon nem a halak, hanem a madarak a fő látványosság, addig Kápolnapusztán a Bivalyrezervátum is egyre népszerűbb.

A keszthelyi strandon Lőrincz Róbert vállalkozóval beszélgettünk, aki tizenöt éve üzemelteti a büféjét. Árai hasonlóak a többi üdülőváros áraihoz: egy sima lángos 290 forint, amely sajtos-tejfölösen már 200 forinttal drágább. Egy gulyásleves vagy egy pizza 1000 forint körüli összeg. Mindehhez azonban hozzáadódik a strandbelépő (újabb ezres), s ezt fokozza az egynapos parkolójegy ára. L. Róbert szerint a belépő- és a parkolási díj sok potenciális vendéget tart távol, azonban a júniusi hideg napok kivételével így se volt rossz a szezon. Igaz, a külföldiek elmaradtak, sok a magyar vendég, de ő meg van elégedve velük. „A magyar ember ha megteheti, szeret költeni. Ha nincs rá pénze, akkor el se jön. A válság pedig annyiban érezhető, hogy esetleg kevesebb italt rendel" - osztotta meg tapasztalatait. A strand éjjeliőrei azzal dicsekedtek, hogy a júliusi forróság idején talpalatnyi hely sem maradt szabadon, a strand éjszakai diszkóiból pedig hajnali négy órakor - zárás után - is alig lehetett hazazavarni a 3-4 ezer főnyi, mulatozó fiatalt.

Kővágóörs és a többiek

A Balaton-felvidéket a nyolcvanas éveiben kezdte felfedezni a fővárosi értelmiségiek és művészek egy része. Kővágóörs, Kékkút, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Köveskál, Monoszló, Salföld fejlődése kissé lemaradt a partvidékhez képest, ahol a kiépült vasút jelentette annak idején a fejlődés egyik motorját. Ennek az állapotnak köszönhető azonban, hogy ezek a falvak megőrizték eredetiségüket. Most is erre az adottságra építik hagyományaikat, Kővágóörs például azzal igyekszik a térségbe vonzani a látogatókat, hogy augusztus második hétvégéjén többnapos falunapot tart, rengeteg programmal tarkítva. „Idén is több ezren látogattak a faluba és környékére, ahol a vendégek négy napon keresztül élvezhették a változatos rendezvényeket és a helyiek vendégszeretetét" - mondta lapunknak Molnár József polgármester. A térség problémája, hogy az infrastruktúrát csak külső támogatásokkal tudják fejleszteni, ennek mértéke viszont az állandó lakosok számához kötött. „Kővágóörsön az ingatlanok 50 százaléka a helyieké, Pálkövén pedig 610 ingatlanból 600 a nyaraló" - vázolta a helyzetet. Márpedig a növekedéshez az infrastruktúra további fejlesztését tartja a legfontosabb célnak, s a polgármester úgy látja, hogy ez a feltétele az idegenforgalom fellendítésének is.

Balatonfüreden az eddigi jelzések szerint az idei szezonban sem csökkent a turistaforgalom, az emberek azonban kevesebbet költöttek a korábbi évekhez képest - mondta lapunknak Bóka István polgármester. Ez a megállapítás nem vonatkozik a Liliput városnéző kisvonat üzemeltetőjére, Linger Zoltánra, akiben a térség egyik legsikeresebb vállalkozóját ismertük meg. A családi vállalkozás során beszerzett vonat 1993 óta több mint egymillió utast szállított, s ezt beszorozva a jelenlegi áron 600 forintos viteldíjjal (gyerme-

keknek csak a fele), kiszámítható, hogy a vállalkozó szép kis forgalmat bonyolított le gumikerekes „vasútjain". A városnéző vonat félóránként indul, és három választható nyelv valamelyikén mutatja be a város nevezetességeit. „Ha esik, ha süt, nekem mindig van utasom. Tavasszal küldöm az e-maileket az iskolákba, diákokat szállítok, ősszel a szüretre érkező németeket viszem a csárdák valamelyikébe. A siker titka, hogy hét hónapra kinyújtom a szezon hosszát, és mindig elébe megyek az igényeknek" - meséli mosolyogva. Nem blöffölt, büszkén mutatta legújabb szerzeményét, az 50 millió forintért beszerzett vonatot, amelyet Olaszországból rendelt. Ebből a fajtából húsz darab készült a pekingi olimpiára, a huszonegyedik azonban direkt a magyar vállalkozó számára készíttetett. „Apám rendszeresen így intett engem: fiam, jegyezd meg, mindig akkor kell kezdeményezni, amikor baj van. Az új vonatot pedig éppen két éve, a válság beköszöntének idején vásároltam" - jelentette ki elégedetten.

A Balaton elképzelhetetlen vitorlázás nélkül. L. András gyerekkora óta űzi ezt a sportot, időnként pedig az Adriára is elmerészkedik. „A Balatonon jóval egyszerűbb a vitorlázás, mint a tengeren. A navigáció problémamentes, hiszen a part mindig látható, az alacsony vízmélység miatt pedig a vitorlás bárhol lehorgonyozható" - érvel lapunknak. Néhány évtizeddel korábban a vitorlázás közösségi sportnak számított, kevés ember rendelkezett saját hajóval, a szakszervezeti üdülőkön vagy a kölcsönzőkön keresztül azonban minden érdeklődő számára elérhető volt ez a sportág. A vitorlázás ma már sokkal inkább függ az anyagi helyzettől, mégsem nevezhető „milliomosok sportjának". Ha élelmesek vagyunk, és magunk tartjuk karban a hajónkat, akkor kisebb összeggel is el lehet indulni, ha milliók állnak rendelkezésünkre, akkor a határ a csillagos ég. Az elmúlt évtizedekben jelentős kikötőfejlesztések történtek a Balatonon, és ezek a fejlesztések is kiterjesztették a vitorlások lehetőségeit - fogalmazott riportalanyunk.