Kereső toggle

Önbizalom

Az IMF és az EU nem érti a Nemzeti Együttműködés Rendszerét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Túlzás és hisztéria, hogy rácsapta volna az ajtót a kormányra a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság küldöttsége, csak az utóbbiak keménykedtek a jegybankelnök fizetésén, de ősszel lesz megállapodás – állították a Heteknek a miniszterelnökségen. Róna Péter közgazdász lapunknak úgy fogalmazott: valóban különbség fedezhető fel a hitelességi válsággal küszködő Európai Bizottság és a tekintélyesebb IMF-delegáció álláspontja között, mégis világraszóló csalódást jelent, hogy a magyar kormány nem képes bemutatni, miként hoz fordulatot a magyar gazdaság állapotában. A delegáltak megállapodás nélküli távozása nem olcsó: a forint egyéves mélypontra zuhant, az ország pedig a világ tizedik legkockázatosabb országává vált.

2008 októberében közel állt Magyarország ahhoz, hogy fizetésképtelenné váljon, mivel a nemzetközi válság miatt a korábbi pénzbőség, a könnyű hitel időszaka lezárult, a magyar állampapírpiac kiszáradt, ráadásul a kockázati befektetési alapok (hedge fundok) a magyar forint ellen spekuláltak. Pár hétig nem volt Magyarországon olyan erő, se politikai, se pénzügyi, amely képes lett volna megakadályozni az összeomlást. Végül a megoldás az IMF-EU párostól jött gigantikus, 5 ezer milliárd forintnyi nemzetközi hitel formájában és az európai politikai elit védelmével társulva.

Azóta az összeomlás veszélye elmúlt, a magyar állampapírokra is akad vevő, az Orbán-kormány számára mégis biztonságot jelent az IMF és az EU pénze, ezért arról is szó van, hogy egy újabb szerződést kötnek a nemzetközi intézményekkel. Csakhogy a védelmi hitelkeretért teljesíteni kell - elsősorban azt az uniós követelést, hogy Magyarország ne forszírozza a jövőben azt az elméletet, miszerint a gazdaság felpörgetésével generált többletjövedelmek hozzák majd egyenesbe a költségvetési helyzetet. Az EU utóbbi két éve ugyanis arról szól, hogy a kormányok engedték a hiányt növekedni - cserébe azért, hogy pénzt pumpálhassanak a gazdaságba. Ez a módi azonban még Németország és Franciaország esetében sem vált be: ugyan a tőkeinjekciók miatt nem dőltek be különböző iparágak és közszolgáltatások, ám a strukturális reformok elmaradása miatt gyakorlatilag semmi más nem történt, csak felélték az állami pénzt.

Miután ebbe az igazságba az unió beleverte a magyarok orrát, Orbán Viktor 29 pontja beismerte, hogy harmadik, vagy ha úgy tetszik, magyar út nincsen. Csakhogy beismerés ide vagy oda, a Fidesz nem lépheti át saját politikai árnyékát, márpedig a kormánypárt létérdeke azt diktálja, hogy gazdaságpolitikájának gerincéből semmit ne fedjen fel az önkormányzati választásokig. (Emlékeztetőül: a szocialisták népszerűségi lejtmenete nem az őszödi beszéddel indult, hanem a megszorításokat és adóemeléseket jelentő konvergenciaprogram bejelenté-sével.) És bizony az unió, illetve az IMF akceptálni szokta, ha egy állam arra hivatkozik, hogy belpolitikai okok miatt nem foglalhat állást egy adott kérdésben. Hogy ez a jelenlegi tárgyalásokon is így történt-e, arról csak találgatni lehet, az IMF kommunikációjából azonban az olvasható ki, hogy részben igen.

Ugyanis a korábbi hitelmegállapodás felülvizsgálatáról tárgyaló két nemzetközi intézmény delegációjának közleményeiből alapvetően az derül ki, hogy Magyarország rábólintott az idei 3,8, illetve a jövő évre várt 2,8-3 százalék körüli hiánycélra azzal a megkötéssel, hogy a hiánycél előállításának mikéntjét Magyarország határozza meg, és az eszközökről egyelőre hallgat. (A két küldöttséggel Matolcsy György gazdasági miniszter, Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkár, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter, illetve Szapáry György miniszterelnöki főtanácsadó beszélgetetett. Arról nincs pontos információ, hogy Orbán Viktor kormányfő milyen mélységben és mennyi ideig vett részt a tárgyalásokon, de a kritikusai szerint többet foglalkozott a futballal - a vébén és Videoton-meccseken is járt -, mint az ország fő hitelezőivel való találkozással.)

Elhalasztott egyeztetés

Ám a politikai taktikázásnak ára van, az országot a világ tizedik legkockázatosabb államának minősítették, és az egyeztetések formálisan mindenképp megszakadtak. Az IMF közleményében nem fogalmaz rendkívülien ebben a témában, de az Európai Bizottság már elhalasztásról írt. A nemzetközi sajtóban, illetve a pénzügyi intézetek kommentárjaiban viszont jelentős nézeteltérésről beszéltek. A Nomura pénzügyi csoport Az orbánizmus határait feszegetik Magyarországon című elemzésében úgy fogalmazott: az EU- és az IMF-küldöttség idő előtt hagyta el Magyarországot anélkül, hogy megegyeztek volna a meglevő hitel következő részletének lehívásáról vagy a készenléti hitelkeret meghosszabbításáról. Fő okként azt jelölték meg, hogy a kormány látszólag nem kíván partner lenni a tárgyalásokon, hanem inkább ők akarnak feltételeket szabni.

A CNBC amerikai televízió már a „következő bedőlő országként" beszélt rólunk, utalva arra, hogy egyelőre kérdéses a további hitelhez jutásunk. Lapunknak nyilatkozó elemzők ugyanakkor egybehangzóan túlzónak ítélték a társaság megállapítását; mint fogalmaztak, a magyar gazdaság stabil lábakon áll, a költségvetés egyensúlyát pedig sikerült kedvező helyzetbe hozni az elmúlt időszak alatt.

A tárgyalódelegáció tagjait személyesen ismerő, angolszász pénzügyi kapcsolatokkal rendelkező Róna Péter közgazdász a Heteknek kifejtette, hogy a tárgyalások kudarcához a három szereplő eltérő érdeke vezetett. Az unió pénzügyi intézményei jelenleg súlyos hitelességi deficittel küzdenek, hiszen a görög válság megmutatta, hogy az európai gazdaságirányítás nem állt az elmúlt években stabil lábakon, most ezt ellensúlyozandó, olykor „fafejűen" keménykedik.

Az új magyar kormány viszont nem állt elő azzal a programmal, ami lehetővé tenné az egyszeri, nagyarányú adócsökkentést (a Fidesz egyetlen konkrét választási ígéretének betartását) úgy, hogy közben a költségvetési hiány ne emelkedjen a nemzetközi intézmények által elvárt idei 3,8 százalék, vagy a jövő évi 2,8 százalék fölé. Róna szerint az Orbán Viktor által bejelentett 29 pontos akcióterv közgazdasági szempontból inkább elnagyolt skiccnek számít, mintsem gazdasági fordulatot biztosító konkrét programnak.

Az IMF a három szereplő közül ma a leghitelesebb. Legalábbis ezt állítja Róna, aki szerint szó sincs arról, hogy a valutaalap képviselői rávágták volna az ajtót a magyar kormány tárgyalóira, hanem egyszerűen belátták: a magyar kormány nem képes érdemben válaszolni a kérdéseikre, s talán erre az önkormányzati választásokat követően nagyobb lehetőség nyílik. (Pillanatnyilag nem szorulunk külső pénzügyi támogatásra, hiszen tavaly igen jelentős összeget hívtunk le az IMF-keretből, melynek nagy része a jegybanknál van elhelyezve betét formájában. Ebből „csipegetve" finanszírozzuk a deficitet. A pénzpiacról saját magunk csupán 2 százalékos hiányt tudnánk finanszírozni - de tudjuk, ennek a duplájára van szükségünk. Igaz, az alapkezelőknél dolgozó közgazdászoktól kapott információk szerint a már említett, spekulációra játszó „hedge fundok" aktivitása is kicsi, ezért vélhetően az elkövetkező hónapokban a forint ellen sem lesz támadás.)

Mondd, mi fáj?

A nézeteltérés egyik fő okának a bank-adó tűnik, amit a kormány képviselői (Róna Péter szerint rendkívül otromba és demagóg módon) úgy tüntettek fel, hogy az IMF és az unió a bankok oldalára állt a magyar emberekkel szemben, míg a Fidesz védi a „kisembereket". A két nemzetközi szervezet nyilatkozatából egyébként nem a bankadó kategorikus elutasítása, hanem a lehetséges negatív hatása olvasható ki.

Az Európai Bizottság szerint a tervezett pénzügyi szektorra kivetett különadó hozzájárulhat a rövid távú költségvetési kötelezettségvállalások teljesítéséhez, de úgy ítélik meg, hogy ez az adó a jelenlegi formában a befektetési kedv és a gazdasági növekedés érdemi visszaesését eredményezheti. A küldöttség emiatt sürgette a kormányt, hogy gondolja át ennek az adónak néhány jellemzőjét. Az IMF megengedőbb volt, ők a „hitelezést és növekedést várhatóan kedvezőtlenül érintő, jelentős méretű, a pénzügyi szektort terhelő különadóról" írtak. Csakhogy a Hetek információi szerint az IMF a tervezett 200 milliárd helyett egy 120 milliárd forintra csökkentett bankadóval már könnyebben kiegyezne, már csak azért is, mert tisztában van vele, hogy a pénz zömét nem a bankszektorból vonják ki, hanem a lakosságtól szedik be. Mégpedig stabilan - ugyanis ha ezt a summát a kormány adóként veti ki, akkor egyrészt sérül az imázsa, másrészt legfeljebb 60 százalékát tudja behajtani, a bankok viszont üzembiztosan beszedik.

A magyar bankok megadóztatásának ráadásul van „igazságossági" faktora. Egy nagybank vezető szakértőjének a megfogalmazása szerint a magyar bankok jó időben évi 400 milliárd, rossz időben, világválság idején, amikor nagyon sok cég veszteségessé válik, és csökken az életszínvonal, 200 milliárd forintnyi hasznot „tesznek zsebre", ami ritka jó arány számukra, hisz ha esik, ha fúj, nyereségesek.   (A PSZÁF adatai szerint 2005-ben 381 milliárd, 2006-ban 426 milliárd, 2007-ben 390 milliárd adózás előtti eredményt értek el, a válság éveiben, így 2008-ban 281 milliárdot, 2009-ben pedig 256 milliárdot.)

Róna pedig úgy tudja, hogy egy átlag magyar kis- és közepes vállalkozás ará-nyaiban másfélszer több adót fizet, mint a bankszektor cégei, amelyek képesek egy sor nyereségcsökkentő trükk bevetésére. A külföldi tulajdonú cég a magyar leányainak egy sor „belső" szolgáltatást olyan felárral biztosít, hogy a nyereséget adómentesen képes külföldre vinni. A magyar OTP ezért termeli a magyar bankszektor nyereségének jelentős többségét, mert ilyen trükkökkel nem viszik ki az országból a hasznot.

Az igazságosságnak persze van egy olyan vetülete is, hogy az IMF bábáskodásával 2008-ban létrejött az úgynevezett Bécsi Kezdeményezés, melyben a Kelet-Európában leánybankokat tulajdonló pénzintézetek vállalták, hogy nem vonulnak ki a térségből, pontosabban nem csökkentik a hitelezési aktivitásukat. 2008-ban, mikor drámaian törékeny volt a posztkommunista országok gazdasági helyzete, ez a paktum a stabilitás egyik alapfeltétele volt. „Ugyanezen bankok most hálaként fizethetnek különadót" - magyarázta egy külföldi pénzintézet vezető közgazdásza.

A bankadóval kapcsolatos fő kérdés, hogy milyen hatással lesz a magyar gazdaságra. Konzervatív közgazdászok is jelzik, hogy gazdasági visszaesést okozhat, ezért fontos - ahogy Heim Péter a kormánypárti Magyar Nemzetben írta - „a bankadó ne önmagában legyen bevezetve, hanem egy szélesebb pénzügyi átalakító és adócsomag részeként". Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója a Heti Válasznak írt jegyzetében úgy érvelt: a pénzügyi közvetítők megpróbálják majd az adó egy részét az ügyfeleikre áthárítani, ami miatt a hitelek drágábbakká válnak majd. A drágább hitelek miatt a hitelezési tevékenység pedig lassulni fog. Az ebből származó rövid távú növekedési veszteség talán nem drámai. Mi akkor az igazi probléma ezzel az adóval, ha a közvetlen hatások nem is drámaiak? A legfontosabb probléma, hogy rossz üzenetet küld, hiszen az új adó alanyai ad hoc kiválasztásának szempontja az volt, hogy ők egyrészt népszerűtlenek, másrészt sikeresek. A paradoxon az, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján az ország felemelkedéséhez sok népszerűtlen, de annál sikeresebb gazdasági szereplőre lenne szükség.

Róna úgy vélte: van némi igazság a kormány azon állításában, hogy a nemzetközi intézmények a külföldi bankok érdekeit védik, de ez szerinte elsősorban az unióra vonatkozik, hiszen a Magyarországról elvitt haszon után Ausztriában, Németországban, Belgiumban adóznának. A különadó ezt az „adóalapot" csökkenti. „Az IMF-et viszont nem ez vezérli, hanem az, hogy nem látszik, hogy miként lesz úgy gazdasági fejlődés Magyarországon, hogy nem a sérülékeny társadalmi rétegek isszák meg a levét. A bankokat egy átfogó adóreformmal, illetve a szabályzók okos változtatásával lehetne több adófizetésre rábírni, most viszont félő, hogy a különadót simán áthárítják az ügyfeleikre" - mondta a közgazdász.

Róna rámutatott, hogy az IMF-nyilatkozat kulcsüzenete a magyar kormánynak az, hogy „nehéz döntések meghozatalára lesz szüksége a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt. A fiskális konszolidáció ezen összefüggésében fontos, hogy a sebezhető csoportokat továbbra is megóvják a gyenge gazdaság hatásaitól".

Akartak-e megállapodást?

Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó banki szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a delegáció távozásának másnapján tett tévés nyilatkozatából az olvasható ki, hogy a kormánynak nem is volt elsődleges célja a megállapodás tető alá hozása. Ameddig lehet, ragaszkodik az álláspontjához, további engedményeket kicsikarva ezzel. Matolcsy nyilatkozatában gyakorlatilag megerősítette és ezzel bemerevítette a kormány álláspontját. Mint fogalmazott: az új kormány számára nem alternatíva az elmúlt négy-öt év megszorító politikája. Kiállnak a bedőlt lakáshitelesek megsegítése és a nemzeti eszközkezelő felállítása mellett, nem engednek a bankadóból és az állami alkalmazottak 2 millió forintos bérplafonjából sem. Akkor sem, ha ez szembe megy az Európai Központi Bank intelmével, mely a jegybank függetlenségére hívta fel a figyelmet.

A tárgyalásokról részletek nem ismeretesek, de valószínűsíthetően a költségvetési hiány mértéke is kicsapta a biztosítékot a küldöttségnél. Amíg a nemzetközi szakértők a 3 százalék alatti százalékos deficitcélt tartják egyedül elfogadhatónak 2011-re, addig az új kormány a saját elképzelése mentén ennél többet, 3-3,8 százalékot szeretne elérni, hogy gazdaságpolitikai céljait teljesíteni tudja.

Barcza György, a K&H vezető elemzője lapunknak elmondta, hogy közgazdaságilag valószínűleg a kormánynak van igaza, de az EU képviselői az eurót ért támadások miatt érthető módon nem engednek. Nem elegendő érv számukra az, hogy a kormány gazdaságélénkítés miatt engedné el a deficitet, mivel amikor az EU 27 országa közül csupán 3 ország képes 3 százalék alatt tartani a költségvetés hiányát, nem mutathat engedékenységet - mutatott rá az elemző.

Vélhetően a 3 százalék alatti államháztartási hiány esetében kezd el csökkenni a magyar államadósság, ezért ennyire fontos az IMF-nek ez a szám. Róna úgy érvelt: „Az átlagemberek nincsenek tisztában azzal, hogy az adósságspirál határán vagyunk. Ha nem sikerül csökkenteni az adósságot, akkor szakadékba kerülhet az ország, ezért nem becsületes Orbán Viktor és kollégái részéről az IMF szakértőit úgy beállítani, mint a magyar nép valamiféle ellenségeit, még az önkormányzati választások érdekében sem."

Ráadásul az IMF és a Európai Bizottság delegációjának a nyilatkozatából az is kiderül, hogy közlekedési és egészségügyi reformot várnak a magyaroktól. Egy kormányzati szakértő a Heteknek azt fejtegette, hogy a szocialisták „befűtöttek" a Fidesznek az IMF-nél, és olyan információkat adtak, melyek nem voltak reálisak. „ Az IMF-nek a görög válság idején kellett egy éltanuló, ezért a Bajnai-Oszkó-kormányt hozták fel mintának, noha korántsem volt annyira korrekt az idei költségvetés, mint amit kommunikáltak. A vitánk egy része ezeknek az aknáknak a kiműtése" - magyarázta forrásunk, aki igyekezett a tárgyalások megszakadásának a jelentőségét kisebbíteni.

Például szóba került a közlekedési ártámogatások felülvizsgálatának az igénye is. A korábbi kormány 40 milliárd forintos megszorítást ígért a vasúti közlekedésben, aminek végrehajtása esetén azonnal megállna a MÁV - említette példaként.

Róna Péter szerint valóban hagyhatott kisebb aknákat a Bajnai-Oszkó-kormány a költségvetésben, de ez nem indok arra, hogy egy új, kristálytiszta gazdasági programot mutasson be a kormány. Ezzel egyébként - ahogy az IMF-EU-tárgyalódelegáció csalódott távozásából kiderült - a mai napig adós az Orbán-kabinet.

Észrevételek

A „barátibb” hangulatú IMF-közlemény főbb észrevételei:
További intézkedések szükségesek az eddig elért eredmények megszilárdításához és ahhoz, hogy Magyarország egy szilárd és fenntartható növekedési pályára álljon. A fenntartható konszolidáció tartós, nem torzító intézkedéseket igényel, amelyek kidolgozásához a hatóságoknak több időre van szüksége. (Magyarán a magyar tervek elnagyoltak és kidolgozatlanok – a szerk.) Fontos, hogy a sebezhető csoportokat továbbra is megóvják a gyenge gazdaság hatásaitól. 2010-ben a GDP 3,8 százalékának megfelelő, 2011-ben pedig a GDP 3 százaléka alatti hiány a szükséges konszolidációs folyamathoz, melyekhez ragaszkodni kell, azonban további intézkedések szükségesek a célok eléréséhez. Szükséges a veszteséges állami tulajdonban lévő vállalatok átalakítása, hogy kisebb terhet jelentsenek a költségvetés számára. A „harcos” Európai Bizottság közleményének főbb megállapításai: A túlzott költségvetési hiány jövő év végéig történő kiigazítása nehéz döntéseket igényel, különösen a kiadásokkal kapcsolatban. (Ez akár úgy is értelmezhető, hogy további megszorítások kellenek – a szerk.) A bankadó a befektetési kedv és a gazdasági növekedés érdemi visszaesését eredményezheti, ezért érdemes átgondolni az adó néhány jellemzőjét. Tartsa tiszteletben a kormány az MNB-nek, illetve működésének teljes függetlenségét. A közlekedési és az egészségügyi szektor reformjával kapcsolatban a kormány nem tudott érdemi információt adni, ahogy fogalmaztak: „további pontosítást jelenleg nem tud nyújtani”. A tömegközlekedési szektort érintő szerkezeti átalakításokkal kapcsolatban, amik a tervezett költségvetési megtakarítást alapozhatták volna meg, a küldöttség azt tapasztalta, hogy a tervezett intézkedéseket jórészt elhalasztották, kivéve az év eleji áremeléseket.

Lapvélemények

Capital Economics, londoni gazdaságelemző csoport: „A Fidesz kockázatos úton indult el, amikor hátat fordított az IMF-nek. Ez egy veszélyes játszma. A magyarok nehéz időszak előtt állnak, a legrosszabb esetben akár újabb költségvetési válság is kialakulhat.”
JP Morgan bankcsoport: „A Fidesz abban reménykedik, hogy az októberi választások utánra halasztja a további megszorító intézkedések bejelentését. Az erősödő piaci nyomás azonban rá-
veheti a kormányt arra, hogy akár
a következő hetekben bejelentse.”
UBS bankcsoport: „A legvalószínűbb forgatókönyv az lehet, hogy az októberi választások után létrejön a megállapodás az IMF-fel és az unióval. Nem kizárt azonban, hogy a piac nem hagy időt a kormánynak a választásokig.”
Royal Bank of Scotland: „Az IMF eddig meglepő rugalmasságot tanúsított Magyarországgal szemben: többször is hozzájárult a tavalyi és az idei államháztartási hiánycélok módosításához, de úgy tűnik, elege lett ebből. A jelek szerint a magyar kormány nem tanult az előző hibákból, a pénzpiacok pedig idegesek, nem hajlandók szemet hunyni a költségvetési lazaság felett.”
Financial Times: „Magyarországnak jelenleg ugyan nincs nélkülözhetetlen szüksége az IMF-hitelre, de a megállapodás hiányában eltántorodhatnak
a befektetők, és a gazdaság továbbra is kiszolgáltatott marad, növekedhet
a sebezhetőség.”
Nomura: „Magyarországra nagyon rossz fényt vet az IMF-küldöttség idő előtti távozása. Várható, hogy az önkormányzati választások után megegyezésre fog jutni a magyar kormány és az IMF/EU, de addig a forintárfolyam,
a kamatok és a pénzügyi szektor szélső-séges mozgására lehet számítani.
Ha nem sikeres a két oldal kommunikációja, és a magyar gazdaságot kívülről komoly támadás éri, akkor a kormánynak még az önkormányzati választások előtt intézkedéseket kell hoznia.”

Olvasson tovább: