Kereső toggle

Áttörést ígér a kapitány

Beszélgetés Egervári Sándorral, a magyar labdarúgó-válogatott újdonsült vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az a húszéves, aki nem akarja megváltani a világot, soha nem viszi majd semmire - magyarázza Egervári Sándor. A magyar labdarúgó-válogatott elmúlt héten kinevezett szövetségi kapitányával Telkiben, a válogatott edzőközpontjában beszélgettünk.

Az elmúlt bő két évtized során mintegy húsz edző váltotta egymást a magyar válogatott kispadján. Nem volt önben esetleg félsz, mielőtt elvállalta ezt a feladatot?

- Rutinos edzőnek mondhatom magamat, így félsz egy pillanatig sem volt bennem. Tudom, hogy nem könnyű helyzet a mostani, és minden egyes mérkőzés komoly indulatokat kavar az országban. De ez természetes, hiszen az egész ország a szívén viseli a válogatott sorsát. Az ember mindig igyekszik az elvárásnak megfelelően teljesíteni, de félelem nincsen bennem. Reményteljes vagyok a tekintetben, hogy egy valamivel jobb közösséget alkotva eredményesebben szerepelhetünk, és a 2014-es brazíliai világbajnokság selejtezői során már képessé válhat a gárda a kijutás kiharcolására. Ez persze a jelenlegi futballkultúránkat messze meghaladó tett lenne, mégis erre készülünk.

Az utóbbi időszakban egymást váltották a külföldi és a magyar edzők. A külföldi szakemberek alkalmazása nem rombolja a magyar edzők szakmai nívójának megítélését?

- Volt egy olyan időszak, amikor a közvéleménnyel megpróbálták elhitetni azt, hogy a külföldiek jobbak. De én azt látom, hogy sem klubszinten, sem válogatottszinten igazi áttörést és változást nem hoztak ezek a személyek. Úgy gondolom, hogy igenis vannak tehetséges edzők itthon. Az már persze egy más kérdés, hogy milyen a közeg, amelyben dolgozni kell, és hogy milyen folyamatok zajlottak a labdarúgásunkban itthon. Vegyük a futball infrastruktúráját vagy például a gyermeklabdarúgók számát: mondhatjuk, hogy szinte minden tekintetben az európai alsóbb régiókban helyezkedünk el. És ez nem az edzők bűne, hanem azoké, akik nem tudták megteremteni a megfelelő feltételeket sem sporttörvénnyel, sem a pályák rendbehozatalával. Azoké a politikai döntéshozóké, akik az elmúlt húsz évben országszerte több mint ezer futballpályát építettek be, tűntettek el! Ezek a döntések iszonyatos károkat okoztak, és szisztematikusan rombolták a futballkultúránkat. Lennének nagyon jó utánpótlásedzőink például, ha megfelelően megfizetnék őket, és megfelelő körülményeket biztosítanának számukra. Azonban a klubok nem tartanak ott, az ő életük a túlélésről szólt sokáig.

A Videotonnál és az MLSZ-nél zajló változások kapcsán sokan beszélnek politikai befolyásról.

- Én semmiféleképpen nem vetíteném ki a dolgot arra, hogy a politika belefolyik a futballba és meghatározza azt. Én ennek még körvonalait sem látom. Annak viszont igen, hogy a sportot ez a kormány igenis felvállalja, és kimondja: megint el kell kezdeni a sportnemzet kialakulásához szükséges feltételek megteremtését! A sport nem pénzkidobás, hanem befektetés az ország számára. A sport révén több egészséges ember lesz, vagyis kevesebb kórházi ágy kell. A sportnak fontos szerepe lehet a drogmegelőzésben. A megfelelő infrastruktúra, jogszabályi háttér kialakítása pedig a politika feladata. Vagy ott van például a Puskás Ferenc Stadion helyzete: Európában szinte egyedülálló, hogy itt, Magyarországon még egy normális állapotban levő nemzeti stadion sincsen. A stadionok felújítása sem működhet itthon a politika hathatós segítsége nélkül. A sport ma már a szórakoztatóipar egyik fontos eleme, és erről sem szabad lemondanunk. Ráadásul a sport a nemzeti együvé tartozás, valamint az országon belüli lokálpatriotizmus, a kisebb városi, falusi közösségekhez tartozás fontos építőköve is. Ha a kormány a sporton keresztül ezeknek az értékeknek a támogatását felvállalja, az előremutató.

Az ön személyére áttérve: három hazai bajnoki cím és még számos siker fűződik a nevéhez, azonban a közvélemény mégis az egyiptomi ifjúsági világbajnokságon szerzett bronzéremmel köti össze a nevét leginkább. Mennyiben az ön sikere ez a harmadik hely? Hiszen csupán egy hónappal a vb előtt vette át a fiatalok irányítását.

- Korábbi nyilatkozataimban is arról beszéltem: az egy közös siker, az ország sikere, ráadásul egy folyamat eredménye volt. Persze, azért az utolsó két hónapban mi is hozzá tudtunk tenni ehhez a folyamathoz, s ne feledjük: a világbajnokság előtti évben ez a csapat több súlyos vereséget is elszenvedett, szóval volt feladatunk nekünk, nekem is. Az pedig, hogy ennek kapcsán beszélnek a szakmaiságomról, érthető, hiszen az a három bajnoki cím inkább egy kisebb közösséget érintett. Ez a siker azonban az egész ország számára szólt.

Mennyiben akarja ezekre a fiatalokra építeni a válogatottat? És egyáltalán, mennyiben kerülhetnek előtérbe a fiatalabb játékosok a válogatott kialakítása során?

- Egy csapat felkészítése, felépítése, a fiatalabb játékosok integrálása - az évtizedes tapasztalataim alapján kijelenthetem - nem mehet egyik pillanatról a másikra. Nem lehet egyszerre nyolc-kilenc fiatalt betenni a válogatottba - ahogyan erre korábban már sajnos volt példa. Nemcsak a jövőt, hanem a jelent is építeni kell. Nagyon rossz helyzetbe kerülhetnek azok a fiatal játékosok, akik mellett nincsenek rutinosabb futballisták, akik segítik őket a pályán. Ha félévente két fiatalembert be tudunk építeni a felnőtt csapatba, akkor már jól haladunk - persze ehhez az ő teljesítményük is szükséges. Azt sem hiszem, hogy Juhász Rolandékat le kellene cserélni. Ők igenis érettebb futballra képesek, mint a fiatalabbak. Az persze célom, hogy a tehetséges futballistákat beépítsem a csapatba.

Mennyiben lehet egy válogatottnál csapatot építeni, amely azért mégis más, mint egy klubcsapat? Ott volt például Carlos Dunga, aki négy évig építette a brazil válogatottat, mégsem tudtak eredményesebbek lenni most a világbajnokságon.

- Kell hogy legyen egy rendező elv! Szükségesek a hosszú távú tervek, még akkor is, ha sokszor két-három meccs után elküldenek edzőket egy csapattól. Azt is hozzáteszem, hogy szerintem a brazil válogatott nagyon jól játszott, csak egy félidőt rontottak el.

Néhányan kritikusan megjegyezték, hogy a korábbi években nem mindig volt megfelelő atmoszféra a válogatott öltözője környékén. Ezzel kapcsolatosan szeretne változásokat?

- Egy nemzeti válogatott esetében nagyon fontos, hogy egy egységes közösség alakuljon ki. Nem kell szeretnie mindenkinek mindenkit, de a játékosoknak tisztelniük kell egymást. Csak így képzelhető el az, hogy nemcsak a tizenegy játékos összegét látjuk viszont a pályán - hanem valami többet. Csak egy egységes szellemiségű közösségtől várhatjuk el, hogy a taktikai elemeket is megfelelően tudják majd alkalmazni, precízen és pontosan. A válogatottak futballjának minőségében nagy jelentőséggel bír az egységesség.

Milyen edzői elvei vannak Egervári Sándornak? Szokták mondani, ön egy játékospárti edző.

- Voltak olyan időszakok, amikor negatív felhanggal próbálták rám sütni, hogy „játékospárti" vagyok. Szerintem éppen az a fajta nyitottság a siker záloga, amely által közel tudok kerülni azokhoz a játékosokhoz, akikkel együtt dolgozom. Én valahogy úgy tudok működni, hogy nemcsak a pályán, a mérkőzésen, edzéseken történtekre fókuszálok, hanem lényeges számomra, hogy ismerjem a játékosaim személyiségét, sőt, hogy adott esetben még a magánéletükről is tudjak információkat. Nyilván nem a beavatkozás miatt, hanem azért, hogy tudjak nekik segíteni. Az őszinte emberi kapcsolatnak vagyok a híve, s úgy gondolom, ezzel könnyebben tudok eredményeket elérni, mintha ostorral csattogtatva akarnék teljesítményt kierőszakolni. Az a filozófiám, hogy ha a játékosok hibáiról is beszélek, akkor azt jobbító szándékból teszem. Meg kell erősíteni a jót, és persze számon is kell kérni tőlük adott esetben. Egyébként mindig a játékoskeretet tekintve alakítom ki a megfelelő támadó, illetőleg védekező csapattaktikát is. Tudomásul kell venni, hogy a magyar válogatott pillanatnyi ereje igencsak korlátozott, és ez meghatározza a játékfelfogásunkat is. Igenis, vannak nálunk jobb erőkből álló csapatok. Persze mindig híve voltam annak, hogy minimum két támadó legyen a pályán, és ne támadó nélkül lépjünk pályára - hiszen igazán így tudunk bravúrokat elérni. A papírforma felborítása nélkül ugyanis nem beszélhetünk előrelépésről. Márpedig mi szeretnénk előrelépni, bravúrokat elérni.

Ezeknek a bravúroknak a megléte fogja minősíteni Egervári Sándor munkáját? Vagy esetleg vannak más szempontok is az eredményeken kívül, amelyekkel később minősíthetjük önt.

- Erre a pontos választ nem fogom tudni most megadni. Egy biztos: az eredményesség a magyar válogatottnak mindig nagyon fontos kell, hogy legyen. De jelenleg van még egy legalább ilyen fontos szempont szerintem: nekünk tudatosan, előre gondolkodva kell bizonyos játékosokat beépítenünk. Mégpedig azért, hogy a két év múlva kezdődő világbajnoki selejtezőknek már nagyobb eséllyel vágjunk neki. Mert 1986 után most már ki kell jutnunk egy világbajnokságra!

Nem nagyon kerül szóba, hogy azért itt van még egy Eb-selejtező sorozat is, amely ráadásul hamarosan kezdődik. Az MLSZ részéről korábban elhangzott egy olyan kitétel, hogy „nem elvárás a válogatott részéről az Európa-bajnokságra való kijutás." Nem okoz ez dilemmát? Hiszen sokaknak talán az utolsó lehetősége lenne ez az Európa-bajnokság, például Gera Zoltán is 31 éves már.

- Szeretnénk egy olyan közösséget kialakítani, amely számára igenis fontos, hogy megnyerjék a soron következő mérkőzést. Az nem komoly sportember, aki úgy megy ki a pályára, hogy nem akar nyerni. Szóval, úgy gondolom, nem kell az MLSZ részéről ahhoz különösebb ráhatás, hogy ez a versenyszellem meglegyen a csapatban most is. Meg szeretnénk verni Angliát augusztusban. De a célkitűzéseknek mindig reálisnak kell lenniük! Ha pedig a csoportban már a harmadik vagy a második helyet megcsípjük, úgy, hogy közben beépítettünk néhány fiatal tehetséget, az számunkra előrelépés lesz az eddigiekhez képest. Higgyék el, nekünk is vannak céljaink, sőt vannak álmaink is! De szokták mondani, az a húszéves, aki nem akarja megváltani a világot, az semmire sem fogja vinni. Fontos a belső hajtóerő tehát, de az is fontos, hogy apró lépésekben, folyamatokban gondolkodjunk, mégpedig reálisan.

Miért érdemes kitartaniuk a szurkolóknak? Miért reménykedjenek a magyar foci feltámadásában?

- Most valóban kialakulhat egy áttörési pont a focinkban. Nagyon sok fontos lépés történik a háttérben, amelyeknek a gyümölcseit évek múlva láthatjuk majd. Addig pedig itt van egy nagyon tehetséges korosztály, amely beérve a válogatott gerincét adhatja a jövőben. Én merem remélni, és hiszem, hogy tényleg történnek majd előrelépések. Tudom, hogy tízmillió ember kontrolljának nehéz megfelelni, s lesz olyan, amikor úgy fogjuk összeállítani a csapatot, hogy az nem mindenki szája ízének felel meg majd. De a türelem fontos dolog, s kérem is ezt a szurkolóinktól, hozzátéve: bízom abban, hogy a jövőben olyan sikereket élhetünk át majd együtt közösen, mint az egyiptomi ifjúsági világbajnokság kapcsán.

Olvasson tovább: