Az európai ügyekért felelős angol miniszter hétfőn először Martonyi János külügyminiszterrel tárgyalt a közelgő magyar EU-elnökségről, majd összefoglaló előadást tartott Nagy-Britannia Európai Unióra vonatkozó terveiről.
Bár Cameron is köztudottan az unió szkeptikus oldalát erősíti, a liberális demokratáknak köszönhetően – akik tradicionálisan az európai projektek lelkes támogatói – olyan kormányprogramot fogadtak el, amelyben mérsékelték a konzervatívok korábbi EU-kritikus hozzáállását.
A liberálisok minden erőfeszítése ellenére azonban az euró brit bevezetésére egy darabig még várni kell. A Hetek kérdésére ugyanis Lidington elmondta, hogy bár mindent megtesznek az eurózóna támogatására, ők maguk az elkövetkező öt évben biztosan nem tervezik a font euróra cserélését. A hivatalos álláspont szerint majd akkor váltanak, „ha a gazdasági körülmények megfelelőek lesznek. Hogy ez mégis mikor lesz, arra nem utalt a politikus.
Egy 2009-es felmérés szerint a briteknek mindössze egyharmada tartja hasznosnak az EU-tagságot. A britek ezzel a lettek és a magyarok mellett – ahol a lakosságnak csak 25, illetve 32 százaléka van jó véleménnyel az EU-tagságról – a legelutasítóbb nemzet az unióval szemben. Az emberek úgy érzik, hogy a fejük felett döntenek olyan jelentős kérdésekben, mint amilyen a Lisszaboni Szerződés elfogadása, anélkül, hogy az átlagemberekkel ismertették volna a részleteket. A jövőben ezért tervezik a nemzeti hatásköröket érintő EU-törvények népszavazásra bocsátását.
A brit parlamentben még az a lehetőség is felvetődött, hogy egyes hatásköröket – például szociális és foglalkoztatási ügyekben – vissza kéne venni az EU-tól. A lényeg, hogy Nagy-Britannia minden körülmények között megtartsa vezető szerepét a további bővítések elé néző unióban is, és ne engedjen át több hatáskört az EU-nak.
A miniszter megerősítette, hogy változatlanul támogatni fogják Törökország mielőbbi csatlakozását, és megpróbálják más, a csatlakozási feltételeket teljesítő országok előtt is nyitva tartani az EU ajtaját. A dinamikusan fejlődő Törökország uniós felvételével már csak azért is jól járnának az angolok, mivel tovább erősíthetnék a két ország hosszú időre visszatekintő politikai, gazdasági és biztonsági kapcsolatait. Lidington külön kiemelte, hogy azt remélik, a tíz európai országon átfolyó Duna hamarosan teljes egészében az EU folyója lesz. Nagy-Britannia pedig szeretne együttműködni keleti és délkeleti szomszédaink EU-ba integrálásában.
„Nincs különbség régi és új tagállamok között, az unióban minden tag egyenlő, mert közös célokért küzdünk, és közös kihívások előtt állunk” – mondta a miniszter, miközben az egységes piac előnyeit ecsetelte. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy míg az elmúlt tíz évben Kína gazdasága közel 10 százalékos növekedést ért el, addig az EU-ban ez a szám mindössze 1,7 százalék. Az EU-piac versenyképességének növelésében „számolni kell az olyan feltörekvő országokkal is, mint Brazília, Kína vagy India” – figyelmeztetett Lidington, aki szerint Anglia a maga részéről több energiát kíván fordítani arra, hogy aktív szerepet kapjon az EU döntéseiben, és több brit hivatalnok kerüljön vezető pozíciókba.
Spanyol aranykor
A Nemzetközi Valutaalap az év elején 0,4 százalékos visszaesést jósolt idén a spanyol gazdaság számára. Elemzők szerint azonban a labdarúgó-világbajnokságon elért siker olyan eufóriával tölti el az országot, hogy akár 0,7 százalékos javulást is elkönyvelhet a gazdaságban. A Wall Street Journal szerint azonban ennél sokkal fontosabb az, hogy a győzelem Spanyolországot mint márkajelzést, brandet a világ szemében sokkal magasabbra emelte.
Hónapok óta csak rossz hírek érkeztek Spanyolországból: az évtizedek óta legsúlyosabb gazdasági válság, 20 százalék feletti munkanélküliség, hitel-leminősítések, sztrájkok és a radikális katalán függetlenségi törekvések miatt sokan Európa egyik leggyengébb láncszemének tekintették az országot.
Közgazdászok szerint tény, hogy Spanyolországban – amely még soha nem került be a világbajnokság döntőjébe – a győzelem kollektív jó érzést váltott ki, ami megnöveli a fogyasztói bizalmat és az egy háztartásra eső kiadásokat.
Az ABN Amro holland bankcsoport elemzői meg vannak győződve arról, hogy a trófea pozitív hatással van az illető ország gazdaságára. Elmondásuk szerint a világbajnok ország gazdasági növekedése felülmúlja a döntőben alulmaradt országét.
A győztes átlagosan 0,7 százalékos javulást produkál, míg a vesztes fél átlagosan 0,3 százaléknyi visszaesést mutat az előző évhez képest – írják a Soccereconomics 2006 című elemzésükben. Ebből a szempontból a döntő két résztvevője közül Spanyolországnak sokkal nagyobb szüksége volt a sikerre. Hollandia munkanélküliségi rátája 4,3 százalék, szemben a spanyol 19,9 százalékkal.
A jelentés szerint a gazdasági növekedés nagyobb része a gyôzelem megünneplésére szervezett rendezvényekbôl és eseményekbôl származik. Az ilyen ünnepeken ugyanis nagyobb a fogyasztás, különösen a bárokban és a szupermarketekben. A győzelemre emlékeztető szuvenírek is számottevő bevételt jelentenek, mondják a szakértők.
Természetesen legközvetlenebb módon a spanyol labdarúgás profitálhat a győzelemből. A La Liga joggal a világ legértékesebb bajnokságának mondhatja magát. Bevételi szempontból – a Deloitte tanácsadó cég értékelése szerint – 1,5 milliárd euró jövedelmet termelt a 2008–2009-es szezonban. Az a tény pedig, hogy az aranycsapat nyolc kulcsjátékosa a katalán fővárosból, Barcelonából érkezett, az ország egységét is erősítheti.
A győzelem makrogazdasági előnyei ugyan nem képesek a világgazdasági válság negatív hatásait ellensúlyozni, de nem szabad őket alulbecsülni, így a jelentés.
A közgazdászok véleménye szerint ugyanis a győztes ország nemzetközi figyelmet vonz, így ebben az időszakban kereskedelmi kapcsolatok és beruházási megállapodások egyaránt köny-nyebben köttetnek.
A spanyol gazdaság így növekedésnek is indulhat, szemben az IMF jóslatával, amely 0,4 százalékos visszaesést prognosztizált.
2010. 07. 16. (XIV/28)
