Kereső toggle

Adománylicit Haitiért

Kaotikus állapotok között dolgoznak a segélyszervezetek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemes versengés indult el a földrengés sújtotta Haiti megsegítésére hazai és nemzetközi szinten egyaránt. A föld egyik legszegényebb országa számára, ahol a többség eddig is napi egy-két dollárból tengette életét, most szinte az egész fővárost a romokból kell újjáépíteni. Az ország infrastruktúrájának teljes összeomlása nem kis feladat elé állította a segélyszervezetek munkásait, akiknek többnyire maguknak kellett felépíteniük a segélyosztó hálózatot.

Az áldozatok száma meghaladja a 200 ezret, mégis öröm, hogy a január 12-ei földrengés óta 133 túlélőt sikerült kimenteni a romok alól. Legutóbb épp egy olyan férfit, aki az utórengések során került egy épület falai mögé. Amerikai katonák találtak rá a 12 napot komolyabb sérülések nélkül átvészelő férfira.
Nemzetközi szinten eddig több mint 2 milliárd dollár értékű felajánlás érkezett Haiti megsegítésére az ENSZ humanitárius programjait koordináló irodája (OCHA) becslése alapján. A korábbi adatok szerint a legnagyobb adományozó az Egyesült Államok, őt követte Kanada, Japán, Spanyolország, Nagy-Britannia, a hatodik helyen pedig az Európai Unió állt. Bizonyára felborítja a sorrendet az a lapzártánk idején érkezett hír, hogy az EU 300 millió eurót mozgósít a bajbajutottak megsegítésére. A magyar segélyszervezetek és egyházak szintén jelen vannak a mentési munkálatok során, ki-ki ereje és képességei szerint. Ebben a kiélezett helyzetben a legapróbb segítség is éle-tet menthet.
A magyar kormány 100 ezer euróval járult hozzá az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kiküldött orvoscsoportjának, illetve más kiküldött magyar humanitárius szervezeteknek a költségeihez, a Hit Gyülekezete pedig 50 ezer dollárral támogatta amerikai partnerszervezete, az Operation Blessing International munkáját. A katolikus Caritas 100 ezer dollárt utalt át a haiti katolikus egyház híveinek megsegítésére. A Baptista és a Református Szeretet- szolgálat, valamint a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportja orvosaival a bajbajutott ország fővárosában, Port au Prince-ben végzett, illetve végez életmentő munkát. A sebesültek száma mintegy 190 ezer, egy részük még mindig orvosi ellátásra vár.

Elveszítette a lábát, mégis másokért aggódik

Haitin a felnőtteknek csupán 53 százaléka tud írni és olvasni. Különböző programok léteznek, amelyek keretében írni-olvasni tanítják az analfabétákat. Christa Brelsford egy ilyen programon vett részt önkéntes munkásként. A  25 éves egyetemista hölgy bátyjával, Julian-nel együtt az év elején érkeztek Haitira. Amikor január 12-én a föld morajlani kezdett, az egyetemista lány és bátyja arra gondolt, hogy az épületnek, ahol tartózkodtak, egy teherautó ütközött. Amint rájöttek, hogy valójában mi történt, társaikkal együtt menekülni kezdtek az épület második emeletéről. A többiek sikeresen kijutottak, Christa lába azonban a hulló törmelékbe akadt. Másfél óráig tartott, amíg kiszabadították szorult helyzetéből. „A bátyám szorítókötést tett a lábamra, feltett a motorkerékpárjára, és a levegőben lifegő lábammal rohantunk az ENSZ-kórházba. Ahogy a gödrökkel teli földúton haladtunk, körülöttünk mindenhonnan az épületek alatt ragadt haitiak kiabálását hallottuk” – mesélte a történetet az NBC televíziós csatornának. A kórházban ugyan kapott egy kötést, másnap azonban egy miami kórházba szállították tovább. „Ott szembesültem azzal, hogy a lábam menthetetlen: először megdagadt, majd a színe teljesen elváltozott, végül teljesen kihűlt. Nem volt más lehetőség, amputálni kellett. Én azonban  örülök, hogy egyáltalán életben maradtam. Egyedül az aggaszt, hogy mi lesz azokkal az emberekkel Haitin, akik nem jutnak orvosi segítséghez” – mondta a hölgy mosolyogva.

A két héttel ezelőtti, 7-es erejű földrengés és utórengései következtében megszűnt az ivóvízellátás, az emberek sokszor pocsolyákból ittak, vagy más, hasonló szintű megoldást találtak. „Saját szememmel láttam, amint az emberek sötétszürke jégdarabokat szállítottak talicskával, majd ezt darabolták, fűrészelték, csákányozták. Nem tudom, honnan szerezték, de a jégből nyert víz biztosan fertőzésveszélyes volt” – mondta lapunknak Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat főigazgatója, aki egy orvoscsoport élén több mint 10 napot töltött a haiti fővárosban. Osgyán Dániel, a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportjának vezetője hasonló történetekről számolt be.
„Az ivóvíz hiánya miatt olyan pattanásig feszült a helyzet a fővárosban, hogy a külföldi humanitárius csoportokat is fenyegette a támadás veszélye. Én úgy gondoskodtam a rám bízott csoport biztonságáról, hogy az első napokban ENSZ-katonákat, később pedig az amerikai hadsereg katonáit kértem magunk mellé” –   mondta.
Ilyen körülmények között állította fel a Hit Gyülekezete amerikai partnerszervezete, az Operation Blessing International (OPI) tíz, nagy méretű víztisztító berendezését a haiti főváros Nemzeti Stadionjában, ezek naponta 40 ezer liter tiszta víz előállítására alkalmasak. Az OPI továbbá egy C 30-as Hercules repülőgépet töltött fel gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel és egyéb ellátmánnyal a katasztrófa sújtotta ország megsegítésére, s mint megtudtuk, a gyülekezet adománya az említett berendezések, illetve szállítmány költségeihez járult hozzá. A víztisztító berendezéseken kívül a CBN segélyszervezete több, mint 200 raklap bébiételt és palackozott ivóvizet is szállított légi úton a haiti fővárosba.
Az árván maradt gyerekek látványa a legmegdöbbentőbbek közé tartozik. „Láttunk olyan kisbabákat, akiket koszos vízzel itatott az anyukájuk. Ezért most bébitápszerek, vitaminok és instant ételek gyűjtésébe kezdtünk” – mesélt tapasztalatairól Osgyán Dániel.
Az UNICEF adatai szerint a haiti árvák száma korábban is jelentős volt, és elérte a 380 ezer főt a 9 milliós összlakosságú országban. Ez a szám most a többszörösére emelkedhetett. Az illegális örökbefogadás még a földrengés előtt is komoly aggodalomra adott okot Haitin, az ezt követő káoszban pedig nagyobb az emberkereskedelem veszélye. Eddig is már több mint egy tucat gyermek tűnt el a haiti kórházakból, ezért a közigazgatási rend helyreállításáig a hatóságok leállítottak minden, újonnan indult adoptációt. Csupán a már jóváhagyott örökbefogadási papírokkal rendelkező szülők vihetik el gyermekeiket az országból. További nehézség egy örökbefogadási procedúra során a hivatalos papírok megszerzése, Haiti ugyanis nem tagja az örökbefogadás kérdését rendező Hágai Egyezménynek. „Ez bizonyos szempontból nehezíti, bizonyos szempontból egyszerűsíti a helyzetet” – mondta lapunknak a Baptista Szeretetszolgálat főigazgatója, ők ugyanis a nehézségek ellenére az árva gyerekek egy részének az örökbefogadási lehetőségén dolgoznak. Egyik programjuk nem okoz problémát, hiszen jelképes örökbefogadásról van szó: havonta elküldött adománnyal lehet támogatni egy
árvát. Másik programjuk, a valóságos örökbefogadás már komolyabb előkészítést igényel. A jogi procedúrák mellett ugyanis az is kérdéses, hogy mennyire hasznos egy haiti gyermeknek – aki még nem látott havat, franciául beszél, és egy egészen más kultúrába született bele – hogy idehozzák Magyarországra. Szilágyi Béla szerint ez valóban fontos szempont, minden kulturális különbség ellenére mégis jobbnak tűnik, ha egy gyermek egy őt szerető családhoz kerül, mint ha akár a világ legjobban felszerelt árvaházában kell felnőnie. „A  Port-au-Prince-i Gressier árvaház vezetője is kifejezetten arra kért bennünket, hogy magyarországi örökbefogadó szülőket keressünk az árvák számára” – mondta a szeretetszolgálat főigazgatója.
Az eddigi tapasztalatok szerint a segélyek célbajuttatását a leginkább a szervezetlenség nehezítette meg. A humanitárius szervezeteknek sokszor maguknak kellett kitalálniuk, hogyan végezzék el a munkát. A reformátusok orvoscsoportja egyszerűen leállt az utcán, és ott kezdte el a betegek ellátását. „A betegek csak jöttek és jöttek. Amikor már túl sokan lettek, és biztonsági szempontból is kezdett átláthatatlanná válni a helyzet, akkor odébb költöztünk. Végül a belvárosban, az összeomlott katedrális mellett, egy zártudvari részen állítottuk fel a kórházat, angol, német és taiwani kollégákkal együtt” – mesélte lapunknak Osgyán Dániel. A baptisták orvoscsoportja egy észak-karolinai orvoscsoporttal fogott össze. Vezetőjük elmondása szerint a legszörnyűbb az volt, amikor olyan végtagokat is amputálniuk kellett, amelyeket időben történő beavatkozással meg lehetett volna menteni. „Azoknak a törése, sebe, akik nem jutottak időben orvoshoz, annyira elfertőződött, hogy csak a végtagok amputációjával lehetett megmenteni az életüket” – mondta Szilágyi Béla, aki szerint a segélyek szétosztásánál komoly hibák történtek. „Az ENSZ - békefenntartók a teherautókról dobálták a tömegbe a segélycsomagokat. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek egymáson keresztül könyökölve és verekedve igyekeztek hozzájutni a csomagokhoz” – fogalmazott a főigazgató.
A múlt hét végén, tizenegy nappal az első földrengés után Haiti leállította a mentést, nem remélve, hogy ilyen hosszú idő után bárki túlélőt talál. Osgyán Dániel becslése szerint a romok alá temetett áldozatok száma a 300 ezret is elérheti. A túlélők, a betegek ellátása azonban még nem fejeződött be, s a magyar orvosok is folytatják a munkát. Többen az említett szervezetek közül szeretnének részt venni az ország újjáépítésében is, akár úgy, hogy árvaházat, akár úgy, hogy lakóotthonokat építenek fel.

Hősök és showmanek a romok között

Bill Clinton showműsort csinált, amint vizet osztott Haitin, de egy nap után azonnal hazautazott – panaszolta Guido Bertolanso olasz katasztrófa-elhárítási kormánybiztos. Bertolanso szerint a segélyakció egy része káoszba fulladt, mivel senki nem volt, aki a helyszínen koordinálja a számtalan egy-két fős mentőcsoportot, akik közül sokan csak azért utaztak a tragédia helyszínére, hogy reklámot csináljanak maguknak.
Bár a hatóságok hivatalosan már lezárták a túlélők utáni kutatásokat Haitin, 14 nappal a pusztító földrengés után még mindig találtak túlélőt a mentőcsapatok Port-au-Prince-ben. Egy 35 éves férfit súlyos, de stabil állapotban húztak ki a romok alól. A férfi egyik lába eltörött, és a két hét alatt szinte teljesen kiszáradt. Életét az mentette meg, hogy a földrengéskor egy vizespalack esett a közelébe. 
Az ENSZ adatai szerint legalább 2 millió túlélő éhezik a fővárosban és környékén, közülük azonban csak minden negyedik embernek jut a segélyszállítmányokból. Az éhes, elkeseredett tömeg az egyik segélyelosztó pontnál rá is támadt az ENSZ munkatársaira, majd percek alatt széthordták a szétosztásra váró élelmiszerkészleteket. Máshol könnygázt kellett bevetni a segélyért mindenre képes tömeg ellen. Az ENSZ munkaprogramot indított a helyzet megoldására. 4 dollárt és ételcsomagot adnak azoknak a túlélőknek, akik vállalják, hogy 2 héten keresztül közmunkásként segítenek a földrengés utáni romok és a szemét eltakarításában.
Mindeközben az amerikai nagykövetség előtt is kígyózó sorok állnak. Az amerikai útlevéllel és vízummal rendelkezők igyekeznek feljutni az Egyesült Államokba tartó katonai teherszállító gépekre. Mindenkinek megvan a saját története. „Éppen zuhanyoztam, amikor elkezdett remegni a föld, minden rám akart esni” – mesélte az egyik férfi. „A hálószobában voltam, a rázkódástól térdre estem, úgy tapogattam ki az ajtót, és szaladtam ki a házból” – tette hozzá egy másik túlélő.
Hivatalos adatok szerint a természeti katasztrófa legkevesebb 150 ezer áldozatot követelt. Haiti kormánya szerint a fővárosban legalább 1 millió ember vált hajléktalanná, de csak 400 ezer sátruk van. Az ENSZ munkatársai attól tartanak, hogy amint Haiti lekerül a hírek szalagcímeiről, a segélyfelajánlások mértéke is visszaesik, pedig a túlélők még hosszú ideig rászorulnak a támogatásra. (atv.hu)

Olvasson tovább: