Kereső toggle

Nincs nyugvópont a melegfelvonulás ügyében

Valaki provokál

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ismét vihar dúl a melegparádé körül. A homoszexuálisok jogait védő szervezetek és a baloldali pártok szerint a homofóbok hazugságai, a  „csendes többség” álláspontját képviselők szerint pedig a meleglobbi minden ellenvéleményt össztűz alatt tartó agresszivitása keresendő a viták hátterében. Az indulatok egy meglepetésszerűen megtartott sajtótájékoztató után szabadultak el a politika és a média porondján egyaránt.

Lassan egy hete tart a tizennegyedik Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Film- és Kulturális Fesztivál, melyet az idei évtől Budapest Pride-nak hívnak. A rendezvénysorozat tetőpontja a Meleg Méltóság Menete, mely a főváros egyik legimpozánsabb kerületében zajlik - a korábbi tapasztalatok miatt - megerősített rendőri védelemmel. Tavaly ugyanis a Liszt Ferenc térnél arcukat csuklyával eltakaró fiatalok kövekkel, petárdákkal, tojásokkal és Molotov-koktélokkal dobálták meg a felvonulókat, a rendezvény végén pedig atrocitás érte Lévai Katalin akkori szocialista európai parlamenti képviselőt, a másságát nyíltan vállaló Szetey Gábor volt államtitkárt, valamint Orosz Józsefet, a Klubrádió riporterét is. Ennek apropóján szorgalmazta a gyülekezési törvény módosítását Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, akinek vezetésével a kisebbségek védelmében megalakult a Magyar Charta.

Balhéból most sem lesz hiány. Legalábbis ez következtethető ki Toroczkai László szélsőjobboldali vezető aktuális verbunkjából: „Ismét elő kell vennünk a harcosabb énünket és csattanós választ kell adnunk a nemzetellenes provokációra. Az egyhetes parádé szombati napján rendkívül nehéz lesz az idegenek közelébe jutni, hiszen dobótávolságon kívül lesznek, s egy hadsereg fogja őket védeni. Legalább huszonegy helyszínen és időpontban csaphatunk le rájuk, különösen ajánlott a környéken elcsípni a fesztivál felelőseit, érveink ütköztetésére."

Hogy miért vették tudomásul zökkenőmentesen a melegfelvonulást a BRFK illetékesei, arra Wertán Zsolt Zoltánnak kész válasza van. „Az engedély megadása politikai nyomásra születhetett, hiszen Draskovics Tibor rendészeti miniszter kijelentette, hogy semmilyen probléma nincs a Meleg Méltóság Menetével" - állítja a fővárosi kereszténydemokrata képviselő, aki szerint ezzel a rendőrség szakmai hibát is vétett, hiszen csak úgy tudja biztosítani a menetet, ha Terézváros egyharmadát lezárja. Így nemcsak tizenkétezer ott lakó szabad mozgáshoz való alkotmányos alapjoga sérül, hanem veszélybe kerül egy uniós finanszírozású Andrássy úti csatorna-felújítás is.

A KDNP egyébként provokációnak és közerkölcsöt sértőnek tartja a demonstrációt, mint amely a kiskorúak védelmének alkotmányos jogát veszélyezteti. Halász Zsuzsa szóvivő szerint nemkívánatosak a tavalyihoz hasonló, kereszténységet gyalázó performanszok sem, és a „társadalom többségének jogos érzékenységét ismerő" rendőrség felelősségének tartja, hogy az esemény inzultusok nélkül érjen véget. Az már a politikai bulvárhoz tartozik, hogy a téma jobboldali kommunikációjában a KDNP-re váró feladatot első körben és kéretlenül egy „önjáró" fideszes honanya ragadta magához, keresztülhúzva ezzel pártja azon taktikáját, hogy nagy egyesítőként csak a háttérből szemlélje az eseményeket. Ékes Ilona múlt pénteki sajtótájékoztatója leginkább a Fidesz vezetését lepte meg. Hát még amit mondott!

A parlament emberi jogi bizottságának fideszes tagja egyenesen a melegfelvonulás betiltását kérte a budapesti rendőrfőkapitánytól. Mint Tóth Gábornak - több civil szervezetet maga mellé állítva - megírta: a melegfelvonulás alkalmas arra, hogy „félelmet, visszatetszést keltsen az emberekben, és veszélyezteti a kiskorúak fejlődését". Pláne, hogy a korábbiaktól eltérően nem a nyári szezonban, hanem már az iskolai év megkezdése után zajlik a program, így nagy valószínűséggel több gyerek látja majd a rendezvényt, s ez a „megfelelő szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz biztosított alkotmányos jogot veszélyezteti". Ékes a provokatív öltözetben és táblákkal vonuló melegeket és azok támadóit egyaránt szélsőségeseknek tartja, akik egyébként szerinte „egymást gerjesztik".

„Ékes Ilona magánemberként tartott egy saját maga által szervezett sajtótájékoztatót a melegfelvonulásról, amelyen a magánvéleményét mondta el, ezért a Fidesz ehhez semmit nem kíván hozzáfűzni" - reagált kollégája akciójára Havasi Bertalan, az ellenzéki párt sajtófőnöke. Balog Zoltán pedig, mint az emberi jogi bizottság Fideszes elnöke kijelentette: mindenkinek joga van tüntetni, ha betartja a törvényt. Az eredeti forgatókönyvet helyreállítva a témát gyorsan átvette a KDNP, az eddig csöndben hallgató MSZP pedig Török Zsolton keresztül követelte Ékes Ilona fejét főnökeitől. A szocialista képviselő szerint a XXI. században nem engedhető meg, hogy egy országgyűlési képviselő a „gyülekezési jog korlátozására utaló kijelentéseket tegyen". „Miért nem akkor papol Ékes Ilona, amikor futballhuligánok gyújtják fel a hazámat?" - kérdezett vissza lapunk megkeresésére Török, és a '30-as, '40-es évek náci és szovjet átnevelő táborait állítja párhuzamba a fideszes képviselőnő azon szándékával, hogy az állam gyógykezeléssel segítse a homoszexualitásból kitörni vágyókat. Szerinte hazánkban azért nem része a közbeszédnek a melegkérdés, mert egyfelől prűd a társadalom, másfelől pedig valamennyi korábbi követelésük teljesült. „Ne dugjuk homokba a fejünket, alkalmazkodjunk az új világhoz" - érvel a honatya arra utalva, mennyire maradi álláspont a kritikát megfogalmazni merészelőké.

Véleményéhez tizenhárom ország (az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Csehország, Dél-Afrika, Franciaország, Görögország, Hollandia, Kanada, Nagy-Britannia, Norvégia, Spanyolország, Svédország és Szlovénia) budapesti nagykövetségének közös nyilatkozata biztosította a hátszelet: „Támogatásunkról és szolidaritásunkról biztosítjuk a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösséget. Támogatjuk, hogy e hagyományos rendezvényen békésen és a törvényeket betartva felvonulhassanak annak érdekében, hogy véget vessenek az őket érintő kérdések körüli csendnek." Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a Helsinki Bizottság és két parlamenti párt: az SZDSZ és az MDF is.

A „ki a legény a gáton" versenyben Ékes Ilonát maga Steigler Sándor hívja tetemre, mikor arra buzdítja, hogy az emberi jogokért az esemény helyszínén fejezze ki aggodalmát. A Magyarországi Melegek és Leszbikusok Szövetségének ügyvivője szerint a képviselőnő tudatlanságáról tett tanúbizonyságot, amikor azt nyilatkozta, hogy a homoszexualitás mentális betegség, hiszen már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kinyilvánította ennek ellenkezőjét. Ha léteznek is terápiák, azoknak nem a meleg irányultság megváltoztatására, hanem az önelfogadás erősítésére kellene irányulniuk - vallja a melegjogi aktivista.

És ezzel meg is érkeztünk a vita valódi tárgyához. Ékes Ilona úgy fogalmazott a Heteknek, hogy pontosan tudta, mekkora veszedelmet szabadít a nyakába, amikor egy olyan tényanyagot tárt a nyilvánosság elé, melynek köztudatba épülése ellen évtizedek óta küzd a meleglobbi. Mint mondja - amerikai és európai példákból okulva -, azt is bekalkulálta, hogy emiatt a sajtón keresztül, de akár egzisztenciálisan is ellehetetleníthetik. Már a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény parlamenti vitája során rendelkezésére álltak ugyanis azok az tanulmányok, tudományos értekezések, melyek alapján ráeszmélt: mindenkinek, de főleg az érintetteknek joguk van tudni, hogy a tudományos világ egy része másról van meggyőződve a homoszexualitás biológiáját illetően, mint ami erről eddig napvilágot láthatott. Magyarán a tudomány mai állása szerint semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy a homoszexualitás genetikai vagy más biológiai meghatározottság lenne. Sem az állítólagos gént, sem az agyban ezért felelős területet nem sikerült még beazonosítaniuk a tudósoknak, pedig - állítja Ékes Ilona - higgyük el, ha létezne, már megtalálták volna.

A képviselőnő szerint provokatív rendezvények helyett valódi társadalmi és szakmai párbeszédre lenne szükség a problémáról, és a kormány feladata lenne, hogy a témával kapcsolatos legfrissebb kutatásokat terjessze, ezekről konferenciákat, beszélgetéseket szervezzen, valamint feltárja a társadalom előtt, hogy a gyereknevelés hiányosságai mennyiben felelősek az ilyen hajlamok kialakulásáért. Felháborítónak tartja, hogy mindenfajta társadalmi egyeztetés nélkül olyan általános és középiskolák számára ajánlott kiegészítő tankönyv jelent meg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával, amelyben a nemiség pusztán szocializáció kérdése, és egy felnőttkori választásra bízza, hogy valaki férfi vagy nő akar-e lenni.

„A homoszexualitás emberi, nem pedig emberi jogi kérdés" - hangsúlyozza a fideszes honanya, aki olyan fejlődési zavarnak, mentális sérülésnek tekinti ezt az állapotot, melynek gyökerei a nem megfelelő szülő-gyermek érzelmi kapcsolatban keresendőek. Állítása szerint számtalan megváltozott emberélet a bizonyíték rá, hogy létezik olyan terápia, melynek segítségével az önmaguktól szenvedő (és sok ilyen van) érintettek gyakorta képesek változtatni szexuális orientációjukon.

ő maga is ismer ilyen pszichoterapeutákat, akik készek közreműködni a melegek „gyógyításában", kilétüket azonban a meleglobbi reakciójától tartva nem kívánta felfedni. Mielőtt paranoiást kiáltanánk, vegyük figyelembe, hogy a képviselőnő a sajtótájékoztatót követően egy csokorra való obszcén gyalázkodásokat tartalmazó fenyegetéssel „gazdagodott".

A toleranciát követelő melegjogi aktivisták kommunikációs stratégiájának illusztrálására álljon itt végül egy videómegosztó portálokon népszerűsített kisfilm betétdalának néhány sora, melyen írók és tévések mellett több tucat első vonalbeli magyar színész protestál a homoszexualitás mellett: „Nézz bele abba a parányi agyadba / Nézz bele erősen / Mert annyira unalmas, annyira fárasztó a gyűlölet, amit táplálsz / Szóval szerinted / Rossz ember, aki meleg / Hát szerintem meg szimplán gonosz vagy / Egy fajgyűlölő, aki a cipőfűzőmet se kötheti meg / Középkori módon gondolkodsz."

Meleg mítoszok

Három mítosz uralja a homoszexualitásról való közvélekedést:
1. A homoszexualitás veleszületett.
2. A homoszexualitás az emberi szexualitásnak a heteroszexualitással egyenrangú kifejeződése, és csak annyiban különbözik tőle, hogy az azonos nemre vonatkozik.
3. A homoszexualitás megváltoztathatatlan.
Bár tudományos szempontból a fenti mítoszok mindegyike tarthatatlan, mégis táptalajul szolgálnak annak a vélekedésnek, hogy a homoszexuális életmód éppoly „normális” és ezért éppúgy helyeselni kell, mint a férfi és nő közötti házasságot. Az Európai Unió egyes országaiban éppen az említett mítoszok szolgáltatnak ideológiai alapot a melegjogokat kiszélesítő új törvények meghozatalára.
Az agykutató Simon LeVay és a génkutató Dean Hamer (mindketten aktív tagjai a homoszexuálismozgalomnak) közös munkájáról azt a hírt keltették a ’90-es években, hogy megtalálták a homoszexualitás biológiai okát. Néhány évvel később egy kanadai kutatócsoport nagyobb szúrópróbaszerű vizsgálat után már nem tudta megerősíteni Hamer eredményeit. LeVay ezt írta saját munkájáról: „Nem bizonyítottam be, hogy genetikai oka van a homoszexualitásnak. (…) Nem bizonyítottam be, hogy a homoszexuális férfiak homoszexuálisnak születtek – kutatásom értelmezése során ez a leggyakoribb tévedés. És homoszexuális centrumra sem bukkantam az agyban.”
A frankfurti szociológus Martin Dannecker, aki a szexuális tudományok professzora és a homoszexuális mozgalom egyik élharcosa, szakvéleményében a következőképpen foglalta össze a tudományos kutatás helyzetét a német kormány számára: „Minden olyan törekvés, amely a homoszexualitás biológiai magyarázatát szolgálja, meghiúsultnak minősíthető. (…) A legújabb, igen nagy horderejű kutatások a pszichoendokrinológia, a genetika, az agykutatás, az egy- és kétpetéjű ikerkutatás területén igyekeztek kimutatni a kizárólagosan saját nemre irányuló szexuális és erotikus érdeklődés biológiai meghatározottságát. Ezek a kutatások mindmáig nem mutattak fel tartós és egységes eredményeket.”
És tényleg: leginkább az új ikerkutatás cáfol rá arra a hipotézisre, hogy a homoszexualitás velünk született adottság lehet. A kutató pszichológus Michael Bailey anonim felmérést készített Ausztrália összes bejegyzett ikerpárja között. Az egypetéjű ikerpárok génállománya 100 százalékban azonos, mégis csak az esetek tizenegyszázaléka (három a huszonhétből) állította, hogy mindketten homoszexuálisak.
Erwin Haeberle szexológus, aki szintén úttörője a homoszexuális mozgalomnak, Biszexualitás című könyvében egy másik tanulmányra utal: amerikai kutatók kétszázhuszonnyolc homoszexualitással foglalkozó cikket analizáltak és megállapították, hogy annyira eltérő módon határozzák meg a „szexuális irányultság” jelentését, hogy végül is lehetetlenné vált az egységes definíció. „A bírálók véleménye szerint mindaddig meddő marad az összes kutatás, amíg azok a homoszexuális identitás létéből vagy a határozottan körvonalazható homoszexuális irányultságból indulnak ki.” E tudományos felismerések ellenére a homoszexuális mozgalom ápolja a saját „szexuális identitása” kultuszát – fogalmaz élesen Haeberle –, mert „úgy tűnik, hogy nagyobb eséllyel tudják keresztülvinni követeléseiket, ha homoszexuális személyek létezését feltételezik, akik aztán nagy társadalompolitikai kisebbségbe szerveződhetnek.”  (Forrás: emberbarát.hu)

Olvasson tovább: