Kereső toggle

Kire hallgatnak ifjaink?

Balról és jobbról is kivetették rájuk a hálót

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ legnagyobb baloldali ifjúsági rendezvényét, a Szocialista Ifjúsági Internacionálé (IUSY) nemzetközi táborát idén Zánkán, Kelet-Európa híres exkommunista gyerektáborában szervezték meg. A kívülről politikai agydömpingnek ígérkező rendezvény az Internacionálé közös eléneklésével indult. Az EFOTT-on viszont egyedül Vona Gábor, a Jobbik elnöke fejthette ki nézeteit kifejezetten élénk érdeklődés közepette.

„2500 nemzetközi hulladék meg 500 magyar" - vágja rá kérdésünkre a bejáratnál a rendezvényt biztosító cég magyar alkalmazottja. Megkérjük, konkretizálja az elmondottakat: „a tábor tele van melegekkel." Emellett persze arra is gondolhatott volna, hogy ez a külföldi és a magyar résztvevők közötti megoszlás aránya a más nyelven beszélők javára. A biztonságis az esti szadomazo orgiák részletezésébe kezd, majd a még mindig kádárista hangulatot idéző főépületbe jutva a tábor területén dolgozó fiatal lány is szignózza hihetetlennek tűnő kijelentését.

Varga László, a rendezvény főszervezője mintha egy másik fesztivált harangozott volna be. „Hiszek benne, hogy a fesztivál egy jó antré lehet majd a 2010-es választások előtt, egy jó kampánynyitó, egy olyan rendezvény, ami egy komoly közösséget kovácsol újra össze a baloldali fiatalok körében Magyarországon" - ecsetelte nemrég a Parlament folyosóján az MSZP ifjúsági szervezetének számító Societas-Új Mozgalom elnöke. A fesztivál első napján pedig kijelentette: „Azt gondolom, ez az a rendezvény, ahol a baloldali fiataloknak az EP-vereség utáni kérdésekben érdemi vitát lehet folytatni."

A napi menetrend még megfelel a fenti nyilatkozatoknak: délelőtt 10-kor és délután 4-kor kétórás politikai témák kerülnek megbeszélésre, 6-kor egy napi konferencia zárja a feszes programot, majd késő estétől koncerteken lazíthatnak az intellektuálisan megterhelt fiatalok. A politikai témák mind komoly műhelymunkát sejtetnek: „Európa: az európai parlamenti választás értékelése és »Hogyan tovább« stratégiája", „Izrael és Palesztina értékei", „Új  gazdasági világrend - a mai pénzügyi hegemónia alternatívája", „Civilizációk párbeszéde: EU-arab dialógus", és „A gazdasági világválság - új gazdasági világrendre van szükség" című előadás is porondon van, ötven más szemináriummal együtt. Ami pedig a biztonságisnál is kicsaphatta a biztosítékot: a leszbikus, meleg, biszexuális és transzvesztita jogok, nemzetközi állapotok kiemelt témája a fesztiválnak.

A tábor területére lépve a hatalmas főtéren alig néhány fiatallal találkozunk. Nincs központi gyűjtőhely, kis, elszórt csoportokban sétálgatnak, heverésznek a fűben, az előző napi koncert miatt kissé kókadt állapotban. Sokuk pólóján CCCP, Tibet, Che Guevara, Mao és KGB felirat díszeleg, és többeken az anyaországukban működő baloldali ifjúsági szervezet logója, egy-egy hangzatos felirattal, például: A jövőt ma csináljuk, illetve: Lehet más világot építenünk. Néhányan épp a Balatonra készülnek törülközővel a hónuk alatt.

A bolíviai gerillavezérről elnevezett téren áthaladva a szombati kánikulában nagy nehezen megtaláljuk az Izrael és Palesztina értékei című „politikai programot". A látogatottság fordítottan arányos a hőmérséklettel: a háromezer fős nemzetközi tömegből negyven külföldi kíváncsi erre a témára. Ezek közül tizenkét önként jelentkező vesz részt aktívan a beszélgetésen, és végül ők is papírra írt szöveget olvasnak fel: hat izraeli és hat palesztin társadalmi szerep osztatott rájuk, és ebben a minőségükben érvelnek a két álláspont mellett. A szakmai vitát, konkrét politikai kérdéseket nélkülöző beszélgetést vezető német férfi a végén összegez: láthatjuk, mennyire nehéz a kérdés rendezése, majd egy nemzetközi ifjúsági szervezetbe invitálja a jelenlevőket, ahol ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozhatnak.

A párhuzamos előadáson tízzel többen vannak, bár a harmincöt fokos meleg sokukat kiűzi a fullasztó helyszínről. Pedig - magyar versenyzők hiányában - a külföldi balosoknak volt kit hallgatni: Göncz Kinga és Gurmai Zita frissen megválasztott szocialista EP-képviselők az európai parlamenti választások eredményeit értékelték, valamint a jövőre vonatkozó baloldali politikai irányvonalról beszéltek. Egy harmadik előadó pedig az euroszkeptikus pártra mint az európai egységet és döntéshozatalt fenyegető veszélyforrásra hívta fel a figyelmet. Gurmai Zita egyik fő mondanivalója szerint a médián keresztül a pártoknak rövid, könnyen érthető, világos üzenetet kell közvetíteniük az emberek felé, amiben a szocialisták egyáltalán nem jók, tehát szerinte ez nagyban közrejátszott a baloldal választási vereségében.

A táborban tapasztalt állapotok szülte kérdésünkre, miszerint mennyire érdekli a magyar baloldali fiatalokat az Európai Unió, Göncz Kinga azt válaszolta: a választás részvételi eredményeiből látható, hogy nem túlságosan, de azért mégis mérhető mértékben. A képviselő asszony szerint a fiatalok sokszor nem is sejtik, hogy egyes, a mindennapi életüket érintő döntések a nemzeti parlament helyett egyenesen az EP-ben születnek. Mint mondta, minden olyan rendezvényen szívesen részt vesz, amely valamilyen formában képes közelebb hozni a fiatalokhoz az uniót. Az unió közelebb is jött, csak a fiatalok maradtak távol.

A korai „politikai programok" után, dél körül már több fiatal gyülekezik a tereken, utcákon. A nemzetközi forgatagban újabb magyar szervezőre bukkanunk egy padon. „Azért jöttem, mert meg akartam nézi, milyen, amikor háromezer baloldali fiatal éjjel-nappal együtt bulizik" - mondja mosolyogva, aki bevallása szerint sajnos nem minden koncerten tud ott lenni a szervezés miatt. „Miben más ez, mint a Sziget?" - gondolkodik kérdésünkön, és rögvest meg is adja a választ: „Itt adott egyfajta elvtársiasság, ez köti össze az ittlevőket."

Két osztrák srác ül pár méterrel arrébb egy padon, akiket egyszerű választás elé állítunk: a politikai témák vagy a koncertek miatt jöttek-e el a gigarendezvényre. Délután egy felé jár az idő, még kicsit fáradtnak tűnnek, de a válaszuk így is minden kételyt eloszlat: „Fontos a politika, de annyira azért nem! Persze, hogy a szórakozásért jöttünk el."

És a szervezők is inkább erre hajlanak. „Mondd, melyik magyar ifjúsági szervezet tud háromezer fiatalt felmutatni? Itt vagyunk, együtt. Ez itt nem az utánképzésről szól. Itt az a lényeg, hogy együtt vagyunk, senkit nem rekesztünk ki, béke van, mindenki jó fej, mindenki közvetlen. Esténként itt mindenkivel bulizik az a két srác is, aki a buli előtt egymással csókolózik, és a körtáncban ez senkit nem zavar. Tegnap annyian voltak a sátorban, hogy szó szerint nem lehetett beférni, pedig több ezres sátorról van szó" - sorolta eredményeiket büszkén egyikük.

„Ilyen rohadt melegben én sem biztos, hogy beülnék egy ilyen előadásra" - mondta egy húsz év körüli szervező lány „A baloldal újjáépítése Izraelben" című eszmecseréről, amely a táborlakók egy százalékát érdekelte, és Cipi Livni alacsony támogatottságának okáról annyit lehetett megtudni belőle, hogy: „Békéről beszéltek és a munkásosztályra támaszkodtak, de a munkásosztály nem akart békét. Ez lett Livniék drámája."

Vasárnap került megrendezésre a „Leszbikus, meleg, biszexuális és transzvesztita jogok jogszerűsödése az EU-ban" című előadás, igaz, a komolyabban érdeklődők számára minden napra jutott egy ilyen téma. A harminc résztvevő egyenként számolt be arról, hogy saját országában hol tart a melegjogok törvényi elfogadottsága. A résztvevők főleg Nyugat- és Észak-Európából kukkantottak be a beszélgetésre, voltak közöttük homoszexuális párok, de transzvesztita fiú is vállig érő, festett szőke hajjal, férfiruhában. Ahol nem olyan rózsás a melegek helyzete, ott a többiektől származó jótanácsok következnek, mi legyen a következő lépés. Mielőtt a beszélgetés véget ért volna, az egyik fiú elmondása szerint bojkottot hirdettek a tábor területén található pizzériával szemben, mert az egyik pincér sértő megjegyzést tett rájuk, majd félreérthetetlen káromkodással küldte vissza a reklamáló fiút az asztalhoz. A megbántott fél sajnálkozva említette, hogy Magyarországon még nincs törvényi háttér az ilyen esetek kezelésére, és minden meleg jelenlevőt megkért, hogy saját országukba visszatérve hirdessék ezt az esetet is. Mint mondta, a kiszolgáló már odament hozzá bocsánatot kérni, de ő nem fogadta el a bocsánatkérését, mert szerinte csak a következményektől retteg a pizzás.

A politikai témák fő attrakciója a minden este megrendezett fő konferencia volt, mely maximum a tábor tíz százalékát tudta megmozgatni. A hétvégi sztárelőadó a nyugat-afrikai ország, Nyugat-Szahara államelnöke volt. „Olyan, mintha színház lenne. Szerintem itt alig van, aki tudja, miről van szó igazából. Ide jött ez a király, vagy mi, és azt hiszi, hogy ettől majd az ENSZ felfigyel a helyzetükre. Utoljára ilyen minőségű politikai beszédet óvodáskoromban hallottam" - válaszol érdeklődésünkre a bejáratnál ácsorgó kevés magyar résztvevők egyike. Ennek ellenére volt, akit megérintett az államelnök beszéde: egy 18 körüli afrikai fiú a mikrofonhoz ment, majd felszólította a jelenlevőket, hogy gyakoroljanak nyomást a kormányukra, hívják fel az országuk figyelmét a nyugat-szaharai helyzetre, hogy miként nyomják el őket a marokkóiak. A retorikai elemekkel tarkított beszédet mind a kétszáz jelenlevő tapsviharral üdvözölte.

A programfüzet szerint a 22-es sátorban éjféltől hajnali ötig minden nap karaoke-diszkó van, de a megkérdezettek szerint a lényeg az esti koncert. „Tegnap volt a Balkan Fanatik, irgalmatlan zene volt itt. Aztán jött a Deladap! Az akkora buli volt, hogy fél egy helyett háromig csinálták a zenét. Onnantól meg hatig a kőkemény diszkó ment" - részletezte egyikük a lehetőségeket, majd csatlakozó társa, egy újabb magyar Societas-tag a szeszmennyiség fogyásával kívánt hatást gyakorolni ránk: „Tegnap a buliban éjjel háromkor italt kértem, de nem adtak. A vendéglátók mondták, annyi italt hoztak ide, mint a Szigetre, és vasárnap hajnalra elfogyott. Érted? Annyi ital fogyott el itt öt nap alatt, mint a Szigeten, érted?"

Hol vannak a szocialista fiatalok?

Idén már a Bajai Halfőző Fesztivál idejére, a mínusz negyedik napon kinyitott az Egyetemisták és Főiskolások Országos Találkozóján (EFOTT) a kemping, így a fesztiválozók a gasztronómia évében megismerkedhettek a tradicionális bajai halászlével is. A rendezvény nulladik napján már pótkempinget kellett nyitniuk a szervezőknek, amely két nap alatt szinte betelt, noha a sátrazók területe 8 ezer négyzetméterrel nagyobb volt az előző évinél. 2009-ben minden eddiginél többen, közel 64 ezren szórakoztak a Petőfi-szigeten.

A politikai szervezetek közül egyedüliként vett részt a találkozón a Jobbik. A Vona Gábor nevével csütörtökre meghirdetett „meeting" helyszínét nem volt nehéz megtalálni. A civil sátorok között délután háromkor általános az apátia, a „passzivisták" a sátorok mélyén sziesztáznak. Vona körül viszont már több mint kéttucatnyian ülnek, állnak. A következő három órában a kemény magot leszámítva folyamatosan cserélődik a hallgatóság, összesen három-négy százan is megfordulnak a sátornál. A háttérben fiatalok jobbikos zászlót tartanak, a munkatársak történelmi, illetve a párttal kapcsolatos kérdőíveket osztogatnak és aki akar, az belépési nyilatkozatot is kitölthet. Az eseményre saját újsággal, és számos propagandaanyaggal is készültek.

Az újságírók egymásnak adják a kilincset, Vona készséggel nyilatkozik - úgy tűnik, egyik médiumnak sem kell fizetnie -, majd újra visszatér hallgatóságához. Érkezésünkkor a pártelnök éppen arról beszél, hogy a Fidesz 2010-es választási győzelme után Orbánék két évig bírják majd a kormányzást, és 2012-ben előrehozott választások lesznek. Vagy ha nem, hát 2014-ben mindenképpen kormányerővé válik majd a Jobbik. Vona azt is hangsúlyozza, hogy semmiképpen nem lépnek koalícióra a Fidesszel. A legjobb forgatókönyvnek azt tartaná, ha kisebbségi kormány alakulna, amelyet kívülről támogatnának: így nagyobb lenne a „zsarolási potenciáljuk".

Nemcsak a közönség kérdez, hanem az elnök is. Milyen a megítélése a Jobbiknak a főiskolákon, egyetemeken? Van-e támogatottsága a Lehet Más a Politikának (LMP)? Létezik-e még olyan, hogy szocialista fiatal? A pártról a többség szuperlatívuszokban beszél, de megjegyzik, hogy az LMP a városokban érzékelhető szavazóbázissal bír. A szocialista fiatalok említésére többen nevetnek, egyikük pedig feleleveníti, hogy a szavazatszámláló bizottságban  MSZP-s kollégája szidta legjobban a cigányokat, meg saját pártját.

Egy kérdésre válaszolva Vona azt mondja, nem biztos abban, hogy még egyszer ilyen jó kampányt tudnak majd csinálni, mint az EP-választások előtt, amikor a meglepetés ereje is velük volt. Stratégiai fontosságúnak nevezi ugyanakkor a világháló használatát, amelyben „piacvezetők" tudtak lenni. „Hiába tette tönkre Gyurcsány az országot, hiába bénázik a Fidesz, internet nélkül nem tudtuk volna eljuttatni az üzeneteinket a választókhoz. A Fidesz és az MSZP azt gondolták, hogy most is elég lesz egy ilyen pártot agyonhallgatni, ahogy 10 évvel ezelőtt" - magyarázza.

Hamarosan szóba kerül a cigánybűnözés is. A pártelnök szerint Sztojka Ivánból 10-20 ezer van Magyarországon. A segélyezési rendszerről pedig azt állítja, hogy azt az SZDSZ úgy alakította ki, hogy roma szavazatokat szerezzen. Itt már felsejlik, hogy Vona Gábor - ezt később maga is többször megemlíti - erősen vonzódik az összeesküvés-elméletekhez. Ezek közé tartozik az is, hogy a cigánygyilkosságok előre megrendezett akciók voltak, amelyekkel a hatalomnak az a célja, hogy a Magyar Gárdát befeketítse, és hogy „a nemzetközi sajtó ne azzal foglalkozzon, hogy Magyarországon a cigányok jelentős része bűnözői életformát él, hanem azzal, hogy a cigányság kollektív áldozat". A téma farvizén azt is megtudhatjuk a gárdáról, hogy annak ötletét hirtelen megvilágosodásként apósa fürdőszobájában találta ki.

Vona úgy véli, „a magyar ember nem fajgyűlölő, az egész történelmünk arról szól, hogy befogadtunk, integráltunk". „Az avarok ezt máshogy gondolnák" - szól közbe valaki, és hozzátehetjük: a 19. századi magyarországi nemzeti kisebbségek, vagy a 20. századi zsidók erről szintén máshogy számolnának be.

Az egyik szimpatizáns megemlíti - ilyet politikai gyűlésen ritkán hallani -, hogy olvasta a Jobbik programját, és nagyon tetszett a mezőgazdaságról szóló rész. „Ha az állam segítene abban, hogy a hazai piacot visszaszerezzük a külföldiektől, illetve az elvett keleti piacokat is - például Oroszországot, vagy akár Kínát - újra meg tudnánk hódítani, akkor a mezőgazdaságban megjelenne a hazai tőke, fel lehetne futtatni az élelmiszeripart, a mezőgazdasági gépgyártást. Akkor ki kellene zavarni a Tescót meg az Auchant, és - ha nem lenne magyar tőke - állami Tescót kellene létrehozni, ahová a magyar termelő hozhatja a termékét, ami nem menne át nyolc kézen, ezért olcsóbb is lenne" - magyarázza válaszul Vona, majd hozzáteszi: a privatizációs szerződésekbe, ha lehet, „bele kell kötni", vagy vissza kell vásárolni a stratégiai ágazatokat. Az IMF-hitellel kapcsolatban pedig azt mondja, nemcsak azok további felvételétől zárkóznának el, hanem a visszafizetést is megtagadnák. Vagy legalábbis tárgyalásokat kezdenének, és igyekeznének meg-győzni a hitelezőket, hogy Magyarország olyan államadósság-spirálba került, hogy ha a pénzük egy részét viszont akarják látni, akkor engedményeket kell adniuk.

„Azért viszik bele az országot ebbe a csapdába, mert túl jó helyen élünk, értékes földünk, vízkészletünk, és földgázkincsünk van. Amikor az ország fizetésképtelen lesz, akkor azt mondja majd az IMF, hogy ezeket most használatba vesszük. Erre megy ki a játék" - állítja, újra megerősítve, hogy hajlamos hinni az összeesküvés-elméleteknek.

Az Európai Parlamentbe bejutott Jobbik elnöke szerint az egész összeesküvés mögött az euroatlanti hatalom áll, ezért ebből az elkötelezettségből mielőbb ki kell szakadni. „Amelyik ország ezt először megteszi, és szabad vegyértékként fel tud kínálkozni a keleti nagyhatalmaknak, az óriási előnyre tesz szert" - mondja. Illusztrációként hozzáteszi, hogy bár csak három képviselőjük van az EP-ben, máris megkeresték őket tajvani és dél-koreai érdekcsoportok, hogy lobbizzanak az érdekükben. A pártelnök szerint a Nyugat kapujaként Magyarország Japánnal, Kínával, Indiával vagy akár Oroszországgal is szorosabbra fűzhetné az együttműködést. Úgy véli, 1526 óta a magyar politikának nincs függetlenségélménye, és ez már beivódott a magyarok génjeibe. E génekről azt is illik tudni, hogy egyes kutatások szerint azokat a több évszázados kudarcok nem amortizálták le, népünk igenis életerős. Hogy akkor miért állunk előkelő helyen az öngyilkosságok, a depresszió, az alkoholizmus és számos betegség tekintetében az országok rangsorában? Nem meglepő módon azért, mert a média eszközeivel mesterségesen le vagyunk tompítva. Ezért a koncessziós jogot Vona elvenné a kereskedelmi televízióktól, vagy súlyosan megadóztatná őket.

A Jobbik-elnök haragja nem csak a médiára sújtana le. „Az a politikai erő, amelyik megnyeri a választásokat és nem csuk börtönbe - ha másért nem, csupán marketing szempontból - néhány fejest, szóval, aki ezt a cirkuszt nem adja meg a magyar népnek, annak vége" - fogalmaz Vona. Úgy látja, erre a bátorság még csak-csak meg lenne mondjuk Orbánéknál is, de a korrupcióban való érintettségük miatt ezt nem fogják megtenni, ehhez egyedül a Jobbiknak van meg a tisztasága.

A szélsőjobboldali vezetőkkel való viszonyáról Vona azt mondja, hogy az alapvető nézetkülönbség közöttük csupán annyi, hogy a Jobbik szerint lehet parlamentáris útja is annak, hogy eredményeket érjenek el. „Akkor vagyunk jók, ha mindkét vonalon erősödünk. Igenis legyen utcai politizálás, legyenek olyanok, akik utcára vonulnak! Ha Belgiumban emelik a benzin árát, akkor a tüntetők szétverik Brüsszelt, nálunk meg ha felborul egy-két kuka, akkor már mindenki szörnyülködik" - értékeli a helyzetet a Jobbik elnöke, és végül, de kifejezetten nem utolsó sorban terítékre kerül a zsidóság is. Vona szerint a „holokauszt-biznisz" nem szól másról, mint hogy a széttagozódott zsidóságot összetartsa, mint egyfajta vallást. Ugyanakkor „sokkal kevésbé fontos a magyar zsidóság kérdése, mint Izraelnek Magyarországgal kapcsolatos elképzelései". Ezt az összeesküvés-elméletet azonban nem fejti ki. Az egyik hozzászóló szerint a kommunizmus és a kapitalizmus mögött is azok a „kampós orrú túlélők állnak, akik nem égtek meg a hololegendában", és ők irányítják az Európai Uniót is. Erre Vona rátromfol: szerinte a multinacionális tőke nem tudott mit kezdeni az olyan tradicionális értékekben - család, faluközösség, egyház - gazdag országokkal, mint hazánk, ezért odadobta a régiót a kommunizmusnak, hogy „előemésszen" bennünket.

Mindenki próbálkozik

Böröcz László, Fidelitas alelnök
Minden évben nyáron rendezünk tábort, ahova bárki jelentkezhet. Idén Doboz-Szanazugra megyünk. Mindig vannak a politikai szférából meghívottak: ebben az évben Schmidt Pál, és az aktuális téma az EP-kampány. Korábbi években vendégünk volt Orbán Viktor, Kósa Lajos és Rogán Antal is. A tematika évente változik. 2006-ban például 15 csoportot alakítottunk ki és pártvetélkedőt csináltunk. A politikai programok a nap kisebb részét foglalják el, utána jönnek a sportesemények, majd este a szórakozás. Késő estétől – ha a fiatalok bírják – akár reggel 6-ig is eltartanak a bulik, ám ha másnap komoly vendég van, akkor 3 körül lefújjuk.

Lasztovicza Gábor, Ifjúsági Demokrata Fórum elnök
Évek óta rendezünk július végén tábort, ezek 3-4 naposak. Idén Balatonkeresztúr-Máriafürdőre megyünk, 60-70 főre számítunk. A napi program hagyományosan két részre bontható: politikai és csapatépítő. A politikai: kerekasztal-beszélgetések aktuálpolitikai kérdésekről, az IDF szerepvállalása a magyar politikai életben. Általában politikust is hívunk, idén azonban nem. Civil szakemberek, szakértők viszont lesznek, akiknek adunk a véleményére. Nyári táborba nem azért jönnek a fiatalok, hogy komoly politikai kérdésekről beszéljenek, ezért buli is van bőven. Most sem agydömping lesz, de ilyesmik is vannak 2-3 havonta: kommunikációs tréningek, politológusok meghívásával politikaelméleti tréningek. Ami a csapatépítést illeti, az sportprogramokból, vetélkedőkből és bulikból áll. Mivel nagykorú fiatalokról van szó, nem szólunk bele, mit csinálnak, hova mennek egy balatonparti településen.

Jagodits Zsuzsa, SZDSZ országos szervező, Új Generáció
Előző években mindig volt SZDSZ-ifjúsági tábor, de most az elnökválasztás kapcsán felbukkanó szervezeti átalakulások miatt előfordulhat, hogy elmarad. Valószínűleg őszre tolódik. A velünk nem összetévesztendő Liberális Fiatalok Egyesülete viszont idén is megrendezi nyári egyetemét, melynek témája a rendszerváltás 20 éve. A négynapos váci eseményre 56 olyan közéleti szereplőt, politikust hívtak, akiknek szerepük volt a szocializmusból demokráciába való átmenetben. A hangulatot ők is retrósra veszik a korabeli reklámokkal, kampányfilmekkel. Főleg olyan alkotások kerülnek vetítésre, amik a rendszerváltásról készültek (Fekete Doboz, archivált híradók, azóta elkészült cd-rom-okon tárolt felvételek a környező országok eseményeiről, vagy olyan játékfilmek, amiket a ’89-90-es években forgattak). A szervezők kerekasztal-beszélgetésekre, közös étkezésre invitálják az érdeklődőket az átalakulás folyamatának ikonjaival. Témáik több aspektusból járják körbe a választott időszakot, és a nyertesek és vesztesek kérdéskörét feszegetik.

Olvasson tovább: