Az Európai Unió diszkriminációellenes kampányának keretében a hazai vallási sokféleséggel foglalkozó konferenciát szervezett az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága. Tekintettel a vallási jogegyenlőségért folytatott hazai küzdelemnek egészen a 16. századi tordai országgyűlésekig visszanyúló és nyugvópontra máig sem jutott gazdag hagyományára, a téma felvetése önmagában is örvendetes. Ha csak két napra is, de testidegen tájakról „hazatért" a jogegyenlőség és a kisebbségvédelem gondolata, hiszen az éppen a reformáció idején, tehát vallási indíttatásból keletkezett és vált kovászává a polgári átalakulásnak. Kár viszont, hogy némi szervezésbeli aránytévesztés miatt elméleti teológiai és jogi előadások nyomták el a rendezvényt. Ezért a hazai egyházak képviselőinek jutott a legkevesebb szerep - mindössze három-három perc - a legfontosabb gyakorlati kérdés megválaszolására. Pedig hirdessen bármit a teológia, vagy a jogtudomány, a diszkrimináció mindig húsba vág, azaz ilyen ügyekben a tapasztalatokból kell kiindulni, nem fordítva. A parlamenti pártok illetékesei is megérdemeltek volna egy kört, hiszen a vallási kirekesztés jelentős mértékben éppen politikafüggő.
A különféle vallások, irányzatok között törvényszerűen mindig is lesznek olyan teológiai különbségek, amelyeket egymással szemben kisebb, vagy nagyobb éllel kifejezésre is juttatnak. A vallás természetéből fakad ugyanis, hogy megkülönböztet. Abban, hogy ez a valláskritika ne csaphasson át diszkriminációba, megmaradjon a véleménynyilvánítás szabadságának békés keretei között, kulcsszerepe van a közhatalom (állam, közigazgatás, önkormányzatok) vallási semlegességének. Mivel a világi hatalomnak mindig vannak politikai és ideológiai érdekei, a semlegesség nem világnézetileg „kilúgozott" hatalomgyakorlókat jelent, hanem jogalkotási, jogalkalmazási pártatlanságot. Olyan önkorlátozó hatalomgyakorlást, amely a különböző felekezetektől egyenlő távolságot tart, egyikben sem kelt olyan illúziót, hogy a vallási „rivalizálásban" hatalmi eszközökkel mellé áll a másikkal szemben.
Mindez ráadásul nem pusztán polgári találmány, hanem harmonizál az újszövetségi bibliai elvekkel is: maga Jézus Krisztus is óv a konkoly erőszakos kiszaggatásától, mert „azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok". Gallió római helytartó Korinthoszban elhárította magától a Pál apostol elleni feljelentés kivizsgálását, mondván „ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van kérdés, ti magatok lássátok, mert én ezekben bíró nem akarok lenni". Ellenpéldája, Pilátus már nem volt ennyire önkorlátozó. A főpapok nyomásának engedve elvégezte helyettük a piszkos munkát, kivégeztette a Messiást.
2009. 05. 22. (XIII/21)
