Kereső toggle

Vigaszra szomjazó magyarok

Kopp Mária: a temetetlen múlt beteggé teszi a társadalmat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ha egy jó ismerősöm sikeréről hallok, úgy érzem, mintha magam kudarcot vallottam volna” - a magyarok többsége egyetért ezzel a kijelentéssel. Ma ott tartunk, hogy a román társadalom is élhetőbb állapotban van, mint a mienk. A gazdasági-társadalmi válság lehetséges kiútjairól Kopp Mária magatartáskutatóval beszélgettünk.

2002 és 2006 között soha nem látott mértékben romlott a hazai közhangulat: a magyarok 70 százaléka mondta azt, hogy nem tud tervezni, közel 80 százaléka nem hitt semmiben, és nem tudott eligazodni a világban. Az SE Magatartástudományi Intézetének Hungarostudy vizsgálata szerint a túlnyomó többség (85 százalék) úgy nyilatkozott: az érvényesüléshez elengedhetetlen a szabályok áthágása. Rendkívüli módon megnőtt a bizalmatlanság, valamint a rivalizálás és ellenségesség – mindez a férfihalandóságban kiemelkedő szerepet játszik –, és minden ötödik megkérdezett küzdött kezelést igénylő depresszióval. Ha ez volt a helyzet egy viszonylag békés, „osztogatós” politikai érában, kérdés, mire számíthatunk most, egy gazdasági világválság idején.

Kopp Mária, a Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettese (kis képünkön) szerint nem lehet jóslatokba bocsátkozni, hiszen egy válsághelyzet éppúgy kihozhatja az emberek pozitív, mint a negatív tulajdonságait. Az vitathatatlan, hogy utoljára az általános közérzet olyan arányú romlását mérték 2006-ban, amit már nehéz lenne tovább fokozni, hiszen annál vigasztalanabb helyzet nehezen képzelhető el, mint amikor az emberek 80 százaléka azt állítja: senki sem törődik a másikkal, mindenki magára van utalva. Svédországban pont fordítottak a mutatók: az ottani többség szerint az emberek számíthatnak egymásra, 70 százalék tud tervezni, hinni és eligazodni az életben. Sajnos Magyarország ma már a kelet-európai régión belül is a legrosszabb lelki és egészségi mutatókat hozza. Élen járunk a korai halálozásban is, és mindennek hátterében a tartós stressz, illetve az ezzel járó tipikus megbetegedések állnak.

Kimutatták: a krónikus stressz fő oka a teljes bizalomhiány, illetve a fokozódó ellenségesség, rivalizálás, rosszhiszeműség. Amikor a kutatók a versengő attitűdöt mérték, és megkérdezték az embereket, mennyire értenek egyet azzal a megállapítással: „ha egy jó ismerősöm sikeréről hallok, úgy érzem, mintha magam kudarcot vallottam volna”, a válaszadók többsége egyetértett a kijelentéssel.

A fokozott stressz másik jellegzetes mutatója a magyarok bizonytalanságkerülése, ami 2006-ban a legmagasabb volt az európai országok között. A bizonytalanságkerülés egy nagyon szorongó, beszorított állapotot jelent – magyarázza a kutató. Félelmet mindenfajta problémától, változástól, mivel kezelhetetlennek látjuk a körülményeinket. „Az ember önazonosságának alapfeltétele a szűkebb és tágabb közösségekhez való tartozás érzése. A közösségi értékek elvesztése, a bizalmatlanság eluralkodása fokozódó bizonytalansággal jár, ami irracionálissá növelheti az agressziót, és végeredményben a legsúlyosabb egészségi következményeket okozza” – mondja a szakember, utalva arra, hogy az elmúlt félévben egészen megdöbbentő agresszivitás tört ki az országban. Különösen a nagyon rossz helyzetű régiókban sűrűsödik ez az állapot, ahol tömegek kerülnek egyre kilátástalanabb helyzetbe.

Ugyanakkor Kopp Mária szerint nagyon sokszor előfordult a történelemben, hogy a válsághelyzetek a bizalmi háló megerősödését váltották ki a társadalomban. Magyar-országon a magas öngyilkossági arányok lecsökkentek a második világháborút követő összefogás, újjáépítés korszakában, jóllehet a társadalom akkor sem volt sokkal jobb állapotban, mint ma. „Talán az volt a legfontosabb eltérés a mai helyzethez képest, hogy merevebb volt a struktúra, így az egyenlőtlenségek kevesebb feszültséget szültek. Ma nyitottabbak a felemelkedés útjai, ami viszont nagyobb frusztráltsággal és depresszióval is jár az alsó és középső társadalmi rétegekben egyaránt” – teszi hozzá a magatartáskutató.

Ma ott tartunk, hogy Románia gazdasági és társadalmi állapota jobb, mint a miénk. „Egy ország lelkiállapota alapvetően meghatározza az emberek egészségét, várható élettartamát. Azt is, hogy idő előtt meghalnak-e a férfiak, és azt is, hogy mernek-e az emberek gyerekeket vállalni. Abban, hogy a magyarok ma a szomszéd országokhoz képest is sokkal rosszabb állapotban vannak, a rendezetlen múltnak meghatározó szerepe van” – erősíti meg Kopp Mária. A mai helyzet egy hosszú folyamat eredménye, az 1956-os forradalom után kiépülő puha diktatúra következménye. Az egyéni túlélések, az ügyeskedés, a fogyasztói mentalitás előtérbe kerülése felülírta azt a hallatlan szolidaritást és összetartást, ami 1956 őszén felszínre jött. A kádári éra igyekezett elfojtani mindenféle nemzeti azonosságtudatot. Ez nyilván a családi múltak feldolgozását, felszínre hozását is ellehetetlenítette, még a leszármazottakban is kialakult egy máig élő belső cenzúra. Más országokkal ellentétben, ahol éles politikai váltást jelentett a rendszerváltás, nálunk sajnos nem sikerült ezt a kérdéskört tisztázni 1990 után sem, s ez rendkívüli módon demoralizálta a társadalmat. „Márpedig a fiataloknak égetően szükségük van hozzájuk közelálló, elérhető példaképekre, a saját gyökereik ismeretére. Ez teljesen elfojtódott, és kiszámíthatatlan robbanásokhoz vezethet. Az egyetlen kiút csakis egy sokszínűségét büszkén vállaló, nyitott nemzeti identitás lehet” – véli a szakember.

Kopp Mária hangsúlyozza: a beteges szorongás korábban nem volt jellemző a magyarokra. Máig igaz rájuk, hogy ha valami közös célt látnak, mint például a nagy árvizek idején, akkor az egész társadalom megmozdul. A mostani válságban közös cél lehetne a gyermekvállalás ösztönzése is, ha már rengetegen válnak munkanélkülivé. A magyar fiatalok ugyanis még mindig kétszer-háromszor több gyermeket terveznek, mint amennyi megszületik – és ebben a karrierszempon-tok döntő szerepet játszanak. A kívánt gyermekek megszületését egy kiszámítható családpolitikával ösztönözni lehetne. Bizonyított, hogy a férfiak egészsége és várható élettartama is látványosan javul, ha a gyermekeikkel foglalkoznak, jó viszonyuk van velük. „A magyar társadalom az értékek szintjén nagyon is egészséges, hiszen az emberek 70 százaléka véli úgy, hogy nem lehet boldog az, akinek nincs gyermeke – állítja Kopp Mária. – Óriási azonban az eltérés az értékrendünk és a mai magyar valóság között: ez a stressz és a depresszió igazi forrása.”

Olvasson tovább: