- Mi a véleménye az orosz–ukrán gázvitáról?
–ŰMeggyőződésem, hogy a vita nem a gázról, hanem a hatalomról szól. Az igazi fegyverekhez hasonlóan – lásd Grúzia esetét – az energiafegyver is jó eszköz Oroszország kezében arra, hogy a volt szovjet tagállamokban fenntartsa a befolyását. A történtek azonban nemcsak a Nyugat felé orientálódó Ukrajnának, hanem az Európai Unió számára is egyértelmű üzenetet hordoznak. Az oroszok azt mondják, táncoljatok csak kedvetekre, de egy pillanatig se felejtsétek el, hogy mi fűtjük a báltermet.
Sajnos az EU nem akarja világosan megérteni ezt, és a vitát a két ország magánügyének tartja, legalábbis eddig erre utaló nyilatkozatokat lehetett hallani. Tegyük hozzá azt is: hét éve kezdődött el a Nabucco-projekt, ám a téma másfél éve kinevezett uniós koordinátorának a tevékenységében nem sok értékelhető elem volt eddig.
Nem lehet, hogy a tartózkodás oka az, hogy a „bálterem” nyugati felében kevésbé függnek az orosz gáztól?
–ŰEz jogos felvetés: Nyugat-Európában déli és északi gázforrások is elérhetőek. Keletközép-Európa, benne Magyarországgal viszont veszélyes mértékben függ az orosz gáztól, vagyis a kezünkbe kell vennünk a kezdeményezést az európai gázvezeték kapcsán. A Nabucco-bizottságban ezért kezdeményeztük egy nemzetközi védnöki testület felállítását, hogy a projektben részt vevő országok meg tudják győzni Brüsszelt, hogy támogassa a 7-8 milliárd euróba kerülő beruházást. (Más becslések szerint 10 milliárdba kerülne az építkezés – a szerk.)
Brüsszel ugyanakkor elhatárolódik ettől a lehetőségtől, mondván, hogy mindez a magáncégek dolga.
–ŰA magáncégektől nem várható el, hogy a pénzügyi válság idején az amúgy is meglévő kockázatok mellett ezt bevállalják. Az uniónak vennie kell egy nagy levegőt, és rá kell szánnia ezt a pénzt erre a célra. Ugyanis másként nem oldható fel a 22-es csapdája: azért nem építünk vezetéket, mert nincs mit beletáplálni, miközben a Kaukázusban azért nem vesznek komolyan bennünket, mert nincs vezetékünk. Ez világosan kiderült számomra 2007 őszén, amikor Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban tárgyaltam gazdasági miniszterként. Közben azonban Oroszország és Kína leköti az ottani földgázforrásokat. Meg kell érteni, hogy nem a huszonötödik stratégiai tervezetet kellene elkészítünk vagy megrendezni a négyszáznegyvenedik konferenciát, hanem elkezdeni építeni a vezetéket.
Ha Brüsszel nem is szán pénzt a Nabuccóra, azért a tagállamai érdekében talán keményebben is felléphetne a kérdésben. Ez miért nem történt meg eddig?
–ŰAzt kell mondjam, hogy az Európai Unió hozzáállása cinikus, nem akarja terhelni az Oroszországgal való viszonyát. Mindez fájó bizonyítéka annak, hogy mennyire hiányzik egy egységes európai kül-, illetve energiapolitika.
Mit tehet Magyarország ebben a helyzetben? Érdemes-e a Nabuccón kívül alternatív gázvezetékeket kiépíteni?
–ŰAz egyetlen igazi megoldás a Nabucco, minden más csak válságkezelésre lenne jó. Gázhiány esetén ugyanis mindenhol növekednek az igények, a meglévő források is nagyobb terhelés alatt vannak. Szerencsénk, hogy Magyarország jól felkészült a mostani helyzetre: annak idején jó döntést hoztunk a stratégiai tartalékok elkülönítésével.
2009. 01. 09. (XIII/2)
