Kereső toggle

Harcban az éterért és a szívekért

Pat Robertson Amerikáról, a hitről és az életéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hogyan látja Amerika, valamint a keresztényég helyzetét és jövőjét egy volt
republikánus elnökjelölt-aspiráns? A CBN televízió alapítója és frontembere
1988-ban George W. Bush ellenfele volt a republikánus jelöltségért folytatott
versenyben. Pat Robertsonnal néhány nappal az amerikai elnökválasztás után a CBN
virginiai központjában beszélgettünk.



Fotó: Bárány László

Sokan azt mondják, hogy Amerika meggyengült az utóbbi években. Egyetért ön
ezzel az állítással?

– Bárcsak ne kellene egyetértenem, de attól tartok, hogy így van. Amerika
pénzügyi forrásait alaposan kimerítette az iraki háború, az Iránnal szembeni
konfliktus és a terrorizmus elleni harc. Továbbra is nagy nemzet vagyunk, de
vissza kellene térnünk azokhoz az alapvető értékekhez, amelyek hajdan naggyá
tették ezt a nemzetet.

Melyek az Egyesült Államok előtt álló legnagyobb kihívások?

– Olyan pénzügyi hanyatlás kezdődött el, amely az 1973 és 75 közötti
évekre hasonlít. Mások azt állítják, hogy a helyzet már az 1929-es nagy válságot
idézi. A kormányzat igyekszik nagy összegeket pumpálni a pénzügyi rendszerbe
azért, hogy megmentse azt az összeomlástól. A másik sürgető feladat az iszlám
terrorizmus elleni folyamatos harc.

Képes lesz a jelenlegi kormányzat majd pedig az Obama-adminisztráció
megbirkózni ezekkel a kihívásokkal?

– Szerintem George W. Bush meglehetősen jól látta el a feladatát, ami az
ország biztonságát illeti. 2001. szeptember 11-e óta nem történtek
terrortámadások Amerikában. Ugyanakkor sok hibát is elkövetett. Ami Barack
Obamát illeti, ő még nem próbáltatott ki mint vezető. Egy elnöknek először
vezetőként kell bizonyítania alkalmasságát.

Említette Bush elnök eredményeit. Kíváncsi lennék, hogy ön, akinek a
véleményére sok konzervatív szavazó hallgat, hogyan látja az elmúlt nyolc évet?

– Az elnök legfőbb célja az volt, hogy megvédelmezze az országot. Ezen a
területen jól teljesített. Mozgósította és megerősítette az ország fegyveres
erőit, és támogatta Izraelt. Társadalmi téren alapvetően élet- és családpárti
politikát folytatott. Olyan kezdeményezésekkel állt elő, amelyek segítettek a
családoknak. A tevékenységének ez a része hasznos volt. Megpróbálta – legalábbis
részben – privatizálni a társadalombiztosítást is, ami lehetővé tenné a
dolgozóknak, hogy saját számlájukon kezelhessék a befizetett összegeket. Ez
előnyös lehet a számukra. Másrészt azonban a Bush-kormány rendkívüli méretekben
növelte a kiadásokat. Szinte megdöbbentő, ha az ember végignézi ezeket a pazarló
döntéseket. Úgy vélem továbbá, hogy rosszul kezelte a Katrina hurrikánnal
kapcsolatos válságot, és a jelek szerint nem volt megfelelő a háború utáni iraki
helyzet kezelése sem. Ennek következtében nagyon mélyre süllyedt a
támogatottsága. Mint a mostani választás is mutatja, Bush elnök magával rántotta
a Republikánus Pártot is.

Ebben a népszerűtlenségben mekkora szerepe volt a médiának?

– Sokan utálják őt – ehhez kétség sem fér. Bármit is tett, semmi jót nem
tudtak róla mondani. Ugyanakkor Bush is sokszor nagyon arrogánsnak mutatkozott,
így nem csoda, ha a sajtó tigris módjára rávetette magát.

A választások után sokan hősként ünnepelték az új elnököt. Mit gondol ön az
Obama-jelenségről?
– Obama a fekete lakosság számára nyilvánvalóan jelkép is. Amerika
lakosságának a 12 százaléka afro-amerikai. Számukra az, hogy Obama elnyerte a
legmagasabb hivatalt, a rabszolgaságból való teljes felszabadulást jelképezi,
így teljesen érthető az örömük és lelkesedésük. Ugyanakkor a fiatalok közül
sokan egyfajta messiásként tekintenek Obamára. Olyan vonásokat tulajdonítanak
neki, amelyekkel egyetlen emberi lény sem rendelkezik. Ezek az elvárások nagyon
nagy terhet jelentenek Obamának, hiszen nem isten, ezért természetesen képtelen
ilyen várakozásoknak megfelelni. Attól tartok, hogy ez sok embernek csalódást
fog okozni, különösen a fiataloknak, akiknek az idealizmusát ez a csalódás
könnyen összezúzhatja.

Sokan meglepőnek tartják, hogy az elnökválasztással együtt tartott
népszavazásokon több államban is – köztük Kaliforniában és Floridában – a
melegházasságok tilalmáról döntöttek a választók. Ön szerint mi az oka ennek?

– Szerintem az elnökválasztás nem a liberalizmusról szólt, hanem elsősorban
egy George W. Bushról szóló népszavazás volt. Az emberek véleményt mondtak
arról, hogyan kezelte a gazdaságot és az iraki háborút. Kifejezték azt, hogy
ebből elegük van, és változást akarnak. A házasságot azonban az amerikaiak
továbbra is nagyon fontosnak tartják, és nem támogatják a homoszexuális
házasságok bevezetését, mivel úgy látják, hogy ez lealacsonyítaná ezt az
intézményt. Az amerikaiak készek megadni a szabadságot a homoszexuális
embereknek, és tisztelik az emberi méltóságukat, de a házasságról továbbra is
úgy gondolják, hogy az csak egy férfi és egy nő között állhat fenn. A többség
elutasítja azt is, hogy egyes egyházak, például az episzkopálisok homoszexuális
férfiakat és nőket avatnak lelkésszé, sőt püspökké. Ez ellentétes a
kereszténység alapelveivel.

Ön többször bírálta a Bush-kormány közel-keleti politikáját. Mi várható ezen
a téren Obamától?

– Szerintem az úgynevezett két állam megoldás téves koncepció. Akárhányszor
csak a Közel-Keletre utazom, mindig megdöbbent az, hogy milyen kicsiny
területről is van szó, és mennyire ki van szolgáltatva Izrael a szomszédainak, a
Katyusa-rakéták támadásának. Szörnyű tévedés volt megengedni azt, hogy a Hamasz
jelentős területek birtokába jusson. Ezt a helyzetet a Hamasz most a választások
utáni napokban is Izrael elleni támadásokra használja fel. Bush nagyon szeretett
volna létrehozni egy békeszerződést. Annyira igyekezett azon, hogy megfeleljen a
szaúdi kormányban ülő barátainak, hogy közben elfelejtette, mit is jelentene
mindez Izrael számára. Nem hiszem, hogy Obama nagyobb barátja lenne Izraelnek,
mint Bush, akit sokan a leginkább Izrael-barát amerikai elnöknek tartanak.

Hogyan kezelné Obama az iráni válságot?

– A történelemből ismerjük Neville Chamberlain brit miniszterelnököt, aki
elutazott Münchenbe, hogy ott Hitler kancellárral találkozzon. Hitler maximális
hasznot húzott a találkozóból, miközben nevetett Chamberlain naivságán. A brit
kormányfő úgy gondolta, hogy nagy sikert aratott, és Csehszlovákia feladása
elhozza a békét. Ez történhet Obamával is, ha az ígéretéhez híven előfeltételek
nélkül elmegy Iránba tárgyalni Ahmadinezsád elnökkel. A teheráni vallási vezetők
csak hasznot húznának ebből. A diplomácia nagyon kényes játék, olyan tánc,
amelyben minden lépésre ügyelni kell. Ha Obama nem készül fel erre, akkor
könnyen bajba kerülhet.

Európában sokan úgy tartják, hogy a vallást és a politikát nem lehet
összeegyeztetni. Mikor válhat veszélyessé a vallás a szabadság és a demokrácia
számára?

– Az Egyesült Államokat olyan keresztények hozták létre, akik úgy gondolták,
hogy az Istennel való személyes kapcsolatuk az életük legfontosabb része. A
Függetlenségi Nyilatkozat a Teremtőről beszél, és azokról a jogokról, amelyek
tőle származnak. Amerikában tehát alapítása óta nagyon erős a vallás szerepe. Az
európai országok ugyanakkor bár kereszténynek vallották magukat, inkább
látszatkeresztények voltak. Ez vezetett a második világháborúhoz és az azt
követő spirituális vákuumhoz. Számomra aggasztó az elvilágiasodás, amit ma
Európában tapasztalni.

Mit tehetnek a keresztények a szabadság és a demokrácia védelmében úgy, hogy
egyidejűleg megvédik a zsidó–keresztény értékeket is?

– Ha az egyház azonosul a kormányzattal, ha politikai eszközökkel akarja
megváltoztatni a világot, akkor nagyon célt tévesztett. Csak akkor történhet
valódi változás, ha az emberek megtérnek. Ha az egyház ebben megteszi a
feladatát, akkor hasznos szerepet játszik a társadalomban.

A Keresztény Koalíció egyik alapítójaként ön szorgalmazta, hogy a
keresztények vállaljanak szerepet a politikában. Sokan úgy gondolják, hogy
McCainnel együtt most a vallási jobboldal is vereséget szenvedett.

– Nem gondolom, hogy vesztettek volna. De nem is volt ideális jelöltjük.
John McCaint az ország evangéliumi keresztény lakossága fenntartással figyelte.
Nagyon lelkesen fogadták viszont alelnökjelöltjét, Sarah Palint. A fiatalokat
ugyanakkor megbabonázta Obama. Idealizálták, úgy tekintettek rá, mint a
messiásra, aki majd megváltoztatja a régieket és elhozza a jobb világot. Sok
fiatal keresztény Obamára szavazott. Ugyanakkor, ha a statisztikákat nézzük, azt
látjuk, hogy az evangéliumi keresztények több mint 80 százaléka McCain-re
szavazott. Úgy gondolom, hogy ők továbbra is nagyon jelentős szavazóbázist
képeznek.

Mit tanácsolna most a republikánusoknak?

– Fontos lenne felismerniük, hogy nekik konzervatívoknak kell lenniük. Ha
ebben kompromisszumot kötnek, akkor veszíteni fognak. 2006-ban például hatalmas
költekezésbe fogtak, elherdálták a szövetségi pénzeket. Elvesztették a
perspektívát, és így az emberek ellenük szavaztak. Úgy gondolom, most is sokan
vannak Amerikában, akik számára továbbra is a konzervatív értékek a fontosak. Ez
az ország még ma is a középtől jobbra áll. Ha a republikánusok összefognak,
minden esélyük megvan arra, hogy két év múlva megújult erővel térjenek vissza.

A CBN műsorait több országban vetítik, Magyarországon is. Mit tapasztalt, a
médiában való megjelenés milyen hatással volt a munkájára?

– A televízió a legfontosabb eszköz, ami valaha is az emberiség
rendelkezésére állt. Nagyon személyes módon lehet szólni a televíziós kamerákba,
hiszen az egy olyan eszköz, amit az emberek figyelnek. Olyan eszköz, amin
keresztül valóságos módon lehet közvetíteni az evangéliumot.

A másik fontos eszköz az internet. Mindenkihez eljut, nem lehet megállítani,
átlépi az országhatárokat, az üzeneteket számtalan nyelvre le lehet fordítani,
és így milliók hallgathatják az evangéliumot. Ráadásul nagyon olcsó eszközről
van szó. A keresztényeknek nem szabad csak a templomukban üldögélniük, hanem ki
kellene lépniük a virtuális autópályákra is, hogy elérjék az embereket. Lehet,
hogy nem jönnek be a templomokba, hanem otthonaikban ülnek, és ott hallgatják az
üzenetet.

Hogyan látja a kereszténység helyzetét? Miért nincs akkora mozgósító ereje
mint korábban?

– A kommunizmus bukása óta több mint 500 millió ember fogadta el Jézus
Krisztust. Ez nagyon figyelemre méltó. Kínában legalább 130 millió hitvalló
keresztény van, és jó úton haladnak afelé, hogy a világ legtöbb keresztényt
számláló országává váljanak. Sajnálom, hogy Nyugat-Európa még nem kapcsolódott
be ebbe a szellemi mozgalomba, amely a jövőben még nagyobb kiterjedésű lehet.


Milyen területeken kell az egyháznak megváltoznia?

– Szerintem nem tartunk még ott, ahol keresztényként lennünk kellene. Az
amerikai egyházakban azt látni, hogy az emberek világi minták szerint élnek, és
a pénzt, valamint az élvezeteket hajszolják. Nagyon nehéz kiszakítani az
evangéliumi hívőket a világból. Lehet, hogy nem alkoholizálnak, nem rabjai a
pornográfiának, de a céljaik és a törekvéseik ugyanazok, mint a világiaknak.
Pedig az kellene, hogy foglalkoztassa őket, miként tudnának közelebb kerülni a
mennyhez és Jézushoz. Ez lenne az igazán fontos.

Hetven dollárból médiabirodalom

Marion Gordon „Pat” Robertson a Virgina állambeli Lexingtonban született
1930-ban, A. Willis Robertson és Gladys Churchill Robertson gyermekeként.

Édesapja 34 éven át volt az amerikai képviselőház és szenátus tagja.
Robertson felmenői között van Benjamin Harrison virginiai kormányzó, a
Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, az Egyesült Államok két elnöke,
William Henry Harrison és ifjabb Benjamin Harrison, a Függetlenségi Nyilatkozat
aláírójának ükunokája. Robertson Winston Churchillel is rokonsági kapcsolatban
áll. 1948-ban a tengerészgyalogosokhoz sorozták be. Miután 1950-ben magna cum
laude minősítéssel bölcsészként végzett a washingtoni Lee Egyetemen, Robertson
Koreában szolgált az Első Tengerészgyalogos hadosztálynál. Az Egyesült Államokba
való visszatérése után 1952-ben főhadnaggyá léptették elő. 1995-ben Robertson
jogi doktori fokozatot szerzett a Yale Egyetem jogi karán, majd négy évvel
később a New York-i teológiai akadémián teológiából szerzett mesterfokozatot.


Pat Robertson 1959 novemberében feleségével, Dede-vel és három gyermekükkel New
Yorkból Portsmouthba utazott, ahol mindössze hetven dollárral a zsebében
belefogott egy csődbement tévéállomás megvásárlásába. Hamarosan sikerült
támogatókat találnia, így 1960. január11-én létrejött CBN televíziós társaság,
mely 1961. október 1-jén sugározta első élő adását. A csatorna legrégebbi műsora
a 700-as Klub arról a hétszáz támogatóról kapta a nevét, akik elsőként
vállalták, hogy havi rendszeres támogatást küldenek a műsor számára. A naponta
egyórás hír és hitéleti műsorral jelentkező 700-as Klub magyar nyelvű változatát
2005 óta az ATV sugározza. Pat Robertson 1989-ben járt legutóbb Magyarországon.

Sok fiatal keresztény állt Obama mögé

A Barna Group felmérést készített arról, hogyan szavazott az amerikai
választók egynegyedét kitevő evangéliumi keresztény tábor.

A hagyományos evangéliumiak döntő többsége John McCaint támogatta: az
összesített eredmények alapján 88 százalékban szavaztak a republikánus
elnökjelöltre, Barack Obamára mindössze 11 százalékuk voksolt. Az evangéliumiak
hasonló arányban támogatták George W. Bush négy évvel ezelőtt.

A közvélemény-kutatás rávilágít arra, hogy az evangéliumiak nem lelkesedtek
egyértelműen a republikánus jelöltért, de a választás napján végül felsorakoztak
a számukra leginkább konzervatívnak ítélt jelölt mellett. Választásukban a fő
szempont az erkölcsi kérdésekben képviselt álláspont, a politikai tapasztalat és
személyiség volt.

A felmérés az evangéliumi táboron belül megkülönböztette az újjászületett
neoprotestáns (zömében fiatalabb, városi, megagyülekezetekhez tartozó) hívőket,
akik közül csak 57 százalék szavazott McCainre. Számukra részben mások voltak a
fő szempontok: döntésüket leginkább a politikai tapasztalat, az ország jövője, a
jelölt személyisége és a gazdaságpolitikai terveik határozták meg. A kutatók
felhívják a figyelmet arra, hogy közel ugyanannyi újjászületett hívő regisztrált
demokrataként, mint republikánusként.

A hagyományos protestánsok 53 százaléka McCainre, míg a katolikusok 56
százalékban Barack Obamára voksoltak.

Olvasson tovább: