Kereső toggle

Hatezer százalékos különbség

A Gere-, Polgár- és Bock-borok titkai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ország borvidékein kezdetét vette a szüret. A borászat egyik
különlegessége, hogy majd’ ugyanolyan minőségű szőlőből lehet literenként
háromszáz, de akár tizennyolcezer forintos nedűt is előállítani. A Hetek a
villányi borászok titkaira volt kíváncsi.



Becker Leonóra és kislánya

A Villány–Siklósi Borút Egyesület elnöke, Becker Leonóra több mint húsz éve
fotókat készíteni jött egy helyi művésztelepre, majd a helyi borászok egyik
legjelentősebb píárosa lett. „Teljesen beleszerettem ebbe a miliőbe, mert együtt
jártunk fel a hegyre dolgozni a helyi borászokkal” – mesélte az elnök asszony.
Emlékezetes számára egy bácsi, aki lóval ment fel minden nap, még télen is a
szőlőjébe, és arra a kérdésre, hogy „Most mit fog csinálni a szőlőben,
gazduram?”, azt válaszolta: „Megnézem!”

Becker Leonórának annyira tetszettek már akkor is az itteni emberek, hogy végül
a családjával úgy döntöttek, hogy itt keresnek házat. „Életem egyik jó
élményének tartom, hogy borászokkal dolgozhatok együtt. Egészen másként
gondolkodnak, mint egy átlagember. Hosszú távon kell gondolkodniuk, erre maga a
növény tanítja őket és a borászat is, hisz alkotómunkát végeznek” – magyarázta
az indokokat.

A borkultúra is sokat változott az elmúlt tíz évben Magyarországon. A
rendszerváltás előtt még egy jó étteremben is így kérdezték, hogy „pirosat vagy
fehéret”, és felháborító volt a tudásszint, persze nem is nagyon fogyaszthatott
a magyar ember jó magyar borokat, mert a nagyüzemi világ ezt nem tette lehetővé.
Nagyon érdekes, hogy most már nem divatos a mulatozás, hanem inkább az igazi,
intellektuális borkóstolás.



Fotó: VIVIDesign

„A vendégek igenis kíváncsiak arra, hogy mi a különbség az illatok között, mi
a különbség az évjáratok között. A nők egyébként érdekes módon jók ebben. A bor
megtanítja használni az orrunkat, ami az egyik leglanyhább érzékszerve az egész
emberiségnek. És ez az érzékszerv állandóan fejlődik és tanítható, ez nagyon
sokakat lázba hoz, és egy kicsit kezd is divatba jönni. Egy borkóstolóprogram az
olyan két-két és fél órás program, ami alatt nyolc-tíz bort kóstolunk meg. A
megkóstolás nem egyenlő azzal, hogy lehajtom, ami a pohárban van, hanem az íze
kedvéért… illatozom, belekóstolok, és közben esetleg eszem is, megismerem a
gazdát, aki mindegyik borát bemutatja, általában lehetőség van a pince
meglátogatására is” – mondta Becker Leonóra.

A Master of Wine angol szakemberei szerint is Cabernet Franc-ból a villányi a
világon a legfinomabb. Ebből a fajtából pedig a Gere Pincészet borai a
legismertebbek között találhatóak.

Bár a Gere család kilenc generációig visszamenően a szőlőből, a borászatból élt,
a szocializmus Villányban is szétzilálta a bortermelést, és egyidejűleg
országszerte a borkultúrát. Gere Attila sem elődei mesterségét folytatta, hanem
erdésznek tanult. De a vér nem válik vízzé. Amikor udvarolni kezdett majdani
feleségének, Katalinnak, és megkóstolta leeendő apósa villányi borát, rögtön
megérezte benne a lehetőséget. Már az esküvőt követő héten a szőlőben dolgozott,
majd a legtekintélyesebb borászok egyikévé vált, s kezei közül kerültek ki a
sokak kedvencévé vált „behízelgő típusú”, kellemes, bársonyos Gere-borok.



Gere Attila

Fotó: VIVIDesign

Mint magyarázta: olyan borokat készít, amiket szeret. „Szeretem az érett
szőlőből készült bort, tehát a szép, tiszta ízű és illatú borokat. Ennek van egy
szőlőtermesztési háttere, azt szoktam mondani, hogy 80 százalékban a
szőlőskertben dőlnek el a dolgok, ehhez aztán hozzájárul a fegyelmezett munka a
pincében” – fejtegette az ismert borász.

A fehérbort meg lehet inni éretlen állapotban is, akkor az egy nagyon friss,
üde, illatos bor lesz. A kékszőlő viszont csak érett állapotában jó, akkor lesz
olyan „kerek”, harmonikus és bársonyos a bor. „A biológiailag érett, szép,
egészséges szőlő, ami bekerül a pincébe, az a száz százalék, és ebből csak
veszíthetünk. Mert miután »lebogyóztuk«, nyitottá válik mindenféle fertőzésre,
hiszen a levegőben vannak baktériumok. Ezért van az, hogy mindig tiszta
körülményeket kell teremteni. Lehet romantikázni a dohos pincéken, de egy koszos
helyen nem lehet olyan jó bort készíteni, mint egy ilyen higiénikus pincében,
mint ami nálunk van” – tette hozzá Gere Attila.

A bor egy hidroszkópos anyag, szívja magába a külső oxigént, és azzal együtt a
dohos pince szagát is, és eleve kap egy fals ízt és illatot már a kezdet
kezdetén. Sajnos a szocializmushoz egy igénytelenség is hozzátartozott, hogy
koszos a pince, a tömlő, de világszerte, ahol a komoly borokat készítették, ott
mindig alapvető volt a higiénia.

Bock József neve azok fülében is ismerősen cseng, akik nem sokat tudnak a magyar
borokról. Ahogy belépünk a Bock-panzió kapuján, kedves, családias hangulat fogad
bennünket. Az étterem a Bock-borok stílusára komponálva elegánsan visszafogott.
Bock József éppen hazatérőben a szőlőből, ahol a szüret előtti munkálatokat
ellenőrizte.



Bock József

Fotó: VIVIDesign

A mostani panzió helyén, ahol akkoriban egy öregecske házikó és egy
szőlőültetvény állt, 1994-ben kezdő-dött az építkezés. A hatalmas pince és
feldolgozóüzem után elkészült a fatornácos panzió is, amely 2003 óta saját
konyhával várja a vendégeket.

Bock Józsefnél a családi tradíciók ellenére nem vezetett egyenes út a szőlőhöz,
a borhoz. Egyáltalán nem akart borász lenni. Látva azt, hogy mennyi munka,
kínlódás van a szőlőben, és szülei milyen kitartóan dolgoznak munkaidő előtt és
után, úgy gondolta, ő nem ilyen szakmát szeretne. Persze akkor, gyerekfejjel
csak azt látta, hogy amíg a többi gyerek játszott, addig neki a szőlőben kellett
segítenie. Így történt, hogy géplakatosnak tanult. Sok évet dolgozott a
szakmájában üzemvezetőként, és emellett mindig talált lehetőséget arra is, hogy
külön pénzt keressen.

Édesapja díjnyertes borainak sikere és a szakma elismerése azonban arra
sarkallta, hogy saját munkája mellett ő is egyre többet segítsen a családi
borászkodásban. A döntő fordulat 1981-ben, édesapja hirtelen halála után
következett be. „Számomra a legfontosabb az ősi birtok, az érzelmi kötődés, hogy
azt a területet kapom vissza, amely korábban a családé volt. Ennél nincs
csodálatosabb” – mondta Bock József. A tragikus események ellenére már az
1981-es évben kimagasló szakmai sikereket ért el. A helyi, megyei és az országos
versenyen is aranyérmet kaptak a borai, és ez olyan lökést adott, ami után nem
volt kérdés, hogy most már kizárólag a szőlővel és a borral kell foglalkoznia.
Innentől kezdve felgyorsultak az események: először a kis, 1-2 hektáros birtokot
gépesítették, majd 1988-ban az országban elsők között palackozógépet vásároltak,
és így már a saját boraikat értékesíthették is. A géplakatos szakmának itt is
hasznát vette, saját kezűleg készítettek kézi dugózót, szűrőberendezést az
osztrák gépek mintájára.



Fotó: VIVIDesign

1992-től bekerültek a Bock-borok a budapesti gasztronómiába, és ezen
keresztül a sevillai világkiállításra is megnyíltak a kapuk. A három cégből álló
családi vállalkozásban (Bock-panzió, -borászat, és -pince) gyermekei is aktívan
részt vesznek a cégek irányításában, lánya a személyi ügyeket, veje a
kereskedelmi vonalat viszi, fia pedig apja segítségével a borászatot irányítja.
„Azt láttam, hogy apám milyen hozzáállással végezte a dolgát, ezt én is így adom
át a gyermekeimnek. Nem tudom, később ők is így tesznek-e majd, de azt remélem,
hogy az ősi ösztönök működni fognak.”

Szerinte Villány annak köszönheti sikereit – a talaj- és klimatikus viszonyokon
túl –, hogy itt a borászok együtt gondolkodnak, és mindig keresik az új
lehetőségeket. A szakma és a borfogyasztók figyelmét csak igazán nagy borokkal
lehet kivívni, de ehhez már a szőlőtermesztés első lépésétől nagyon sok dologra
jobban oda kell figyelni. 1994-ben a villányi gazdák közül néhányan, közöttük
Bock József is tanulmányútra indultak, hogy ötleteket szerezzenek a külföldi
példák alapján. Bejárva osztrák, német és francia borutakat, úgy gondolták, hogy
ilyen minőséget Villány is tud termelni, és ezen a vidéken is van elég
kezdeményezőkészség ahhoz, hogy létrehozzák az ország első történelmi borútját,
a Villány–Siklósi Borutat. Ezt követően sem ültek ölbe tett kézzel, szintén az
országban elsőként létrehozták a villányi eredetvédelmi rendszert, amely a
szőlőtermesztés legelső mozzanatától, a dűlő kiválasztásától a kóstolásig minden
lépést szabályoz. Ez a szigorú követelményrendszer lehetővé teszi, hogy csak
villányi szőlőből származó, jó minőségű borok kerüljenek a fogyasztók asztalára
kikericcsel jelzett címkékkel.

Polgár Zoltán Villány fejlődésének egyik meghatározó alakja mind a mai napig. Az
1990-ben alapított családi vállalkozást minden tekintetben az igényesség és a
maximalizmus jellemzi a kezdetektől fogva, ennek köszönhetően 1996-ban az „Év
Bortermelőjévé” választotta a Magyar Bor Akadémia és a szakmai közvélemény.



Polgár Zoltán

Fotó: VIVIDesign

Gyermekkorában a nyarakat a nagyszülőknél töltötte, ahol élvezhette a
természet közelségét, a szabadságot, és már akkor sokat segédkezett a szőlőben.
Tizennégy évesen tudta, hogy borász akar lenni, és innen egyenes út vezetett a
kertészeti egyetemre.

Villány különleges klimatikus viszonyainak is köszönheti hírnevét, hiszen itt a
kontinentális klíma erős mediterrán hatással párosul, ez tükröződik a Polgár
Panzió hangulatos, zöld növényekkel teli kis kerthelyiségében is. A fogadóban,
amely sok visszajáró vendéget szerzett már a villányi környéknek, Katalin
asszony kalauzol bennünket. A szakemberek állítják, a minőségi bor megőrzi az
ember fiatalságát. Az egykori középiskolai tanárnőtől, aki a borászatban is
szakember, sok bölcsességet lehet tanulni a kulturált borfogyasztásról:

„Akit megtanítunk bort kóstolni és élvezni, megfelelően irányítani étel-ital
párosításban vagy örömből meginni egy pohár bort, abból az emberből egy gourmet
válik – aki élvezi az ízeket –, nem pedig alkoholista. Nekünk gyakorlatilag a
falusi életmódra, a konyhára, a bor- és ízélményekre kell egyfajta fogékonyságot
kiváltani az emberekből, erre szeretnénk ráhangolni őket” – mondta Polgár
Katalin.

Olvasson tovább: