Fotó: Reuters
A botrányirodalom igazi fénykora mégis a nyolcvanas-kilencvenes évekre esett,
az utóbbi években – legalábbis Amerikában – a közvélemény sokkal elutasítóbb az
efféle művekkel szemben. A főszereplőtől függetlenül ezek a könyvek stílusukban
és hangvételükben meglehetősen egy kaptafára készültek, céljuk az illető teljes
személyiségének, karakterének lejáratása – a legtöbb esetben csúsztatásokkal
vagy rosszabb esetekben hazugságokkal.
A most leköszönt elnökjelöltről, Hillary Clintonról is számos botránykönyvet
írtak – főként politikai ellenfelei. Az egyik leghírhedtebb ilyen mű, Ed
Kleinnek, a Newsweek volt újságírójának 2005-ben megjelent könyve, mely a
politikusnő ellenzőinek körében is heves felháborodást váltott ki. A magyar
könyvesboltokban is kapható, Az igazság Hillaryról: mit tudott, mikor tudta meg,
és mi mindent tenne meg az elnökségért című „alkotás” szerzője egy rádióműsorban
elismerte, hogy több esetben hamis állításokat vetett papírra, miközben a
szenátor viselkedését, személyiségét, nemiségét, házasságát vagy éppen személyes
higiéniáját igyekezett lejáratni.
Számos konzervatív újság is – amely nem lelkesedett Clinton jelöltségéért –
kifejezte megrökönyödését a könyvben leírtakkal szemben. A The Wall Street
Journal úgy fogalmazott, hogy a „könyv szerzője vélhetően azt feltételezi, hogy
a piac konzervatív, és a konzervatívok pedig ostobák”. Az újság azonban
leszögezte, hogy ez nem így van, hanem a konzervatívok biztos forrásokat akarnak
hallani és olyan új információkat, melyek igazak.
Egy médiafigyelő szervezet, a MediaMatters szerint a szerző régi vádakat
elevenített fel, az „újdonságokat” pedig névtelen forrásokra alapozza, vagyis
ezek valójában nem rendelkeznek megfelelő alappal. Klein ilyen névtelen forrásra
hivatkozva írta meg azt a fejezetet, melyben azt taglalja, hogy Bill részegen
megerőszakolta a feleségét, és lányuk ebből született. A titokzatos forrásról
csak annyit lehet tudni, hogy „a Bermudán a Clinton házaspárral volt”. A
szervezet azt is kifogásolta, hogy a szerző minden bizonyíték vagy alátámasztás
nélkül elhamarkodottan negatív jellemzéseket ad emberekről. Bill Clintont
például már nagyon hamar gondatlannak és korruptnak nevezi anélkül, hogy a
jelzőket megalapozná. Emellett többször gúnyos beceneveket használ, Hillary
Clintonra például rendszeresen a sokat sejtető „nagy lány” kifejezéssel utal.
2008. 06. 20. (XII/25)
