Kereső toggle

Nyílt pogrom az utcán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ezer-ezerötszáz szélsőjobbos, illetve kétezer ötszáz-háromezer antifasiszta
tüntető nézett egymással farkasszemet a Hollán Ernő utcai jegyirodánál múlt
héten pénteken. Ebben az üzletben vette sértésnek egy „nemzeti érzelmű” lány,
hogy a – szerinte – cigány eladó nem ismeri a Hungarica együttest. Az egyik
oldalon a magyargyűlölet elleni megmozdulásként, a másikon a nácizmus elleni
protestálásként értelmezték az eseményeket.



Fotó: Somorjai László

A meghirdetett 16 órai kezdés után néhány perccel a Jászai Mari téren néhány
száz tüntető hallgatja a Tomcat nevű bloggert, aki éppen eligazítást tart. „Az
ellentüntetés törvénytelen, mert három nappal korábban kellett volna
bejelenteni, de ők két napra rá megkapták az engedélyt. Ezért azt fogjuk
csinálni, hogy a BRFK épületénél álló barátunk különböző helyszínekre és
időpontokra jelent be tüntetéseket. Mi szépen odamegyünk és tüntetünk – ha nekik
lehet, akkor nekünk is. Ha a rendőrök feloszlatnak, hát feloszlunk, de utána
perelni fogjuk őket” – magyaráz Tomcat, aki mellesleg adományokat is gyűjt –
egyrészt magának (mivel minden zsebpénze elment a szervezésre), másrészt a
„Bombagyár TV-nek”, illetve a „bombagyárosoknak”. Miközben beszél, megpróbálunk
szóba elegyedni néhány tüntetővel. Többen udvariasan, de határozottan
elutasítanak, egy idős hölgy viszont nemes egyszerűséggel lezsidóz bennünket.
Ehhez képest egy harminc év körüli, tisztségviselőként dolgozó fiatalember –
aki egyébként készséggel nyilatkozik – azt fejtegeti, hogy itt senki nem
zsidózik, hanem a magyargyűlölet ellen tüntet. „A zsidó világösszeesküvés
egyébként is csak a háttérben működik, a cigányok nyomulása azonban tényleg
bicskanyitogató. Felháborítónak tartom, hogy Magyarországon ne a magyar legyen
itthon” – mondja. Arra a kérdésre, hogy miért érzi úgy, hogy ki van rekesztve,
azt feleli, hogy többek között a média család- és nemzetellenessége miatt.
„Mindig csak azt halljuk, hogy Amerikában milyen jó, a magyar meg egy bűnös nép”
– állítja, majd hozzáteszi: elképzelhető, hogy a jegyirodás történet a
kormányoldal provokációja volt, vagyis a másik oldal gyújtotta fel az üzletet,
hogy aztán Gyurcsány kijátszhassa az antiszemita kártyát.

Eközben a lassan duzzadó tömeg átvonul az említett jegyirodához, amelynek
tulajdonosa vélhetően nem ilyen ismertségre vágyott. Amikor eladójuk néhány hete
azt válaszolta egy „nemzeti érzelmű” lány kérdésére, hogy nem ismeri a Hungarica
együttest, még nem tudhatta, hogy üzletükre előbb a viccesen szomorú nevű
Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg dob Molotov-koktélt, majd pedig
Tomcat és társai szerveznek tüntetést a helyszínre. Az esetről tudósító náci
hírportál egyébként nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy az iroda tulajdonosa
zsidó, eladója pedig cigány.

A szűk utcában több mint ezren szidják a kormányt és a miniszterelnököt. Egy
férfi hangosbeszélővel ordítja túl a többieket, korholva a Fideszt, hogy nem
elég bátor a kormány megdöntéséhez. Párbeszédbe kezdünk. A magát Kossuth téri
szöcskének aposztrofáló középkorú férfi azt állítja, ha Orbán tétovázik, soha
nem lesz miniszterelnök. „Egy előrehozott választáson mi is megméretjük
magunkat. Egy nemzeti színes oldalt képzelünk el, mert nem kellenek pártok, nem
akarjuk őket eltartani. Ha 3 millió ember zsidónak vallja magát, akkor legyen
nekik képviselőjük a parlamentben, és ne bújjanak Nagy meg Kovács nevek mögé,
vállalják magukat, hogy ők a Weisz Müllerek. Aztán legyen a 800 ezer zsidónak is
képviselője, meg az összes kisebbségnek, de legyen ott a takarítónőtől a
jogászig mindenki, mert csak így lehetséges a nemzeti megbékélés” – magyarázza
egy szuszra, és hazudnánk, ha azt mondanánk, mindent értünk. Megtudjuk még, hogy
a tüntetők nem fasiszták, hanem magyar hazafiak, akik változást akarnak. Meg
azt, hogy interjúalanyunk ingatlanokkal foglalkozik, több nyelven beszél, ért a
közgazdaságtanhoz, és tudja, miként kell az országot talpra állítani. „Lesz egy
nagy robbanás, és a nép átveszi a hatalmat. Úgy lesz, mint Koszovóban, ahol egy
gerilla lett a miniszterelnök, mert ő küzdött meg a hatalomért” –
prognosztizálja.

A tüntetésnek lassan vége, talán még van idő arra, hogy az antifasiszta oldalon
is látogatást tegyünk. Összefutunk a már távozó Gusztos Péter szabad demokrata
képviselővel, aki mielőtt nyilatkozna, kéri, hogy kísérjük el a rakpartig, mert
attól tart, hogy a szélsőjobbosok felismerik, és „annak nem lesz jó vége”.
„Liberális politikusként és magánemberként is úgy gondolom, minden alkalmat meg
kell ragadni, hogy a rasszista erőszak ellen felemeljük a szavunkat” – mondja
Gusztos immár biztonságos környezetben. Arra a felvetésre, hogy a „nemzeti”
tüntetők nem náciként, hanem hazafiként határozzák meg magukat, úgy fogalmaz:
„Aki ismeri azokat a sajtótermékeket, amiket olvasnak, azokat a politikusokat,
akiket követnek, azokat a zenekarokat, amelyeket hallgatnak, az tudja, hogy ezek
olyan kirekesztő kultúra részei, amelyek nagyon rossz időket idéznek
Magyarországon.”

A rakpartról visszatérve Gábor György vallástörténésszel találkozunk, akit
szintén leszólítunk egy villáminterjúra. „Pozitívnak tartom, hogy végre
érzékelhető a civil kurázsi. Ugyanakkor nem annyira azt érzem veszélyesnek, ami
itt történik, mert ezek az operettnácik ugyanazt játsszák, mint a kocsmában vagy
a futballmeccsen. Az viszont valóban veszélyes, ha az újnyilas jelenségek a
jobboldali politikai erők részéről legitimitást nyernek” – magyarázta Gábor
György. Azt is megjegyezte, hogy a történelmi egyházak részéről senkit sem
látott az antifasiszta oldalon. „Mindig azt halljuk, hogy ők azok, akik a jót és
a gonoszt meg tudják különböztetni egymástól. Hát itt nagyon könnyű dolguk lett
volna” – tette hozzá.

A tüntetést követően az antifasisztáknál többen csoportokba verődve
beszélgetnek. Egy közgazdász fiatalember a következőképpen indokolja jelenlétét:
„Azért jöttünk, hogy megmutassuk, hogy békések, nyugodtak vagyunk. Ők
egyenruhában vannak, arra játszanak rá, hogy mennyire katonásak, mennyire
egyformán gondolkoznak. Mi sokfélék vagyunk ugyan, mégis normálisan tudunk
egymás mellett élni.”

Azt mondja, a másik oldalon lévőkkel nagyon nehéz lenne párbeszédet folytatni.
„Komolyan azt hiszem, hogy ez egy nehéz helyzetben lévő generáció. Akik nem jó
családi környezetből érkeztek, rossz iskolákba, rossz egyetemekre jártak, és
annyi hülyeséget hallottak a szüleiktől és a tanáraiktól, ráadásul nincs
használható tudásuk, nos, őket nagyon nehéz bármiről is meggyőzni. Elszomorító,
hogy hamarosan ők fogják alkotni a társadalom egyik meghatározó részét ”–
fogalmaz.

A kordonon túl ekkor feltűnik az ismeretlen okból még mindig szabadlábon lévő
Budaházy György és csapata, majd megkezdődik az estig tartó fogócska a
rendőrökkel. Sajnos nemcsak az antifasiszták érezték sikeresnek a tüntetésüket,
hanem a radikálisok is, hiszen róluk szólt aznap a média.

Háromszáz és a többi

Az MTV-székház ostrománál okozott kár csaknem 300 millió forint volt. A
végleges adatok szerint 293 millió 469 ezer 298 forint kár keletkezett a Magyar
Televízió saját tulajdonú eszközeiben és bérelt Szabadság téri székházában,
amikor 2006. szeptember 18-án a parlament elől átvonult tüntető tömeg megtámadta
az épületet.

Egyébként a biztosítók kizárják azoknak a károknak a megtérítését, amelyek
tüntetések, utcai zavargások vagy terrorcselekmények következtében keletkeznek.
Az MTV esetében a kár mértékének egy részét méltányossági alapon fizették a
biztosítók. A kormány egyébként 150 milliós gyorssegélyt volt kénytelen adni az
intézmények.

Torockainak, aki szeptember 18-án este petíciót akart beolvasni az MTV-ben, és
miután ez nem sikerült, felszólította a Parlament előtt tüntetőket, hogy
vonuljanak a Szabadság térre, mindezért negyvenezer forint bírságot kellett
fizetnie.

Budaházy György ellen tavaly ősszel nyújtott be vádiratot a Fővárosi Főügyészség.
Tavaly március 15-én őt akarta kiszabadítani a tüntetőknek egy része, ezért
Budapesten az Aradi utcában törtek-zúztak. A zavargások utáni takarítást a
közterület-fenntartó végezte Budapest belvárosi főútjain, a munkavégzés és a
károkozás költsége 18 millió forint volt. Idén nyolc millió forint kárt okoztak
a márciusi tüntetők. Nem indultak kártérítési perek.

Olvasson tovább: