Kereső toggle

Miért van bajban a magyar gazdaság?

Kamatvita és lustaság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több gazdasági elemző attól tart, hogy az ország stagfláció közeli helyzetbe
jutott. A magas infláció és az alacsony gazdasági növekedés együttes csapdája
ez, amiből nehéz kikeveredni. Magyarországon a friss adatok 7,1 százalékos
inflációt, 8,1 százalékos munkanélküliséget mutatnak. A 2007-es teljes évre
számítva a gazdasági növekedés alig haladta meg az 1 százalékot.

A stagfláció olyan gazdasági helyzet, ahol a viszonylag magas infláció
(áremelkedési ütem) lassú gazdasági növekedéssel, illetve magas
munkanélküliséggel párosul. Ha egy gazdaság stagflációba lép, a költségvetési
politika és a monetáris politika hagyományos eszközei könnyen csődöt mondhatnak.
Ilyen helyzetben az egyik probléma orvoslása a másik súlyosbításához vezethet,
és ez áttételes hatásokon keresztül, negatív módon visszahathat az orvosoltnak
hitt problémára is.

A jegybanknak több eszköze is lehet a probléma kiküszöbölésére. Az egyik
közgazdasági felfogás szerint a helyes politikai keverék stagflációs helyzetben,
ha a kormányzat a kiadások emelésével vagy az adók csökkentésével ösztönzi a
növekedést. A gazdasági növekedés felgyorsulása azonban magasabb inflációval
jár, ezért ezzel egyidejűleg a jegybank kamatainak az emelésével kezd küzdeni az
infláció ellen.

Ha tehát magas az infláció, akkor a nemzeti bankok kamatot emelnek, visszafogva
ezzel a hitelfelvételt – a nagyobb pénzbőséget – és ezek negatív következményét,
a folyamatos drágulást. Amikor azonban a gazdaság alig nő – ahogy most
Magyarországon –, és egy kamatemeléssel esetleg tovább csökken a teljesítménye,
akkor akár recesszió is kialakulhat, hiszen a kamatemelés hatására drágulni
fognak a hitelek, kevesebb beruházás indul, és csökkenhet a fogyasztás is. Ha a
gazdasági teljesítmény jó lenne, akkor egyértelmű a helyzet: a monetáris
szigorítás az inflációt csökkentené, a gazdaságot pedig hűtené egy kicsit.

Egyes elemzők úgy vélik, hogy fölösleges a kamatemelés, mivel az infláció nem a
Nemzeti Bankon múlik. Szerintük az infláció világjelenség, nem a keresleti oldal
gerjeszti a drágulást, hanem a kínálati. Az egekbe szökő – a száz dollárt
közelítő – olajárak és a mezőgazdasági termékek drágulása az egész világon
begyűrűzött, ez ellen az MNB semmit nem tud tenni.

A puhább monetáris politikát képviselők hazánk gazdasági helyezetével
kapcsolatosan azon az állásponton vannak, hogy nem lehet az elmúlt év 1,3
százalékos növekedését stagnálásnak nevezni. A reménykedők tábora arra számít,
hogy várhatóan az idén már elérhető a 2,5-3 százalékos GDP-bővülés, ami jövőre
tovább javulhat. Prognózisuk szerint az inflációs várakozások éves szinten
mindenképpen pozitívak, így a drágulás ütemének lassulására számítanak, éppen
ezért szerintük nem kellene kamatot emelni.

A kamatemelés mellett kardoskodók tábora azonban nagyobb, és szerintük 2009-ben
sem lesz jobb a helyzet: akár 1 százalékkal is eltérhet a várttól az idei
inflációs cél, a kalkulált 3 százalék helyett akár 4 százalék is lehet a
pénzromlás üteme.

Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója az Indexnek nyilatkozva
elmondta, az elmúlt évek alapján nem lenne óriási meglepetés, ha a vártnál
rosszabbul alakulna az infláció. A szakember szerint a következő néhány hónapban
fog kiderülni, hogy a gazdaság valóban azon a pályán van-e, melyre a jegybank
most gondol.

A kamatemeléssel kapcsolatban Hamecz azon az állásponton van, hogy a
sáveltörléssel az MNB megkapta az eszközfüggetlenségét, ezért most már nemcsak
kötelessége, hanem lehetősége is van, hogy az inflációs folyamatot kordában
tartsa.

A szakember úgy látja, a magyar gazdaság egyik alapvető problémája, hogy a
magyarok munkavállalási hajlandósága rendkívül alacsony. Nemzetközi
összehasonlításban a magyaroknál csak a máltaiak közül akarnak kevesebben
dolgozni, tehát a magyar aktivitási ráta a második legalacsonyabb az EU-ban.
Ezzel kapcsolatban pedig ki kell emelni a fennálló szociális rendszert is,
melyet Hamecz szerint elsőként kellene átalakítani, hogy ne támogassa ezt a
mentalitást.

Kísért a múlt

A The Wall Street Journal szerint az Egyesült Államokban a 70-es évekhez
hasonló stagflációs helyzet állhat elő. A mostani körülmények azért még nem
annyira roszszak, hiszen akkor a 15 százalékot elérő infláció közepette három
recessziós periódus követte egymást, a munkanélküliség 9 százalékra szökött, és
az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed csak drámai kamatemeléssel tudta
megfékezni az inflációt, ami viszont súlyos recessziót idézett elő 1981–82-ben.
Legutóbb Alan Greenspan, a jegybank korábbi elnöke figyelmeztetett tavaly
decemberben: az amerikai gazdaság a stagfláció kezdeti jeleit mutatja. Azt
mondta, hogy a korábbi növekedésnek kulcstényezője volt az alacsony inflációs
érték, és az árak alakulását kézben kell tartani. Greenspan úgy értékelte, hogy
a recesszió esélye megközelíti az 50 százalékot.

Túl sok az adó magyaroroszágon

A gazdaság tűrőképességéhez képest túl sok adót szedünk be és túl sokat
költünk – mondta a jegybankelnök a Klubrádió Kontra című műsorában. Simor András
szerint, ha nem csökkentjük jelentős mértékben – legalább 10 százalékkal – az
állami kiadásokat, érdemben nem lehet felgyorsítani a gazdasági növekedést.

A két legnagyobb tétel, amire a magyar állam költ az az államadósság és a
szociális-jóléti kiadások. Utóbbit kell nagyobb mértékben visszafogni, mivel
ezekre a környező országokhoz képest Magyarország 4 százalékkal többet költ –
hangsúlyozta a szakember. A visegrádi országok adatait összevetve a magyar
mutatókkal arra a következtetésre jutottak az MNB szakemberei, hogy a környező
államok a GDP 40 százalékát centralizálják és osztják szét, míg mi csaknem az 50
százalékát.

Simor András szerint nincs az országban munkaerő-tartalék, ez lassítja a
növekedést, és versenyképtelenné teszi az országot. Mint mondta: ennek súlyos
oka a közoktatás minősége, az, hogy a diákok úgy jönnek ki a középiskolákból,
hogy nem rendelkeznek a munkavégzéshez szükséges képességekkel.

Olvasson tovább: