Kereső toggle

Hány anya kell egy gyermeknek?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fellángolt a vita a bölcsődék szerepéről Németországban, ahol hazánkhoz
hasonlóan egy szülőképes korú nőre 1,3 gyermek jut, és ahol az anyaszerepet
illetően is hasonlóan konzervatív nézetek uralkodnak. Felmerült a kérdés: vajon
mennyire távolodhatnak el az anyák a gyermekágytól? Teljes idejüket az utódoknak
kell szentelniük, vagy munka mellett is lehetnek jó anyák?

Megrendülni látszik a tradicionális „teljes idejű anyaság” megítélése
Németországban, ahol pedig hagyományosan a nők egyik fő feladata a gyermekek
nevelése, akik ezért gyakran akár hivatásukat is feladták. Eddig. Egyre többet
hallani azonban azoknak a hangját, akik szerint a gyermeknek – ha nem is
használ, de – semmiképpen nem árt, ha bölcsődébe kerül. Sőt!

Bizonyos társadalmi csoportoknál kifejezetten áldás a gyermek számára, ha – még
ha idő előtt is, de – „kiszabadul otthonról” – vélik a Der Spiegel hetilap
újságírói.

A kérdést az hozta újra terítékre, hogy a jelenlegi családügyi miniszter, a
hétgyermekes Ursula von der Leyen bejelentette, hogy az országban 500 ezer új
bölcsődei férőhelyet hoznak létre 2013-ig. A nagykoalíció másik tagja, a
Keresztényszocialista Unió ugyan támogatja a javaslatot, viszont azzal a
kikötéssel, hogy 2013-ra ki kell alakítani egy olyan díjazási rendszert, ahol a
gyermekeikkel otthon maradó szülők havonta 150 euró juttatásban részesülnek. Ez
a kikötés azonban azzal fenyeget, hogy az egész gyermektámogatási
törvényjavaslat megbukik, mivel a Szociáldemokrata Párt azt szeretné, ha a
magyarországi gyed német megfelelője csak a kísérőszövegbe kerülne be, vagy
egyáltalán nem jönne létre.

A Der Spiegel újságírói szerint nem arról a 2,7 milliárd euróról van szó, amibe
az akció kerülne, sokkal inkább az ideológia az, ami körül zajlik a küzdelem. A
bölcsődéket ellenzők és támogatók újabb összecsapása dúl – a frontok pedig
erősen meg vannak merevedve.

A támogatók oldalán tudományos, pszichológiai vizsgálatok és olyan családok
tapasztalatai állnak, akik gyermekeiket egész napra beadják valamilyen
intézménybe – a legkisebbig bezárólag. Ez az oldal azt veti a másik szemére,
hogy az egész ideológia, hogy az asszonynak otthon a helye, a vallásban
gyökerezik, és önmagában ostobaság – Luther Márton és Rousseau tehet róla, hogy
az anyaszerep körül mítoszok alakultak ki.

Szerintük az a gyerek, aki bölcsődében kezdte a pályafutását, sokkal
életrevalóbb, mint azon társai, akik az otthon melegéből mennek iskolába. A
bölcsődések sokkal „agresszívebbek”, természetesen pozitív értelemben, mint
anyjuk gondoskodása mellett cseperedő társaik, és egyáltalán nem bizonyított,
hogy az a gyerek, akivel az anyja sokat foglalkozik, lelkileg egészségesebb,
mint az, akit gondozók nevelnek a bölcsődében. Ha ez így lenne, állítják a
szerzők, az egész német társadalom boldog és kiegyensúlyozott emberekből állna.

Sőt, szerintük vannak olyan gyerekek, akik számára kifejezetten létkérdés, hogy
bölcsődébe menjenek. Példaként egy Baran nevű, kétéves török kisfiút hoznak fel,
akinél a szakemberek felügyelete és a problémák korai felismerése segített
abban, hogy a gyerek később ne váljon jó eséllyel magatartás-zavarossá.

Azért biztosan megérte bölcsődébe adni, hogy sikerüljön később integrálni a
társadalomba – szülei ugyan nem beszélnek németül, így azonban van esélye, hogy
ő talán megtanulja.

A Der Spiegel szerint Németország extrém kivétel azzal a felfogással, hogy a
gyermeket, ameddig lehet, otthon kell nevelni. Úgy gondolják, az, hogy mi a jó
az utódoknak, a kultúrától függ – Afrikában, Alaszkában, Indiában ugyanúgy
egészségesek a gyerekek, még ha a háziállatokkal együtt cseperednek is fel, amíg
a szülők kint dolgoznak a földeken. Németország az egész világ szemében
kakukktojás – az újságírók szerint ideje felhagyni a tradicionális
gondolkodással, és el kellene felejteni, hogy az anyák teljesen „kisajátítják” a
gyerekeket.

Szerintük a bölcsődét ellenzők semmit nem tudnak felhozni amellett, hogy jobb a
gyermeknek az anyja mellett. Ráadásul olyan képviselőik vannak, akik sosem
tudták meg, milyen érzés szülőnek lenni – például az augsburgi püspök, Walter
Mixa, aki nemrég azt vetette von der Leyen miniszter asszony szemére, hogy hét
gyermekével egyáltalán nem lehet túl bensőséges a kapcsolata, ha ennyit
dolgozik.

A cikk szerzői leginkább Dániát hozzák fel példaként, ahol a gyermekek
legnagyobb része bölcsődés, mégis 1,8 az egy családra jutó gyermekszám – ezzel
magasan vezetnek a „vén” Európában.

Nyilván ez azzal is együtt jár, hogy a dán bölcsődék szakmai felkészültsége
kiváló – egy gondozóra legfeljebb négy gyermek jut, és minden egyes gondozó
szakképzettséggel rendelkezik, ami a németeknél egyelőre mindössze 35 százalék.
A labda tehát fel van dobva: 2013-ig legalább 100 ezer német gondozónőnek kell
szakképzést szereznie. (A Der Spiegel cikke nyomán)

Olvasson tovább: